1025 Budapest, Csíksomlyó utca 8. telefon: 0036(1)335-5138, +36(20)338-9278, email:

Kovács Sándor: Báthory Katalin laudációja (2016)

Báthory Katalin laudációja
Tisztelt Kuratórium!
Tisztelt Kitüntetettek!
Tisztelt Ünneplő Jelenlévők!
Jól tudom, hogy egy hölgy esetében nem illik beszélni a
koráról, ezért én azt vallom, hogy egy nőnek két életkora
létezik: az egyik – amikor még nincs 18 éves, a másik – pedig
amikor éppen 18 éves. Kivételt képez az az eset, ha erre
felhatalmaz az illető hölgy. Ezen kivétel kapcsán bátorkodom
elmondani, hogy Dr. Báthory Katalin a kárpátaljai Eszeny
községben 1927. január 22-én született. Mivel én is e falu
szülöttje vagyok, ezért számomra közismert tény, hogy szülei
Eszenyben köztiszteletbeli értelmiségiek voltak. Édesapját az
egyik legelismertebb polgármesterként tartjuk számon még
ma is. Neveltetésében meghatározó szerepet játszott a
származás, mivel a nagy múltú Báthoryak somlyai ágának
leszármazottjaként a dicső ősök emberi tartásra kötelezték.
Felhőtlen gyermekkora, Eszeny hangulata, a Tisza illata
mesevilágként oldották a későbbi korok feszültségét, egy olyan
biztos menedéket képeztek, ahová a mindennapok zaklatásitól
mindig el lehetett menekülni. Oktatását a beregszászi
gimnázium légköre alapozta meg. Sajnos azonban a háborús
helyzet miatt a kedves alma materben kaotikus helyzet alakult
ki, így az érettségi vizsgáit nem tudta Beregszászon letenni.
1945-ben, a határok lezárása előtt, kihasználva a még
viszonylagosan szabad mozgási lehetőséget, nem mindennapi
kalandos körülmények között az anyaországban,
Sátoraljaújhelyen a piaristáknál érettségizett. A beregszászi
gimnázium szellemisége azonban vezérfonalként fut át egész
életén. 
Felsőfokú tanulmányainak első állomása a Debreceni
Orvostudományi Egyetem volt, amelynek 2 évig volt diákja.
Ezután irányt váltott, és 1950-től a Budapesti Műszaki
Egyetem Vegyészmérnöki Karának hallgatója lett, ahol 1955-
ben vegyészmérnökként diplomázott. 1964-ben pedig a
Gépészmérnöki Kar Gazdaságmérnöki Szakán is oklevelet
szerzett. Később, 1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetem
Kémiai Technológia Tanszékén doktorált. Alapos és sokoldalú
felkészültsége egész pályafutásának alapvető fundamentuma
lett.
Szakmai tevékenységét a Műszaki Egyetem Általános és
Analitikai Kémiai Tanszékén kezdte, ahol az MTA kutató
csoportjában fémanalitikai módszerek hibahatárainak
vizsgálatával és a hallgatói laborok előkészítésével
foglalkozott. Ezután a Telefongyári MEO laboratóriumába
került, ahol a vegyi labor vezetésével bízták meg. 1964-ben
főmérnöki beosztásban a Kohó és Gépipari Minisztérium
Korróziós Szabványosítási Központjának vezetője lett. Ezek
után a Magyar Szabványügyi Hivatal műszaki tanácsosává
nevezték ki. Szabványosítási szakterülete az export
gyártmányok klimatizációja, a korrózióvédelmi szabványok
kidolgozása és a környezetvédelem szabványosítási beindítása
volt. Az Országos Mérésügyi Hivatallal együttműködve
megalakult környezetvédelmi szakszolgálat vezetőjeként
felügyelte a korrózió védelmet, a különböző klímákon működő
és hosszabb idejű raktározásra kerülő gyártmányok, az
összeépíthető fémek valamint műanyagok tartósságának
vizsgálatát. Bekapcsolódott a KGST országok termékeinek
vizsgálatába is. 1976-tól pedig az ÉMI Településtisztaságvédelmi
Laboratóriumát vezette, különös tekintettel vizsgálta
a hulladék ártalmatlanítást. 
Báthory Katalin a környezetvédelmi munka
szervezőjének, élharcosának számított, mélyrehatóan
foglalkozott a bioszféra szabályzási problémakörével, a
környezet minőségszabályozási és szabványosítási kérdéseivel.
Annak ellenére, hogy szocializmus nem arról volt híres, hogy
messzemenőkig támogatta volna az innovációt, neki azonban
mégis sikerült meggyőznie a pártszemléletű irányítást
igazáról, és új ipari rendszertechnikákat dolgozott ki,
egységesítette koordinálta azokat. Pályafutása alatt 20
fejlesztési tanulmányt írt, 180 szabvány-javaslatot dolgozott
ki, 71 tudományos cikke jelent meg hazai és nemzetközi
tudományos folyóiratokban, 130 TIT előadást tartott. Ezeken
kívül több európai országban volt tanulmányúton és tartott
szakmai előadásokat. Szakmai elismertségének ékes
bizonyítéka, hogy számtalan tudományos egyesület választotta
vezetőségi tagjává.
