1025 Budapest, Csíksomlyó utca 8. telefon: 0036(1)335-5138, +36(20)338-9278, email:

Perjés Klára: Kolozsvári Szervátiusz Tibor köszöntésére

Perjés Klára: Kolozsvári Szervátiusz Tibor köszöntésére

„Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom, örül a szívem és mégis sajog belé” – idézem a költőt, mert hogyan is jövök én ahhoz, hogy a szobrász óriást, Kolozsvári Szervátiusz Tibort megszólítsam, köszöntsem?! Zavaromat csak tetézi, hogy rád gondolva Tibor, soha nem jutott eszembe, hogy mennyi idő múlt el már földi életedből, mert kortalan vagy, műveid évezredek távolából a jövőnek szólnak, kortalanok, vagyis örökérvényűek. Belőled születtek, ott élsz bennük, így te is örökéletű vagy.

Köszönjük, hogy életben tartod megmaradásunk reményét!

Egyszer azt mondtad, itt kis-Magyarországban, a hivatalnokokból kikényszerített, általad elnevezett Csíksomlyó utcában a kényszer áttelepülés után hazát találtál, de szülőföldet veszítettél. Magad mögött hagytad Gyimest, Székelyföldet, Farkaslakát, a csíki és moldvai falvakat, Kolozsvárt… De csak a percnyi elkeseredésed mondathatta ezt akkor veled, hiszen a valóság az, Erdélyt a tenyereden hordozod, szülőfölded a zsigereidben, lelkedben él, minden egyes kisplasztikádban, szobrodban és emlékművedben azt tükrözöd, onnan indulsz el és oda is érkezel vissza, akkor is, ha azzal egyetemes érvényűt alkotsz. Még tárgyi kapaszkodókat is építettél magadnak, házad teraszán a korlát olyan, mint Gyimesben a havasi esztenának a kerítése. Ezzel is a megmaradás üzenetét hordozod tovább, a gerendákat magad hasogattad ketté és borona formájában raktad össze, akárcsak régen odahaza. Onnan imádkozol nap, mint nap az otthonmaradottakért, a naponta megalázottakért, az idegen uralom alatt élőkért, a kiszorítottakért. Műveid is értük szólnak, a bálvány szobrocskák, a kőből, fából és fémből mintázott nagyjaink, Ady, Bartók, Móricz,  és Szabó Dezső. Meg a nagy köztéri művek, a Székely Pieta, az első világháborús emlékmű és az 56-osok, a kíntól hajlott hátú siratóasszonyok… Aki nem tudja honnan jöttünk és hányszor feszítették keresztre ezt a nemzetet, az érintse meg, férkőzzön a közelébe Szervátiusz Tibor műveinek – és mindent tudni fog!

Köszönöm, hogy nemzetünk tanítómestere vagy!

Szabó Dezsőt egyetlen nagy mahagóni tömbből faragtad, arra gondolván, hogy olyan hatalmas erőt felmutató alkotó volt, akit csak nagy léptékben lehet megfogalmazni. Ez a Szabó Dezső nem csak azt látja, ami a korát jellemezte, de a következőt is érzi, a szobrász szándéka szerint mindent átfog és az egész látóhatárt látja. Benne, akárcsak magadat mintáztad volna meg.

Köszönjük, hogy megmutatod nekünk az egész látóhatárt.

Bartókot mészkőből faragtad, ez az egyszerű, lyukacsos szemcséjű mészkő, amelyben a legegyszerűbben fogalmaztad meg jelenlétét a legnagyobbnak, mert ő szívesebben lakott egy falusi házacskában, mint New Yorkban a felhőkarcolók tövében. De a mészkő egyszerűségén belül – ahogy magyaráztad nekem – két erős lyukat fúrtál, amely feketén hat a fehér kőben. Mások is érzik, hogy a feszültség ezen a - népi álarcokra emlékeztető – maszkszerűségen belül van, miként Bartók zenéjének drámai feszültsége bent, az agyban jön létre. Feleséged, Klára az egyik albumban azt írja, Bartók zenéjéhez tudná legjobban hasonlítani Szervátiusz Tibor munkásságát. Mert az a gyökér, amelyből kiindultatok és a nemzethez, Európához és a világhoz szóltok, közös. Édesapáddal is, akitől sok mindent tanultál gyermekkorodban, de felnőve meg kellett harcolnod a magad művészetéért, új anyagokkal, fémmel, szegecsekkel, huzalokkal kezdtél dolgozni, de az anyag csak eszköz.

Köszönjük, hogy eljutottál oda: az anyag kénytelen legyen engedelmeskedni, egy egész nép, az egész emberiség sorsát magába zárni és örökké hordozni.

Petőfi nálad állva hal meg, mert még holtában is él, legyőzhetetlen. Akaratod szerint kifejezi azt, amit képviselt, hogy a forradalom és a magyar nép hite legyőzhetetlen! Szobraid átsegítenek minket a retteneten, a katarzis nagy megtartó ereje az emberiségnek. Műveid ily módon fejezik ki a tragédiát, ami fölemel, és hitet ad az embernek. Pedig sokszor nagyon nehéz.

