1025 Budapest, Csíksomlyó utca 8. telefon: 0036(1)335-5138, +36(20)338-9278, email:

Szörényi Levente: Az isteni világrend őre

Az őstudás ERŐ, mely ha avatatlan erőszakosok birtokába kerül, építés helyett hatalmas pusztítást visz véghez a világon. A tisztánlátók küldetése: kutatni, óvni, megismertetni e tudást, nemzetünk és megannyi kétségek közt tartott embertársunk megmentésére!"

(Teljességgel szabad gondolatok Szervátiusz Tibor: ETELE című alkotása nyomán.)

Mi történik velünk hosszabb-rövidebb életünk során, mi az a különös érzés, ami egy ponton hatalmába keríti tudatunkat és attól kezdve visszautasíthatatlanul irányítja cselekedeteinket?

A LÉLEK munkája ez, mely megtestesülésekor kozmikus parancsot teljesít, megfoghatatlan anyagszerűségével olykor szinte fizikai fájdalmat is okozva bennünk. És itt válnak el az utak! Némelyek ettől a felismeréstől elrettennek és a továbbiakban minden közönséges eszközt megragadva menekülnek mind távolabbra lelkük ismeretétől, attól a tükörtől, amelybe akaratuktól függetlenül belepillantottak.

Mások segítő üzenetként fogják föl ugyanezt, széles mosollyal, kitárulkozó érdeklődéssel szemlélve a jelenséget, fölismerve benne a mindent elrendelő akaratot, melynek szolgálatára hivatott. Ezért mondják az előzők, hogy a világban több igazság létezik és utóbbiak, hogy csak EGY. De mégis, akkor kinek van igaza, kérdezhetnénk földhözragadtan?

Az IGAZSÁG hasonlatos az iránytűhöz, melynek félig világos, félig sötét mutatója, azaz két pólusa van, de csak egyetlen tengelye. Tehát EGY igazság van, de ehhez más és más lehet a viszonyunk. A világosság felé haladó ember naponta küzd önmagával, hogy az ÚTON ne fáradjon, ne bukjon el. Persze a másik irányba elinduló is megérzi: csábító a FÉNY, de útirányán már nehezen tud változtatni, mert erőtlensége megakadályozza ebben. Ez a sajátos küzdelem gerjeszti aztán a gyűlöletet, mely végső esetben agresszivitásba hajlik azok ellen, akiknek az arcáról a napi fölülemelkedések nyomán keletkező szüntelen béke sugárzik.

Valahogy így lehet elképzelni azt a gigantikus működét, amelyet a földi ember a Nagy Világrendről észlel. Jobb híján kozmikus gondolkodásnak is nevezhetjük azt a fölfogást, amely meghatározó erejű volt a turáni népeknél, s amelynek nyomai a mai leszármazottak életében teljes határozottsággal kimutathatók! Hogy is van ez; a mai napig?! Hát hiába hunyt el Atilla, Imre herceg, IV. (Kun) László, Mátyás király és mások, máig tisztázatlan körülmények között, hiába volt a "szentistváni" fordulat? Bizony hiába, s mi több: fölöslegesen. De a levonható tanulságok talán segítenek.

Tudniillik: "miképpen Mennyben, azonképpen itt a Földön is" - vallották már a Mezopotámiában kultúrát teremtett sumérek is - változik, halad tovább minden Isten akarata szerint, AKI ezt a fölfoghatatlan nagyság-rendű ténykedést, olajozott fogaskerekekként működő Fényességes Napunk, Jókat Hozó Holdunk és Felragyogó Csillagaink segítségével végzi.

Igenis, Istennek dolga van azokkal, akik fölismerték ezt az összefüggést és képesek annak kinyilvánítására, megjelenítésére, az Ő dicsőítése érdekében. Mert ebben rejlik a haladás mozgatója, anélkül, hogy be kellene csapni magunk mögött az ajtót. Ezt csak olyan képes fölfogni, akinek Múlt, Jelen, Jövő teljes, lelkileg átjárható egységben jelenik meg.

Olyan világban élünk most, amelyben egykori bálványimádók utódai fanatikus megszállottsággal igyekeznek dönteni a többség sorsáról, minden lehetőséget fölhasználva a lelki irányultság megváltoztatására. Föl nem foghatják (és talán ez a legnyugtalanítóbb számukra), hogy kereszténységre térített, bolsevizmussal megalázott népünk „táltosai” honnan nyerik az ERŐT dolgaik végzéséhez, útjuk bejárásához, továbbhagyományozva, széjjelosztva azt az energiát, ami FÖNTRŐL érkezett, érkezik, példát mutatva ezzel másoknak. Valószínűleg soha nem tudják meg ennek lényegét, tanulhatnak, okoskodhatnak bármennyit, mert akik több igazsággal rendelkeznek, azok számára elvész az EGY!

