telefon: +36(20)338-9278, email:

Bayer Zsolt: Veress László laudáció (2012)

Veress László

Laudáció

Vannak az életben olyan pillanatok, amelyekről az ember azonnal tudja: nem fogja elfelejteni sohasem.

Nekem is van számos ilyen pillanatom - s az egyik egy fiatalemberhez kötődik.

Nem sokkal megismerkedésünk után ez a fiatalember azt mondta nekem: nézd meg barátom! Hatalmas erők, embert próbáló s embert nyomorító hatalmak munkálkodtak azon, hogy ez ne történhessen meg. Arra gondolok, hogy itt vagy te, a budai "úrifiú", aztán itt van a mi Gábor barátunk a Csallóközből, és itt vagyok én, a székelyudvarhelyi gyerek. Hatalmas erők munkálkodtak tehát azon, hogy mi hárman soha az életben ne találkozhassunk. És most itt ülünk egy asztalnál, beszélgetünk a világ dolgairól, és barátok vagyunk. Ha őszintén belegondolsz, ez tényleg csoda...

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, az a székelyudvarhelyi gyerek, aki ezt mondta nekem, s aki ezzel a gondolatával örökké tett egy pillanatot, az a "gyerek" az én barátom, Veress László.

A gondolat kikezdhetetlen igazsága és csodája lett örök. S éppen ilyen örök lett a mi barátságunk. S ez a barátság önmagában igazolja Veress László barátom, barátunk másik tételét, amely szerint nincsen külön erdélyi, felvidéki, délvidéki és anyaországi magyar világ. Egyetlen magyar világ van. S ameddig egyetlen magyar világ van, addig van esélyünk a megmaradásra.

Ennek az esélynek s ennek a megmaradásnak nagykövete Veress László.

Veress László az egyetemet már itt végezte, a sokszor oly' mostoha anyaországban, Szegeden. Mondhatjuk tehát, hogy elegendő időt töltött el miközöttünk ahhoz, hogy elfeledkezzen arról, honnan is indult. De ő képtelen elfelejteni. Ő az, aki hetente ingázik a két szülőföld, a két haza, az egy magyar világ két távoli pontja között, és puszta létezésével összeköti, ami ugyan összetartozik, de ami hajlamos a széthullásra.

Nem ismerek nála fáradhatatlanabb "nagykövetet", nincs nála elhivatottabb szolgálója a magyar ügynek. És kérlelhetetlenebbet sem ismerek sokat. És az ő kérlelhetetlensége helyénvaló, mert mély hitből, meggyőződésből fakad, s ott van mögötte fedezetként az igazság.

Sok-sok keserű igazság is. Laci sokszor mondta már, és sajnos még nagyon sokszor fogja mondani, hogy "bárcsak ne lenne igazam, barátom"... És mindig igaza lesz.

Igaza lett Veress Lászlónak, amikor kilátástalannak érezte a kettős állampolgárságról rendezett népszavazást - és én akkor is az erdélyi pesszimizmust láttam benne, s azt kértem rajta számon. De igaza lett - és volt elég nagyvonalú, hogy megbocsássa az én ostobaságomat...

És igaza lesz valahogyan mindig, mindenféle nemzetpolitikai kérdésben, igaza van, amikor szűkebb hazájának, Erdélynek árulóiról szól, igaza van, amikor megmondja, ki és mi érdemel támogatást és tiszteletet, kinek a szavára hallgassunk és kiére ne.

Ez a legtiszteletreméltóbb az én barátomban - s egyszersmind ez benne a legfélelmetesebb: hogy szinte mindig igaza van.

Egyszer, egy szokásos éjjelen, amikor Erdélyből tartottunk hazafelé, azt mondta nekem valahol Marosludas környékén: barátom, néha attól tartok, feleslegesen rójuk mi itt a kilométereket, egészen addig, ameddig majd egy török kamion véget vet útjainknak egyszer s mindenkorra...

Nos, én azt a pillanatot is megjegyeztem. És megkönnyebbülten mondhatom, ebben az egyben tévedett az én László barátom.

S most ő, aki oly' sok ügynek szerzett támogatást, aki oly' sok embernek járt ki elismerést és jutalmat, most az én László barátom végre itt áll előttünk, és átvesz egy kitüntetést, amelyet nála jobban alig-alig érdemelne meg valaki.

Az egy magyar világ fáradhatatlan és kérlelhetetlen harcosát, nagykövetét ünnepeljük most. És külön szimbolikusnak tartom, hogy Szervátiusz Tibor alapítványa díjazza most Veress Lászlót.


