Megjelent az alapítvány új kötete Szervátiusz Klára gondozásában,

amely Szervátiusz Tibor művészetéről árul el többet. Interjúk, saját írásai és fotók árnyalják a képet.

Felmutattam a Napot és a Holdat.

Tetszett az embereknek.

A Dürer Nyomda ezúttal is kiváló minőséget nyújtott.

Most itt várják a tulipános ládán az érdeklődőket.

Csűrös Csilla előszavából idézek: 

"Úgy hiszem, soha olyan fontos nem volt egy ilyen könyv elkészülte, egy ilyen nagy formátumú, a nemzet művészének választott alkotó műveinek, értékválasztásainak, gondolatainak be-, és felmutatása , mint éppen most, háborúkba sodródó, érték -, és mértékvesztett, erkölcsileg kifordult, a józan észtől, a tiszta érzésektől távolodni, valósággal tébolyodni látszó napjainkban. Életünkben, világunkban. A kizökkent időben..."

Itt pedig Lisztóczky László nagy formátumú írásának részlete olvasható a fülszövegben:

Ady Endre azt jósolta Ismeretlen Korvin-kódex margójára című esszéjében, hogy a toleranciából, demokratikus gondolkodásból és európaiságból az anyaországnak története során mindig magas mércét adó, három kultúrát egyesítő Erdély fogja megszülni a jövő nagy magyar tehetségeit.

Az azóta eltelt évtizedek- az imperium-változással bekövetkezett súlyos megpróbáltatások ellenére is-, mintha igazolták volna ezt a próféciát. Erdély adta nekünk Kós Károlyt, a legnagyobb, iskolát teremtő építőművészünket, Erdély fia Szabó T. Attila , századunk legkiválóbb magyar nyelvtudósa, Erdélyben élt és dolgozott Kelemen Lajos, minden idők egyik legkiemelkedőbb magyar művelődéstörténésze.

Erdély szülte Márton Áront, Gyulafehérvár püspökét, a magyar katolicizmus egyik legtisztább és legfénylőbb szellemét, a kisebbségi magyarság lánglelkű apostolát. Erdély kultúráját gazdagította Gy. Szabó Béla grafikus életműve, Erdélynek köszönhetjük Tamási Áront, a huszadik századi irodalmunk egyik legeredetibb hangú, világirodalmi rangú elbeszélőjét.

És Erdély adta nekünk Szervátiusz Tibort is, napjaink egyik legzseniálisabb, korszakmeghatározó szobrászművészét, Bartók Bélának- aki maga is az "erdőntúl" született-, egyenesági leszármazottját a saját művészeti ágában. Jelentőségét Solymár István így összegezte:" A  kelet-közép-európai szobrászat legújabb fejezetét az ő nevével lehetne kezdeni."

Művészete azt a bartóki igazságot illusztrálja, hogy a nemzeti hagyományok legősibb, legmélyebb rétegeibe való alámerülés nem provincializmushoz vezet, ellenkezőleg: szükségszerű feltétele és lépcsőfoka az egyetemességnek.

(Lisztóczky László írásának részlete -1997-ből)

Az elnök: Szervátiusz Klára e szavakkal kezdte az estét a köszöntés után:

A szerelem szent. A világ a szerelem himnusza. 

A nap szerelmes tüzéből lódult ki a föld, belőle fakadtak a hegyek, a folyók. A szerelem fakasztja a rügyet, szökkenti virágba a bimbót, a szellő a vágy szárnyán dagad viharrá és a szerelmes patak lerohan a hegyről, hogy édes vizével végig csókolja a távoli tenger keserű, sós hullámait.

A szerelem az élet és a halál.

Az egész világ szerelem. 

Tagorétól most közelítsünk magunk kultúrájához.

A  Cantata profana zenéjét ihlető ballada így indul.:

Volt egy öregapó.

Volt néki, volt néki kilenc szép szál fia.

Nem tanította őket semmi mesterségre, csak

 erdőket járni, vadat vadászni....

A kilenc szép szál fiú eltévedt az erdőben szarvasokat vadászott, s végül maga is szervassá változott.

S az ő szarvuk ajtón be nem térhet,

Csak betér az völgyekbe.

És szájuk többé nem iszik pohárból 

Csak tiszta forrásból.

Tudjuk, hogy a szarvas mitológiai állat. A fény megtestesítője, miként a mi Turul madarunk is.

Akkor bátran és merészen imígyen fejthetjük meg ezt a tiszta forrást: nem erdőben, hegyről lezúduló forrás ez, hanem az égi szent víz: a Tiszta isteni Fény, szeretet.

S miért azonosítjuk ezt a népi sokezer éves kultúrával? Mert a nép egyszerű gyermekei a régiségben szép harmóniában éltek a földdel, s az éggel.

Ami fent, ugyanaz lent - ahogyan Hermész Trisztmegisztosz mondja.

Így és ebben kapcsolódik össze a két magyar zeneóriás a két magyar szobrászóriással: a tiszta forrás, az isteni fény keresése, felmutatása révén.

Égi szerelem földi mása alkotásuk sokasága.

Ezért talál egymásra ma a hely szelleme: a Szervátiuszok kisugárzása és a ma elindított Kodály plusz hangverseny sorozat, amellyel hagyományt óhajtunk teremteni. Minden évben egy hangversennyel emlékezve a magyar zene géniuszára, géniuszaira.

Fürödjünk meg mindannyian az égi tiszta fényben: a tiszta forrásban e zene által, amelyet két ragyogó tehetségű zenész: Hollókői Huba hegedűművész és Onczay Zoltán csellóművész tolmácsol számunkra.

Majd útjára indította a Kodály plusz hangversenysorozatot, amelyre évente sor kerül majd.

Ezúttal Hollókői Huba hegedűművész és Onczay Zoltán csellóművész adott koncertet, amelyben elhangzott Kodály Duó szonátája, aBartók népzenei átirata. Szűnni nem akaró vastapssal jutalmazta a közönség a csodálatos színvonalú hangversenyt.

Föld szülte élet --Isten szülte Föld--

Ebbe az élet-csodába, annak körébe léptünk be az októberi Szalon rendezvényen, ahol a székely Hadnagy Géza gazdálkodó volt a beszélgetőtársam.

Azé a föld, aki megműveli.

Azé az ország, akié a föld.

Szabad az, aki saját maga ura, tulajdonnal rendelkezik, s maga felett csak egy igazi urat: az Istent ismeri el.

Beleszületünk a föld művészetébe - mondta Németh László, aki gyakorlatilag is be akarta mutatni, hogyan lehet és kell Kert-Magyarországot megteremteni.

