telefon: +36(20)338-9278, email:

Juhász Ferenc: Ős-dacfej

Él Kolozsvárott két nagy művész, két elemi
szobrász, lángoló ember, robbanó szív, örökös
termékeny mámor és szenvedés, apa és fia,
Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor.
Elfojthatatlan teremtő daccal és virágzó termékeny
mámorral, következetes konok akarattal
dolgoznak, teremtenek, teremtenek és dolgoznak,
mert tudják, hogy a teremtő munka és a teremtő
szent akarat az egyetlen lehetséges létállapot,
a fönnmaradás és a megmaradás egyetlen
reménye és szerelme. Dolgoznak kőben, fában,
fémben, szikár és puhább anyagokban, teremtenek
törékeny és feszülő, mállóbb és szikrázóbb
anyagokkal, hogy nemcsak művükben, de
hitükben és emberségükben is megmaradjanak,
hogy nép, hit, történelem, múlt és emberi
áldozat ne hamvadjon el a jövő előtt, ki ne
hamvadjon szívünkben a termékeny teremtő
akarat, hogy ne égjen szívünk és lángarcú
életünk, mint a világtér kopár dörejeiben a lüktető
árva égitestek. Mondják az egyszerűek és
megaláztatásra-szántak, mondják a megváltó -
jelöltek és ragyogni-kiválasztottak sorsát és
kegyelmét elmondják a számunkra szilárd
anyagokban, mondják Dózsa üszkös-fekete vak
arcát, a farönk-rücsök-ősi, izzó fémpánttal
koszorúzott, tűzben szétrepedt Ős-dacfejet,
mondják Dózsa tüzes rostokon, izzó rácsokon
ugráló szívét, amely lánggal szökdös és füsttel
hörög, mint égő párduc, mondják Petőfi
teremtés-titkú, faodú-szemű, fatajték-csipkés -
szempillájú, harmat-ragyogású fejét, mondják
Adyét, a zord és könyörtelen ébenfaátok-arcú
zárt próféta-fejet, mondják szenvedőket,
megalázottakat és elesetteket, mondják az emberi
világot átizzadt és verejtékkel kristályosra-átitatott
vállán cipelő nép szánalmas életét, a forradalmat
és a szenvedést, a hiteket, látomásokat, temetőket,
mondják az emberi világot vállukon hordozók
emberiség-keresztjét, s mondják a Megváltó-fiú
óriás imádkozó-sáska-csontváz jelentést,
a megváltó akarat kemény hitét, amely érc-csillag -
lángolásként, önmagát szétüvöltő kozmikus
testként a néma űrben, szívünkben, fémrücsök-
gyökér-mellkasával, fém-virágcsontváz-kezével,
és fém Tejút-lábával, diadalmasan robban és
ragyog.

(Új Írás, 1968. 9. sz.)

Mindörökké Erdély második kiadása »

Megjelent a Mindörökké Erdély című interjúkötet második kiadása a Szervátiusz Alapítvány gondozásában.A bővített tartalmú és ünnepi külsejű kötet, melyben a feleség: Szervátiusz Klára beszélget a nagy művésszel: Szervátiusz Tiborral a kettős évforduló: Trianon 100. és a szobrász 90. születésnapjának alkalmából készült.Lent az előszót idézzük:  ElőszóSorsodban szobor vana szoborban sors vans hiába kés fűrész baltanincs ki igazad kifaragjakivájja vésse kalapálja.Nem maradhatsz magadbana kéznek kőben a párjamozdulatával belezárvanem látszik ki e rossz világra.Fél agyad a koponyábanfélmagad itteni odahazábanfélhazád ottani idehazában.Hát hol? Te hol is látszol?Kinek és minek játszolKi végképp kimaradtálaz Isten igazából.Kiss  Dénes:Szervátiusz Tibor szobrai között, részletSzáz év TrianonEzerkilencszázkilencvenhármat írtunk. A gyűlölt diktátor már nem élt, de a nagylaki határnál még mindig órákat kellett várni, hogy átengedjenek bennünket. Akkor már tíz éve nem volt otthon, Erdélyben drága férjem- a “házi szeku” ijesztette, hogy ne merjen menni. Rövid, izgalommal teli készülődés után végre nekiindultunk az útnak. A széles hátsó ülésen jóízűen aludtam -hiszen annyira biztonságosan vezetett Tibor-, amikor a hatalmas Volga nagyot rázkódott, Királyhágónál megálltunk. Kiszálltunk, átkarolta férjem a vállamat, és széles mozdulattal mutatott a völgybe: -Látod, ez itt Erdély! És éreztem, hogy megremeg, s láttam: elpárásodott a szeme. Szorosabban öleltem míg megnyugodott, aztán körben megnevezte a látnivalókat. Közben mélyeket, nagyokat szippantott boldogan a tiszta, fenyőillatú levegőből. Szóval már sokszor elmondta, hogy mit jelent neki a szülőföld, s mit az elvesztése, de csak itt éreztem át igazán a fájdalmát. Itt értettem meg a megérthetetlent: hogy valakinek a haza és a szülőföld nem ugyanaz. Erős izgalommal utaztunk Marosvásárhelyig édesanyjához. Sírással borultak egymás nyakába anya és fia. Az ismerkedő napok után alig vártuk, hogy indulhassunk Székelyföld belsejébe s a Gyimesekbe! Első közös utunk volt ez Erdélyországban, s bár sok követte a következő évtizedekben, örökké emlékezetes maradt. Boldog és felszabadult volt a férjem az övéi között, tréfálkozott, nevetgélt a székely asszonyokkal, férfiakkal. Sehol máshol, máskor nem láttam rajta ezt az örömöt, legfeljebb akkor, ha rám nézett, átkarolt. Én pedig egy életre megtanultam, gondolataimban megőriztem e tapasztalatot, hogy milyen terhet hordoznak ők a számkivetettek, szavak nélkül is éreztem a fájdalmuk minden utam során. S hazafelé mindig elnehezült a szívem. Ezért is készült el ez az interjúkötet immár második és bővített, ünnepi kiadásban, mert úgy vélem a személyes életsors hívebben mondja el a szörnyű döntés utáni helyzetet, mint a történelmi adatok és tények. Azt mondják, aki elveszítette a végtagját, még sokáig érzi a fájdalmat, a hiányt, s a képzelete sokszor megtréfálja: mintha még meglenne a láb avagy a kéz . Aki fél életét, szívét veszítette el ostoba politika bűnös döntései miatt, soha nem szűnik meg szenvedni, reménykedni. Szervátiusz Tibor minden este megnézte a Tv-híradót. S amikor egyszer rákérdeztem miért, ezt válaszolta:- várom, hogy bemondják: szabad lett a népem, Erdély! Nem érte meg ezt a hírt. Most helyette én várom minden nap a szabadságot. Ha majd megyek utána, ezt a jóhírt szeretném vinni neki: mindörökké él, megmarad Erdély. Szervátiusz Klára

Interjú Szervátiusz Klárával »

A Szervátiusz Klárával készült interjú, amelyet a Kossuth Rádió közölt, az alábbi linkre ktattinva hallgatható meg.A szerkesztő-riporter: Csűrös Csilla.

Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása »

A trianoni évforduló és Szervátiusz Tibor 90. születésnapjának jegyében megnyílt a táti Kultúrházban Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása.A kiállítást Csűrös Csilla vezető szerkesztő nyitotta meg, közreműködött Petrás Mária és Döbrentei Kornél.