telefon: +36(20)338-9278, email:

Losonci Miklós: Szervátiusz Tiborról-monográfiájának bemutatója alkalmából

A magyar nép tehetségét, a magyar nemzet életképességét jelzi az elmúlt évezred értékteremtése, mely rendkívül - minden közegben teremtő erő - nevek fémjelzik ezt a bőséget. Ezrek és tízezrek közül válogatva Szent István, Hunyadi Mátyás, Széchenyi István, Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, Balassi Bálint, Mányoki Ádám, Erkel Ferenc, Ferenczy István, Hild József, Szentpétery József, Ady Endre, Móricz Zsigmond nevét említem, ők reprezentálják társaikat is – több ezer géniuszt.

Kitűnő szobrászaink is kultúránk kincsét növelik. Izsó Miklós, Fadrusz János, Medgyessy Ferenc az emberi test formáival értelmezi a gondolatot. Szervátiusz Tibor szándéka és tette, hogy „magyar anyanyelvű szobrokat” hozzon létre. Ezt a nemes célt édesapja, Szervátiusz Jenő is képviselte. Ezt az értéket bővítette egyetemessé Szervátiusz Tibor annak az eszmének a jegyében, amit előtte Vörösmarty Mihály sűrített költészetté: „Legszentebb vallás a haza és emberiség.”

E gyakorolt cél Szervátiusz művészetének újszerű valósága, ebben is mérték nemzedékének és a jövőnek. Szobrainak ez az üzenete, nemcsak minősége, hanem fontossága is.

A szobor első küldetése, hogy az emberi test szépségeit ábrázolja és értelmezze, mellyel a természet ajándékozta. Ezt teljesítette sok alkotó: Praxiteles, Maillol, Ferenczy Béni. A testiség ragyogása szellemiséget rejt, ezt tárja fel Szervátiusz Tibor, mert ez is a szobor hivatása. Mindezt Rodin és Donatello is előtte megcselekedte. Szervátiusz ezzel sem elégedett meg - mert célja eredménye lett - magyar ízzel, zamattal valósítja meg a művet, testi-lelki-szellemi-népi-nemzeti-történelmi–kozmikusösszetettségében. Dózsa változatai drámák. Első rátekintésre azok. Jobban elmélyedve a fájdalom szépségeiben, megvilágosodunk, mert Szervátiusz nemcsak ábrázol, nemcsak értelmez, hanem elmélkedik, s ezért a forma kinyilatkoztat. Dózsa jézusi sorsát fedezzük fel. Ő nem Jézus, de sorsa az Ő folytatása: Magyar Evangélium. Szervátiusz szobra azt hirdeti, hogy ő a magyar Prometheus, a magyar Savanarola, a magyar Megváltó - nem pusztítja el a tűz, hanem föltámasztja. Ezt a metamorfózist: az igazság győzelmét, Szervátiusz Tibor előtt Petőfi és Ady is nagy hírként adta át nekünk. A Szervátiusz – szobor útjel annak fölismeréséhez, hogy rendkívüli ámulatnak lehetünk tanúi. Még Babits Mihályt is módosítja, aki szerint nem is „olyan nagy dolog a halál”. Szervátiusz Dózsa szobrát értelmezve mondhatjuk, gyötröttségében is győztes formái azt üzenik: nincs halál, csak örök élet van az időtlen időben. Halkan hozzáteszem: valamennyi szobra ezt a reménységet sugározza, amely a létezés Istenségének üzenete. Minden életfája, madonnája, boldogasszonya, portréi: Szent Istvánról, Ady Endréről, Ősanyáról, Bartókról, Ister-párról, ezt példázzák. A jáki katedrálisban, Ócsán, a zsámbéki templomromban, a kolozsvári Szent Mihály istenházban önkéntelenül imádkozunk a váratlan áhítatban, azért, mert az épület az ima intenzitása. Csöndjével? A formák magasztos szózatával. Szervátiusz Tibor szobrai is a magasságból erősítik lelkünket. Nemcsak simogatnak, megszólítanak.

A nagy nemzeti értékteremtésben mélységesen elmaradtunk az értékek fogadásában és az értékek gondozásában. Az értékekben a szellemi nagyhatalom rangján mi is világelsők vagyunk. A nemzeti lét összboldogságát akkor érhetjük el, ha nemcsak teremtjük, hanem gondozzuk is e mérhetetlen kincstárat, e hatalmas szellemi vagyont lelki valósággá alakítjuk.

Oly fájó, hogy sok teremtett magyar értéknek nincs gazdája! Oly felemelő, hogy Szervátiusz Jenő szellemi örököse: fia, Szervátiusz Tibor, aki méltó módon gondozza e kincset. Ami ezáltal még inkább a mi szellemi vagyonunk. Szervátiusz Tibor fokozni tudta Szervátiusz Jenő magyar anyanyelvű művészetét. Ő európai magyar-erdélyi szobrászművész, akinek plasztikai kincsestárát hitvestársa, Szervátiusz Klára az igazság mértékével, felsőfokon gondozza.