Az 500 éve szabad székelyként élő- lófő székelyek- felmenőkkel rendelkező Hadnagy Géza csodálatos példáját adta a szabadon gondolkodó, gazdálkodó, a közösségéért felelősséget érző embernek. Aki a hagyományokat rendszeresen élő, a kultúrát megbecsülő, családját szerető férfiú is.

Szó volt a magyar értelmiségi-írástudó emberek felelősségéről is, arról hogy tágan kell értelmezni a kultúrát, egymást megbecsülni a különböző rétegek embereinek.

Ez a jövő új útja - ez, amely a régi is volt.

Jézus is egyet akart: visszaállítani a régi tudást, isteni rendet.

Derűt is hozott nekünk a vendég, a székelyek mindent legyűrő humorát.

A megmaradáshoz kell ez – mondta -, a kesergés nem vezet sehová. Egyetlen fontos tény kellene irányítsa nemzeti érzelmeinket: Közép-Európa, a Kárpát medence legnagyobb nemzete vagyunk ma is!

Vigyázó szemeteket Keletre, s Székelyföldre vessétek Barátaim, Honfitársaim!

2022 október 9-én elhangzott - csonkítva - a Kossuth adón.

Csűrös Csilla teljes riportja a díjátadásról itt hallgatható meg.

2022. szeptember 21.

A Szervátiusz-díjak átadásának ünnepsége.

Az elnök: Szervátiusz Klára köszöntötte a résztvevőket, majd fohászt mondott a magyar kultúráért. Ladocsi Gáspár katolikus püspök írását olvasta fel, amely változatlanul időszerű.

Itt olvasható: Ladocsi Gáspár: Fohász a magyar kultúráért

Szervátiusz Jenő-díjat kapott

Bocskay Vincze szovátai szobrászművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért

Nagy Miklós Kund: Bocskay Vincze laudációja

Bakos Attila író, filozófus, Kelet-kutató aki Kőrösi Csoma Sándor utódjaként kivételes keleti források nyomán új megvilágításba helyezte a magyarság eredetét és szellemiségét

Szervátiusz Klára: Bakos Attila laudációja

Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat

Süveg Eszter, a Csíkszeredai Művészeti Líceum diákja

Az est hangulatát Sipos Mihály világhírű népzenész és felesége: Kardos Mária zenéje fűszerezte, három táltos szolgálata zárta.

2022. április 25.

Szervátiusz Szalon

Az alapító Szervátiusz Tibor égi születésnapjának negyedik évfordulóján nyitottuk meg a Szervátiusz Szalon 2022-es évadát az alapítvány székházában.

A vendég: Jelenczki István dokumentumfilm rendező volt. Közreműködött: Huszárik Kata színművész.

Megtisztelt bennünket Dr. Bagdy Emőke pszichológus professzor asszony, aki Jelenczki több filmjében is szakértő-megszólaló.

A beszélgetés mellett a közönség részleteket látott Jelenczki István filmjeiből: filmverseket Simon Péter és Tóth Bence tolmácsolásával , és a Nem, nem, soha c. dokumentumfilm részletét.

2021. szeptember 15.

A Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége az alapítvány székházában.

Szervátiusz Klára elnök köszöntötte a vendégeket, majd emlékezett a díjak névadóiról: Szervátiusz Jenőről és Szervátiusz Tiborról.

A dátum: szeptember 15. Szervátiusz Jenő halálának időpontja, aki 38 évvel ezelőtt fejezte be Budapesten földi életét. A nap egyébként a fájdalmas Szűzanya napja.

S nem véletlen - mint ahogyan semmi sem az az életben - mondta - az elnök -, hogy a nagy erdélyi-magyar szobrász ezen napon halt meg: sok fájdalmat, szenvedést élt meg életében.

Ezek jórészét a kisebbségi sors mérte rá és fiára is.

Ám nem keseredett bele a bajokba, átmentette életét a munkával, a faragással.

“Minél inkább rúgtak, annál többet dolgoztam.” - vallja egy interjúban.

Szervátiusz Jenő-díjat kapott

Homoki Gábor kárpátaljai festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért

Petrás Alina moldvai csángó származású keramikusművész, népdalénekes - az ősi magyar jelképeink egyedi, színes ábrázolásáért, a népi kultúra népszerűsítéséért

Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat

Bíró Borbála marosvásárhelyi diák vehetett át - ígéretes tehetségéért és közösségformáló magatartásáért

Áldást mondott: Majercsik János Oguz táltos.

A Szervátiusz Jenő-díjasok méltatása alább olvasható:

Dr. Dupka György: Homoki Gábor laudációja

Péterbencze Anikó: Petrás Alina laudációja

Az erdélyi Népújság.ro-n Mindörökké Erdély - Beszélgetőkönyv Szervátiusz Tiborról címmel készült írás olvasható.

2021. június 24.

Megnyílt a Szervátiusz Szalon az alapítvány székházában.

A Kossuth Rádióban, a Gondolat-jel ben így kommentelték a hírt:

Új színfolttal gazdagodott Budapest kulturális palettája!

A mellékelt linken hallható az interjú, amelyben Szervátiusz Klára beszél a Szalonról Csűrös Csilla mikrofonja előtt:

Interjú

Válogatott, szép közönséggel, vastapssal kezdődött el a Szervátiusz Szalon története.

Hoppál Péter, a Parlament Kulturális Bizottságának elnökhelyettese köszöntőjében méltatta a két Szervátiuszt, s felidézte a személyes emlékeit.

Csűrös Csilla vezető szerkesztő a megnyitón bemutatott, az alapítvány gondozásában megjelent kötetről : az Emeled fel, Uram, népemet címűről osztotta meg a közönséggel személyes benyomásait, s méltatta a neves keramikus-énekest. Petrás Mária és Petrás Alina Kiss Krisztián kobzos kíséretével csodálatos műsort adott a csángó-magyar népdalokból.

Szervátiusz Klára, elnök, a Szalon irányítója így köszöntette a résztvevőket:

Nem tettem minősítő jelzőt a Szalon szó elé, egyrészt mert szép így az alliteráció: Szervátiusz Szalon, másrészt mert a Szervátiusz név, s a két Szervátiusz, akik - Temesi Ferenc szavaival -, a magyar képzőművészet ikertornyai, már kijelölik az utat és a feladatot.

Miért a Petrás-könyv bemutatója a megnyitó esemény?

A jelképes cím miatt.

Mert ahogyan a neves keramikus művész naponta így fohászkodik az Istenhez: emeled fel népemet, úgy szándékozunk mi a két Szervátiusz szellemiségében a nemzet felmelegedéséért dolgozni változatlanul.

Petrás Mária már igen magasra emelet népét: a moldvai-csángó-magyarságot hiteles, tisztaforrású, kivételes művészetével, hiteles, tiszta, hittel teli lényének fényével.

