telefon: +36(20)338-9278, email:

Hegedűs Endre: A hiteles hang (2012)

Hegedűs Endre

A hiteles hang

Kedves Ünneplő Közönség, Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt évtizedek alatt itthon és világszerte a személyes kapcsolatok erodálódását éltük meg, mely tendencia mindmáig folytatódik. A közelünkben élők híreit, véleményét, érzéseit egyre kevésbé fogjuk fel, az egyszerű, a szép és igaz szó szerepét átvette a média. Elképzelhetetlenül nagy hatalomra tett szert a világon, brutálisan, vagy rejtetten finomhangolva manipulál, véleményformáló jogokat vindikál magának és a többség ezt akarva-akaratlanul el is fogadja. Kevés az az erős lélek, aki valódi értékekre támaszkodva, biztos sziklára építve életét, eligazodik a mai lét egyre nagyobb hang- és képzavarában. Világosan látni ennek tragikus következményeit. Nagyon kell a tájékoztatásban az ellensúly, a hiteles hang, az elkötelezett, Istent a középpontba, az embert pedig a legfontosabb helyre tévő, s ekként megszólaló médium! Számomra ez a Magyar Katolikus Rádió.

A Katolikus Egyház kétezer év óta Európa és az egész emberiség életében meghatározó értékrendet képvisel. Alapítója Isten fia, Jézus Krisztus volt, aki megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig, s hogy a pokol kapui nem vesznek erőt Egyházunkon, mely a tanítás, vagyis a Jó hír terjesztésével, a hit megőrzésével, annak kifejtésével, folyamatos magyarázatával nagyban hozzájárul a világ erkölcsi és kulturális jobbításához. A mi időnkben cselekvésre sürgetően került előtérbe a tömegkommunikáció - együtt közös felelősségünkkel - az evangelizációban. A szabadság rosszul értelmezett felfogása által okozott kaotikus helyzetben a jó választ, az iránymutatást és a tiszta, egyszerű szó eljuttatását az emberek felé: e célokat tűzte ki és valósítja meg egyre hatékonyabban az éter hullámain és a forradalmian új média-lehetőségen, az interneten keresztül is a Magyar Katolikus Rádió. Alapítója, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia fontos szerepet vállal a keresztény értékrendre épülő, az Egyház tanítása iránt fogékony emberek mindennapjait végigkísérő rádiózás megteremtésében. A hiteles, pontos és tárgyilagos tájékoztatással alapfeladatának tekinti a hallgatók jobb tájékozódásának és véleményalkotásának elősegítését. Céljai közt kiemelt helyet kap a magyar kultúra és a magyar nyelv értékeinek megőrzése és alapvetően fontosnak tartja a keresztény kultúra értékein alapuló ismeretterjesztést. Műsoraival támogatja a nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának és hagyományainak ápolását. Korunk sokszor leplezetlenül pénz- és hatalomhajhászó, értékvesztett vagy bizonytalanságot tükröző közösségi életében rendkívül fontos a krisztusi szeretetre, a kölcsönös megbecsülésre és szolidaritásra nevelő értékek hiteles közvetítése. E Rádió meggyőződésem szerint jól közvetíti a szekularizált világ szószólói által konokul tagadott tényt, miszerint a keresztény értékrend egyetemes emberi értékrendet képvisel! Ezért elkötelezettséget érez és vállal az iránt, hogy valamennyi embertársunkhoz felelősséggel szóljon, segítséget, erősítést, támogatást adjon mindazoknak, akik életükben a szilárd erkölcsi támpontokat keresik. Sokszor jól érezhető és látható ellentmondás van a mindennapi életüket élő magyaroknak a médiában és közvetlen tapasztalatainkban is megjelenő, a világi értékrendet kürtölő megnyilvánulásai és azon statisztikai tény közt, hogy a legutóbbi népszámlálás alkalmával a lakosság döntő többsége, 75%-a kereszténynek vallotta magát. Beszédetek legyen igen-igen, nem-nem - tanítja nekünk Jézus. Ez nem csak intés, de iránymutatás is, mely szerintem e Rádió kimondatlan mottója. Adásain keresztül - tapasztalataim szerint - ez a „jó útra hívás” és lelkiség el is jut a hívők szívéhez, hathatósan segíti őket a nyíltan bevallott, vagy búvópatakként meglévő megújulási késztetésükben. A Magyar Katolikus Rádió azonban nem kizárólag csak hozzájuk, hanem a kereső és a nem hívő emberekhez is szólni kíván. Tennivaló nagyon-nagyon sok van, hiánypótló feladatát igaz elkötelezettséggel végzi e médium minden munkatársa nap mint nap.

A közjó szolgálatából közvetlenül következik a Rádió műsorának közszolgálati jellege, tehát az elektronikus médiumok gazdag eszköztárát felhasználva intenzíven foglalkozik az emberek és közösségeik mindennapjait meghatározó kérdésekkel. Spirituális küldetésén túl a humánum és a kultúra értékeit is előtérbe állítja. Útmutatást ad, követhető példákat, életmintákat igyekszik felmutatni a hallgatóknak. E célt jól és sikerrel szolgálja vallási, közéleti és kulturális műsorainak gazdag kínálata. Ilyenek a szentmise közvetítések, a hit és hitélet kérdéseit boncoló műsorfolyamok, a minden esti élő imádság, „az Egyház szívéből”, a Vatikánból érkező napra kész adások, a hírek és a hírek mögötteseit kereső háttérbeszélgetések, a jegyzetek, az egészségügyi- és életmód-magazinok, a gazdag kulturális programkínálat, az ajánló műsorok, művészportrék, irodalmi feldolgozások, mesefolyamok, versműsorok, anyanyelv-ápoló adások, néprajzi, képzőművészeti, építészeti, bor-, és gasztronómiai magazinok, s nem utolsó sorban az egyházi-, a klasszikus-, a népzenei és könnyűzenei műsorokat egyaránt magába foglaló színes és gazdag zenei műsorkínálat. A hallgatottsági indexek mellett, azokat nem vitatva, ám mellé téve örömteli tapasztalataimat: nem is remélt, ám meglepően nagy számban hallgatják ezt a rádiót olyan emberek, akikkel a zene kapcsán, koncertjeim után, vagy éppen véletlenül, utazás közben, az utcán, hivatali ügyintézés során kerülök kapcsolatba.

