1025 Budapest, Csíksomlyó utca 8. telefon: 0036(1)335-5138, +36(20)338-9278, email:

Nemeskürty István: Vissza az ősforrásokhoz

Szervátiusz Tibor azokhoz az ősforrásokhoz nyúl vissza, melyeket - mint egy sztyeppei kultúra bizonyítékait - a többi között a magyar pásztornép faragásai is őriznek.

Mindebből következőleg szinte természetes, hogy Szervátiusz egyik ihletője a magyar történelem. Őrződik ez a művészportréin, mint például a Bartók-Kodály-emlékművön. A történelem számára az ősi múlttal azonos. "Bálványfaragásai" a mítikus homályba vesző múlt képét teremtik élővé, az archaikusan mozdulatlannak tetsző arcokon rejtélyes mosoly világít. S ez a mosoly mintha az ábrázolt népi alakok-arcok nyugodt, bölcs bizalmát árasztanák felénk, s egyben reménységet is, hogy a magyar nép - történetének minden tragikus mozzanata ellenére is - rendíthetetlenül, makacsul és elszántan él tovább. Hogy ez a mi történelmünk milyen tragikus, annak átélésére elég egy pillantást vetnünk Szervátiusz Börtön című alkotására. Emberi arcok és testrészek derengenek elő a rácsok és a szögesdrótok homályából. Rémülettől dermedt tekintetükből reménytelenség és kiszolgáltatottság árad: egy egész nép szenved a zsarnokság börtönében.

A német szobrászművészek számára legtöbbször a görög-római művészet és mitológus történelem volt példaadó. Empedoklesz, ez a görög-római csodadoktor, népboldogító, akinek királyi koronát ajánlott föl az érte rajongó nép, tűzhalált halt az Etna tűzhányó lávaizzásában. Évezredek óta a népe üdvéért tűzhalált is vállalni kész szabadsághős jelképe ő.

Az áldozat tehát a tűzhalált halt népi hős. Ilyen népi hős Szervátiusz Dózsa-emlékművének alakja is, pontosabban annak földi maradványai. Vegyük szemügyre ezt a szobrot! Az emberi test a tűz martaléka lett, szelleme azonban makacsul tovább él. Nem hunyt ki ebben a szétroncsolt, megkínzott testben; változatlanul ott lüktet egy annyiszor halálra ítélt népben; az elszenesedett csontok a számtalan háborúban lerombolt és agyonbombázott házakat, falvakat és városokat helyettesítik. Egy meggyötört nép jelképe, amint arra Csoóri Sándor is utalt több alkalommal.

Mint látható, Szervátiusz és általában a magyar szobrászművészet nem a görög mitológiából merít, hanem az ősi hagyományból. (Mint például Medgyessy Ferenc.) Dózsa György székely katona volt, aki a pápa által meghirdetett keresztes hadjárat vezéreként a török támadók ellen készült vonulni, de akinek mozgalma 1514-ben a hatalmasságok elleni fölkelésbe torkollott. A parasztháborút leverték; Dózsát - a néphit szerint - tüzes trónuson kivégezték. Teste a tűz martalékává vált, szelleme azonban egy zsarnokság ellen küzdő nép örök jelképeként él tovább.

Nézzék meg ezt a szobrot! Csakugyan halottat ábrázol? Igen, ez kétségkívül egy kivégzett, agyonkínzott ember teste. Mégis ugyanakkor van az egész jelenségben valami a bosszú rémületes angyalának rettegést keltő megjelenéséből. Borzadállyal vegyes félelemmel állunk előtte, mint alattvalói...

Lessing írja a Laokoonjában: „A testek mint műalkotások sohasem csupán a térben léteznek, hanem mindig az időben is.” Ez a Dózsa-emlékmű sem csupán itt és most, ebben a térben, e középkor óta létező spandaui citadellában, ebben a gótikus téglaerődítményben létezik, hanem az örök időben, a magyar nép szenvedéseinek jelképeként.

(Elhangzott a szobrász kiállításának megnyitóján. Berlin-Spandau,1992. január 23.)

2016. évi Szervátiusz Jenő díjátadó »

A csoádlatos Magyarság Házában tartottuk ezúttal is a Szervátiusz Jenő-díj átadásának ünnepségét. Köszönet érte a vezetőjének: Csibi Krisztinának. Zenével működött közre: Juhász Réka népdalénekes és Juhász Dénes népzenész. Az alapítvány elnökének köszöntő szavaiból idézünk: „Az igazság és a szépség mámorosít. Remélem, kedves barátaim, vannak, s lesznek mámorító percek. Bejövetelkor már Barabás Éva festőművész csodálatos művei fogadtak benneteket, s most a magyar népzene. Más szelek fújnak most a világban. Hidegen fújnak a szelek? Vagy új szelek nyögetik az ősmagyar fákat? Ma még nem látunk tisztán, s csak reméljük, hogy nem lesznek hidegek a szelek. Mert - amint a nótából tudjuk - azok nem jót jelentenek. Márpedig jót szeretnénk e népnek, e nemzetnek. Nemzeti jót, emelkedést. S a társadalmi emelkedés, bízvást hisszük, emelkedettséget hoz kultúrában, művészetben, de az egyszerű emberi érintkezésben is. Méltósága lesz embernek, magyarnak, szellemnek, ÉLETnek.....” Szervátiusz Jenő díjat kapott: Barabás Éva marosvásárhelyi festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért ifj. Tóth György újságíró - a nemzeti kultúra képviselőit megmutató magas színvonalú újságírói munájáértBíró András Zsolt antropológus, a Magyar Turán Alapítvány elnöke - valódi történelmi múltunk felmutatásáért, a nemzeti önazonosságunk tudatának erősítéséértHadnagy Jolán a farkaslakai Tamási Áron Művelődési Egyesület elnöke - a nemzeti kultúra értékeinek őrzéséért, fejlesztéséért Báthory Katalin a Kárpátaljai Szövetség alapító főtitkára - a közösség szolgálatáért végzett áldoatos munkájáért Bordi Géza: Barabás Éva laudációja Dr. Stifner Gábor: Ifjabb Tóth György laudációja  Dr. Ladvenszky Levente: Bíró Zsolt András laudációjaLőrincz György: Hadnagy Jolán laudációja Kovács Sándor: Báthory Katalin laudációja A rendezvény fő támogatója volt: az MNB.További támogatók: az OT Industries Zrt., az Energobit Kolozsvár, a Geo-Faber Zrt., a Tiffán Pincészet, Tát Polgármesteri Hivatal, Dr. Hardicsay Sándor, valamint a Béres Alapítvány.

Bardócz Lajos kiállítása Kecskeméten »

A Szervátiusz Alapítvány folytatja a retrospektív visszatekintést a Szervátiusz Jenő díjasokra Kecskeméten a Bozsó-házban. Ezúttal Bardócz Lajos grafikusűvész alkotásait láthatja a közönség (szeptember 18-ig).A tárlatot Csűrös Csilla a Magyar Rádió vezető szerkesztője nyotatta meg. A beszéd itt olvasható. 

Két szobrász, két nemzedék »

Két szobrász, két nemzedék - Műcsarnok, Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor szobrászművészek életmű tárlata (2016. július 26 - október 16.)Temesi Ferenc: Igen és igen (A két Szervátiusz műcsarnoki kiállítása elé)