1279 Budapest, Pf. 87. telefon: +36(20)338-9278, email:

Losonci Miklós: Szervátiusz Tiborról-monográfiájának bemutatója alkalmából

A magyar nép tehetségét, a magyar nemzet életképességét jelzi az elmúlt évezred értékteremtése, mely rendkívül - minden közegben teremtő erő - nevek fémjelzik ezt a bőséget. Ezrek és tízezrek közül válogatva Szent István, Hunyadi Mátyás, Széchenyi István, Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, Balassi Bálint, Mányoki Ádám, Erkel Ferenc, Ferenczy István, Hild József, Szentpétery József, Ady Endre, Móricz Zsigmond nevét említem, ők reprezentálják társaikat is – több ezer géniuszt.

Kitűnő szobrászaink is kultúránk kincsét növelik. Izsó Miklós, Fadrusz János, Medgyessy Ferenc az emberi test formáival értelmezi a gondolatot. Szervátiusz Tibor szándéka és tette, hogy „magyar anyanyelvű szobrokat” hozzon létre. Ezt a nemes célt édesapja, Szervátiusz Jenő is képviselte. Ezt az értéket bővítette egyetemessé Szervátiusz Tibor annak az eszmének a jegyében, amit előtte Vörösmarty Mihály sűrített költészetté: „Legszentebb vallás a haza és emberiség.”

E gyakorolt cél Szervátiusz művészetének újszerű valósága, ebben is mérték nemzedékének és a jövőnek. Szobrainak ez az üzenete, nemcsak minősége, hanem fontossága is.

A szobor első küldetése, hogy az emberi test szépségeit ábrázolja és értelmezze, mellyel a természet ajándékozta. Ezt teljesítette sok alkotó: Praxiteles, Maillol, Ferenczy Béni. A testiség ragyogása szellemiséget rejt, ezt tárja fel Szervátiusz Tibor, mert ez is a szobor hivatása. Mindezt Rodin és Donatello is előtte megcselekedte. Szervátiusz ezzel sem elégedett meg - mert célja eredménye lett - magyar ízzel, zamattal valósítja meg a művet, testi-lelki-szellemi-népi-nemzeti-történelmi–kozmikusösszetettségében. Dózsa változatai drámák. Első rátekintésre azok. Jobban elmélyedve a fájdalom szépségeiben, megvilágosodunk, mert Szervátiusz nemcsak ábrázol, nemcsak értelmez, hanem elmélkedik, s ezért a forma kinyilatkoztat. Dózsa jézusi sorsát fedezzük fel. Ő nem Jézus, de sorsa az Ő folytatása: Magyar Evangélium. Szervátiusz szobra azt hirdeti, hogy ő a magyar Prometheus, a magyar Savanarola, a magyar Megváltó - nem pusztítja el a tűz, hanem föltámasztja. Ezt a metamorfózist: az igazság győzelmét, Szervátiusz Tibor előtt Petőfi és Ady is nagy hírként adta át nekünk. A Szervátiusz – szobor útjel annak fölismeréséhez, hogy rendkívüli ámulatnak lehetünk tanúi. Még Babits Mihályt is módosítja, aki szerint nem is „olyan nagy dolog a halál”. Szervátiusz Dózsa szobrát értelmezve mondhatjuk, gyötröttségében is győztes formái azt üzenik: nincs halál, csak örök élet van az időtlen időben. Halkan hozzáteszem: valamennyi szobra ezt a reménységet sugározza, amely a létezés Istenségének üzenete. Minden életfája, madonnája, boldogasszonya, portréi: Szent Istvánról, Ady Endréről, Ősanyáról, Bartókról, Ister-párról, ezt példázzák. A jáki katedrálisban, Ócsán, a zsámbéki templomromban, a kolozsvári Szent Mihály istenházban önkéntelenül imádkozunk a váratlan áhítatban, azért, mert az épület az ima intenzitása. Csöndjével? A formák magasztos szózatával. Szervátiusz Tibor szobrai is a magasságból erősítik lelkünket. Nemcsak simogatnak, megszólítanak.

A nagy nemzeti értékteremtésben mélységesen elmaradtunk az értékek fogadásában és az értékek gondozásában. Az értékekben a szellemi nagyhatalom rangján mi is világelsők vagyunk. A nemzeti lét összboldogságát akkor érhetjük el, ha nemcsak teremtjük, hanem gondozzuk is e mérhetetlen kincstárat, e hatalmas szellemi vagyont lelki valósággá alakítjuk.