Szakmai elhivatottsága 1982-es nyugdíjba vonulása után
sem lankadt. Tudását, tapasztalatát igyekszik minden síkon
kamatoztatva segíteni a gazdasági és a társadalmi életet.
Tekintélye a közéletben is érvényre jut. Nemzeti
elkötelezettségű aktív társadalmi és közösségi szerepvállalása
példaértékű. Mint minden kisebbségi életbe belekóstolt ember,
ő is érzékeny a nemzet minden rezdülésére. Még az átkos
rendszerben aktív szervezője volt a Magyarországra szakadt
beregszászi öreg diákok találkozóinak. Annak ellenére, hogy
ezekre a találkozókra kezdetben csak konspiratív módon
kerülhetett sor. 1986-tól a Magyarság Kutató Intézet
felkérésére helytörténeti kutatásokat végzett Bereg vármegye
kapcsán. Bőröndnyi kutatási anyaga alapul szolgálhat egy
átfogó vármegyei monográfiához. A rendszerváltás hajnalán
felismerve a lehetőséget, a kezdeményezők egyike lett a
Kárpátaljáról elszármazottak egyesületbe való tömörítésének.
Nem véletlen, hogy őt választották a Kárpátaljai Kör
jogutódjaként 1993-ban megalakult Kárpátaljai Szövetség
főtitkárává. 
Küldetéstudattól átszőtt, lelkiismeretes főtitkári tevékenységét
a kárpátaljai magyarság sorsa iránti érdeklődés felkeltésében,
fenntartásában, szociális gondjuk enyhítésében, a szülőföldön
maradt testvérszervezetekkel való együttműködésben, a
kárpátaljai iskolák, könyvtárak támogatásában, a szülőfölddel
kapcsolatos rendezvények szervezésében, a kárpátaljai
kulturális örökség bemutatásában, ápolásában látta. Sokáig ő
képviselte a Kárpátaljai Szövetséget a Magyarok
Világszövetségében, melynek munkájában 2006-ig vett aktívan
részt. A Kárpátaljai Szövetség főtitkári tisztségét hosszú ideig
becsülettel töltötte be, és mind a mai napig tanácsaival
szolgálja a szervezet munkáját, a legmostohább nemzettest
magyarságának ügyét. A Kárpátaljai Szövetség az alapításban
való aktív részvételért 1996-ban a Honfoglalási Emlékérem
arany fokozatával tüntette ki. Kárpátaljaisága jelen van
mindennapi életében, a nemzetben való gondolkodásának
fontos alappillére. Érdemeinek elismeréseként 1997-ben
Beregszász díszpolgárává választották.
Báthory Katalin fontos szereplője a keresztény
mozgalomnak, alapításától aktív tagja a Nemzeti Társaságnak,
a Szent Korona Társaságnak. A Magyar Szellemi Védegylet
keretében végzett munkájának olyan állomásai voltak, mint a
Nemzeti Színház újjáélesztése, a szovjet emlékmű
áthelyezésének kezdeményezése. Lelkes ténykedését a Magyar
Szellemi Védegylet 1998-ban a „Rendületlenül a nemzetért”
kitüntetéssel jutalmazta. 2013-ban pedig társadalmi és
műszaki munkásságának elismeréseként a Magyar Érdemrend
Lovagkeresztje Polgári Tagozatának kitüntetettje lett.
Több nemzeti társaság javaslatára nemzeti
elkötelezettsége és széles látókörű szemlélete miatt
megalakulásakor beválasztották a Százak Tanácsába. Ebben a
grémiumban is odaadó és lelkiismeretes munkát végez, keresi
a Kárpát-medence egészének lehetőségeit, igyekszik elősegíteni
lakóinak boldogulását. Tevékenységét a Százak Tanácsa 2014-
ben a „Haza Embere” kitüntető címmel ismerte el. 
A közösséget mindig előnybe helyező Kató néni szűkebb
pátriájának, Budapest XII. kerületének is közismert és
köztiszteletben álló személyisége. Vallja, hogy itt igazi otthonra
talált, és igyekszik tenni a közért. Lelkes harcosa volt a Jánoshegyen
Sissi tiszteletére emelt Erzsébet-kilátó megmentéséért
folytatott küzdelemnek is, amikor azt statikai problémákra
hivatkozva le akarták bontani. 2016-ban a kerület vezetése
közéleti munkáját díszpolgárrá választással ismerte el.
A Németvölgyi úti otthonában élő vegyésznő családi élete
korántsem olyan szívderítő, mint szakmai és közösségi
pályafutása. Első házasságából született László fiát özvegy
édesanyaként nevelte fel. Sajnos 2007-ben meg kellett érnie fia
elvesztését is. Életének másik nagy szomorúsága, hogy idős
korát nem édesíti az unokák nyüzsgő zsivaja. Mindezeken a
megpróbáltatásokon erős református hite segíti át, melybe
kapaszkodva erőt merített, és ma is támaszául szolgál.
Báthory Katalin egész közéleti tevékenysége, nemzetben
való gondolkodása, a Kárpát-medencében élők
életminőségének folyamatos javításán való fáradozása
példaértékű, rászolgál minden elismerésre, így a Szervátiusz
Jenő díjra is.
Budapest, 2016. november 16. Kovács Sándor 