Ahová filmeletetett egy nép, ott is marad az.

Ha a csángó nevet a valódi értelmében használjuk: erőset jelent a hun hagyományban. Bizony kellett is az erő, főleg a lelki, az Istentől kapott, hogy ez a kicsiny magyar csoport megmaradjon ezer évnél régebb óta az elzártságban. Szervátiusz Tibor többször mondta, hogy amikor az 1950-es években Moldvában járt, az öreg apókák a kérdésre: hogy kerültek oda, így válaszoltak: Attila apánk telepített minket ide.

Az erőt, a hittel, az Isten rendje szerint élők erejét, annak hatását példázzák nekünk, mutatták fel a moldvai csángó-magyarok.

S ha földi értelemben valóban elvesznek is - amitől Petrás Mária fél -, akkor sem lesz megsemmisülés. Megtermékenyítették a lelkünket, s így beteljesítették a küldetést. Örökre gazdagítja történetük, életük a mindenséget.

Az előszót Döbrentei Kornél neves költő írta, a férj.

Ezt a nagy ívű esszét közöljük teljes terjedelemben.

Döbrentei Kornél: Hinta leng kivirágos almafán

Csűrös Csilla köszöntője a Sservátiusz Szalon megnyitóján

Megjelent a Mindörökké Erdély című interjúkötet második kiadása a Szervátiusz Alapítvány gondozásában.

A bővített tartalmú és ünnepi külsejű kötet, melyben a feleség: Szervátiusz Klára beszélget a nagy művésszel: Szervátiusz Tiborral a kettős évforduló: Trianon 100. és a szobrász 90. születésnapjának alkalmából készült.

Lent az előszót idézzük:  

Előszó

Sorsodban szobor van
a szoborban sors van
s hiába kés fűrész balta
nincs ki igazad kifaragja
kivájja vésse kalapálja.
Nem maradhatsz magadban
a kéznek kőben a párja
mozdulatával belezárva
nem látszik ki e rossz világra.
Fél agyad a koponyában
félmagad itteni odahazában
félhazád ottani idehazában.
Hát hol? Te hol is látszol?
Kinek és minek játszol
Ki végképp kimaradtál
az Isten igazából.

Kiss  Dénes:
Szervátiusz Tibor szobrai között, részlet

Száz év Trianon

Ezerkilencszázkilencvenhármat írtunk.

A gyűlölt diktátor már nem élt, de a nagylaki határnál még mindig órákat kellett várni, hogy átengedjenek bennünket.

Akkor már tíz éve nem volt otthon, Erdélyben drága férjem- a “házi szeku” ijesztette, hogy ne merjen menni.

Rövid, izgalommal teli készülődés után végre nekiindultunk az útnak. A széles hátsó ülésen jóízűen aludtam -hiszen annyira biztonságosan vezetett Tibor-, amikor a hatalmas Volga nagyot rázkódott, Királyhágónál megálltunk. Kiszálltunk, átkarolta férjem a vállamat, és széles mozdulattal mutatott a völgybe:

-Látod, ez itt Erdély!

És éreztem, hogy megremeg, s láttam: elpárásodott a szeme. Szorosabban öleltem míg megnyugodott, aztán körben megnevezte a látnivalókat.

Közben mélyeket, nagyokat szippantott boldogan a tiszta, fenyőillatú levegőből.

Szóval már sokszor elmondta, hogy mit jelent neki a szülőföld, s mit az elvesztése, de csak itt éreztem át igazán a fájdalmát. Itt értettem meg a megérthetetlent: hogy valakinek a haza és a szülőföld nem ugyanaz.

Erős izgalommal utaztunk Marosvásárhelyig édesanyjához. Sírással borultak egymás nyakába anya és fia.

Az ismerkedő napok után alig vártuk, hogy indulhassunk Székelyföld belsejébe s a Gyimesekbe!

Első közös utunk volt ez Erdélyországban, s bár sok követte a következő évtizedekben, örökké emlékezetes maradt.

Boldog és felszabadult volt a férjem az övéi között, tréfálkozott, nevetgélt a székely asszonyokkal, férfiakkal. Sehol máshol, máskor nem láttam rajta ezt az örömöt, legfeljebb akkor, ha rám nézett, átkarolt.

Én pedig egy életre megtanultam, gondolataimban megőriztem e tapasztalatot, hogy milyen terhet hordoznak ők a számkivetettek, szavak nélkül is éreztem a fájdalmuk minden utam során. S hazafelé mindig elnehezült a szívem.

Ezért is készült el ez az interjúkötet immár második és bővített, ünnepi kiadásban, mert úgy vélem a személyes életsors hívebben mondja el a szörnyű döntés utáni helyzetet, mint a történelmi adatok és tények.

Azt mondják, aki elveszítette a végtagját, még sokáig érzi a fájdalmat, a hiányt, s a képzelete sokszor megtréfálja: mintha még meglenne a láb avagy a kéz .

Aki fél életét, szívét veszítette el ostoba politika bűnös döntései miatt, soha nem szűnik meg szenvedni, reménykedni.

Szervátiusz Tibor minden este megnézte a Tv-híradót. S amikor egyszer rákérdeztem miért, ezt válaszolta:- várom, hogy bemondják: szabad lett a népem, Erdély!

Nem érte meg ezt a hírt.

Most helyette én várom minden nap a szabadságot.

Ha majd megyek utána, ezt a jóhírt szeretném vinni neki: mindörökké él, megmarad Erdély.

Szervátiusz Klára

A Szervátiusz Klárával készült interjú, amelyet a Kossuth Rádió közölt, az alábbi linkre ktattinva hallgatható meg.

A szerkesztő-riporter: Csűrös Csilla.

A trianoni évforduló és Szervátiusz Tibor 90. születésnapjának jegyében megnyílt a táti Kultúrházban Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása.

A kiállítást Csűrös Csilla vezető szerkesztő nyitotta meg, közreműködött Petrás Mária és Döbrentei Kornél.

A magyar művészet és kultúra megköveteli a méltóságot.

A személyiség megalázását, torzítását jelentő maszkban azonban nem lehet méltóképp azt ünnepelni.

Ezért a mai napon a Szervátiusz Alapítvány kuratóriuma úgy döntött: 2020-ban nem adja át a Szervátiusz -díjakat, elhalasztja a következő évre az ünnepséget.

A kuratórium korábbi döntése , kijelölése a díjakra érvényben marad, és a díjjal járó honorárium felét még az idén átutaljuk a díjak várományosainak, hogy segítsük őket a mai nehéz helyzetben.

Az ösztöndíjat pedig októbertől elkezdjük utalni.