Köszönjük, hogy erőt, kitartást és hitet adsz nekünk!

Téged a Jóisten küldött hozzánk. Nem véletlen, hogy annyi Krisztus szobor született belőled. Nekem a legmegrázóbb a kolozsvári kereszt nélküli megfeszített Krisztus, amióta megalkottad, azóta a szívemben hordom. Ott szenved a térben kifeszítve, hogy még drámaibb legyen fémből hegesztetted. Kalapálod, olvasztod, hegeszted a fémet és lesz belőle egy felfeszített, fájdalmas, kereszt nélküli Krisztus, aki olyan elhagyatott, mint a kisebbségi sors, a megtépázott nemzet.

Köszönjük, hogy a Megváltót is elküldted közénk!

S mindezt még megtoldottad azzal, hogy Édesapád 100. születésnapjára Alapítványt hoztál létre, vele együtt a Szervátiusz díjat, amelyet évente megkaphat egy arra érdemes, és így felhívod a világ figyelmét nemcsak a saját művészetedre, de a Kárpátmedencében élő és alkotó, a nemzeti összetartozást, megújhodást szolgáló művészekre. Az alapítványod nem tűri a kurzuslovagokat.

Költői segítséggel kezdtem, azzal is fejezem be, Döbrentei Kornél „Belépve a fájdalom kapuján” című versének utolsó versszakával, melyet Szervátiusz Tibornak főhajtással ajánlott, élete és életműve előtt.

„Székely Pietád nem gyász s kín rabja,

lábánál kicsi gyermekkel vallja:

bármily hatalmas a veszedelem,

bármilyen lét-koptató a jelen,

mag kisarjad, megmaradunk, ne félj-:

Mindörökké Magyarország s Erdély."

Isten éltessen Szervátiusz Tibor, és általad bennünket, népedet is még sokáig!

 

Budapest, 2015. július 19.

2018. évi Szervátiusz Jenő díj »