Báthory Katalin laudációja

Tisztelt Kuratórium!
Tisztelt Kitüntetettek!
Tisztelt Ünneplő Jelenlévők!

Jól tudom, hogy egy hölgy esetében nem illik beszélni akoráról, ezért én azt vallom, hogy egy nőnek két életkoralétezik: az egyik – amikor még nincs 18 éves, a másik – pedigamikor éppen 18 éves. Kivételt képez az az eset, ha errefelhatalmaz az illető hölgy. Ezen kivétel kapcsán bátorkodomelmondani, hogy Dr. Báthory Katalin a kárpátaljai Eszenyközségben 1927. január 22-én született. Mivel én is e faluszülöttje vagyok, ezért számomra közismert tény, hogy szüleiEszenyben köztiszteletbeli értelmiségiek voltak. Édesapját azegyik legelismertebb polgármesterként tartjuk számon mégma is. Neveltetésében meghatározó szerepet játszott aszármazás, mivel a nagy múltú Báthoryak somlyai ágánakleszármazottjaként a dicső ősök emberi tartásra kötelezték.Felhőtlen gyermekkora, Eszeny hangulata, a Tisza illatamesevilágként oldották a későbbi korok feszültségét, egy olyanbiztos menedéket képeztek, ahová a mindennapok zaklatásitólmindig el lehetett menekülni. Oktatását a beregszászigimnázium légköre alapozta meg. Sajnos azonban a háborúshelyzet miatt a kedves alma materben kaotikus helyzet alakultki, így az érettségi vizsgáit nem tudta Beregszászon letenni.1945-ben, a határok lezárása előtt, kihasználva a mégviszonylagosan szabad mozgási lehetőséget, nem mindennapikalandos körülmények között az anyaországban,Sátoraljaújhelyen a piaristáknál érettségizett. A beregszászigimnázium szellemisége azonban vezérfonalként fut át egészéletén. 