A 2020-ra megszavazott személyek a következők:

Szervátiusz Jenő-díjra:

Homoki Gábor kárpátaljai festőművész

Juhász Réka viselet -és ékszertervező, népdalénekes

Petrás Alina keramikus, népdalénekes

Szervátiusz Tibor Ösztöndíjra:

Bíró Borbála , a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákja

Budapest, 2020. szeptember 12.

Szervátiusz Alapítvány
kuratóriuma

2020. július 26.

Felavattuk a Nap-kaput, Szervátiusz Tibor síremlékét a Fiumei úti Nemzeti Sírkert új művészparcellájában.

A Kontur András szobrász által készített síremléket a Szervátiusz Alapítvány az EMMI miniszterének: Kásler Miklósnak a támogatásával állíttatta az alapító születésének 90. évfordulóján.

A bensőséges, szűkkörű ünnepségen közreműködött Petrás Mária énekes és Sipos Mihály népzenész a feleségével: Kardos Máriával.

Az emlékező beszédet Döbrentei Kornél költő mondta.

Alant olvasható.

2019. november 21. Budavári Hilton

Tizenhetedszer adtuk át a Szervátiusz  Jenő-díjakat, és másodszor a Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat.

Az idén Szervátiusz Jenő díjat kapott:

Gaál András festőművész, Erdély - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért, és az erdélyi művészeti élet megszervezéséért

Nagy Miklós Kund művészeti író, Marosvásárhely - az erdélyi művészek munkájának szeretetteljes követéséért, bemutatásáért, magas színvonalú művészettörténeti munkásságáért

Dr. Obrusánszky Borbála történész, néprajztudós, Kelet-kutató - a valóságos őstörténetünket bemutató tudományos munkájáért, a nemzeti önazonosságtudat erősítéséért, az ország jóhírének öregbítéséért.

Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat kapott: Ámmer Gergő pályakezdő szobrász.

A két Szervátiuszt méltatta köszöntőjében: Krucsainé Herter Anikó államtitkár-helyettes, EMMI

Közreműködött: Petrás Mária, Juhász Zoltán és Gendentsamts Khishigbadan mongol sámán.

Nagy Miklós Kund: Gaál András festőművész laudációja 

Veres Emese-Gyöngyvér: Nagy Miklós Kund laudálása 

Dr. Szmodis Jenő: Obrusánszky Borbála laudálása

2019. szeptember 24 - november 10.

Vallomás címmel nyílt meg Budapesten Szervátiusz Klára fotókiállítása, amely 30 fotón mutatta be, mit lát szépnek, érdemesnek az életben.

Csűrös Csilla vezető szerkesztő, MR

megnyitó beszéde:

Vallomás

Szervátiusz Klára fotókiállítása

Talán a gyerekek őrzik legtermészetesebben, leghívebben és legteljesebben azt a képi látásmódot, képekben gondolkodást, amely az embernek ősidők óta sajátja. Azt a képi látásmódot, amelynek sajátos kettőződésével, szimbiózisával találkozunk ezen a kiállításon. A fotográfus a létező kép megörökítője, természetesen úgy, ahogyan csak ő látja, észleli, a világnak csak az ő számára, az ő szemével, szívével létező szeletét rögzítve. A szobrász a fejében, lelkében felötlő képet álmodja, formálja fába-kőbe-ércbe, lehel életet belé – gazdagítva ezzel a világot, amelyet aztán a fotográfus álmodhat tovább.

Különleges kiállítást élvezői lehetünk tehát most, kedves közönség, és nemcsak e képi kettőződés miatt! Hiszen bár Szervátiusz Klára fotói között állunk, de az ő világlátásában, művészet- és szépségeszményében visszatükröződni láthatjuk, érezhetjük a bő negyedszázadon át közösen élt életet és átélt művészetet a rajongásig szeretett és tisztelt társsal, Szervátiusz Tiborral, a Nemzet Művészével, a Kossuth díjas szobrászművésszel, akinek a nemzeti eszmét és művészetet az európaiság fő sodrába helyező alkotásai előtt elismeréssel hajtunk fejet mi magunk is.

A szobrászművész nemcsak testi valójában idéződik meg e képeken, hol a szeretett gyimesi tájban, hol a lelkében örökkön égő sebként élő, elveszített Erdélyt a csíksomlyói úti műteremlakás kertjében vagy teraszán, reggeli kávézás közben sem feledőn – hanem művei, sőt édesapja, Szervátiusz Jenő munkái által is. E szobrok révén - amelyeket felesége tudatosan és élvezettel fényképezett különböző fényviszonyok közepette – Szervátiusz Tibornak a teremtett világhoz, a természethez és a történelemhez való viszonya, a művészetet értelmező és újraértelmező, gazdagító hatása is jelen van, átszűrődik a művész által Napsugárasszonyként szeretett hitves fényképein, aki persze, hogy megörökíti a Napistenként szeretett és tisztelt férfi művét, a Napisten kedvét.

26 közösen eltöltött év - pecsétet Szervátiusz Klára életére immáron végérvényesen Szervátiusz Tibor élete és halála ütött.

Így és ezért született e tárlat is: kétségünk se legyen afelől, hogy a szépségre és a természet rejtett csodáira, az épített, a teremtett környezet titkaira való rácsodálkozás, a felfedezés, a belőle való töltekezés közös életük, közösen teremtett világuk jegyében fogant. A fényképek e kettős lét horizontján értelmezhetők, élvezhetők, fejthetők meg. Boldogság lehet így azonosulni egy korszakos nagy művésszel, hogy jelenléte, üzenete, világlátása a holta után is eleven erő az őt túlélő társ életében, munkájában.

A meghívón szereplő fotó – kettejük életének, sorsának egymásba szőtt, közös, képi üzenete. A tudatosan balra fordítottan becsukott – a befejezett életet jelképező -, a Bibliára szándékosan is emlékeztető könyv egyszerre idézi az élő s a holt Szervátiusz Tibort.

Az általa 1955-ben készített, az oly jellegzetes és fontos, ősi napmotívummal díszített, szíjjal átfűzött borítóban a szobrász számára oly kedves és fontos Ady Endre összes verseit tartalmazó míves kötet, abban -magam láttam lapozgatásakor - lepréselt virágok, aláhúzott, megjelölt versek: Kocsiút az éjszakában, Lelkek a pányván, Ének a porban, Menekülő élet, A lelkek temetője, Ugrani már:soha, Biztató a szerelemhez. Vallomásos címek…

S a borítón ott a művész által rótt idézet, rovásírással is nem mellékesen: a „Góg és Magóg fia vagyok én” elhivatottsága és vállalt küldetése – finoman hozzá kapcsolódón, rajta nyugvón a szerető és szeretett nő érzelmeit s a soha meg nem szűnő, örökkön megújuló életet, s a továbbélést is jelképező jácint, a szeretett kulcsvirág, Klára névnapi ajándéka Tibornak. Kitárulkozás és magába zártság – élet és művészet komplexitása. S illesszük e képhez a tárlat címét is: Vallomás – vallomás kettejükről, hatásról és vonzásról. Vallomás szerelemről, szépségről, életről… Ahogyan vallomás Szervátiusz Tibor önportréja is, ha egyiptomi fáraót, ha antik férfiportrét mintáz önmagáról.

