telefon: +36(20)338-9278, email:

Igyártó Gabriella: Bárczi Erika és Hargitay-Nagy Zsuzsanna laudációja

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Díjazottak!

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ezen a rangos eseményen engem kértek fel az Igéző alkotópáros méltatására.

A Mesterségek Ünnepén minden alkalommal lehetőséget biztosítok a bemutatkozásra azon alkotóknak, akik a hagyományos népviseletek mellett magyar népi motívumokkal díszített, kényelmes, mégis elegáns, ruhadarabokat készítenek, olyanokat, amik megfelelnek a mai kor elvárásainak.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy az elismerésben részesülő alkotópáros, Bárczi Erika és Hargitay-Nagy Zsuzsa is a Mesterségek Ünnepén mutatkoztak be a nagyközönségnek 2008-ban. A szakmában ekkor még szentségtörésnek számított a kézi hímzés-motívumok ilyen formában való megjelenítése, de én magam az első perctől kezdve hittem abban, hogy tervezők által választott forma a hagyományos hímzés átörökítésének kiváló és különleges módja.

Az Igéző tervezői, Bárczi Erika és Hargitay-Nagy Zsuzsa 1998 óta, közel húsz éve dolgoznak együtt. Életútjuk a közös szülővárosban, Püspökladányban találkozott. A „Háromföldnek” nevezett vidék a sárréti betyárvilág, a hortobágyi csikósok és a kunsági emberek ősi bölcsességének találkozási pontján helyezkedik el. Innen indultak, ez adott ihletet munkájukhoz, ebből a forrásból merítkeztek. Lakberendezőként kezdték a népi kultúra kincseit visszaemelni a mai otthonok világába, és ez a szemlélet érvényesül öltözékeik tervezésekor is.

Ahhoz, hogy egy viseletet, viselet darabot, vagy díszítő motívumot újraértelmezzünk, elengedhetetlen a népi díszítőművészet, a hagyományos technológia és alapanyagok beható ismerete. Ez az elvárás Bárczi Erika és Hargitay-Nagy Zsuzsa esetében tökéletesen megvalósul. Az eredeti hímzéseket nemcsak hagyományos, kézzel hímzett formában alkalmazzák, hanem a mai technológia felhasználásával keverik, helyettesítik.

A népi hímzésmintákat, azok szimbólumrendszerét öltözékeinken, lakástextiljeinken keresztül igyekeznek újra hétköznapjaink részévé tenni.

A népművészet egyetemes értékei iránti elkötelezettségük, a gyermekkorral magukba szívott hagyomány tükröződik vissza munkájukon. Vallják, hogy a népművészeti motívumok nem csupán díszek, hanem olyan életbölcsességeket hordozó szakrális ősképek, amelyek rendezik a lelket, emelik a szellemet, védelmet nyújtanak és segítik az Égiekkel való kapcsolatteremtést. A viseleten keresztül kapcsolódhat az ember az őseihez, a múlthoz, gyökereihez.

Ahogyan régen, úgy napjainkban is lehet többletjelentése a ruhákon elhelyezett díszítéseknek. A ruha egyfajta önkifejezés is. Az Igéző ruhák valóban igéznek, bűvölnek! Az általuk feldolgozott hímzésmintákat - melyek főleg életfák, kör-keresztek – tudatosan válogatják ki az alkotók és visszatérő elemként használják a tervezés során. Az Igéző ruháit viselve az ember ráismerhet igazabb Önmagára, emberi méltóságára.

Véleményem szerint a magyar népi díszítő művészet bőven kínál lehetőséget arra, hogy újra alkalmazzuk, felfedezzük, viseljük, Bárczi Erika és Hargitay-Nagy Zsuzsa tervezők munkája jó példája ennek.

Én magam nem csak elismerem az Igéző tervezőinek munkáját, de nagy szeretettel és örömmel viselem kiváló minőségű, elegáns, ünnepi, vagy hétköznapi öltözeteiket. Amerikától, Kínáig büszkén viseltem különböző eseményeken ruháikat és minden alkalommal megcsodálták azokat. A washingtoni Smithsonian Folklife fesztiválon meggyőződhettem arról, hogy az amerikai nők milyen örömmel vásárolták gyönyörű ruháikat. A világ divat fővárosában Párizsban egy sajtótájékoztatón vettem részt, ahol szintén sikert aratott palócmintás blézerem, amely már lassan tíz éve a kedvenc ruhadarabom. Az elmúlt évek sikerei és ez a díj is azt bizonyítja, hogy a kezdetekkor megszavazott bizalom jogos volt.

A díjhoz szívből gratulálok és a jövőben további sikereket kívánok az alkotóknak.