Bayer Zsolt

Mindörökké Erdély második kiadása »

Megjelent a Mindörökké Erdély című interjúkötet második kiadása a Szervátiusz Alapítvány gondozásában.A bővített tartalmú és ünnepi külsejű kötet, melyben a feleség: Szervátiusz Klára beszélget a nagy művésszel: Szervátiusz Tiborral a kettős évforduló: Trianon 100. és a szobrász 90. születésnapjának alkalmából készült.Lent az előszót idézzük:  ElőszóSorsodban szobor vana szoborban sors vans hiába kés fűrész baltanincs ki igazad kifaragjakivájja vésse kalapálja.Nem maradhatsz magadbana kéznek kőben a párjamozdulatával belezárvanem látszik ki e rossz világra.Fél agyad a koponyábanfélmagad itteni odahazábanfélhazád ottani idehazában.Hát hol? Te hol is látszol?Kinek és minek játszolKi végképp kimaradtálaz Isten igazából.Kiss  Dénes:Szervátiusz Tibor szobrai között, részletSzáz év TrianonEzerkilencszázkilencvenhármat írtunk. A gyűlölt diktátor már nem élt, de a nagylaki határnál még mindig órákat kellett várni, hogy átengedjenek bennünket. Akkor már tíz éve nem volt otthon, Erdélyben drága férjem- a “házi szeku” ijesztette, hogy ne merjen menni. Rövid, izgalommal teli készülődés után végre nekiindultunk az útnak. A széles hátsó ülésen jóízűen aludtam -hiszen annyira biztonságosan vezetett Tibor-, amikor a hatalmas Volga nagyot rázkódott, Királyhágónál megálltunk. Kiszálltunk, átkarolta férjem a vállamat, és széles mozdulattal mutatott a völgybe: -Látod, ez itt Erdély! És éreztem, hogy megremeg, s láttam: elpárásodott a szeme. Szorosabban öleltem míg megnyugodott, aztán körben megnevezte a látnivalókat. Közben mélyeket, nagyokat szippantott boldogan a tiszta, fenyőillatú levegőből. Szóval már sokszor elmondta, hogy mit jelent neki a szülőföld, s mit az elvesztése, de csak itt éreztem át igazán a fájdalmát. Itt értettem meg a megérthetetlent: hogy valakinek a haza és a szülőföld nem ugyanaz. Erős izgalommal utaztunk Marosvásárhelyig édesanyjához. Sírással borultak egymás nyakába anya és fia. Az ismerkedő napok után alig vártuk, hogy indulhassunk Székelyföld belsejébe s a Gyimesekbe! Első közös utunk volt ez Erdélyországban, s bár sok követte a következő évtizedekben, örökké emlékezetes maradt. Boldog és felszabadult volt a férjem az övéi között, tréfálkozott, nevetgélt a székely asszonyokkal, férfiakkal. Sehol máshol, máskor nem láttam rajta ezt az örömöt, legfeljebb akkor, ha rám nézett, átkarolt. Én pedig egy életre megtanultam, gondolataimban megőriztem e tapasztalatot, hogy milyen terhet hordoznak ők a számkivetettek, szavak nélkül is éreztem a fájdalmuk minden utam során. S hazafelé mindig elnehezült a szívem. Ezért is készült el ez az interjúkötet immár második és bővített, ünnepi kiadásban, mert úgy vélem a személyes életsors hívebben mondja el a szörnyű döntés utáni helyzetet, mint a történelmi adatok és tények. Azt mondják, aki elveszítette a végtagját, még sokáig érzi a fájdalmat, a hiányt, s a képzelete sokszor megtréfálja: mintha még meglenne a láb avagy a kéz . Aki fél életét, szívét veszítette el ostoba politika bűnös döntései miatt, soha nem szűnik meg szenvedni, reménykedni. Szervátiusz Tibor minden este megnézte a Tv-híradót. S amikor egyszer rákérdeztem miért, ezt válaszolta:- várom, hogy bemondják: szabad lett a népem, Erdély! Nem érte meg ezt a hírt. Most helyette én várom minden nap a szabadságot. Ha majd megyek utána, ezt a jóhírt szeretném vinni neki: mindörökké él, megmarad Erdély. Szervátiusz Klára

Interjú Szervátiusz Klárával »

A Szervátiusz Klárával készült interjú, amelyet a Kossuth Rádió közölt, az alábbi linkre ktattinva hallgatható meg.A szerkesztő-riporter: Csűrös Csilla.

Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása »

A trianoni évforduló és Szervátiusz Tibor 90. születésnapjának jegyében megnyílt a táti Kultúrházban Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása.A kiállítást Csűrös Csilla vezető szerkesztő nyitotta meg, közreműködött Petrás Mária és Döbrentei Kornél.