telefon: +36(20)338-9278, email:

Kövér László: Köszöntő a Szervátiusz Alapítvány díjátadásán

Köszöntő a Szervátiusz Alapítvány díjátadásán

Kedves Tibor és Klára asszony!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm a Szervátiusz Alapítvány mai díjátadó estjére szóló megtisztelő meghívást, őszinte öröm ma itt Önökkel találkozni és együtt lenni.

Ha valaki a dolgok szépítésére való hajlam nélkül vizsgálja közelmúltunk éveinek jelenségeit, nagyon időszerűnek kell éreznie Bessenyei egykori diagnózisát arról, hogy „nagyon megszűkültünk a magyarságba, melynek ugyan bőségében sohasem voltunk”.

Ezt a fenti mondatot a méltatlanul elfeledett, nagyszerű szociográfus és írástudó Szabó Zoltán írta le 1940 márciusában, amikor Pethő Sándorral együtt eszmeileg megalapozták és útjára indították a Szellemi Honvédelem mozgalmát, azért, hogy Magyarország magyar ország maradhasson.

Mai rövid köszöntőm példamondataként a fenti idézetet két okból választottam: az egyik, mert a maihoz vészesen hasonlító, gazdasági, politikai, erkölcsi válsággal terhelt vajúdó és küzdelmes időszakban született. A másik ok pedig az, hogy Bessenyi György író 1790-es években tett megállapítása változatlanul időszerű volt Szabó Zoltánék XX. századában, az 1940-es években, és időszerű a mi XXI. századunkban is, 2011-ben is.

Minden háborúban a támadók először szellemi fegyvereket használnak. A szellemi fegyverekkel, a tudatipar eszközeivel – az oktatással, kultúrával és médiával – mért csapás olyan mint a seregek háborújában a légitámadás – állapították meg Szabó Zoltánék 1940-ben. Minden jel arra utal, hogy ez ma sincs másként.

A Szellemi Honvédelem korabeli mozgalmát ugyan elsodorta a világháború, majd megtaposta négy évtizednyi kommunizmus, de a mozgalom alapeszméje igazabb, mint valaha.

Szerencsés nemzetek szellemi honvédelmi mozgalmának fő letéteményese az adott nemzet állama, és részese a névtelen vagy éppen neves hősei, az emberek, kiváltképpen az írástudó emberek.

Nekünk, magyaroknak ez sem adatott meg. Államunk nagyon sokáig idegen érdekek letéteményes volt. Ekkor a magyar szellemi honvédelem folyamatos ostrom alatt tartott őrhelyekre vonult vissza, ezeken az őrhelyeken védte eszméinek és eszményeinek igazát, és nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra – miként Szervátiusz Jenő Szervátiusz Tibornak adta tovább a feladatot: hogy Magyarország magyar ország maradhasson….

A Szervátiusz Alapítvány ennek a magyar szellemi honvédelemnek egyik ilyen nagyszerű őrhelye, az Alapítvány ma esti díjazottjai pedig ennek az őrhelynek az értékőrző és értékteremtő vigyázói.

Köszönöm a figyelmet.

Mindörökké Erdély második kiadása »