Mondottam: e kettős jelenlét vonzásában tekintsünk hát e fényképekre. A kétdimenziós fotók magukban hordozzák, megidézik a háromdimenziós, fából, kőből, fémből készült szobrok titokzatos intimitását. Az arcok befelé forduló, befelé élő, időtlen, történelmi bánatát, méltóságát, a Kolozsvári Krisztus némán sikoltó fájdalmát, vésztjósló árnyékával reményvesztetten is Istenbe kapaszkodó mivoltát ellenpontozzák a világ szépségeire és rejtett titkaira való derűs rácsodálkozással, örömmel telítő természeti képek, az időt megállító, örökkön létező szépség igézetében. Fényképeken így varázsolódik elénk ez az emberben és a természetben rejtekező harmónia, a mindkét szívnek kedves, titkukat, piciny, rejtett csodáikat óvó, az avatott szemnek mégis kitárulkozó virágok: liliomok, amarillisz, jácint, orchidea életigenlő üdvözlete, a gyümölcscsendéletek édes ékessége és harsogó színei. Az öröm pirosa az illatokat, ízeket és zamatokat is szinte megidézi.

Hangulatok…

Az időtlenséget a maguk konkrétságában hordozó tájképek – a Duna kanyarulata Visegrádnál alant, fent pedig az elmúlt korokat büszkén őrző, magányos fenségű királyi vár az ég Pazar brokátjával; a kőbe zárt múltból ránk tekintő jelen; a balatoni vitorláskikötő lecövekelt hajói a tovahullámzó vizen az alkony titokzatosságában - az örökkévalóság és a véges emberi lét feszültségét is hordozzák: öröklétbe oldódó mulandóságot.

Az arcok.

Mondanám, hogy az emberé s a szobroké, de hát Szervátiusz Tibor ars poeticája s tudjuk, látjuk, művészete szerint is a szobrok is élnek: az alkotó életet lehel a holt anyagba, amely a művész érzelmeit sugározza.

A szobrász arca, tekintete műveihez hasonlóan zárt, fegyelmezett szigorúságú, befelé élő és figyelő, aki a magyar sors fájdalmát, a történelmet még a magánélet oldott pillanataiban – mint egy reggeli kávézás vagy üldögélés a Gyimesekben az általa épített csorgónál vizet fakasztva – is lelkében hordozza. Messze néző és messzire látó művész, magányos, ám egyenes gerincű férfi, alakja elkülönül és mégis eggyé olvad a mögötte magasodó gyimesi fenyő égbe törő, égre mutató, eget ostromló fenségével, méltóságával. Közös üzenet hordozói. S vegyük észre, az elveszített mindenséget és a teljességet jelentő Erdély valamilyen módon minden képen ott van: hol egy korondi korsó, hol egy honi szőttes, a tekintet itt – Klárától tudom – a szerelmes férfié, hol az áradó szépséggel sodró, az édesapjával közös ifjúkori barangolásokat idéző, végtelen tágasságú gyimesi táj maga.

A művészi folytonosság az alkotó holtával sem megszűnő élet diadala. Erdély, a szülőföld a gyökereket óvó, éltető táptalaj, amelyből a fatörzs, Szervátiusz Jenő, és a fatörzsből sarjadó új ág, Szervátiusz Tibor művészete egyaránt fakadt, avagy Két nemzedéká, hogy a két művész közös, Műcsarnokbéli életműkiállításának címét ideidézzük. Jenő az Álmot, a Hajnalt, a Születést bontotta ki a fából – e műveit látjuk itt, a tárlaton, Tibort a hozzájuk hasonlóan csak tiszta forrásból merítő, mélyen magyar és mélyen európai Bartók ihlette meg, s persze a Csángó asszony arca a kőbe, fába zárt fájdalommal, az ősi múlt keleti titokzatosságával. S itt az Angyal – a tisztaságba, a szépségbe, az égbe emelőn. A Jenő alkotta kettős – a Kékszakállú és a Fából faragott – a lenyugvó nap fényében, ám börtönháttér előtt a fájdalmas szerelemről éppúgy vallanak, mint alkotó és alkotás eltéphetetlen egységéről.

A már említett, fájdalmas Kolozsvári Krisztus – a közös, Műcsarnokbéli apa-fiú kiállítás emblematikus műve. Több olvasatban is jelen van e tárlaton, árnyékával hangsúlyosan – üzenet értékűen. A fénykép a többletértelmezés lehetőségét is hordozza itt is, akárcsak az arcát kezébe temető Fekete Madonnáról készült felvételen. A fölötte magasodó Krisztussal nemcsak a szakralitást, s az egyetemes, a nemzet s az emberiség sorsa feletti fájdalmat jeleníti meg, hanem a szeretett társ elvesztése fölött érzett, el nem múló egyéni bánat hordozója is. Amelyen, ha felülkerekedni nem is tud, de ellensúlyozza az életben az apró szépséget is észrevenni tudó és akaró, túlélni, tovább élni segítő, napi örömteli pillanatokra figyelő, a lélek számára gyógyírt jelentő derű.

Ezt és ennél sokkal többet, az életet bearanyozó napfényt jelentette mindkettőjük számára negyedszázados életszövetségük, amelyről e tárlat, e fényképek - kettejük szemével, hitével, lelkével vallanak.

Álljanak meg a képek előtt, hagyják, hogy hasson Önökre a látvány, s benne a vissza nem térő pillanatokat megörökítő érzelmek, hasson a fájdalom és az öröm, hasson az életnek a hétköznapokban és a művészetben, a bennünket körülvevő teremtett világban mindig és mindenütt jelen lévő teljessége.

Nyitott szemmel és nyitott lélekkel nézelődjenek, ezt kívánom!

Csűrös Csilla

2018. november 30. Hilton
Megtartottuk az éves Szervátiusz díjátadást.

Részlet a Szervátiusz Alapítvány elnökének: Szervátiusz Klárának köszöntő szavaiból:

Tizenöt esztendős lett a Szervátiusz Alapítvány. S amint a legszebb, legígéretesebb bakfiskorba léptünk, már el is árvultunk. Az idén elveszítettük az alapítót Szervátiusz Tibor szobrászművészt, egy legendás kor legendásan nagy nemzeti művészét, példamutató jellemű alkotót. Így nemcsak az alapítvány, én, de egy egész nemzet vesztesége az ő távozása e földi világból.