Oly fájó, hogy sok teremtett magyar értéknek nincs gazdája! Oly felemelő, hogy Szervátiusz Jenő szellemi örököse: fia, Szervátiusz Tibor, aki méltó módon gondozza e kincset. Ami ezáltal még inkább a mi szellemi vagyonunk. Szervátiusz Tibor fokozni tudta Szervátiusz Jenő magyar anyanyelvű művészetét. Ő európai magyar-erdélyi szobrászművész, akinek plasztikai kincsestárát hitvestársa, Szervátiusz Klára az igazság mértékével, felsőfokon gondozza.

Szervátiusz Tibor hisz a létezés jó energiáiban, gyarapítja, teremti is azokat. A nemzet megmarad, ha teremt. Segítségével mi is felismerhetjük, hogy nem vagyunk az élet alattvalói, hanem a Világmindenség rejtélyes és titokzatos Istenének munkatársai.


2018. évi Szervátiusz Jenő díj »

2018. november 30. HiltonMegtartottuk az éves Szervátiusz díjátadást. Részlet a Szervátiusz Alapítvány elnökének: Szervátiusz Klárának köszöntő szavaiból: Tizenöt esztendős lett a Szervátiusz Alapítvány. S amint a legszebb, legígéretesebb bakfiskorba léptünk, már el is árvultunk. Az idén elveszítettük az alapítót Szervátiusz Tibor szobrászművészt, egy legendás kor legendásan nagy nemzeti művészét, példamutató jellemű alkotót. Így nemcsak az alapítvány, én, de egy egész nemzet vesztesége az ő távozása e földi világból. Két nagy szerelme volt: a nemzet és én. Most az ő szerelmetes-szenvedélyével növekedett a nemzetért való gondolkodásom, cselekvésem, felelősségem. Igyekszem megfelelni neki. Negyedszázados együttélésünk alatt a legfontosabb az volt számomra, hogy neki örömöt szerezzek minden tettemmel. Így lesz ezekután is: mindig arra gondolok: mennyire örülne, ha látná, hallaná… Immár fájdalmas valóság, hogy a két Szervátiusz - egymás mellett -, fizikailag, mint fénykép vesz részt a rendezvényeinken, bár művészetük, emberségük által halhatatlanok. A következő néhány percben őket méltatom Temesi Ferenc író szavaival, amelyek a 2016-os közös Műcsarnok-beli kiállítás megnyitásán hangoztak el: “A magyar szobrászat kettős templomtornyai a Szervátiuszok szobrászata. Ha nem volna az egyik, nem lenne a másik. A Kolozsvári testvérekhez fogható a két életmű, de több annál is: összetéveszthetetlenül magyar. A Kolozsvári testvérek a Nyugat ízlésének akartak megfelelni egyetlen fennmaradt XIV. századi szobrukban, a Sárkányölő Szent Györgyben is. A Szervátiuszok minden égtájnak… A szépség két Bólyaija, a Szervátiuszok összegzőnek jöttek. A forma ünnepei alkotásaik. A művészet nem a látható megmutatása, hanem a láthatatlan megjelenítése. Nagy mesterek ők, a magyar nemzeti avantgard szobrászóriásai. A tenger és a magas művészet előtt az ember kicsinek érzi önmagát. Isten egy kőben alszik és a szobrász az, aki felébreszti. Szűkszavú művészet az övék. Szűkszavú, mint a székelyek, a csángók…. Élni kellene már - Magyarországon, a Kárpát medencében- ,olyan méltósággal a magára találásban, mint a Szervátiuszok szobrai. Olyan szíjas szívóssággal és találékonysággal, ahogy ez a két szobrász tette Európa közepén. Szervátiusz Jenő: szolgálattevő. Szervátiusz Tibor: megtartó. Ne csüggedjetek! Itt a két példa. Föl, föl a magasba!” Szervátiusz Jenő-díjat kapott Szabó Ottó festőművész a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért. Szabó Ottót kassai művésznek nevezem a meghívóban, pedig a felvidéki lenne a pontosabb. Ugyanis Rozsnyón született, Pozsonyban tanult festészetet, most Bódvavendégiben él a családjával, de Kassán dolgozik, tanít, szervez. Ismertté a csodálatos keresztútjai tették - úgy vélem -, amelyek a szepsi, a restei, a bodollói és a diósförgepatonyai templomokban találhatóak. Egyet közülük a meghívóra tettem. Talán kitalálják miért a XIII. stációt. Szeretném hinni, hogy amikor Szabó Ottó az édes hazának ad, akkor érzi, hogy kap is tőle. Figyelmet, szeretetet például. Nincs két vagy öt magyar művészet, egyetlen van, miként magyar nemzet is. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Csűrös Csilla vezető szerkesztő, Magyar Rádió a nemzeti kultúra értékeit, értékes személyiségeit következetesen bemutató, népszerűsítő magas színvonalú újságírói munkájáért. Ma, amikor minden silányodik, jobban meg kell becsülnünk az értéket, az értékes embereket. Csűrös Csilla annak az újságírói rétegnek a folytonosságát képviseli, amelyet a huszadik század elején Ady, Krúdy, Móricz reprezentált többek között. Igényes, érdekes, értékes minden munkája. Akár interjút készít, akár kiállítást nyit meg, műsort vezet. Mindig felkészült, érdeklődő, empatikus, kíváncsi, megengedő, kedves... folytathatnám a jelzők sokaságát, így aztán elénk tárja a csodálatos emberi mélységeket, csodálatos emberek lelkét nyitja meg. Szervátiusz Tibort is mindig könnyedén szóra bírta. No, de beszéljen róla egy másik hiteles ember, a ma élő legnagyobb magyar költő: Döbrentei Kornél. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Sólyomfi-Nagy Zoltán táltos, regös, tanító az ősi magyar kultúra, az ősi szellemi hagyományok őrzéséért, továbbadásáért verssel, dallal, tanítással végzett áldozatos munkájáért. Valamikor az Ég és Föld összeért. Nemcsak úgy, ahogyan ma látjuk a horizonton, hanem spirituális, szellemi értelemben. Mióta ember él a Földön - s ez nem kétezer év csupán -, mindig kereste a kapcsolatot az éggel, ahonnan való, s a természettel, a Világot igazgató erővel, Istennel. Őseink Attila Nagykirály, Árpád fejedelem korában nem volt un. államvallás, mindenki szíve indíttatása szerint szólította, tisztelte az Istent, vallásszabadság volt. S mi voltunk az elsők a vallásszakadás, háborúskodás után is a tordai országgyűlésen hozott türelmi rendelettel, a vallásszabadság törvénybe iktatásával a világban. Jó lenne ezt a szép, türelmes, megértő, elfogadó magatartást látni ma is. S nem pogánynak, istentelennek stb. bélyegezni azt a hívő embert, aki nem a kánon szerint tiszteli a legfőbb urat, a teremtőt, a teremtést! A táltos Isten embere, aki nyitott, tátott szellemmel, lélekkel figyeli az eget, s adja tovább a kapott tudást. S őrzi a régi kultúra emlékeit. Így tesz Sólyomfi-Nagy Zoltán: énekkel, verssel, tanítással szolgálja az Eget és Földet, összekötőként, egyfajta ember-életfaként. Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat kapott: Debreczi Szidónia, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja. A Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat drága férjem halálának napján hoztam létre, azzal a céllal, hogy művészete mellett ez is őrizze kivételes emberi nagyságát, jóságát. Egy éves időtartamra szól az ösztöndíj, amelyet felváltva művészetis középiskolás diák illetve kezdő képzőművész kap. Az idén diáknak adom át, és szándékosan erdélyinek. Debreczi Szidónia a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Liceumban tanul. Az osztályfőnöke: Kerezsi Gyopár Iringó így ajánlotta: “Aktív, megbízható, felelősségteljes diák. Kíváncsi, és mindig azon fáradozik, hogy tökéletesítse tudását a számára legfontosabb képzőművészet terén. Magabiztos, független személyiség. Iskolai feladatai mellett beteg, mozgásában korlátozott édesanyját is ő segíti…”  

2018. május 15. »

Végső búcsút vettek Szervátiusz Tibortól, a Nemzet Művészétől, akinek földi maradványai a fiumei úti Nemzeti Sírkertben pihennek ezután. Lelke és művei az örökkévalóságban. Alant a búcsúbeszédeket olvashatják:Hoppál Péter államtitkár búcsúzásaDöbrentei Kornél költő búcsúzásahDancs Rózsa erdélyi születésű, Kanadában élő író, újságíró búcsúzása