Felsőfokú tanulmányainak első állomása a DebreceniOrvostudományi Egyetem volt, amelynek 2 évig volt diákja. Ezután irányt váltott, és 1950-től a Budapesti MűszakiEgyetem Vegyészmérnöki Karának hallgatója lett, ahol 1955-ben vegyészmérnökként diplomázott. 1964-ben pedig a Gépészmérnöki Kar Gazdaságmérnöki Szakán is okleveletszerzett. Később, 1986-ban a Budapesti Műszaki EgyetemKémiai Technológia Tanszékén doktorált. Alapos és sokoldalúfelkészültsége egész pályafutásának alapvető fundamentumalett.

Szakmai tevékenységét a Műszaki Egyetem Általános ésAnalitikai Kémiai Tanszékén kezdte, ahol az MTA kutatócsoportjában fémanalitikai módszerek hibahatárainakvizsgálatával és a hallgatói laborok előkészítésévelfoglalkozott. Ezután a Telefongyári MEO laboratóriumábakerült, ahol a vegyi labor vezetésével bízták meg. 1964-benfőmérnöki beosztásban a Kohó és Gépipari Minisztérium Korróziós Szabványosítási Központjának vezetője lett. Ezekután a Magyar Szabványügyi Hivatal műszaki tanácsosávánevezték ki. Szabványosítási szakterülete az exportgyártmányok klimatizációja, a korrózióvédelmi szabványokkidolgozása és a környezetvédelem szabványosítási beindításavolt. Az Országos Mérésügyi Hivatallal együttműködvemegalakult környezetvédelmi szakszolgálat vezetőjekéntfelügyelte a korrózió védelmet, a különböző klímákon működőés hosszabb idejű raktározásra kerülő gyártmányok, azösszeépíthető fémek valamint műanyagok tartósságánakvizsgálatát. Bekapcsolódott a KGST országok termékeinekvizsgálatába is. 1976-tól pedig az ÉMI TelepüléstisztaságvédelmiLaboratóriumát vezette, különös tekintettel vizsgáltaa hulladék ártalmatlanítást. 

Báthory Katalin a környezetvédelmi munkaszervezőjének, élharcosának számított, mélyrehatóanfoglalkozott a bioszféra szabályzási problémakörével, akörnyezet minőségszabályozási és szabványosítási kérdéseivel.Annak ellenére, hogy szocializmus nem arról volt híres, hogymesszemenőkig támogatta volna az innovációt, neki azonbanmégis sikerült meggyőznie a pártszemléletű irányítástigazáról, és új ipari rendszertechnikákat dolgozott ki,egységesítette koordinálta azokat. Pályafutása alatt 20fejlesztési tanulmányt írt, 180 szabvány-javaslatot dolgozottki, 71 tudományos cikke jelent meg hazai és nemzetközitudományos folyóiratokban, 130 TIT előadást tartott. Ezekenkívül több európai országban volt tanulmányúton és tartottszakmai előadásokat. Szakmai elismertségének ékesbizonyítéka, hogy számtalan tudományos egyesület választottavezetőségi tagjává.

