1025 Budapest, Csíksomlyó utca 8. telefon: 0036(1)335-5138, +36(20)338-9278, email:

Szervátiusz Klára: Elnöki megnyitó a díjátadáson, 2011-ben

Szervátiusz Klára:

Elnöki megnyitó a díjátadáson, 2011-ben


Isten hozta mindannyiukat! Sok szeretettel köszöntöm a jelenlévőket a Szervátiusz Alapítvány kuratóriumának nevében.

Nehéz, sötét idők járnak ránk mostanában. A természet szokásos, novemberi hideg, nyirkos sötétségét most tetézik a nyomasztó, az egész világot csapdában tartó társadalmi események. Elszabadult az Antikrisztus, a Mammon képében tombol, s elnyeléssel fenyegeti a jóságot, az igazságot, a szépséget.

Most van szükség arra, hogy belső, szellemi, lelki lámpásainkat meggyújtsuk, velük világítsunk utat a jelenlegi homályban.

Szabó Dezsőt hívom ehhez segítségül:

„…Kétségbeesésre nincsen ok. Új, megtárt ablakokon át az élet nagy ígéretei jönnek a sokszor kiszüretelt magyarság felé. A tragédiákból, a romokból, az eltántorodott lelkek tört életéből egy mérhetetlen arányú könyörgés tárja karjait a magyar jövő felé.

Mi nem vagyunk Európa megtűrt ágyrajárói, akik mindig csak meglapulva, egy pár kiválasztott ember sugdosásában intézhetjük sorsunkat, építhetjük történelmi életünket. Egy nemzetnek sincs több jogcíme az európai élethez, mint nekünk. Mi tudtunk itt Európa legnehezebb pontján, először a történelemben: egységes arcú történelmi műhelyt, sajátos kincsű kultúrát megépíteni s századokon át jelentettük Európa állandó védelmét. A történelem adós nekünk s mi nyugodt öntudattal követelhetjük a fizetést. Mi földet, kenyeret, védelmet adtunk minden bezörgetett éhesnek. Mi egyetemes kultúrát adtunk minden elkorlátolt törzsi horizontnak. A magyar egyenlőség nagylelkű rendszerében mi tágítottuk emberré, az európai és magyar kultúra tagjává a töredék fajok törzs–embereit.

Most végre ránk dönget a történelmi perc, hogy önmagunk iránt is jók legyünk. Kitúrva, kimaszlagolva az élet legelemibb érdekeiből, majdnem hazátlanná magánosulva saját hazánkban: a magyarság egy új honfoglalás nagyszerű feladatai előtt áll.

Egy nagy, az élet minden terére kiterjedő, egységes gondolatú magyar ideológia, magyar életprogram hozza egységes öntudatba a magyar történelmi műhely minden munkását.

…A sok szenvedés és áldozat után eljuthattunk annak meglátásához, hogy az önzésnek, saját és hozzánk tartozóink érdekei megszervezésének és védelmének igazi útja az: ha minden magyar minden magyarban igyekszik biztosítani a maga és gyermekei boldogulását. Elérkeztünk a magyar szolidaritás hősi korához. Minden magyar ember felelős minden magyar emberért.”


*


Nem az a bajom az avantgarde mai képviselőivel, hogy nem figurálisak a műveik. Hanem az, hogy az avult, ásításig unalmas materializmus termékei.

Hogy a szent művészetet szatócs szintre süllyesztették.

Hogy a forrást, amely az éltető vizet szállítja a lelkeknek, elszennyezték üres pelyvákkal.

Hogy egyenes folytatásai a hírhedt nietzschei szózatnak, miszerint Isten halott. Holott nem Isten, hanem ezen emberek és műveik halottak. Holtak készítenek halott tárgyakat, amelyek épp ezért sohasem csiholnak elő a lélekből, szellemből fény-sziporkákat. Az emberből, akit pedig Isten „kevéssel tett kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és fénnyel koronázott.”