Két nagy szerelme volt: a nemzet és én. Most az ő szerelmetes-szenvedélyével növekedett a nemzetért való gondolkodásom, cselekvésem, felelősségem.

Igyekszem megfelelni neki.

Negyedszázados együttélésünk alatt a legfontosabb az volt számomra, hogy neki örömöt szerezzek minden tettemmel. Így lesz ezekután is: mindig arra gondolok: mennyire örülne, ha látná, hallaná…

Immár fájdalmas valóság, hogy a két Szervátiusz - egymás mellett -, fizikailag, mint fénykép vesz részt a rendezvényeinken, bár művészetük, emberségük által halhatatlanok.

A következő néhány percben őket méltatom Temesi Ferenc író szavaival, amelyek a 2016-os közös Műcsarnok-beli kiállítás megnyitásán hangoztak el:

“A magyar szobrászat kettős templomtornyai a Szervátiuszok szobrászata. Ha nem volna az egyik, nem lenne a másik. A Kolozsvári testvérekhez fogható a két életmű, de több annál is: összetéveszthetetlenül magyar. A Kolozsvári testvérek a Nyugat ízlésének akartak megfelelni egyetlen fennmaradt XIV. századi szobrukban, a Sárkányölő Szent Györgyben is. A Szervátiuszok minden égtájnak…

A szépség két Bólyaija, a Szervátiuszok összegzőnek jöttek. A forma ünnepei alkotásaik. A művészet nem a látható megmutatása, hanem a láthatatlan megjelenítése. Nagy mesterek ők, a magyar nemzeti avantgard szobrászóriásai. A tenger és a magas művészet előtt az ember kicsinek érzi önmagát. Isten egy kőben alszik és a szobrász az, aki felébreszti. Szűkszavú művészet az övék. Szűkszavú, mint a székelyek, a csángók….

Élni kellene már - Magyarországon, a Kárpát medencében- ,olyan méltósággal a magára találásban, mint a Szervátiuszok szobrai. Olyan szíjas szívóssággal és találékonysággal, ahogy ez a két szobrász tette Európa közepén.

Szervátiusz Jenő: szolgálattevő. Szervátiusz Tibor: megtartó.

Ne csüggedjetek! Itt a két példa. Föl, föl a magasba!”

Szervátiusz Jenő-díjat kapott Szabó Ottó festőművész a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért.

Kovács Ágnes: Szabó Ottó művészete

Szabó Ottót kassai művésznek nevezem a meghívóban, pedig a felvidéki lenne a pontosabb. Ugyanis Rozsnyón született, Pozsonyban tanult festészetet, most Bódvavendégiben él a családjával, de Kassán dolgozik, tanít, szervez.

Ismertté a csodálatos keresztútjai tették - úgy vélem -, amelyek a szepsi, a restei, a bodollói és a diósförgepatonyai templomokban találhatóak. Egyet közülük a meghívóra tettem. Talán kitalálják miért a XIII. stációt.

Szeretném hinni, hogy amikor Szabó Ottó az édes hazának ad, akkor érzi, hogy kap is tőle. Figyelmet, szeretetet például. Nincs két vagy öt magyar művészet, egyetlen van, miként magyar nemzet is.

Szervátiusz Jenő-díjat kapott Csűrös Csilla vezető szerkesztő, Magyar Rádió a nemzeti kultúra értékeit, értékes személyiségeit következetesen bemutató, népszerűsítő magas színvonalú újságírói munkájáért.

Döbrentei Kornél: Lámpást adott kezébe az Úr - Csűrös Csilla laudálása

Ma, amikor minden silányodik, jobban meg kell becsülnünk az értéket, az értékes embereket.

Csűrös Csilla annak az újságírói rétegnek a folytonosságát képviseli, amelyet a huszadik század elején Ady, Krúdy, Móricz reprezentált többek között. Igényes, érdekes, értékes minden munkája. Akár interjút készít, akár kiállítást nyit meg, műsort vezet. Mindig felkészült, érdeklődő, empatikus, kíváncsi, megengedő, kedves... folytathatnám a jelzők sokaságát, így aztán elénk tárja a csodálatos emberi mélységeket, csodálatos emberek lelkét nyitja meg. Szervátiusz Tibort is mindig könnyedén szóra bírta.

No, de beszéljen róla egy másik hiteles ember, a ma élő legnagyobb magyar költő: Döbrentei Kornél.

Szervátiusz Jenő-díjat kapott Sólyomfi-Nagy Zoltán táltos, regös, tanító az ősi magyar kultúra, az ősi szellemi hagyományok őrzéséért, továbbadásáért verssel, dallal, tanítással végzett áldozatos munkájáért.

Valamikor az Ég és Föld összeért. Nemcsak úgy, ahogyan ma látjuk a horizonton, hanem spirituális, szellemi értelemben. Mióta ember él a Földön - s ez nem kétezer év csupán -, mindig kereste a kapcsolatot az éggel, ahonnan való, s a természettel, a Világot igazgató erővel, Istennel. Őseink Attila Nagykirály, Árpád fejedelem korában nem volt un. államvallás, mindenki szíve indíttatása szerint szólította, tisztelte az Istent, vallásszabadság volt. S mi voltunk az elsők a vallásszakadás, háborúskodás után is a tordai országgyűlésen hozott türelmi rendelettel, a vallásszabadság törvénybe iktatásával a világban. Jó lenne ezt a szép, türelmes, megértő, elfogadó magatartást látni ma is. S nem pogánynak, istentelennek stb. bélyegezni azt a hívő embert, aki nem a kánon szerint tiszteli a legfőbb urat, a teremtőt, a teremtést!

A táltos Isten embere, aki nyitott, tátott szellemmel, lélekkel figyeli az eget, s adja tovább a kapott tudást. S őrzi a régi kultúra emlékeit. Így tesz Sólyomfi-Nagy Zoltán: énekkel, verssel, tanítással szolgálja az Eget és Földet, összekötőként, egyfajta ember-életfaként.

Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat kapott: Debreczi Szidónia, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja.

A Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat drága férjem halálának napján hoztam létre, azzal a céllal, hogy művészete mellett ez is őrizze kivételes emberi nagyságát, jóságát.

Egy éves időtartamra szól az ösztöndíj, amelyet felváltva művészetis középiskolás diák illetve kezdő képzőművész kap. Az idén diáknak adom át, és szándékosan erdélyinek. Debreczi Szidónia a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Liceumban tanul. Az osztályfőnöke: Kerezsi Gyopár Iringó így ajánlotta:

“Aktív, megbízható, felelősségteljes diák. Kíváncsi, és mindig azon fáradozik, hogy tökéletesítse tudását a számára legfontosabb képzőművészet terén. Magabiztos, független személyiség.

