1025 Budapest, Csíksomlyó utca 8. telefon: 0036(1)335-5138, +36(20)338-9278, email:

Bayer Zsolt: Veress László laudáció (2012)

Veress László

Laudáció

Vannak az életben olyan pillanatok, amelyekről az ember azonnal tudja: nem fogja elfelejteni sohasem.

Nekem is van számos ilyen pillanatom - s az egyik egy fiatalemberhez kötődik.

Nem sokkal megismerkedésünk után ez a fiatalember azt mondta nekem: nézd meg barátom! Hatalmas erők, embert próbáló s embert nyomorító hatalmak munkálkodtak azon, hogy ez ne történhessen meg. Arra gondolok, hogy itt vagy te, a budai "úrifiú", aztán itt van a mi Gábor barátunk a Csallóközből, és itt vagyok én, a székelyudvarhelyi gyerek. Hatalmas erők munkálkodtak tehát azon, hogy mi hárman soha az életben ne találkozhassunk. És most itt ülünk egy asztalnál, beszélgetünk a világ dolgairól, és barátok vagyunk. Ha őszintén belegondolsz, ez tényleg csoda...

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, az a székelyudvarhelyi gyerek, aki ezt mondta nekem, s aki ezzel a gondolatával örökké tett egy pillanatot, az a "gyerek" az én barátom, Veress László.

A gondolat kikezdhetetlen igazsága és csodája lett örök. S éppen ilyen örök lett a mi barátságunk. S ez a barátság önmagában igazolja Veress László barátom, barátunk másik tételét, amely szerint nincsen külön erdélyi, felvidéki, délvidéki és anyaországi magyar világ. Egyetlen magyar világ van. S ameddig egyetlen magyar világ van, addig van esélyünk a megmaradásra.

Ennek az esélynek s ennek a megmaradásnak nagykövete Veress László.

Veress László az egyetemet már itt végezte, a sokszor oly' mostoha anyaországban, Szegeden. Mondhatjuk tehát, hogy elegendő időt töltött el miközöttünk ahhoz, hogy elfeledkezzen arról, honnan is indult. De ő képtelen elfelejteni. Ő az, aki hetente ingázik a két szülőföld, a két haza, az egy magyar világ két távoli pontja között, és puszta létezésével összeköti, ami ugyan összetartozik, de ami hajlamos a széthullásra.

Nem ismerek nála fáradhatatlanabb "nagykövetet", nincs nála elhivatottabb szolgálója a magyar ügynek. És kérlelhetetlenebbet sem ismerek sokat. És az ő kérlelhetetlensége helyénvaló, mert mély hitből, meggyőződésből fakad, s ott van mögötte fedezetként az igazság.

Sok-sok keserű igazság is. Laci sokszor mondta már, és sajnos még nagyon sokszor fogja mondani, hogy "bárcsak ne lenne igazam, barátom"... És mindig igaza lesz.

Igaza lett Veress Lászlónak, amikor kilátástalannak érezte a kettős állampolgárságról rendezett népszavazást - és én akkor is az erdélyi pesszimizmust láttam benne, s azt kértem rajta számon. De igaza lett - és volt elég nagyvonalú, hogy megbocsássa az én ostobaságomat...

És igaza lesz valahogyan mindig, mindenféle nemzetpolitikai kérdésben, igaza van, amikor szűkebb hazájának, Erdélynek árulóiról szól, igaza van, amikor megmondja, ki és mi érdemel támogatást és tiszteletet, kinek a szavára hallgassunk és kiére ne.

Ez a legtiszteletreméltóbb az én barátomban - s egyszersmind ez benne a legfélelmetesebb: hogy szinte mindig igaza van.

Egyszer, egy szokásos éjjelen, amikor Erdélyből tartottunk hazafelé, azt mondta nekem valahol Marosludas környékén: barátom, néha attól tartok, feleslegesen rójuk mi itt a kilométereket, egészen addig, ameddig majd egy török kamion véget vet útjainknak egyszer s mindenkorra...

Nos, én azt a pillanatot is megjegyeztem. És megkönnyebbülten mondhatom, ebben az egyben tévedett az én László barátom.