És ahogy lelkem idáig röptette gondolataimat, megszólalt bennem egy nyugodt, de erőteljes hang: TUDD, TURIVADÉKOT ÜSTÖN LÖLKÉBŐL TÖRÖMTÉ. VAS TOLLU TURUL HOZÁ ÜSTÖM LÖLKÉT ŐSÜNKKEL. ÉLJ DERŰS, ÉDÖS, ÖRÖMÖS ÜDŐT!

Nagyon, nagyon mélyet sóhajtok. Lassan magam mögé pillantva - no nem a rossz lelkiismeretű emberek érzésével - rásiklik tekintetem a házi ?szentélyre." Amit ott látok maga a teljesség, az emberi lélek által átélhető Kozmikus Teljesség, mely mostani viszonyunkról árulkodik a változó világhoz: alul a fekvő oroszlán, mely az ég sötét felén áthaladó Napot jelképezi, fölül a kiterjesztett szárnyú sólyom, mely testet öltve segíti ennek az áthaladásnak földi folyamatát. És a test, amelybe beleköltözött: ETELE úr. Igen, akit többek között a Világ Ura névvel illettek életében, s halála után is, gyűlölködően rettegve tőle, pedig csak küldetését teljesítette. Hogy mágikus erejű kardjával az Isteni Világrend Őre legyen.

És az a táltos, aki úgyszintén megértette föladatát, küldetése irányát és kézzelfogható élménnyé formálta azt az őstudást:

SZERVÁTIUSZ TIBOR szobrászművész.

Urunk Istenünk nem hagy magunkra, hála legyen Neki!

2016. évi Szervátiusz Jenő díjátadó »

A csoádlatos Magyarság Házában tartottuk ezúttal is a Szervátiusz Jenő-díj átadásának ünnepségét. Köszönet érte a vezetőjének: Csibi Krisztinának. Zenével működött közre: Juhász Réka népdalénekes és Juhász Dénes népzenész. Az alapítvány elnökének köszöntő szavaiból idézünk: „Az igazság és a szépség mámorosít. Remélem, kedves barátaim, vannak, s lesznek mámorító percek. Bejövetelkor már Barabás Éva festőművész csodálatos művei fogadtak benneteket, s most a magyar népzene. Más szelek fújnak most a világban. Hidegen fújnak a szelek? Vagy új szelek nyögetik az ősmagyar fákat? Ma még nem látunk tisztán, s csak reméljük, hogy nem lesznek hidegek a szelek. Mert - amint a nótából tudjuk - azok nem jót jelentenek. Márpedig jót szeretnénk e népnek, e nemzetnek. Nemzeti jót, emelkedést. S a társadalmi emelkedés, bízvást hisszük, emelkedettséget hoz kultúrában, művészetben, de az egyszerű emberi érintkezésben is. Méltósága lesz embernek, magyarnak, szellemnek, ÉLETnek.....” Szervátiusz Jenő díjat kapott: Barabás Éva marosvásárhelyi festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért ifj. Tóth György újságíró - a nemzeti kultúra képviselőit megmutató magas színvonalú újságírói munájáértBíró András Zsolt antropológus, a Magyar Turán Alapítvány elnöke - valódi történelmi múltunk felmutatásáért, a nemzeti önazonosságunk tudatának erősítéséértHadnagy Jolán a farkaslakai Tamási Áron Művelődési Egyesület elnöke - a nemzeti kultúra értékeinek őrzéséért, fejlesztéséért Báthory Katalin a Kárpátaljai Szövetség alapító főtitkára - a közösség szolgálatáért végzett áldoatos munkájáért Bordi Géza: Barabás Éva laudációja Dr. Stifner Gábor: Ifjabb Tóth György laudációja  Dr. Ladvenszky Levente: Bíró Zsolt András laudációjaLőrincz György: Hadnagy Jolán laudációja Kovács Sándor: Báthory Katalin laudációja A rendezvény fő támogatója volt: az MNB.További támogatók: az OT Industries Zrt., az Energobit Kolozsvár, a Geo-Faber Zrt., a Tiffán Pincészet, Tát Polgármesteri Hivatal, Dr. Hardicsay Sándor, valamint a Béres Alapítvány.

Bardócz Lajos kiállítása Kecskeméten »

A Szervátiusz Alapítvány folytatja a retrospektív visszatekintést a Szervátiusz Jenő díjasokra Kecskeméten a Bozsó-házban. Ezúttal Bardócz Lajos grafikusűvész alkotásait láthatja a közönség (szeptember 18-ig).A tárlatot Csűrös Csilla a Magyar Rádió vezető szerkesztője nyotatta meg. A beszéd itt olvasható. 

Két szobrász, két nemzedék »

Két szobrász, két nemzedék - Műcsarnok, Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor szobrászművészek életmű tárlata (2016. július 26 - október 16.)Temesi Ferenc: Igen és igen (A két Szervátiusz műcsarnoki kiállítása elé)