Iskolai feladatai mellett beteg, mozgásában korlátozott édesanyját is ő segíti…”

Végső búcsút vettek Szervátiusz Tibortól, a Nemzet Művészétől, akinek földi maradványai a fiumei úti Nemzeti Sírkertben pihennek ezután. Lelke és művei az örökkévalóságban.

Alant a búcsúbeszédeket olvashatják:

Hoppál Péter államtitkár búcsúzása

Döbrentei Kornél költő búcsúzásah

Dancs Rózsa erdélyi születésű, Kanadában élő író, újságíró búcsúzása

A budavári Hiltonban tartotta a Szervátiusz Alapítvány az idei díjátadó ünnepségét.

Idézet Szervátiusz Klára elnök megnyitó beszédéből:

„Tizenőt esztendeje ünnepeljük együtt a magyar művészetet, a magyar művészeket, magyarságunkat ezen a helyen, a régi korok emlékét, királyok lábnyomait is őrző Budai Várban. Tizenöt éve immár a Kárpát medence jeles művészei, a nemzet példaadó megtartói is beírták nevüket s emléküket a főváros eme kiemelt helyének történetébe. Erdély, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja magyarjai találkoznak rendre szándékaink szerint ezeken a díjátadókon az itthoniakkal. Hiszen csak egy nemzet létezik, amiként nincs két magyar művészet sem.

A bakfis korba léptünk hát, s méy tisztelettel emlékezünk a nagyok nagyobb évfordulóira.
Szervátiusz Jenő 114 éve szüetett, s 34 éve halt meg.
Szervátiusz Tibor a 88. évébe lépett, és negven éve telepedett át kényszerűségből Erdélyből Budapestre.
Illesse őket ehelyrő is megbeszülés...”

Szervátiusz Jenő díjat kapott:

Berend Iván délvidéki származású festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért

Entz Géza erdélyi születésű művészettörténész - a művészettörténeti szakmai munkájáért, s a határontúli magyar oktatás és kultúra támogatásáért

Bárczi Erika és Hargitay-Nagy Zsuzsa nápi iparművészek - a magyar népi viselet újraélesztéséért, a népi kultúra népszerűsítéséért

Feledy Balázs: Berend Ivánról

Kodolányi Gyula: Entz Géza arcai

Igyártó Gabriella: Bárczi Erika és Hargitay-Nagy Zsuzsanna laudációja

Zenével Juhász Réka népdalénekes és Juhász Dénes népzenész vidította fel a közönséget.

Fő támogatóink: MNB, EMMI.

A csodálatos Magyarság Házában tartottuk ezúttal is a Szervátiusz Jenő-díj átadásának ünnepségét. Köszönet érte a vezetőjének: Csibi Krisztinának.

Zenével működött közre: Juhász Réka népdalénekes és Juhász Dénes népzenész.

Az alapítvány elnökének köszöntő szavaiból idézünk:

„Az igazság és a szépség mámorosít. Remélem, kedves barátaim, vannak, s lesznek mámorító percek. Bejövetelkor már Barabás Éva festőművész csodálatos művei fogadtak benneteket, s most a magyar népzene.

Más szelek fújnak most a világban. Hidegen fújnak a szelek? Vagy új szelek nyögetik az ősmagyar fákat? Ma még nem látunk tisztán, s csak reméljük, hogy nem lesznek hidegek a szelek. Mert - amint a nótából tudjuk - azok nem jót jelentenek. Márpedig jót szeretnénk e népnek, e nemzetnek. Nemzeti jót, emelkedést. S a társadalmi emelkedés, bízvást hisszük, emelkedettséget hoz kultúrában, művészetben, de az egyszerű emberi érintkezésben is. Méltósága lesz embernek, magyarnak, szellemnek, ÉLETnek.....”

Szervátiusz Jenő díjat kapott:

Barabás Éva marosvásárhelyi festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért

ifj. Tóth György újságíró - a nemzeti kultúra képviselőit megmutató magas színvonalú újságírói munkájáért

Bíró András Zsolt antropológus, a Magyar Turán Alapítvány elnöke - valódi történelmi múltunk felmutatásáért, a nemzeti önazonosságunk tudatának erősítéséért

Hadnagy Jolán a farkaslakai Tamási Áron Művelődési Egyesület elnöke - a nemzeti kultúra értékeinek őrzéséért, fejlesztéséért

Báthory Katalin a Kárpátaljai Szövetség alapító főtitkára - a közösség szolgálatáért végzett áldoatos munkájáért

Bordi Géza: Barabás Éva laudációja

Dr. Stifner Gábor: Ifjabb Tóth György laudációja 

Dr. Ladvenszky Levente: Bíró Zsolt András laudációja

Lőrincz György: Hadnagy Jolán laudációja

Kovács Sándor: Báthory Katalin laudációja

A rendezvény fő támogatója volt: az MNB.
További támogatók: az OT Industries Zrt., az Energobit Kolozsvár, a Geo-Faber Zrt., a Tiffán Pincészet, Tát Polgármesteri Hivatal, Dr. Hardicsay Sándor, valamint a Béres Alapítvány.

A Szervátiusz Alapítvány folytatja a retrospektív visszatekintést a Szervátiusz Jenő díjasokra Kecskeméten a Bozsó-házban. Ezúttal Bardócz Lajos grafikusűvész alkotásait láthatja a közönség (szeptember 18-ig).

A tárlatot Csűrös Csilla a Magyar Rádió vezető szerkesztője nyotatta meg. A beszéd itt olvasható. 

Két szobrász, két nemzedék - Műcsarnok, Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor szobrászművészek életmű tárlata (2016. július 26 - október 16.)

Temesi Ferenc: Igen és igen (A két Szervátiusz műcsarnoki kiállítása elé)

Ami még soha nem volt: közös életmű kiállítása nyílik Szervátiusz Jenőnek és Szervátiusz Tibornak a Műcsarnokban.

Második alkalommal adtuk át a Szervátiusz Jenő-díjakat a Várban székelő Magyarság Házában. A köszöntő után Dancs Rózsa Kanadában élő magyar író méltatta az alapítót. Szervátiusz Tibort 85. születésnapja és a Nemzet Művésze cím elnyerése okán.

Majd így folytatta beszédét az alapítvány elnöke, Szervátiusz Klára:

„Felfakadtak a nemes magyar nemzet sebei - fújt riadót több mint háromszáz évvel ezelőtt a nagyságos fejedelem: II. Rákóczi Ferenc. A szabadság hiánya miatt fakadtak fel azok a sebek akkor. A gyógyítás eszközei voltak a kard a, a puska és az ágyú.

