1025 Budapest, Csíksomlyó utca 8. telefon: 0036(1)335-5138, +36(20)338-9278, email:

Kósa Ferenc: A megmaradásért

Szervátiusz Tibor hallgatag ember. Valamennyi barátom közül ő a leghallgatagabb. Sőt, ha jól belegondolok nem emlékszem találkoztam e valaha is bárkivel, akihez a csend, a csendesség, a hallgatagság annyira hozzátartozott volna, mint őhozzá. Szervátiusz Tibor ízig-vérig szobrász. Életét, sorsát, gondolatait és érzéseit nem bízza rá az elröppenő szavakra, kőbe vési, fába faragja, fémbe kalapálja. Megteheti, mert művei, teremtményei minden lehetséges emberi szónál többet mondanak. Ismervén kortárs képzőművészetünk eszmei erkölcsi meghasonlottságát összezilált, és fejetetejére állított értékrendjét, nyugat-utánzó modorosságait, s világtalan hókusz-pókuszait, számomra nem kétséges, hogy a magyarság létezési gondjairól s megmaradási esélyeiről ma a legtöbbet Szervátiusz Tibor szobrai mondják nekünk. Immáron húsz esztendeje annak, hogy Csoóri Sándorral bebarangoltuk Erdélyt. Hónapokon át nyitott szemmel és nyitott szívvel csatangoltunk faluról-falura, városról-városra, embertől-emberig. Akkor még csak sejteni lehetett miféle fellegek gyülekeznek az ott élő magyarság feje felett, de már a sejtés is elég volt ahhoz, hogy a torkunk és a szívünk összeszoruljon. Utunk során természetesen eljutottunk Szervátiuszék kolozsvári házához is. Első találkozásunk emlékezetes, mondhatnám jelképes olt. Amikor odaértünk és megálltunk a kapuban, Tibor éppen egy sötétlő kőszörnyeteget szelídített a ház árnyékos oldalában. Beléptünk az udvarra, szótlanul méregettük, körbejártuk a tonnányi kőtömböt. Félelmetes vad, fekete fényű andezit volt, amolyan őskövület, amely szemlátomást ellenállt mindenféle emberi akaratnak. Döbbenten szemléltük Tibor erőt és idegeket emésztő küszködését. Az andezit meg sem rezzent a kegyetlenül kemény vésőcsapásoktól, ellenállása jeléül minden ütésre szikrát vetett. Félnapi ütlegelésre annyit sem engedett magából lefaragni, mint a körmöm feketéje.

Mi lesz ebből? - kérdeztük bizonytalanul. - Ady - mondta Tibor kurtán és magától értetődően, még csak fel sem nézett, nehogy kiessen a vésés ritmusából.

És mikorra gondolod - érdeklődtünk még bizonytalanabbul. - Öt év, tíz év, nem lehet tudni. A kőtől is függ, meg a vésőtől is, válaszolta Tibor tárgyilagosan. Teltek-múltak az évek, akkoriban még gyakrabban megfordultunk Erdélyben és ahányszor csak arra jártunk, mindig elzarándokoltunk Szervátiuszékhoz is.

Elidőztünk a születendő Ady-fej körül, legyökereztünk a vajúdó andezit mellett és eltűnődtünk Tibor különös vállalkozásának jelentése és jelentősége felől.

Tíz tavasz is eljött tán, rongyosra rajtosodtak a vésők, mire megtört az andezit ellenállása, a konok Lő átszellemült. Tibor a szó szoros értelmében lelket vert a lelketlen anyagba és megszületett a magyar szobrászat legjelentősebb létportréja, a talán még Adynál is adybb fekete fényű andezit-Ady: Azért szóltam erről a szoborról részletesebben, mert az ismert mostoha körülmények miatt az andezit-Ady sajnos csak fényképről látható.

Föltételezem, hogy már az eddig elmondottakból is érzékelhették, milyen lehetetlen vállalkozás volna Szervátiusz Tibor szobrászatát beskatulyázni valamilyen képzőművészeti státusz-kategóriába, hiszen ezeknek a műveknek éppen az a legfőbb sajátosságuk, hogy fölötte állnak mindenféle izmusoknak.

Bartók is mehetett volna Nyugatra kifülelni a polgári művészet divatos izmusait. De inkább a gyökerekhez gyalogolt, a tiszta forrásokhoz vonzódott. Nem tudom, nyár volt-e vagy tél, sárban, porban, vagy hóban gyalogolt-e Szekszárdról Iregre, hogy rátaláljon az "Imhol kerekedik" dallamára, de abban bizonyos vagyok, hogy minden lépését a megmaradás ars poeticája vezérelte.