„S íme egy oly sokszor - legújabban most - halálra ítélt és mindannyiszor feltámadó kis népből előáll Szervátiusz Tibor, és kétségbeesés helyett felmutatja az emberarcot, mint a végtelen fájdalom tengerét, mert egy szüntelen szenvedésre és kínzatásra ítélt nép arca az, s komor prófécia közepette mégis evangéliumot hírdet: él az Isten és térjetek meg, mert elközelgett az Isten országa.” Ezen utóbbi idézetem Sándor András művészettörténésztől származik.

Ha ehhez még hozzávesszük a Szervátiusz Tibor által ars poetica-ként megfogalmazottakat, nevezetesen az anyanyelvű művészetről vallott s követett ideát, előáll alapítványunk célja, feladata.

2018. évi Szervátiusz Jenő díj »

2018. november 30. HiltonMegtartottuk az éves Szervátiusz díjátadást. Részlet a Szervátiusz Alapítvány elnökének: Szervátiusz Klárának köszöntő szavaiból: Tizenöt esztendős lett a Szervátiusz Alapítvány. S amint a legszebb, legígéretesebb bakfiskorba léptünk, már el is árvultunk. Az idén elveszítettük az alapítót Szervátiusz Tibor szobrászművészt, egy legendás kor legendásan nagy nemzeti művészét, példamutató jellemű alkotót. Így nemcsak az alapítvány, én, de egy egész nemzet vesztesége az ő távozása e földi világból. Két nagy szerelme volt: a nemzet és én. Most az ő szerelmetes-szenvedélyével növekedett a nemzetért való gondolkodásom, cselekvésem, felelősségem. Igyekszem megfelelni neki. Negyedszázados együttélésünk alatt a legfontosabb az volt számomra, hogy neki örömöt szerezzek minden tettemmel. Így lesz ezekután is: mindig arra gondolok: mennyire örülne, ha látná, hallaná… Immár fájdalmas valóság, hogy a két Szervátiusz - egymás mellett -, fizikailag, mint fénykép vesz részt a rendezvényeinken, bár művészetük, emberségük által halhatatlanok. A következő néhány percben őket méltatom Temesi Ferenc író szavaival, amelyek a 2016-os közös Műcsarnok-beli kiállítás megnyitásán hangoztak el: “A magyar szobrászat kettős templomtornyai a Szervátiuszok szobrászata. Ha nem volna az egyik, nem lenne a másik. A Kolozsvári testvérekhez fogható a két életmű, de több annál is: összetéveszthetetlenül magyar. A Kolozsvári testvérek a Nyugat ízlésének akartak megfelelni egyetlen fennmaradt XIV. századi szobrukban, a Sárkányölő Szent Györgyben is. A Szervátiuszok minden égtájnak… A szépség két Bólyaija, a Szervátiuszok összegzőnek jöttek. A forma ünnepei alkotásaik. A művészet nem a látható megmutatása, hanem a láthatatlan megjelenítése. Nagy mesterek ők, a magyar nemzeti avantgard szobrászóriásai. A tenger és a magas művészet előtt az ember kicsinek érzi önmagát. Isten egy kőben alszik és a szobrász az, aki felébreszti. Szűkszavú művészet az övék. Szűkszavú, mint a székelyek, a csángók…. Élni kellene már - Magyarországon, a Kárpát medencében- ,olyan méltósággal a magára találásban, mint a Szervátiuszok szobrai. Olyan szíjas szívóssággal és találékonysággal, ahogy ez a két szobrász tette Európa közepén. Szervátiusz Jenő: szolgálattevő. Szervátiusz Tibor: megtartó. Ne csüggedjetek! Itt a két példa. Föl, föl a magasba!” Szervátiusz Jenő-díjat kapott Szabó Ottó festőművész a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért. Szabó Ottót kassai művésznek nevezem a meghívóban, pedig a felvidéki lenne a pontosabb. Ugyanis Rozsnyón született, Pozsonyban tanult festészetet, most Bódvavendégiben él a családjával, de Kassán dolgozik, tanít, szervez. Ismertté a csodálatos keresztútjai tették - úgy vélem -, amelyek a szepsi, a restei, a bodollói és a diósförgepatonyai templomokban találhatóak. Egyet közülük a meghívóra tettem. Talán kitalálják miért a XIII. stációt. Szeretném hinni, hogy amikor Szabó Ottó az édes hazának ad, akkor érzi, hogy kap is tőle. Figyelmet, szeretetet például. Nincs két vagy öt magyar művészet, egyetlen van, miként magyar nemzet is. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Csűrös Csilla vezető szerkesztő, Magyar Rádió a nemzeti kultúra értékeit, értékes személyiségeit következetesen bemutató, népszerűsítő magas színvonalú újságírói munkájáért. Ma, amikor minden silányodik, jobban meg kell becsülnünk az értéket, az értékes embereket. Csűrös Csilla annak az újságírói rétegnek a folytonosságát képviseli, amelyet a huszadik század elején Ady, Krúdy, Móricz reprezentált többek között. Igényes, érdekes, értékes minden munkája. Akár interjút készít, akár kiállítást nyit meg, műsort vezet. Mindig felkészült, érdeklődő, empatikus, kíváncsi, megengedő, kedves... folytathatnám a jelzők sokaságát, így aztán elénk tárja a csodálatos emberi mélységeket, csodálatos emberek lelkét nyitja meg. Szervátiusz Tibort is mindig könnyedén szóra bírta. No, de beszéljen róla egy másik hiteles ember, a ma élő legnagyobb magyar költő: Döbrentei Kornél. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Sólyomfi-Nagy Zoltán táltos, regös, tanító az ősi magyar kultúra, az ősi szellemi hagyományok őrzéséért, továbbadásáért verssel, dallal, tanítással végzett áldozatos munkájáért. Valamikor az Ég és Föld összeért. Nemcsak úgy, ahogyan ma látjuk a horizonton, hanem spirituális, szellemi értelemben. Mióta ember él a Földön - s ez nem kétezer év csupán -, mindig kereste a kapcsolatot az éggel, ahonnan való, s a természettel, a Világot igazgató erővel, Istennel. Őseink Attila Nagykirály, Árpád fejedelem korában nem volt un. államvallás, mindenki szíve indíttatása szerint szólította, tisztelte az Istent, vallásszabadság volt. S mi voltunk az elsők a vallásszakadás, háborúskodás után is a tordai országgyűlésen hozott türelmi rendelettel, a vallásszabadság törvénybe iktatásával a világban. Jó lenne ezt a szép, türelmes, megértő, elfogadó magatartást látni ma is. S nem pogánynak, istentelennek stb. bélyegezni azt a hívő embert, aki nem a kánon szerint tiszteli a legfőbb urat, a teremtőt, a teremtést! A táltos Isten embere, aki nyitott, tátott szellemmel, lélekkel figyeli az eget, s adja tovább a kapott tudást. S őrzi a régi kultúra emlékeit. Így tesz Sólyomfi-Nagy Zoltán: énekkel, verssel, tanítással szolgálja az Eget és Földet, összekötőként, egyfajta ember-életfaként. Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat kapott: Debreczi Szidónia, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja. A Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat drága férjem halálának napján hoztam létre, azzal a céllal, hogy művészete mellett ez is őrizze kivételes emberi nagyságát, jóságát. Egy éves időtartamra szól az ösztöndíj, amelyet felváltva művészetis középiskolás diák illetve kezdő képzőművész kap. Az idén diáknak adom át, és szándékosan erdélyinek. Debreczi Szidónia a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Liceumban tanul. Az osztályfőnöke: Kerezsi Gyopár Iringó így ajánlotta: “Aktív, megbízható, felelősségteljes diák. Kíváncsi, és mindig azon fáradozik, hogy tökéletesítse tudását a számára legfontosabb képzőművészet terén. Magabiztos, független személyiség. Iskolai feladatai mellett beteg, mozgásában korlátozott édesanyját is ő segíti…”  

2018. május 15. »

Végső búcsút vettek Szervátiusz Tibortól, a Nemzet Művészétől, akinek földi maradványai a fiumei úti Nemzeti Sírkertben pihennek ezután. Lelke és művei az örökkévalóságban. Alant a búcsúbeszédeket olvashatják:Hoppál Péter államtitkár búcsúzásaDöbrentei Kornél költő búcsúzásahDancs Rózsa erdélyi születésű, Kanadában élő író, újságíró búcsúzása