1025 Budapest, Csíksomlyó utca 8. telefon: 0036(1)335-5138, +36(20)338-9278, email:

Ars poetica

A század művészi törekvéseit ismerem,
de nem tartom jogosnak megkésve átvenni azt,
amit valahol már kialakítottak. Ha magyarnak
születtem, a művészetet is anyanyelvemen
kell beszélnem. Vállalom népem hagyományait,
sorsát, történelmét, múltját, jelenét és jövőjét.
Keleti szép örökségünket Nyugatba ötvözve,
a Nyugat figyelmét magunkra irányítva
a szobrászat nyelvén erről akarok szólni.
Szeretem az anyagokat. Tisztelem szerkezetüket,
szépségüket, keménységüket.
Mégis azt mondom:
puszta formát
létrehozni nem elég.
Azt tartom alkotásnak,
ha a művész
nemcsak kísérletezik,
de teremt: világot
magának, s ehhez
megfelelő formát.
Ha létrehoz eddig
nem létezett új valóságokat.
Ha szellemi erejét az anyagra
tudja kényszeríteni.
Ha az anyag kénytelen
egy egész nép
feszültségeit,
az egész emberiség sorsát magába
zárni és örökké hordozni.
Ars poetica
Ars poetica
Ars poetica


Csoóri Sándor: A megvetettek királya »

Szervátiusz Tibor ezt a szobrát nem mintázta, nem faragta, hanem építette. Mint ahogy hidat, székesegyházat, Eiffel-tornyot s mindenségzörejeket kihallgató műszereket épít az ember. Műtermében három esztendőn át a mennyezetről csigák és láncok lógtak lefelé, s hegesztőpisztoly kékes és erőszakos lángja lobbant föl időről időre, hogy az összezsugorított teret ennek az új Dózsa-szobornak a léte töltse ki.

Babiczky Tibor: Ahogy talajra »

Ahogy talajra nem találhat, - kifeszítve a lábad, - az ágyék szimmetriája és a szív egymvagában, - s csak az Isten helyetti némaság van.

Dancs Rózsa búcsúzása »

Szervátiusz Tibornak is el kellett menekülnie a szülőföldről. Menekült, nem volt más vétke, minthogy magyarnak született. Igaz, ezt tetézte még egy “kicsi” plusz is: zseniális tehetséggel megáldott magyarként látta meg a napvilágot. Menekült – nem tovább, csak a hazába, hogy megtarthassa magyarságát, emberi méltóságát. Szerelmese volt a szülőföldjének, amelyhez élete végéig ragaszkodott. És bár erős férfiként fogadta a csapásokat, majdnem összeroppant annak a fájdalmas felismerésnek a súlya alatt, hogy a szülőföld és a haza két külön hely. Mesterségesen kettémetszett.