telefon: +36(20)338-9278, email:

Döbrentei Kornél: Lámpást adott kezébe az Úr - Csűrös Csilla laudálása

Döbrentei Kornél: Lámpást adott kezébe az Úr

 Csűrös Csilla laudálása

“A Fénynek értéket ád a sötét” - Erősíti meg az ógörög ősdialektika nyomán keletkezett szép költői megállapítást Csűrös Csilla egyik önvallomásában, amely egyben rávilágít életcéljára. A sötétség felkészített hatalmai - márpedig azok vagynak bőséggel - elleni küzdelem kitartó vállalására. Ki merné tagadni, hogy ez a huszadik század közepétől mindmáig nem egy kisstílű, kockázat nélküli célkitűzés, hanem egzisztenciális, morális próbatétel.

 “A Magyar Rádió mikrofonját a Ház “fura ura” 11 éve kiütötte a kezemből, de toll helyett - klaviatúra és kamera valamelyest pótolja nem szűnő hiányérzetemet… Mert fontosnak tartom megosztani értékes emberek értékes gondolatait másokkal“ - vallja egy helyütt Csilla, és cselekszi immár 35 éve sok helyütt, szellemi kihívásokat jelentő tereken. A családi háttér megalapozott bázis ehhez a küzdelemhez. Gyerekek, szerető férj a háta mögött, aki ráadásul maga is belevetette, veti magát a tusába. Németh Miklós Attiláról van szó, aki -tudjuk-, nem éppen elhíresült becenevéhez mérten -NÉMA- vélekedett a Vasárnapi Újság hangoldalain közállapotainkról, akkor is, amikor az ég dörgött, a vihar zengett. Ébresztőt hirdetett, hogy látva lássatok. Főként azok számára, akiknek volt, van fülük a hallásra, szemük a látásra. Utóbbiak a magyarság búzaszemei. Az őrlet a malomkövek közül kilát. Mert a setét erőknek évszázadok óta itt állomásoznak hadai és nem magyarul artikulálnak.

Nem úgy, mint például Szervátiusz Jenő és Tibor. Vagy, mint a maradék élők élén Szervátiusz Klára úrasszony.

“Ahogy szaporodnak a halottaim, úgy tudatosulnak a tőlük kapott útravalók is“ - mondja Csűrös Csilla. Nemes törekvéseiben nagyszerű, tiszta, kiemelkedő erkölcsiségű halottak támogatják, irányítják a még méltó hadra foghatók közelségébe. Hősi halottunk volt már elég: okos, bátor, tettre kész hősi élőkre van szükségünk. Csilla úrasszony a világ világosságát képviselve mindezt felismerte és elindult egy máig tartó toborzó, integráló körútra a magyar honban, hogy fellelje - Palágyi Mária kifejező könyvcímével - a Fényvivők táborát. Hogy milyen hatékonyan, meggyőzően bizonyítják interjúi, beszédei, rádiós, tévés műsorai, könyvei.

Bár a gonosz felkészítésben, felszereltségben, prekoncepcióban, túlerőben van - mindig is abban volt -, Csűrös Csilla munkásságának köszönhetően, egyre nagyobb, több szellemi, erkölcsi ellenerőt vagyunk képesek kiállítani, de még mindig nem eleget.

Mihamarabb ki kéne irtani vérünkből a rontó, parazita géneket. Hamis egyoldalúsággal, másfelől megalázó kettős mércével mérve “becézik” ezt turáni átoknak is. Hogy törődjünk bele, összefogásunkra, olyanra, mint akár 1956 csodálatos két hete volt, nemigen vagyunk már predesztinálva. Dehogynem! Ami éppen jelenünkben zajlik, a mintegy meghosszabbított Trianon elleni elszánt ellenállásunk többet hidte: elég volt a gyarmati sorból, a magyarság nem cseléd nemzet immár! Önérzetre ébredésünk szúr szemet Európa alkonyodó nyugati részének!