Igyártó Gabriella
Népművészeti Egyesületek Szövetsége, igazgató
Mesterségek Ünnepe fesztiváligazgató

Mindörökké Erdély második kiadása »

Megjelent a Mindörökké Erdély című interjúkötet második kiadása a Szervátiusz Alapítvány gondozásában.A bővített tartalmú és ünnepi külsejű kötet, melyben a feleség: Szervátiusz Klára beszélget a nagy művésszel: Szervátiusz Tiborral a kettős évforduló: Trianon 100. és a szobrász 90. születésnapjának alkalmából készült.Lent az előszót idézzük:  ElőszóSorsodban szobor vana szoborban sors vans hiába kés fűrész baltanincs ki igazad kifaragjakivájja vésse kalapálja.Nem maradhatsz magadbana kéznek kőben a párjamozdulatával belezárvanem látszik ki e rossz világra.Fél agyad a koponyábanfélmagad itteni odahazábanfélhazád ottani idehazában.Hát hol? Te hol is látszol?Kinek és minek játszolKi végképp kimaradtálaz Isten igazából.Kiss  Dénes:Szervátiusz Tibor szobrai között, részletSzáz év TrianonEzerkilencszázkilencvenhármat írtunk. A gyűlölt diktátor már nem élt, de a nagylaki határnál még mindig órákat kellett várni, hogy átengedjenek bennünket. Akkor már tíz éve nem volt otthon, Erdélyben drága férjem- a “házi szeku” ijesztette, hogy ne merjen menni. Rövid, izgalommal teli készülődés után végre nekiindultunk az útnak. A széles hátsó ülésen jóízűen aludtam -hiszen annyira biztonságosan vezetett Tibor-, amikor a hatalmas Volga nagyot rázkódott, Királyhágónál megálltunk. Kiszálltunk, átkarolta férjem a vállamat, és széles mozdulattal mutatott a völgybe: -Látod, ez itt Erdély! És éreztem, hogy megremeg, s láttam: elpárásodott a szeme. Szorosabban öleltem míg megnyugodott, aztán körben megnevezte a látnivalókat. Közben mélyeket, nagyokat szippantott boldogan a tiszta, fenyőillatú levegőből. Szóval már sokszor elmondta, hogy mit jelent neki a szülőföld, s mit az elvesztése, de csak itt éreztem át igazán a fájdalmát. Itt értettem meg a megérthetetlent: hogy valakinek a haza és a szülőföld nem ugyanaz. Erős izgalommal utaztunk Marosvásárhelyig édesanyjához. Sírással borultak egymás nyakába anya és fia. Az ismerkedő napok után alig vártuk, hogy indulhassunk Székelyföld belsejébe s a Gyimesekbe! Első közös utunk volt ez Erdélyországban, s bár sok követte a következő évtizedekben, örökké emlékezetes maradt. Boldog és felszabadult volt a férjem az övéi között, tréfálkozott, nevetgélt a székely asszonyokkal, férfiakkal. Sehol máshol, máskor nem láttam rajta ezt az örömöt, legfeljebb akkor, ha rám nézett, átkarolt. Én pedig egy életre megtanultam, gondolataimban megőriztem e tapasztalatot, hogy milyen terhet hordoznak ők a számkivetettek, szavak nélkül is éreztem a fájdalmuk minden utam során. S hazafelé mindig elnehezült a szívem. Ezért is készült el ez az interjúkötet immár második és bővített, ünnepi kiadásban, mert úgy vélem a személyes életsors hívebben mondja el a szörnyű döntés utáni helyzetet, mint a történelmi adatok és tények. Azt mondják, aki elveszítette a végtagját, még sokáig érzi a fájdalmat, a hiányt, s a képzelete sokszor megtréfálja: mintha még meglenne a láb avagy a kéz . Aki fél életét, szívét veszítette el ostoba politika bűnös döntései miatt, soha nem szűnik meg szenvedni, reménykedni. Szervátiusz Tibor minden este megnézte a Tv-híradót. S amikor egyszer rákérdeztem miért, ezt válaszolta:- várom, hogy bemondják: szabad lett a népem, Erdély! Nem érte meg ezt a hírt. Most helyette én várom minden nap a szabadságot. Ha majd megyek utána, ezt a jóhírt szeretném vinni neki: mindörökké él, megmarad Erdély. Szervátiusz Klára

Interjú Szervátiusz Klárával »

A Szervátiusz Klárával készült interjú, amelyet a Kossuth Rádió közölt, az alábbi linkre ktattinva hallgatható meg.A szerkesztő-riporter: Csűrös Csilla.

Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása »

A trianoni évforduló és Szervátiusz Tibor 90. születésnapjának jegyében megnyílt a táti Kultúrházban Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása.A kiállítást Csűrös Csilla vezető szerkesztő nyitotta meg, közreműködött Petrás Mária és Döbrentei Kornél.