Megjelent a Mindörökké Erdély című interjúkötet második kiadása a Szervátiusz Alapítvány gondozásában.A bővített tartalmú és ünnepi külsejű kötet, melyben a feleség: Szervátiusz Klára beszélget a nagy művésszel: Szervátiusz Tiborral a kettős évforduló: Trianon 100. és a szobrász 90. születésnapjának alkalmából készült.Lent az előszót idézzük:  ElőszóSorsodban szobor vana szoborban sors vans hiába kés fűrész baltanincs ki igazad kifaragjakivájja vésse kalapálja.Nem maradhatsz magadbana kéznek kőben a párjamozdulatával belezárvanem látszik ki e rossz világra.Fél agyad a koponyábanfélmagad itteni odahazábanfélhazád ottani idehazában.Hát hol? Te hol is látszol?Kinek és minek játszolKi végképp kimaradtálaz Isten igazából.Kiss  Dénes:Szervátiusz Tibor szobrai között, részletSzáz év TrianonEzerkilencszázkilencvenhármat írtunk. A gyűlölt diktátor már nem élt, de a nagylaki határnál még mindig órákat kellett várni, hogy átengedjenek bennünket. Akkor már tíz éve nem volt otthon, Erdélyben drága férjem- a “házi szeku” ijesztette, hogy ne merjen menni. Rövid, izgalommal teli készülődés után végre nekiindultunk az útnak. A széles hátsó ülésen jóízűen aludtam -hiszen annyira biztonságosan vezetett Tibor-, amikor a hatalmas Volga nagyot rázkódott, Királyhágónál megálltunk. Kiszálltunk, átkarolta férjem a vállamat, és széles mozdulattal mutatott a völgybe: -Látod, ez itt Erdély! És éreztem, hogy megremeg, s láttam: elpárásodott a szeme. Szorosabban öleltem míg megnyugodott, aztán körben megnevezte a látnivalókat. Közben mélyeket, nagyokat szippantott boldogan a tiszta, fenyőillatú levegőből. Szóval már sokszor elmondta, hogy mit jelent neki a szülőföld, s mit az elvesztése, de csak itt éreztem át igazán a fájdalmát. Itt értettem meg a megérthetetlent: hogy valakinek a haza és a szülőföld nem ugyanaz. Erős izgalommal utaztunk Marosvásárhelyig édesanyjához. Sírással borultak egymás nyakába anya és fia. Az ismerkedő napok után alig vártuk, hogy indulhassunk Székelyföld belsejébe s a Gyimesekbe! Első közös utunk volt ez Erdélyországban, s bár sok követte a következő évtizedekben, örökké emlékezetes maradt. Boldog és felszabadult volt a férjem az övéi között, tréfálkozott, nevetgélt a székely asszonyokkal, férfiakkal. Sehol máshol, máskor nem láttam rajta ezt az örömöt, legfeljebb akkor, ha rám nézett, átkarolt. Én pedig egy életre megtanultam, gondolataimban megőriztem e tapasztalatot, hogy milyen terhet hordoznak ők a számkivetettek, szavak nélkül is éreztem a fájdalmuk minden utam során. S hazafelé mindig elnehezült a szívem. Ezért is készült el ez az interjúkötet immár második és bővített, ünnepi kiadásban, mert úgy vélem a személyes életsors hívebben mondja el a szörnyű döntés utáni helyzetet, mint a történelmi adatok és tények. Azt mondják, aki elveszítette a végtagját, még sokáig érzi a fájdalmat, a hiányt, s a képzelete sokszor megtréfálja: mintha még meglenne a láb avagy a kéz . Aki fél életét, szívét veszítette el ostoba politika bűnös döntései miatt, soha nem szűnik meg szenvedni, reménykedni. Szervátiusz Tibor minden este megnézte a Tv-híradót. S amikor egyszer rákérdeztem miért, ezt válaszolta:- várom, hogy bemondják: szabad lett a népem, Erdély! Nem érte meg ezt a hírt. Most helyette én várom minden nap a szabadságot. Ha majd megyek utána, ezt a jóhírt szeretném vinni neki: mindörökké él, megmarad Erdély. Szervátiusz Klára

Interjú Szervátiusz Klárával »

A Szervátiusz Klárával készült interjú, amelyet a Kossuth Rádió közölt, az alábbi linkre ktattinva hallgatható meg.A szerkesztő-riporter: Csűrös Csilla.

Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása »

A trianoni évforduló és Szervátiusz Tibor 90. születésnapjának jegyében megnyílt a táti Kultúrházban Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása.A kiállítást Csűrös Csilla vezető szerkesztő nyitotta meg, közreműködött Petrás Mária és Döbrentei Kornél.