És nem lehetünk nyugodtak, ezt Csűrös Csilla egész tevékenysége jelzi. Hiszen naponként befolyásolóan kísért a sátánkígyó jelenvalósága. Lucifer egyébként a csillagászatban az Esthajnal csillag elnevezéssel bír. A régi hajózásban fontos tájolati pont. Irányba igazító. Vajon hova juttat el, navigál minket, merthogy navigare necesse est! Hajózni pedig muszáj.

Ki ebből a kompországságból, ki a harapófogó öble adta, kis akciórádiuszu térségből!

Eszembe villan báránybőrbe, tán éppen az Agnus Dei bőrébe bujtatott farkasok meséje. Nehéz leleplezni őket, talán egy jóidőben elhelyezett fogkrém reklám elárulná, mit kell használni véres tépőfogak ellen. “Fénynek értéket ád a sötét.” A fizika és a filozófia szerint, igen. Magyari honban, paradox módon, hosszas századok óta a legalapvetőbb törvényszerűségek is érvényüket vesztik, vagy rossz irányba módosulnak. Nemhogy Einsteinhez, de még Euklideszhez képest is. Jócskán - régen például Bólyai titokban, tündöklése idején de előtte és utána is mindig megszülettek a magyarság szellemi világítótorony- személyiségei. Fátumunk volna, hogy mi bezárulva, elárulva befelé ragyogunk? Mehr Licht - ahogy Goethe mondta volt. Több fényt.

Nálunk mintha a fény sebessége lassúbb volna. A sötétségé a gyorsulóbb. A kibocsátott szellemi energia, mintha lomhábban érne oda, térülne meg, ott s ahol kellene, fejtené ki üdvös hatását. Ami megrendítően érvényes az a puskagolyó hangsebességnél fürgébb időútja. A por és a golyó, vagy éppen a sortüzek által kivégzendők - ez nem az aradi vértanúkra vagy más politikai foglyok brutális, kötél általi elpusztítására vonatkozik - előbb halnak meg, minthogy a rájuk szegezett fegyverek torkolattüzét látnák. Nem tudom, emberségesebb volna, ha látnák?

Csűrös Csilla nem is ezt nyomozza. Bár leírja: “És mindig megdobban a szívem a Himnusz hallatán, a piros-fehér-zöld színű zászló láttán. Jó helyre születtem.” Kevesen ejtenének ki a szájukon ilyen meggyőződéses mondatokat, amelyeknek hitele is van. A Csűrös Csilláénak van.

A teljesség igénye nélkül hadd idézzek ide az általa jegyzett könyvek címei közül, ez esetben a szereplők nevének mellőzésével. Olykor a címadás, választás kifejezőbb, és sok mindent rábíz az olvasó képzeletére, serkentőleg hat a tovább gondolásra. Íme: “Az vagyok, aki vagyok?! Avagy Isten arcán nem tapodunk cipővel “ Én teszem hozzá: mezétláb sem. Aztán: Vigyázz emberiség! Vigyázz magyarság!”

Vagy: “Megnyittatott. Misztikus életrajz az Égigérő Fa nyomában.” Eközben kapunk némi felvilágosítást a pokoljárás terápiájáról: “Vedd körül magaddal magadat“ És akkora egyéniségekkel, akikkel Csilla beszélgetett.

Következő cím időszerűbb, mint valaha: “Jövőnk a tét”, majd: Örökségünk kötelez“

Többek között efféle témákról társalognak, polemizálnak Csűrös Csilla vendégei, utasai. Hogyan találta meg, választotta ki őket?

Lámpást adott kezébe az Úr.


Mindörökké Erdély második kiadása »