S most ő, aki oly' sok ügynek szerzett támogatást, aki oly' sok embernek járt ki elismerést és jutalmat, most az én László barátom végre itt áll előttünk, és átvesz egy kitüntetést, amelyet nála jobban alig-alig érdemelne meg valaki.

Az egy magyar világ fáradhatatlan és kérlelhetetlen harcosát, nagykövetét ünnepeljük most. És külön szimbolikusnak tartom, hogy Szervátiusz Tibor alapítványa díjazza most Veress Lászlót.


Bayer Zsolt

2018. évi Szervátiusz Jenő díj »

2018. november 30. HiltonMegtartottuk az éves Szervátiusz díjátadást. Részlet a Szervátiusz Alapítvány elnökének: Szervátiusz Klárának köszöntő szavaiból: Tizenöt esztendős lett a Szervátiusz Alapítvány. S amint a legszebb, legígéretesebb bakfiskorba léptünk, már el is árvultunk. Az idén elveszítettük az alapítót Szervátiusz Tibor szobrászművészt, egy legendás kor legendásan nagy nemzeti művészét, példamutató jellemű alkotót. Így nemcsak az alapítvány, én, de egy egész nemzet vesztesége az ő távozása e földi világból. Két nagy szerelme volt: a nemzet és én. Most az ő szerelmetes-szenvedélyével növekedett a nemzetért való gondolkodásom, cselekvésem, felelősségem. Igyekszem megfelelni neki. Negyedszázados együttélésünk alatt a legfontosabb az volt számomra, hogy neki örömöt szerezzek minden tettemmel. Így lesz ezekután is: mindig arra gondolok: mennyire örülne, ha látná, hallaná… Immár fájdalmas valóság, hogy a két Szervátiusz - egymás mellett -, fizikailag, mint fénykép vesz részt a rendezvényeinken, bár művészetük, emberségük által halhatatlanok. A következő néhány percben őket méltatom Temesi Ferenc író szavaival, amelyek a 2016-os közös Műcsarnok-beli kiállítás megnyitásán hangoztak el: “A magyar szobrászat kettős templomtornyai a Szervátiuszok szobrászata. Ha nem volna az egyik, nem lenne a másik. A Kolozsvári testvérekhez fogható a két életmű, de több annál is: összetéveszthetetlenül magyar. A Kolozsvári testvérek a Nyugat ízlésének akartak megfelelni egyetlen fennmaradt XIV. századi szobrukban, a Sárkányölő Szent Györgyben is. A Szervátiuszok minden égtájnak… A szépség két Bólyaija, a Szervátiuszok összegzőnek jöttek. A forma ünnepei alkotásaik. A művészet nem a látható megmutatása, hanem a láthatatlan megjelenítése. Nagy mesterek ők, a magyar nemzeti avantgard szobrászóriásai. A tenger és a magas művészet előtt az ember kicsinek érzi önmagát. Isten egy kőben alszik és a szobrász az, aki felébreszti. Szűkszavú művészet az övék. Szűkszavú, mint a székelyek, a csángók…. Élni kellene már - Magyarországon, a Kárpát medencében- ,olyan méltósággal a magára találásban, mint a Szervátiuszok szobrai. Olyan szíjas szívóssággal és találékonysággal, ahogy ez a két szobrász tette Európa közepén. Szervátiusz Jenő: szolgálattevő. Szervátiusz Tibor: megtartó. Ne csüggedjetek! Itt a két példa. Föl, föl a magasba!” Szervátiusz Jenő-díjat kapott Szabó Ottó festőművész a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért. Szabó Ottót kassai művésznek nevezem a meghívóban, pedig a felvidéki lenne a pontosabb. Ugyanis Rozsnyón született, Pozsonyban tanult festészetet, most Bódvavendégiben él a családjával, de Kassán dolgozik, tanít, szervez. Ismertté a csodálatos keresztútjai tették - úgy vélem -, amelyek a szepsi, a restei, a bodollói és a diósförgepatonyai templomokban találhatóak. Egyet közülük a meghívóra tettem. Talán kitalálják miért a XIII. stációt. Szeretném hinni, hogy amikor Szabó Ottó az édes hazának ad, akkor érzi, hogy kap is tőle. Figyelmet, szeretetet például. Nincs két vagy öt magyar művészet, egyetlen van, miként magyar nemzet is. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Csűrös Csilla vezető szerkesztő, Magyar Rádió a nemzeti kultúra értékeit, értékes személyiségeit következetesen bemutató, népszerűsítő magas színvonalú újságírói munkájáért. Ma, amikor minden silányodik, jobban meg kell becsülnünk az értéket, az értékes embereket. Csűrös Csilla annak az újságírói rétegnek a folytonosságát képviseli, amelyet a huszadik század elején Ady, Krúdy, Móricz reprezentált többek között. Igényes, érdekes, értékes minden munkája. Akár interjút készít, akár kiállítást nyit meg, műsort vezet. Mindig felkészült, érdeklődő, empatikus, kíváncsi, megengedő, kedves... folytathatnám a jelzők sokaságát, így aztán elénk tárja a csodálatos emberi mélységeket, csodálatos emberek lelkét nyitja meg. Szervátiusz Tibort is mindig könnyedén szóra bírta. No, de beszéljen róla egy másik hiteles ember, a ma élő legnagyobb magyar költő: Döbrentei Kornél. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Sólyomfi-Nagy Zoltán táltos, regös, tanító az ősi magyar kultúra, az ősi szellemi hagyományok őrzéséért, továbbadásáért verssel, dallal, tanítással végzett áldozatos munkájáért. Valamikor az Ég és Föld összeért. Nemcsak úgy, ahogyan ma látjuk a horizonton, hanem spirituális, szellemi értelemben. Mióta ember él a Földön - s ez nem kétezer év csupán -, mindig kereste a kapcsolatot az éggel, ahonnan való, s a természettel, a Világot igazgató erővel, Istennel. Őseink Attila Nagykirály, Árpád fejedelem korában nem volt un. államvallás, mindenki szíve indíttatása szerint szólította, tisztelte az Istent, vallásszabadság volt. S mi voltunk az elsők a vallásszakadás, háborúskodás után is a tordai országgyűlésen hozott türelmi rendelettel, a vallásszabadság törvénybe iktatásával a világban. Jó lenne ezt a szép, türelmes, megértő, elfogadó magatartást látni ma is. S nem pogánynak, istentelennek stb. bélyegezni azt a hívő embert, aki nem a kánon szerint tiszteli a legfőbb urat, a teremtőt, a teremtést! A táltos Isten embere, aki nyitott, tátott szellemmel, lélekkel figyeli az eget, s adja tovább a kapott tudást. S őrzi a régi kultúra emlékeit. Így tesz Sólyomfi-Nagy Zoltán: énekkel, verssel, tanítással szolgálja az Eget és Földet, összekötőként, egyfajta ember-életfaként. Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat kapott: Debreczi Szidónia, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja. A Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat drága férjem halálának napján hoztam létre, azzal a céllal, hogy művészete mellett ez is őrizze kivételes emberi nagyságát, jóságát. Egy éves időtartamra szól az ösztöndíj, amelyet felváltva művészetis középiskolás diák illetve kezdő képzőművész kap. Az idén diáknak adom át, és szándékosan erdélyinek. Debreczi Szidónia a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Liceumban tanul. Az osztályfőnöke: Kerezsi Gyopár Iringó így ajánlotta: “Aktív, megbízható, felelősségteljes diák. Kíváncsi, és mindig azon fáradozik, hogy tökéletesítse tudását a számára legfontosabb képzőművészet terén. Magabiztos, független személyiség. Iskolai feladatai mellett beteg, mozgásában korlátozott édesanyját is ő segíti…”  

2018. május 15. »

Végső búcsút vettek Szervátiusz Tibortól, a Nemzet Művészétől, akinek földi maradványai a fiumei úti Nemzeti Sírkertben pihennek ezután. Lelke és művei az örökkévalóságban. Alant a búcsúbeszédeket olvashatják:Hoppál Péter államtitkár búcsúzásaDöbrentei Kornél költő búcsúzásahDancs Rózsa erdélyi születésű, Kanadában élő író, újságíró búcsúzása