1279 Budapest, Pf. 87. telefon: +36(20)338-9278, email:

Igyártó Gabriella: Bárczi Erika és Hargitay-Nagy Zsuzsanna laudációja

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Díjazottak!

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ezen a rangos eseményen engem kértek fel az Igéző alkotópáros méltatására.

A Mesterségek Ünnepén minden alkalommal lehetőséget biztosítok a bemutatkozásra azon alkotóknak, akik a hagyományos népviseletek mellett magyar népi motívumokkal díszített, kényelmes, mégis elegáns, ruhadarabokat készítenek, olyanokat, amik megfelelnek a mai kor elvárásainak.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy az elismerésben részesülő alkotópáros, Bárczi Erika és Hargitay-Nagy Zsuzsa is a Mesterségek Ünnepén mutatkoztak be a nagyközönségnek 2008-ban. A szakmában ekkor még szentségtörésnek számított a kézi hímzés-motívumok ilyen formában való megjelenítése, de én magam az első perctől kezdve hittem abban, hogy tervezők által választott forma a hagyományos hímzés átörökítésének kiváló és különleges módja.

Az Igéző tervezői, Bárczi Erika és Hargitay-Nagy Zsuzsa 1998 óta, közel húsz éve dolgoznak együtt. Életútjuk a közös szülővárosban, Püspökladányban találkozott. A „Háromföldnek” nevezett vidék a sárréti betyárvilág, a hortobágyi csikósok és a kunsági emberek ősi bölcsességének találkozási pontján helyezkedik el. Innen indultak, ez adott ihletet munkájukhoz, ebből a forrásból merítkeztek. Lakberendezőként kezdték a népi kultúra kincseit visszaemelni a mai otthonok világába, és ez a szemlélet érvényesül öltözékeik tervezésekor is.

Ahhoz, hogy egy viseletet, viselet darabot, vagy díszítő motívumot újraértelmezzünk, elengedhetetlen a népi díszítőművészet, a hagyományos technológia és alapanyagok beható ismerete. Ez az elvárás Bárczi Erika és Hargitay-Nagy Zsuzsa esetében tökéletesen megvalósul. Az eredeti hímzéseket nemcsak hagyományos, kézzel hímzett formában alkalmazzák, hanem a mai technológia felhasználásával keverik, helyettesítik.

A népi hímzésmintákat, azok szimbólumrendszerét öltözékeinken, lakástextiljeinken keresztül igyekeznek újra hétköznapjaink részévé tenni.

A népművészet egyetemes értékei iránti elkötelezettségük, a gyermekkorral magukba szívott hagyomány tükröződik vissza munkájukon. Vallják, hogy a népművészeti motívumok nem csupán díszek, hanem olyan életbölcsességeket hordozó szakrális ősképek, amelyek rendezik a lelket, emelik a szellemet, védelmet nyújtanak és segítik az Égiekkel való kapcsolatteremtést. A viseleten keresztül kapcsolódhat az ember az őseihez, a múlthoz, gyökereihez.

Ahogyan régen, úgy napjainkban is lehet többletjelentése a ruhákon elhelyezett díszítéseknek. A ruha egyfajta önkifejezés is. Az Igéző ruhák valóban igéznek, bűvölnek! Az általuk feldolgozott hímzésmintákat - melyek főleg életfák, kör-keresztek – tudatosan válogatják ki az alkotók és visszatérő elemként használják a tervezés során. Az Igéző ruháit viselve az ember ráismerhet igazabb Önmagára, emberi méltóságára.

Véleményem szerint a magyar népi díszítő művészet bőven kínál lehetőséget arra, hogy újra alkalmazzuk, felfedezzük, viseljük, Bárczi Erika és Hargitay-Nagy Zsuzsa tervezők munkája jó példája ennek.

Én magam nem csak elismerem az Igéző tervezőinek munkáját, de nagy szeretettel és örömmel viselem kiváló minőségű, elegáns, ünnepi, vagy hétköznapi öltözeteiket. Amerikától, Kínáig büszkén viseltem különböző eseményeken ruháikat és minden alkalommal megcsodálták azokat. A washingtoni Smithsonian Folklife fesztiválon meggyőződhettem arról, hogy az amerikai nők milyen örömmel vásárolták gyönyörű ruháikat. A világ divat fővárosában Párizsban egy sajtótájékoztatón vettem részt, ahol szintén sikert aratott palócmintás blézerem, amely már lassan tíz éve a kedvenc ruhadarabom. Az elmúlt évek sikerei és ez a díj is azt bizonyítja, hogy a kezdetekkor megszavazott bizalom jogos volt.