Megjelent a Mindörökké Erdély című interjúkötet második kiadása a Szervátiusz Alapítvány gondozásában.A bővített tartalmú és ünnepi külsejű kötet, melyben a feleség: Szervátiusz Klára beszélget a nagy művésszel: Szervátiusz Tiborral a kettős évforduló: Trianon 100. és a szobrász 90. születésnapjának alkalmából készült.Lent az előzót idézzük:  ElőszóSorsodban szobor vana szoborban sors vans hiába kés fűrész baltanincs ki igazad kifaragjakivájja vésse kalapálja.Nem maradhatsz magadbana kéznek kőben a párjamozdulatával belezárvanem látszik ki e rossz világra.Fél agyad a koponyábanfélmagad itteni odahazábanélhazád ottani idehazában.Hát hol? Te hol is látszol?Kinek és minek játszolKi végképp kimaradtálaz Isten igazából.Kiss  Dénes:Szervátiusz Tibor szobrai között, részletSzáz év TrianonEzerkilencszázkilencvenhármat írtunk. A gyűlölt diktátor már nem élt, de a nagylaki határnál még mindig órákat kellett várni, hogy átengedjenek bennünket. Akkor már tíz éve nem volt otthon, Erdélyben drága férjem- a “házi szeku” ijesztette, hogy ne merjen menni. Rövid, izgalommal teli készülődés után végre nekiindultunk az útnak. A széles hátsó ülésen jóízűen aludtam -hiszen annyira biztonságosan vezetett Tibor-, amikor a hatalmas Volga nagyot rázkódott, Királyhágónál megálltunk. Kiszálltunk, átkarolta férjem a vállamat, és széles mozdulattal mutatott a völgybe: -Látod, ez itt Erdély! És éreztem, hogy megremeg, s láttam: elpárásodott a szeme. Szorosabban öleltem míg megnyugodott, aztán körben megnevezte a látnivalókat. Közben mélyeket, nagyokat szippantott boldogan a tiszta, fenyőillatú levegőből. Szóval már sokszor elmondta, hogy mit jelent neki a szülőföld, s mit az elvesztése, de csak itt éreztem át igazán a fájdalmát. Itt értettem meg a megérthetetlent: hogy valakinek a haza és a szülőföld nem ugyanaz. Erős izgalommal utaztunk Marosvásárhelyig édesanyjához. Sírással borultak egymás nyakába anya és fia. Az ismerkedő napok után alig vártuk, hogy indulhassunk Székelyföld belsejébe s a Gyimesekbe! Első közös utunk volt ez Erdélyországban, s bár sok követte a következő évtizedekben, örökké emlékezetes maradt. Boldog és felszabadult volt a férjem az övéi között, tréfálkozott, nevetgélt a székely asszonyokkal, férfiakkal. Sehol máshol, máskor nem láttam rajta ezt az örömöt, legfeljebb akkor, ha rám nézett, átkarolt. Én pedig egy életre megtanultam, gondolataimban megőriztem e tapasztalatot, hogy milyen terhet hordoznak ők a számkivetettek, szavak nélkül is éreztem a fájdalmuk minden utam során. S hazafelé mindig elnehezült a szívem. Ezért is készült el ez az interjúkötet immár második és bővített, ünnepi kiadásban, mert úgy vélem a személyes életsors hívebben mondja el a szörnyű döntés utáni helyzetet, mint a történelmi adatok és tények. Azt mondják, aki elveszítette a végtagját, még sokáig érzi a fájdalmat, a hiányt, s a képzelete sokszor megtréfálja: mintha még meglenne a láb avagy a kéz . Aki fél életét, szívét veszítette el ostoba politika bűnös döntései miatt, soha nem szűnik meg szenvedni, reménykedni. Szervátiusz Tibor minden este megnézte a Tv-híradót. S amikor egyszer rákérdeztem miért, ezt válaszolta:- várom, hogy bemondják: szabad lett a népem, Erdély! Nem érte meg ezt a hírt. Most helyette én várom minden nap a szabadságot. Ha majd megyek utána, ezt a jóhírt szeretném vinni neki: mindörökké él, megmarad Erdély.   Szervátiusz Klára  

Interjú Szervátiusz Klárával »

A Szervátiusz Klárával készült interjú, amelyet a Kossuth Rádió közölt, az alábbi linkre ktattinva hallgatható meg.A szerkesztő-riporter: Csűrös Csilla.

Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása »

A trianoni évforduló és Szervátiusz Tibor 90. születésnapjának jegyében megnyílt a táti Kultúrházban Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása.A kiállítást Csűrös Csilla vezető szerkesztő nyitotta meg, közreműködött Petrás Mária és Döbrentei Kornél.