Nagy életművel rendelkező – legyen író, költő, zenész, szobrász – születésnapi méltatása és halotti búcsúztatója közt alig van különbség. Annyi, hogy az utóbbi lezártnak tűnik, végérvényes. Meglehet, éppen egy újraszületés kezdete. Számomra csupán látszólagos ellentmondás, hogy Szervátiusz Tibort, egy virágzás-robbanásos, kikeleti, reményteljesen zöld tömény, energia-dús folyamat, erőltetetten tavaszi menetében 88 évesen szólította magához az Úr.

Látásmód és viszonyítás kérdése, hogy a ma itt megjelentek száma nagy vagy, hogy sokan vagyunk-e, vagy kevesen, azt azonban bátran kijelenthetjük, hogy akik ma eljöttek ide, a nemzet egészében képviselik, igaz, csak szellemiségben, igaz, csak jelképesen.

Sóvár s repedezett szájjal immár sohase várni - történelmi manna-esést, mert nem lágyul meg a zenit, - soha édelgő álmot, soha házasodásra a négy - csapodár égtáj valamelyikét, ha nem jön az összes!