Mindezeket figyelembe véve szívem minden szeretetével támogatom és ajánlom a Magyar Katolikus Rádiót a Szervátiusz Jenő díjra.

Budapest, 2012. november 16.

Mindörökké Erdély második kiadása »

Megjelent a Mindörökké Erdély című interjúkötet második kiadása a Szervátiusz Alapítvány gondozásában.A bővített tartalmú és ünnepi külsejű kötet, melyben a feleség: Szervátiusz Klára beszélget a nagy művésszel: Szervátiusz Tiborral a kettős évforduló: Trianon 100. és a szobrász 90. születésnapjának alkalmából készült.Lent az előszót idézzük:  ElőszóSorsodban szobor vana szoborban sors vans hiába kés fűrész baltanincs ki igazad kifaragjakivájja vésse kalapálja.Nem maradhatsz magadbana kéznek kőben a párjamozdulatával belezárvanem látszik ki e rossz világra.Fél agyad a koponyábanfélmagad itteni odahazábanfélhazád ottani idehazában.Hát hol? Te hol is látszol?Kinek és minek játszolKi végképp kimaradtálaz Isten igazából.Kiss  Dénes:Szervátiusz Tibor szobrai között, részletSzáz év TrianonEzerkilencszázkilencvenhármat írtunk. A gyűlölt diktátor már nem élt, de a nagylaki határnál még mindig órákat kellett várni, hogy átengedjenek bennünket. Akkor már tíz éve nem volt otthon, Erdélyben drága férjem- a “házi szeku” ijesztette, hogy ne merjen menni. Rövid, izgalommal teli készülődés után végre nekiindultunk az útnak. A széles hátsó ülésen jóízűen aludtam -hiszen annyira biztonságosan vezetett Tibor-, amikor a hatalmas Volga nagyot rázkódott, Királyhágónál megálltunk. Kiszálltunk, átkarolta férjem a vállamat, és széles mozdulattal mutatott a völgybe: -Látod, ez itt Erdély! És éreztem, hogy megremeg, s láttam: elpárásodott a szeme. Szorosabban öleltem míg megnyugodott, aztán körben megnevezte a látnivalókat. Közben mélyeket, nagyokat szippantott boldogan a tiszta, fenyőillatú levegőből. Szóval már sokszor elmondta, hogy mit jelent neki a szülőföld, s mit az elvesztése, de csak itt éreztem át igazán a fájdalmát. Itt értettem meg a megérthetetlent: hogy valakinek a haza és a szülőföld nem ugyanaz. Erős izgalommal utaztunk Marosvásárhelyig édesanyjához. Sírással borultak egymás nyakába anya és fia. Az ismerkedő napok után alig vártuk, hogy indulhassunk Székelyföld belsejébe s a Gyimesekbe! Első közös utunk volt ez Erdélyországban, s bár sok követte a következő évtizedekben, örökké emlékezetes maradt. Boldog és felszabadult volt a férjem az övéi között, tréfálkozott, nevetgélt a székely asszonyokkal, férfiakkal. Sehol máshol, máskor nem láttam rajta ezt az örömöt, legfeljebb akkor, ha rám nézett, átkarolt. Én pedig egy életre megtanultam, gondolataimban megőriztem e tapasztalatot, hogy milyen terhet hordoznak ők a számkivetettek, szavak nélkül is éreztem a fájdalmuk minden utam során. S hazafelé mindig elnehezült a szívem. Ezért is készült el ez az interjúkötet immár második és bővített, ünnepi kiadásban, mert úgy vélem a személyes életsors hívebben mondja el a szörnyű döntés utáni helyzetet, mint a történelmi adatok és tények. Azt mondják, aki elveszítette a végtagját, még sokáig érzi a fájdalmat, a hiányt, s a képzelete sokszor megtréfálja: mintha még meglenne a láb avagy a kéz . Aki fél életét, szívét veszítette el ostoba politika bűnös döntései miatt, soha nem szűnik meg szenvedni, reménykedni. Szervátiusz Tibor minden este megnézte a Tv-híradót. S amikor egyszer rákérdeztem miért, ezt válaszolta:- várom, hogy bemondják: szabad lett a népem, Erdély! Nem érte meg ezt a hírt. Most helyette én várom minden nap a szabadságot. Ha majd megyek utána, ezt a jóhírt szeretném vinni neki: mindörökké él, megmarad Erdély. Szervátiusz Klára

Interjú Szervátiusz Klárával »

A Szervátiusz Klárával készült interjú, amelyet a Kossuth Rádió közölt, az alábbi linkre ktattinva hallgatható meg.A szerkesztő-riporter: Csűrös Csilla.

Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása »

A trianoni évforduló és Szervátiusz Tibor 90. születésnapjának jegyében megnyílt a táti Kultúrházban Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása.A kiállítást Csűrös Csilla vezető szerkesztő nyitotta meg, közreműködött Petrás Mária és Döbrentei Kornél.