telefon: +36(20)338-9278, email:

Spányi Antal: Építsük és szépítsük a Földet! (Spányi Antal püspök köszöntője 2012)

Spányi Antal
Építsük és szépítsük a Földet!

Tisztelt Művész Úr!
Tisztelt Elnök Asszony!
Hölgyeim és Uraim!

Az ember dolga, hogy nyomot hagyjon maga után a világban. Nem is akármilyen nyomot.

A Teremtő parancsa: építsük és szépítsük a Földet. Amely nem csak a talpalatnyi föld, nem csak az én kertem, a magam zárt világa, hanem az Isten világa, mindannyiunk élettere.

Ezt adta Isten nekünk, ezt bízta ránk.

Rajtunk múlik, hogy ezzel a földdel mit kezdünk. Hogy őrizzük és szépítjük, vagy elherdáljuk, feléljük és elpusztítjuk, csak magunkra gondolva.

Felelősök vagyunk a múltból ránk hagyományozott világért a jelenben, felelősök vagyunk azért, hogy mit hagyunk a jelenből a jövőre.

Ma, amikor az ember a mesterségesen előidézett értékválságban magára gondolva és ezért önmagába zártan, depressziósan éli életét, ezt világosan látni kell. Nem másban keresni a bűnbakot, hanem világosan látni, és tenni a jót.

Ma ismét teret nyer a hazugság és a rágalom, megélhetési rágalmazók és hazugok törnek be a világba, akik sutba vágnak minden erkölcsi elvet. Gyűlöletbeszéd ellen tiltakozva gyűlöletet fröcskölve keresik a jövőjüket, gazdag megélhetésüket, akár sokak, egy nemzet, egy földrész; akár az egész emberiség ellenére. Nem tisztelik a természet törvényét, a családot, az életet, melynek ura az Isten, gyökér nélkül azt hiszik: mindenhol otthon lehetnek a világban.

Olykor Sík Sándor versével értünk egyet, aki azt mondja Keresztút című versében : ”sötét dolog embernek lenni.”

De ebbe belenyugodni nem lehet, ezt nem tehetjük. Hiszen a halál után a feltámadás jön! A sötétségre a hajnal fénye köszönt.

Rajtunk múlik, hogy mit teszünk a világgal, amit Isten bízott ránk. Hogy mit engedünk be a belső világunkba, minek a visszhangját hagyjuk szívünkben hangzani, és mit engedünk ebből tovább a világba. Lelkünk világának békéje és szépsége rajtunk múlik.

Rajtunk múlik az is, hogy mit mutatunk meg e világból a következő nemzedéknek, akiket ránk bíztak. Taníthatjuk őket a szépre és igazra, megmutathatjuk nekik Isten csodáit és szépségeit, segíthetjük őket, hogy rácsodálkozzanak Isten jóságára. És akkor valamit jobbítunk is e ránk bízott világon. Azért is felelősök vagyunk, hogy hagyjuk-e, hogy a körülöttünk élőkben gyökeret verjen, visszhangra találjon a hazugság. Engedjük-e, hogy elbizonytalanodjanak abban, hogy mi az ember dolga, s mely értékeket kell őrizni. Akkor is, ha azokért áldozatokat kell hozni.

Nem csak szemlélői vagyunk az életnek, nem csak örülünk az életnek, hanem felelősök is vagyunk érte. Tennünk kell érte, építeni, őrizni, szépíteni kell a világot.

Ahogy teszi ezt a Szervátiusz Alapítvány, s a díjazottak is. A jellem és lélek bátorsága kell ehhez. De ez megvolt eddig köztünk legalábbis a legjobbakban. És tudom, hogy megvan ma is a legjobbakban.

Tegyük hát, ami küldetésünk a világban! Nem csak azért, mert számot kell majd adni róla, mert csak a lelkiismeretére hallgató ember aludhat békés álmot, nem csak azért, hogy igaz emberek legyünk; ha nem azért, mert felelünk a világért, minden emberért, mert őrzői vagyunk a világnak és egymásnak is.

Tegye széppé az érték felelős őrzése és szolgálata a mai esténket, tegye széppé életünket, tegye szebbé a magyar életet ma és a jövőben is!

Isten általunk is áldja meg a magyart!

Budapest, 2012. nov. 16.