Szakmai elhivatottsága 1982-es nyugdíjba vonulása utánsem lankadt. Tudását, tapasztalatát igyekszik minden síkonkamatoztatva segíteni a gazdasági és a társadalmi életet.Tekintélye a közéletben is érvényre jut. Nemzetielkötelezettségű aktív társadalmi és közösségi szerepvállalásapéldaértékű. Mint minden kisebbségi életbe belekóstolt ember,ő is érzékeny a nemzet minden rezdülésére. Még az átkosrendszerben aktív szervezője volt a Magyarországra szakadtberegszászi öreg diákok találkozóinak. Annak ellenére, hogyezekre a találkozókra kezdetben csak konspiratív módonkerülhetett sor. 1986-tól a Magyarság Kutató Intézetfelkérésére helytörténeti kutatásokat végzett Bereg vármegyekapcsán. Bőröndnyi kutatási anyaga alapul szolgálhat egyátfogó vármegyei monográfiához. A rendszerváltás hajnalánfelismerve a lehetőséget, a kezdeményezők egyike lett aKárpátaljáról elszármazottak egyesületbe való tömörítésének.Nem véletlen, hogy őt választották a Kárpátaljai Körjogutódjaként 1993-ban megalakult Kárpátaljai Szövetségfőtitkárává. 

Küldetéstudattól átszőtt, lelkiismeretes főtitkári tevékenységéta kárpátaljai magyarság sorsa iránti érdeklődés felkeltésében,fenntartásában, szociális gondjuk enyhítésében, a szülőföldönmaradt testvérszervezetekkel való együttműködésben, akárpátaljai iskolák, könyvtárak támogatásában, a szülőfölddelkapcsolatos rendezvények szervezésében, a kárpátaljaikulturális örökség bemutatásában, ápolásában látta. Sokáig őképviselte a Kárpátaljai Szövetséget a Magyarok Világszövetségében, melynek munkájában 2006-ig vett aktívanrészt. A Kárpátaljai Szövetség főtitkári tisztségét hosszú ideigbecsülettel töltötte be, és mind a mai napig tanácsaivalszolgálja a szervezet munkáját, a legmostohább nemzettestmagyarságának ügyét. A Kárpátaljai Szövetség az alapításbanvaló aktív részvételért 1996-ban a Honfoglalási Emlékéremarany fokozatával tüntette ki. Kárpátaljaisága jelen vanmindennapi életében, a nemzetben való gondolkodásánakfontos alappillére. Érdemeinek elismeréseként 1997-benBeregszász díszpolgárává választották.

Báthory Katalin fontos szereplője a kereszténymozgalomnak, alapításától aktív tagja a Nemzeti Társaságnak,a Szent Korona Társaságnak. A Magyar Szellemi Védegyletkeretében végzett munkájának olyan állomásai voltak, mint aNemzeti Színház újjáélesztése, a szovjet emlékműáthelyezésének kezdeményezése. Lelkes ténykedését a MagyarSzellemi Védegylet 1998-ban a „Rendületlenül a nemzetért”kitüntetéssel jutalmazta. 2013-ban pedig társadalmi ésműszaki munkásságának elismeréseként a Magyar ÉrdemrendLovagkeresztje Polgári Tagozatának kitüntetettje lett.

Több nemzeti társaság javaslatára nemzetielkötelezettsége és széles látókörű szemlélete miattmegalakulásakor beválasztották a Százak Tanácsába. Ebben agrémiumban is odaadó és lelkiismeretes munkát végez, keresia Kárpát-medence egészének lehetőségeit, igyekszik elősegítenilakóinak boldogulását. Tevékenységét a Százak Tanácsa 2014-ben a „Haza Embere” kitüntető címmel ismerte el. 

A közösséget mindig előnybe helyező Kató néni szűkebbpátriájának, Budapest XII. kerületének is közismert ésköztiszteletben álló személyisége. Vallja, hogy itt igazi otthonratalált, és igyekszik tenni a közért. Lelkes harcosa volt a JánoshegyenSissi tiszteletére emelt Erzsébet-kilátó megmentéséértfolytatott küzdelemnek is, amikor azt statikai problémákrahivatkozva le akarták bontani. 2016-ban a kerület vezetéseközéleti munkáját díszpolgárrá választással ismerte el.

