Nem vagyok szakértő semmiben, csak szeretem a szépet. Fönt a csillagos eget a teliholddal, itt alant az engem körülvevő életet, a nagy vizeket, a Sváb-hegy mögé lebukó vöröslő napkorongot. Az egész teremtett világot s benne a teremtő embert. Irodalomban, zenében és művészetekben.

Ady Endre azt jósolta Ismeretlen Korvin-kódex margójára című, 1905-ben keletkezett esszéjében, hogy a toleranciából, demokratikus gondolkodásból és európaiságból az anyaországnak története során mindig magas mércét adó, három kultúrát egyesítő Erdély fogja megszülni a jövő nagy magyar tehetségeit.

A régi korok, nagy, három-négyszáz éves periódusaival, lassú átmeneteivel szemben mi beleszülettünk egy olyan világba, amelyben a háborúk és forradalmak, minden fantáziát felülmúló felfedezések és csupán néhány évig tartó, tiszavirág életű művészi stílusok váltogatják egymást.