Mindörökké Erdély második kiadása »

Megjelent a Mindörökké Erdély című interjúkötet második kiadása a Szervátiusz Alapítvány gondozásában.A bővített tartalmú és ünnepi külsejű kötet, melyben a feleség: Szervátiusz Klára beszélget a nagy művésszel: Szervátiusz Tiborral a kettős évforduló: Trianon 100. és a szobrász 90. születésnapjának alkalmából készült.Lent az előszót idézzük:  ElőszóSorsodban szobor vana szoborban sors vans hiába kés fűrész baltanincs ki igazad kifaragjakivájja vésse kalapálja.Nem maradhatsz magadbana kéznek kőben a párjamozdulatával belezárvanem látszik ki e rossz világra.Fél agyad a koponyábanfélmagad itteni odahazábanfélhazád ottani idehazában.Hát hol? Te hol is látszol?Kinek és minek játszolKi végképp kimaradtálaz Isten igazából.Kiss  Dénes:Szervátiusz Tibor szobrai között, részletSzáz év TrianonEzerkilencszázkilencvenhármat írtunk. A gyűlölt diktátor már nem élt, de a nagylaki határnál még mindig órákat kellett várni, hogy átengedjenek bennünket. Akkor már tíz éve nem volt otthon, Erdélyben drága férjem- a “házi szeku” ijesztette, hogy ne merjen menni. Rövid, izgalommal teli készülődés után végre nekiindultunk az útnak. A széles hátsó ülésen jóízűen aludtam -hiszen annyira biztonságosan vezetett Tibor-, amikor a hatalmas Volga nagyot rázkódott, Királyhágónál megálltunk. Kiszálltunk, átkarolta férjem a vállamat, és széles mozdulattal mutatott a völgybe: -Látod, ez itt Erdély! És éreztem, hogy megremeg, s láttam: elpárásodott a szeme. Szorosabban öleltem míg megnyugodott, aztán körben megnevezte a látnivalókat. Közben mélyeket, nagyokat szippantott boldogan a tiszta, fenyőillatú levegőből. Szóval már sokszor elmondta, hogy mit jelent neki a szülőföld, s mit az elvesztése, de csak itt éreztem át igazán a fájdalmát. Itt értettem meg a megérthetetlent: hogy valakinek a haza és a szülőföld nem ugyanaz. Erős izgalommal utaztunk Marosvásárhelyig édesanyjához. Sírással borultak egymás nyakába anya és fia. Az ismerkedő napok után alig vártuk, hogy indulhassunk Székelyföld belsejébe s a Gyimesekbe! Első közös utunk volt ez Erdélyországban, s bár sok követte a következő évtizedekben, örökké emlékezetes maradt. Boldog és felszabadult volt a férjem az övéi között, tréfálkozott, nevetgélt a székely asszonyokkal, férfiakkal. Sehol máshol, máskor nem láttam rajta ezt az örömöt, legfeljebb akkor, ha rám nézett, átkarolt. Én pedig egy életre megtanultam, gondolataimban megőriztem e tapasztalatot, hogy milyen terhet hordoznak ők a számkivetettek, szavak nélkül is éreztem a fájdalmuk minden utam során. S hazafelé mindig elnehezült a szívem. Ezért is készült el ez az interjúkötet immár második és bővített, ünnepi kiadásban, mert úgy vélem a személyes életsors hívebben mondja el a szörnyű döntés utáni helyzetet, mint a történelmi adatok és tények. Azt mondják, aki elveszítette a végtagját, még sokáig érzi a fájdalmat, a hiányt, s a képzelete sokszor megtréfálja: mintha még meglenne a láb avagy a kéz . Aki fél életét, szívét veszítette el ostoba politika bűnös döntései miatt, soha nem szűnik meg szenvedni, reménykedni. Szervátiusz Tibor minden este megnézte a Tv-híradót. S amikor egyszer rákérdeztem miért, ezt válaszolta:- várom, hogy bemondják: szabad lett a népem, Erdély! Nem érte meg ezt a hírt. Most helyette én várom minden nap a szabadságot. Ha majd megyek utána, ezt a jóhírt szeretném vinni neki: mindörökké él, megmarad Erdély. Szervátiusz Klára

Interjú Szervátiusz Klárával »

A Szervátiusz Klárával készült interjú, amelyet a Kossuth Rádió közölt, az alábbi linkre ktattinva hallgatható meg.A szerkesztő-riporter: Csűrös Csilla.

Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása »

A trianoni évforduló és Szervátiusz Tibor 90. születésnapjának jegyében megnyílt a táti Kultúrházban Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása.A kiállítást Csűrös Csilla vezető szerkesztő nyitotta meg, közreműködött Petrás Mária és Döbrentei Kornél.