A Németvölgyi úti otthonában élő vegyésznő családi életekorántsem olyan szívderítő, mint szakmai és közösségipályafutása. Első házasságából született László fiát özvegyédesanyaként nevelte fel. Sajnos 2007-ben meg kellett érnie fiaelvesztését is. Életének másik nagy szomorúsága, hogy időskorát nem édesíti az unokák nyüzsgő zsivaja. Mindezeken amegpróbáltatásokon erős református hite segíti át, melybekapaszkodva erőt merített, és ma is támaszául szolgál.

Báthory Katalin egész közéleti tevékenysége, nemzetbenvaló gondolkodása, a Kárpát-medencében élőkéletminőségének folyamatos javításán való fáradozásapéldaértékű, rászolgál minden elismerésre, így a SzervátiuszJenő díjra is.

Budapest, 2016. november 16.

Kovács Sándor 

2016. évi Szervátiusz Jenő díjátadó »

A csoádlatos Magyarság Házában tartottuk ezúttal is a Szervátiusz Jenő-díj átadásának ünnepségét. Köszönet érte a vezetőjének: Csibi Krisztinának. Zenével működött közre: Juhász Réka népdalénekes és Juhász Dénes népzenész. Az alapítvány elnökének köszöntő szavaiból idézünk: „Az igazság és a szépség mámorosít. Remélem, kedves barátaim, vannak, s lesznek mámorító percek. Bejövetelkor már Barabás Éva festőművész csodálatos művei fogadtak benneteket, s most a magyar népzene. Más szelek fújnak most a világban. Hidegen fújnak a szelek? Vagy új szelek nyögetik az ősmagyar fákat? Ma még nem látunk tisztán, s csak reméljük, hogy nem lesznek hidegek a szelek. Mert - amint a nótából tudjuk - azok nem jót jelentenek. Márpedig jót szeretnénk e népnek, e nemzetnek. Nemzeti jót, emelkedést. S a társadalmi emelkedés, bízvást hisszük, emelkedettséget hoz kultúrában, művészetben, de az egyszerű emberi érintkezésben is. Méltósága lesz embernek, magyarnak, szellemnek, ÉLETnek.....” Szervátiusz Jenő díjat kapott: Barabás Éva marosvásárhelyi festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért ifj. Tóth György újságíró - a nemzeti kultúra képviselőit megmutató magas színvonalú újságírói munájáértBíró András Zsolt antropológus, a Magyar Turán Alapítvány elnöke - valódi történelmi múltunk felmutatásáért, a nemzeti önazonosságunk tudatának erősítéséértHadnagy Jolán a farkaslakai Tamási Áron Művelődési Egyesület elnöke - a nemzeti kultúra értékeinek őrzéséért, fejlesztéséért Báthory Katalin a Kárpátaljai Szövetség alapító főtitkára - a közösség szolgálatáért végzett áldoatos munkájáért Bordi Géza: Barabás Éva laudációja Dr. Stifner Gábor: Ifjabb Tóth György laudációja  Dr. Ladvenszky Levente: Bíró Zsolt András laudációjaLőrincz György: Hadnagy Jolán laudációja Kovács Sándor: Báthory Katalin laudációja A rendezvény fő támogatója volt: az MNB.További támogatók: az OT Industries Zrt., az Energobit Kolozsvár, a Geo-Faber Zrt., a Tiffán Pincészet, Tát Polgármesteri Hivatal, Dr. Hardicsay Sándor, valamint a Béres Alapítvány.

Bardócz Lajos kiállítása Kecskeméten »

A Szervátiusz Alapítvány folytatja a retrospektív visszatekintést a Szervátiusz Jenő díjasokra Kecskeméten a Bozsó-házban. Ezúttal Bardócz Lajos grafikusűvész alkotásait láthatja a közönség (szeptember 18-ig).A tárlatot Csűrös Csilla a Magyar Rádió vezető szerkesztője nyotatta meg. A beszéd itt olvasható. 

Két szobrász, két nemzedék »

Két szobrász, két nemzedék - Műcsarnok, Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor szobrászművészek életmű tárlata (2016. július 26 - október 16.)Temesi Ferenc: Igen és igen (A két Szervátiusz műcsarnoki kiállítása elé)