Szervátiusz Tibor hisz a létezés jó energiáiban, gyarapítja, teremti is azokat. A nemzet megmarad, ha teremt. Segítségével mi is felismerhetjük, hogy nem vagyunk az élet alattvalói, hanem a Világmindenség rejtélyes és titokzatos Istenének munkatársai.


Mindörökké Erdély második kiadása »

Megjelent a Mindörökké Erdély című interjúkötet második kiadása a Szervátiusz Alapítvány gondozásában.A bővített tartalmú és ünnepi külsejű kötet, melyben a feleség: Szervátiusz Klára beszélget a nagy művésszel: Szervátiusz Tiborral a kettős évforduló: Trianon 100. és a szobrász 90. születésnapjának alkalmából készült.Lent az előszót idézzük:  ElőszóSorsodban szobor vana szoborban sors vans hiába kés fűrész baltanincs ki igazad kifaragjakivájja vésse kalapálja.Nem maradhatsz magadbana kéznek kőben a párjamozdulatával belezárvanem látszik ki e rossz világra.Fél agyad a koponyábanfélmagad itteni odahazábanfélhazád ottani idehazában.Hát hol? Te hol is látszol?Kinek és minek játszolKi végképp kimaradtálaz Isten igazából.Kiss  Dénes:Szervátiusz Tibor szobrai között, részletSzáz év TrianonEzerkilencszázkilencvenhármat írtunk. A gyűlölt diktátor már nem élt, de a nagylaki határnál még mindig órákat kellett várni, hogy átengedjenek bennünket. Akkor már tíz éve nem volt otthon, Erdélyben drága férjem- a “házi szeku” ijesztette, hogy ne merjen menni. Rövid, izgalommal teli készülődés után végre nekiindultunk az útnak. A széles hátsó ülésen jóízűen aludtam -hiszen annyira biztonságosan vezetett Tibor-, amikor a hatalmas Volga nagyot rázkódott, Királyhágónál megálltunk. Kiszálltunk, átkarolta férjem a vállamat, és széles mozdulattal mutatott a völgybe: -Látod, ez itt Erdély! És éreztem, hogy megremeg, s láttam: elpárásodott a szeme. Szorosabban öleltem míg megnyugodott, aztán körben megnevezte a látnivalókat. Közben mélyeket, nagyokat szippantott boldogan a tiszta, fenyőillatú levegőből. Szóval már sokszor elmondta, hogy mit jelent neki a szülőföld, s mit az elvesztése, de csak itt éreztem át igazán a fájdalmát. Itt értettem meg a megérthetetlent: hogy valakinek a haza és a szülőföld nem ugyanaz. Erős izgalommal utaztunk Marosvásárhelyig édesanyjához. Sírással borultak egymás nyakába anya és fia. Az ismerkedő napok után alig vártuk, hogy indulhassunk Székelyföld belsejébe s a Gyimesekbe! Első közös utunk volt ez Erdélyországban, s bár sok követte a következő évtizedekben, örökké emlékezetes maradt. Boldog és felszabadult volt a férjem az övéi között, tréfálkozott, nevetgélt a székely asszonyokkal, férfiakkal. Sehol máshol, máskor nem láttam rajta ezt az örömöt, legfeljebb akkor, ha rám nézett, átkarolt. Én pedig egy életre megtanultam, gondolataimban megőriztem e tapasztalatot, hogy milyen terhet hordoznak ők a számkivetettek, szavak nélkül is éreztem a fájdalmuk minden utam során. S hazafelé mindig elnehezült a szívem. Ezért is készült el ez az interjúkötet immár második és bővített, ünnepi kiadásban, mert úgy vélem a személyes életsors hívebben mondja el a szörnyű döntés utáni helyzetet, mint a történelmi adatok és tények. Azt mondják, aki elveszítette a végtagját, még sokáig érzi a fájdalmat, a hiányt, s a képzelete sokszor megtréfálja: mintha még meglenne a láb avagy a kéz . Aki fél életét, szívét veszítette el ostoba politika bűnös döntései miatt, soha nem szűnik meg szenvedni, reménykedni. Szervátiusz Tibor minden este megnézte a Tv-híradót. S amikor egyszer rákérdeztem miért, ezt válaszolta:- várom, hogy bemondják: szabad lett a népem, Erdély! Nem érte meg ezt a hírt. Most helyette én várom minden nap a szabadságot. Ha majd megyek utána, ezt a jóhírt szeretném vinni neki: mindörökké él, megmarad Erdély. Szervátiusz Klára

Interjú Szervátiusz Klárával »

A Szervátiusz Klárával készült interjú, amelyet a Kossuth Rádió közölt, az alábbi linkre ktattinva hallgatható meg.A szerkesztő-riporter: Csűrös Csilla.

Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása »

A trianoni évforduló és Szervátiusz Tibor 90. születésnapjának jegyében megnyílt a táti Kultúrházban Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása.A kiállítást Csűrös Csilla vezető szerkesztő nyitotta meg, közreműködött Petrás Mária és Döbrentei Kornél.