Meggyőződésem szerint Szervátiusz Tibor művészete, szellemi, erkölcsi esztétikai értelemben a bartóki életművel áll a legszorosabb rokonságban. Miként láthatjuk, ezek a szobrok a megmaradás ars poeticája szerint a bartóki művek fiatalságával és erejével szólnak hozzánk. Éppoly magyarul, éppoly öntörvényűen és éppen olyan egyetemes érvénnyel, mint a Concerto vagy a Cantata Profana. Arról tanúskodnak, amit megéltünk és olyasmit sugároznak felénk, amitől még tovább élhetünk. Legalább is számomra azt sugallják, hogy minden ellenkező híresztelés dacára még mindig létezik valamilyen különös és titokzatos erő, ami bennünk magyarokban megmaradásra érdemes.

Mert azt talán mondanom sem kell, hogy ma is a megmaradás a tét.

(A beszéd elhangzott Szervátiusz Tibor szobrászművész kiállításának megnyitóján Szekszárdon 1987. április hú 2. napján.)

2016. évi Szervátiusz Jenő díjátadó »

A csoádlatos Magyarság Házában tartottuk ezúttal is a Szervátiusz Jenő-díj átadásának ünnepségét. Köszönet érte a vezetőjének: Csibi Krisztinának. Zenével működött közre: Juhász Réka népdalénekes és Juhász Dénes népzenész. Az alapítvány elnökének köszöntő szavaiból idézünk: „Az igazság és a szépség mámorosít. Remélem, kedves barátaim, vannak, s lesznek mámorító percek. Bejövetelkor már Barabás Éva festőművész csodálatos művei fogadtak benneteket, s most a magyar népzene. Más szelek fújnak most a világban. Hidegen fújnak a szelek? Vagy új szelek nyögetik az ősmagyar fákat? Ma még nem látunk tisztán, s csak reméljük, hogy nem lesznek hidegek a szelek. Mert - amint a nótából tudjuk - azok nem jót jelentenek. Márpedig jót szeretnénk e népnek, e nemzetnek. Nemzeti jót, emelkedést. S a társadalmi emelkedés, bízvást hisszük, emelkedettséget hoz kultúrában, művészetben, de az egyszerű emberi érintkezésben is. Méltósága lesz embernek, magyarnak, szellemnek, ÉLETnek.....” Szervátiusz Jenő díjat kapott: Barabás Éva marosvásárhelyi festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért ifj. Tóth György újságíró - a nemzeti kultúra képviselőit megmutató magas színvonalú újságírói munájáértBíró András Zsolt antropológus, a Magyar Turán Alapítvány elnöke - valódi történelmi múltunk felmutatásáért, a nemzeti önazonosságunk tudatának erősítéséértHadnagy Jolán a farkaslakai Tamási Áron Művelődési Egyesület elnöke - a nemzeti kultúra értékeinek őrzéséért, fejlesztéséért Báthory Katalin a Kárpátaljai Szövetség alapító főtitkára - a közösség szolgálatáért végzett áldoatos munkájáért Bordi Géza: Barabás Éva laudációja Dr. Stifner Gábor: Ifjabb Tóth György laudációja  Dr. Ladvenszky Levente: Bíró Zsolt András laudációjaLőrincz György: Hadnagy Jolán laudációja Kovács Sándor: Báthory Katalin laudációja A rendezvény fő támogatója volt: az MNB.További támogatók: az OT Industries Zrt., az Energobit Kolozsvár, a Geo-Faber Zrt., a Tiffán Pincészet, Tát Polgármesteri Hivatal, Dr. Hardicsay Sándor, valamint a Béres Alapítvány.

Bardócz Lajos kiállítása Kecskeméten »

A Szervátiusz Alapítvány folytatja a retrospektív visszatekintést a Szervátiusz Jenő díjasokra Kecskeméten a Bozsó-házban. Ezúttal Bardócz Lajos grafikusűvész alkotásait láthatja a közönség (szeptember 18-ig).A tárlatot Csűrös Csilla a Magyar Rádió vezető szerkesztője nyotatta meg. A beszéd itt olvasható. 

Két szobrász, két nemzedék »

Két szobrász, két nemzedék - Műcsarnok, Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor szobrászművészek életmű tárlata (2016. július 26 - október 16.)Temesi Ferenc: Igen és igen (A két Szervátiusz műcsarnoki kiállítása elé)