2018. november 30. HiltonMegtartottuk az éves Szervátiusz díjátadást. Részlet a Szervátiusz Alapítvány elnökének: Szervátiusz Klárának köszöntő szavaiból: Tizenöt esztendős lett a Szervátiusz Alapítvány. S amint a legszebb, legígéretesebb bakfiskorba léptünk, már el is árvultunk. Az idén elveszítettük az alapítót Szervátiusz Tibor szobrászművészt, egy legendás kor legendásan nagy nemzeti művészét, példamutató jellemű alkotót. Így nemcsak az alapítvány, én, de egy egész nemzet vesztesége az ő távozása e földi világból. Két nagy szerelme volt: a nemzet és én. Most az ő szerelmetes-szenvedélyével növekedett a nemzetért való gondolkodásom, cselekvésem, felelősségem. Igyekszem megfelelni neki. Negyedszázados együttélésünk alatt a legfontosabb az volt számomra, hogy neki örömöt szerezzek minden tettemmel. Így lesz ezekután is: mindig arra gondolok: mennyire örülne, ha látná, hallaná… Immár fájdalmas valóság, hogy a két Szervátiusz - egymás mellett -, fizikailag, mint fénykép vesz részt a rendezvényeinken, bár művészetük, emberségük által halhatatlanok. A következő néhány percben őket méltatom Temesi Ferenc író szavaival, amelyek a 2016-os közös Műcsarnok-beli kiállítás megnyitásán hangoztak el: “A magyar szobrászat kettős templomtornyai a Szervátiuszok szobrászata. Ha nem volna az egyik, nem lenne a másik. A Kolozsvári testvérekhez fogható a két életmű, de több annál is: összetéveszthetetlenül magyar. A Kolozsvári testvérek a Nyugat ízlésének akartak megfelelni egyetlen fennmaradt XIV. századi szobrukban, a Sárkányölő Szent Györgyben is. A Szervátiuszok minden égtájnak… A szépség két Bólyaija, a Szervátiuszok összegzőnek jöttek. A forma ünnepei alkotásaik. A művészet nem a látható megmutatása, hanem a láthatatlan megjelenítése. Nagy mesterek ők, a magyar nemzeti avantgard szobrászóriásai. A tenger és a magas művészet előtt az ember kicsinek érzi önmagát. Isten egy kőben alszik és a szobrász az, aki felébreszti. Szűkszavú művészet az övék. Szűkszavú, mint a székelyek, a csángók…. Élni kellene már - Magyarországon, a Kárpát medencében- ,olyan méltósággal a magára találásban, mint a Szervátiuszok szobrai. Olyan szíjas szívóssággal és találékonysággal, ahogy ez a két szobrász tette Európa közepén. Szervátiusz Jenő: szolgálattevő. Szervátiusz Tibor: megtartó. Ne csüggedjetek! Itt a két példa. Föl, föl a magasba!” Szervátiusz Jenő-díjat kapott Szabó Ottó festőművész a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért. Szabó Ottót kassai művésznek nevezem a meghívóban, pedig a felvidéki lenne a pontosabb. Ugyanis Rozsnyón született, Pozsonyban tanult festészetet, most Bódvavendégiben él a családjával, de Kassán dolgozik, tanít, szervez. Ismertté a csodálatos keresztútjai tették - úgy vélem -, amelyek a szepsi, a restei, a bodollói és a diósförgepatonyai templomokban találhatóak. Egyet közülük a meghívóra tettem. Talán kitalálják miért a XIII. stációt. Szeretném hinni, hogy amikor Szabó Ottó az édes hazának ad, akkor érzi, hogy kap is tőle. Figyelmet, szeretetet például. Nincs két vagy öt magyar művészet, egyetlen van, miként magyar nemzet is. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Csűrös Csilla vezető szerkesztő, Magyar Rádió a nemzeti kultúra értékeit, értékes személyiségeit következetesen bemutató, népszerűsítő magas színvonalú újságírói munkájáért. Ma, amikor minden silányodik, jobban meg kell becsülnünk az értéket, az értékes embereket. Csűrös Csilla annak az újságírói rétegnek a folytonosságát képviseli, amelyet a huszadik század elején Ady, Krúdy, Móricz reprezentált többek között. Igényes, érdekes, értékes minden munkája. Akár interjút készít, akár kiállítást nyit meg, műsort vezet. Mindig felkészült, érdeklődő, empatikus, kíváncsi, megengedő, kedves... folytathatnám a jelzők sokaságát, így aztán elénk tárja a csodálatos emberi mélységeket, csodálatos emberek lelkét nyitja meg. Szervátiusz Tibort is mindig könnyedén szóra bírta. No, de beszéljen róla egy másik hiteles ember, a ma élő legnagyobb magyar költő: Döbrentei Kornél. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Sólyomfi-Nagy Zoltán táltos, regös, tanító az ősi magyar kultúra, az ősi szellemi hagyományok őrzéséért, továbbadásáért verssel, dallal, tanítással végzett áldozatos munkájáért. Valamikor az Ég és Föld összeért. Nemcsak úgy, ahogyan ma látjuk a horizonton, hanem spirituális, szellemi értelemben. Mióta ember él a Földön - s ez nem kétezer év csupán -, mindig kereste a kapcsolatot az éggel, ahonnan való, s a természettel, a Világot igazgató erővel, Istennel. Őseink Attila Nagykirály, Árpád fejedelem korában nem volt un. államvallás, mindenki szíve indíttatása szerint szólította, tisztelte az Istent, vallásszabadság volt. S mi voltunk az elsők a vallásszakadás, háborúskodás után is a tordai országgyűlésen hozott türelmi rendelettel, a vallásszabadság törvénybe iktatásával a világban. Jó lenne ezt a szép, türelmes, megértő, elfogadó magatartást látni ma is. S nem pogánynak, istentelennek stb. bélyegezni azt a hívő embert, aki nem a kánon szerint tiszteli a legfőbb urat, a teremtőt, a teremtést! A táltos Isten embere, aki nyitott, tátott szellemmel, lélekkel figyeli az eget, s adja tovább a kapott tudást. S őrzi a régi kultúra emlékeit. Így tesz Sólyomfi-Nagy Zoltán: énekkel, verssel, tanítással szolgálja az Eget és Földet, összekötőként, egyfajta ember-életfaként. Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat kapott: Debreczi Szidónia, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja. A Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat drága férjem halálának napján hoztam létre, azzal a céllal, hogy művészete mellett ez is őrizze kivételes emberi nagyságát, jóságát. Egy éves időtartamra szól az ösztöndíj, amelyet felváltva művészetis középiskolás diák illetve kezdő képzőművész kap. Az idén diáknak adom át, és szándékosan erdélyinek. Debreczi Szidónia a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Liceumban tanul. Az osztályfőnöke: Kerezsi Gyopár Iringó így ajánlotta: “Aktív, megbízható, felelősségteljes diák. Kíváncsi, és mindig azon fáradozik, hogy tökéletesítse tudását a számára legfontosabb képzőművészet terén. Magabiztos, független személyiség. Iskolai feladatai mellett beteg, mozgásában korlátozott édesanyját is ő segíti…”  

2018. május 15. »

Végső búcsút vettek Szervátiusz Tibortól, a Nemzet Művészétől, akinek földi maradványai a fiumei úti Nemzeti Sírkertben pihennek ezután. Lelke és művei az örökkévalóságban. Alant a búcsúbeszédeket olvashatják:Hoppál Péter államtitkár búcsúzásaDöbrentei Kornél költő búcsúzásahDancs Rózsa erdélyi születésű, Kanadában élő író, újságíró búcsúzása