A díjhoz szívből gratulálok és a jövőben további sikereket kívánok az alkotóknak.

Igyártó Gabriella
Népművészeti Egyesületek Szövetsége, igazgató
Mesterségek Ünnepe fesztiváligazgató

2018. évi Szervátiusz Jenő díj »

2018. november 30. HiltonMegtartottuk az éves Szervátiusz díjátadást. Részlet a Szervátiusz Alapítvány elnökének: Szervátiusz Klárának köszöntő szavaiból: Tizenöt esztendős lett a Szervátiusz Alapítvány. S amint a legszebb, legígéretesebb bakfiskorba léptünk, már el is árvultunk. Az idén elveszítettük az alapítót Szervátiusz Tibor szobrászművészt, egy legendás kor legendásan nagy nemzeti művészét, példamutató jellemű alkotót. Így nemcsak az alapítvány, én, de egy egész nemzet vesztesége az ő távozása e földi világból. Két nagy szerelme volt: a nemzet és én. Most az ő szerelmetes-szenvedélyével növekedett a nemzetért való gondolkodásom, cselekvésem, felelősségem. Igyekszem megfelelni neki. Negyedszázados együttélésünk alatt a legfontosabb az volt számomra, hogy neki örömöt szerezzek minden tettemmel. Így lesz ezekután is: mindig arra gondolok: mennyire örülne, ha látná, hallaná… Immár fájdalmas valóság, hogy a két Szervátiusz - egymás mellett -, fizikailag, mint fénykép vesz részt a rendezvényeinken, bár művészetük, emberségük által halhatatlanok. A következő néhány percben őket méltatom Temesi Ferenc író szavaival, amelyek a 2016-os közös Műcsarnok-beli kiállítás megnyitásán hangoztak el: “A magyar szobrászat kettős templomtornyai a Szervátiuszok szobrászata. Ha nem volna az egyik, nem lenne a másik. A Kolozsvári testvérekhez fogható a két életmű, de több annál is: összetéveszthetetlenül magyar. A Kolozsvári testvérek a Nyugat ízlésének akartak megfelelni egyetlen fennmaradt XIV. századi szobrukban, a Sárkányölő Szent Györgyben is. A Szervátiuszok minden égtájnak… A szépség két Bólyaija, a Szervátiuszok összegzőnek jöttek. A forma ünnepei alkotásaik. A művészet nem a látható megmutatása, hanem a láthatatlan megjelenítése. Nagy mesterek ők, a magyar nemzeti avantgard szobrászóriásai. A tenger és a magas művészet előtt az ember kicsinek érzi önmagát. Isten egy kőben alszik és a szobrász az, aki felébreszti. Szűkszavú művészet az övék. Szűkszavú, mint a székelyek, a csángók…. Élni kellene már - Magyarországon, a Kárpát medencében- ,olyan méltósággal a magára találásban, mint a Szervátiuszok szobrai. Olyan szíjas szívóssággal és találékonysággal, ahogy ez a két szobrász tette Európa közepén. Szervátiusz Jenő: szolgálattevő. Szervátiusz Tibor: megtartó. Ne csüggedjetek! Itt a két példa. Föl, föl a magasba!” Szervátiusz Jenő-díjat kapott Szabó Ottó festőművész a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért. Szabó Ottót kassai művésznek nevezem a meghívóban, pedig a felvidéki lenne a pontosabb. Ugyanis Rozsnyón született, Pozsonyban tanult festészetet, most Bódvavendégiben él a családjával, de Kassán dolgozik, tanít, szervez. Ismertté a csodálatos keresztútjai tették - úgy vélem -, amelyek a szepsi, a restei, a bodollói és a diósförgepatonyai templomokban találhatóak. Egyet közülük a meghívóra tettem. Talán kitalálják miért a XIII. stációt. Szeretném hinni, hogy amikor Szabó Ottó az édes hazának ad, akkor érzi, hogy kap is tőle. Figyelmet, szeretetet például. Nincs két vagy öt magyar művészet, egyetlen van, miként magyar nemzet is. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Csűrös Csilla vezető szerkesztő, Magyar Rádió a nemzeti kultúra értékeit, értékes személyiségeit következetesen bemutató, népszerűsítő magas színvonalú újságírói munkájáért. Ma, amikor minden silányodik, jobban meg kell becsülnünk az értéket, az értékes embereket. Csűrös Csilla annak az újságírói rétegnek a folytonosságát képviseli, amelyet a huszadik század elején Ady, Krúdy, Móricz reprezentált többek között. Igényes, érdekes, értékes minden munkája. Akár interjút készít, akár kiállítást nyit meg, műsort vezet. Mindig felkészült, érdeklődő, empatikus, kíváncsi, megengedő, kedves... folytathatnám a jelzők sokaságát, így aztán elénk tárja a csodálatos emberi mélységeket, csodálatos emberek lelkét nyitja meg. Szervátiusz Tibort is mindig könnyedén szóra bírta. No, de beszéljen róla egy másik hiteles ember, a ma élő legnagyobb magyar költő: Döbrentei Kornél. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Sólyomfi-Nagy Zoltán táltos, regös, tanító az ősi magyar kultúra, az ősi szellemi hagyományok őrzéséért, továbbadásáért verssel, dallal, tanítással végzett áldozatos munkájáért. Valamikor az Ég és Föld összeért. Nemcsak úgy, ahogyan ma látjuk a horizonton, hanem spirituális, szellemi értelemben. Mióta ember él a Földön - s ez nem kétezer év csupán -, mindig kereste a kapcsolatot az éggel, ahonnan való, s a természettel, a Világot igazgató erővel, Istennel. Őseink Attila Nagykirály, Árpád fejedelem korában nem volt un. államvallás, mindenki szíve indíttatása szerint szólította, tisztelte az Istent, vallásszabadság volt. S mi voltunk az elsők a vallásszakadás, háborúskodás után is a tordai országgyűlésen hozott türelmi rendelettel, a vallásszabadság törvénybe iktatásával a világban. Jó lenne ezt a szép, türelmes, megértő, elfogadó magatartást látni ma is. S nem pogánynak, istentelennek stb. bélyegezni azt a hívő embert, aki nem a kánon szerint tiszteli a legfőbb urat, a teremtőt, a teremtést! A táltos Isten embere, aki nyitott, tátott szellemmel, lélekkel figyeli az eget, s adja tovább a kapott tudást. S őrzi a régi kultúra emlékeit. Így tesz Sólyomfi-Nagy Zoltán: énekkel, verssel, tanítással szolgálja az Eget és Földet, összekötőként, egyfajta ember-életfaként. Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat kapott: Debreczi Szidónia, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja. A Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat drága férjem halálának napján hoztam létre, azzal a céllal, hogy művészete mellett ez is őrizze kivételes emberi nagyságát, jóságát. Egy éves időtartamra szól az ösztöndíj, amelyet felváltva művészetis középiskolás diák illetve kezdő képzőművész kap. Az idén diáknak adom át, és szándékosan erdélyinek. Debreczi Szidónia a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Liceumban tanul. Az osztályfőnöke: Kerezsi Gyopár Iringó így ajánlotta: “Aktív, megbízható, felelősségteljes diák. Kíváncsi, és mindig azon fáradozik, hogy tökéletesítse tudását a számára legfontosabb képzőművészet terén. Magabiztos, független személyiség. Iskolai feladatai mellett beteg, mozgásában korlátozott édesanyját is ő segíti…”  

2018. május 15. »

Végső búcsút vettek Szervátiusz Tibortól, a Nemzet Művészétől, akinek földi maradványai a fiumei úti Nemzeti Sírkertben pihennek ezután. Lelke és művei az örökkévalóságban. Alant a búcsúbeszédeket olvashatják:Hoppál Péter államtitkár búcsúzásaDöbrentei Kornél költő búcsúzásahDancs Rózsa erdélyi születésű, Kanadában élő író, újságíró búcsúzása