Ismételten felfakadtak a nemes magyar nemzet sebei - mondom ma. S megint a szabadság hiánya miatt. Mert nem elég, hogy egy idegen, képzetlen, műveletlen, erkölcsileg megkérdőjelezhető személyek által vezetett szervezet avatkozik bele a legelemibb nemzeti ügyeinkbe, de még a nemzeti azonosságunkat tápláló gyökereinket is vagdossák, vagy hagyják vagdosni idehaza az „úgynevezett” tudomány nevében. MI lehet ma a gyógyítás eszköze? Az igazság. Eljött az ideje annak, hogy az élet minden területén. A politikában, a művészetben lelepleződjön a sok hazugság! Elég legyen a mellébeszélésből, az eufemizmusokból! Mondjuk ki: ez megszállás, az lelki terror, belügyekbe való beavatkozás, az meg egy mázolmány! Legyünk szabadok, bátrak! Legyen napfényes, szellős az életünk! Vessük le a hazugságok sötétségét!.....”

Szervátiusz Jenő díjat kapott:

Döbrentei Kornél költő a magyar irodalom legszebb hagyományainak folytatásáért, a nemzetet féltő magas színvonalú írásművészetéért

Győrfi Lajos szobrászművész a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú köztéri szobrászatáért

Kovács András kolozsvári művészettörténész a nemzeti kultúra erdélyi reneszánsz és kora-középkori művészetének magas színvonalú bemutatásáért, megismertetéséért

Tiffán Ede villányi borász, a magyar borkultúra a magyar bor színvonalának emeléséért folytatott sok évtizedes tevékenységéért, a magyar művészet támogatásáért

Tiffán Ede laudációja

Entz Géza: Kovács András laudációja 

Prokai Gábor: Győrfi Lajos laudációja

Lezsák Sándor: Döbrentei Kornél laudációja

(fotó: Valkai Zoltán)

Közreműködtek: Petrás Mária népdalénekes, Csurka László színművész, Juhász Dénes és Sipos Mihály zenész, hozzászólt Szőcs Géza miniszterelnőki főtanácsadó.

A rendezvény fő támogatója volt: az MNB, az Országgyűlés Hivatala, az OT Industries Zrt., az Energobit Kolozsvár, a Geo-Faber Zrt., a Tiffán Pincészet, valamint a Béres Alapítvány.

2015. november 5-én a Vigadóban vette át Szervátiusz Tibor a Nemzet Művésze díjat.

A Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat idején a kolozsvári Szervátiusz Múzeumban rendeztünk vers és zenei műsort.

Az Egyszólamban - Erdély lelke versben, népzenében című műsorban fellépett: Juhász Zoltán népzenész (Szervátiusz Jenő-díjas), Juhász Réka népdal énekes. Magyari Lajos sepsiszentgyörgyi és Páll Lajos korondi festő-költő (Szervátiusz Jenő-díjasok) műveit Váta Lóránd és Kántor Melinda színészek tolmácsolták.

(fotó: Bethlendi Tamás)

Nagy érdeklődés kísérte Kákonyi Csilla marosvásárhelyi festőművész kiállítását Kecskeméten a Bozsó-Házban augusztusban. Ezzel kezdetét vette a Szervátiusz Jenő-díjasok tárlat sorozat, amelyet a Szervátiusz Alapítvány indított a kecskeméti Bozsó-Házzal együttműködve. Minden esztendőben, egy korábban díjazott művész alkotásait állítjuk majd ki 

A fotók a megnyitón készültek.

(fotó: Bálint  Zsigmond)

Köszöntők:

Duray Miklós: Része vagy minden idők örökségének

Dancs Rózsa: Szervátiusz Tibor köszöntése

Perjés Klára: Kolozsvári Szervátiusz Tibor köszöntésére

A Hitel folyóirat júliusi számában olvasható Döbrentei Kornél költő születésnepi köszöntője.

A további szóletésnapi jókívánságok - többek között Balog Zoltán, Varga Mihály miniszterek köszöntései - facebook oldalunkon olvashatóak. 

Mély fájdalommal, nagy megböbbenéssel vettük a hírt: meghalt kedves barátunk, alapítványunk díjazottja: Magyari Lajos sepsiszentgyörgyi költő.

Jeles kötlőt, írót, nagy magyart, kiváló embert veszített a magyarság, a székelység.

Nehéz lesz nélküle. Jó volt tudni itt, Budapesten, hogy Ő ott Székelyföldön őrzi a tüzet, ugyanolyan hőfokon. Most már nekünk kell őriznünk az Ő emlékét, művészetét, emberséget. Az Örökkévalóság felé végre legyen könnyű az utad drága Lajos.

Alább található méltatása:

Lisztóczky László: Hűség az anyanyelvhez, hűség a szülőföldhöz (Magyari Lajos laudálása a Szervátiusz Jenő-díj átadásán 2014. november 19-én)

(kuratórium)

Tizenkettedik alkalommal adtuk át a Szervátiusz Jenő-díjakat, ezúttal a budai várban székelő Magyarság Háza Corvin termében. Az ünnepséggel egy időben megnyitottuk Kákonyi Csilla marosvásárhelyi festőművész (idei díjazott) kiállítását az emeleti kerengőben.

A zsúfolásig megtelt teremben a vendégeket Szervátiusz Klára elnök köszöntötte, hangot adván annak az örömének, hogy évente  ünnepelhetjük együtt magyarságunkat, a Kárpát medence magyar művészeit, a magyar művészetet. S fejet hajthatunk a nagy erdélyi-magyar szobrász: Szervátiusz Jenő emléke előtt. Köszönetet mondott Szervátiusz Tibornak, a nemzet ma élő legnagyobb művészének a díj alapításáért, s hogy felmutatja az isteni ihletettségű magyar művészetet műveivel, másokra figyelésével.

”Emeljük fel a szívünket, fürdessük meg az örömben„ - kérte a résztvevőket az elnök, mielőtt bejelentette a Muzsikás Együttest. A szívet gyönyörködtető muzsika után a másik Múzsát: a költészetét szólította meg. Babits Mihály: Zsoltár férfihangra című versét Lázár Csaba színművész tolmácsolta.

„Tudod, hogy érted történnek mindenek-mit búsulsz?

A csillagok örök forgása néked forog

és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog...”

„Sokszor előveszem mostanában ezt a verset – mondta Szervátiusz Klára –, ha bánat nyomasztja a szívemet. Mert szisziphüszi  feladatra vállalkozik az ember, ha a magas művészet szolgálatára adja a fejét. Hiszen erősen kérdéses, hogy fel tudja-e görgetni  az igazi művészet szikláját a hegyre. Ma amikor mindent elönt a bóvli és a giccs. A  modernitás köntösébe öltöztetve, nagy támogatást élvezve...
Kérem a művészeket, hogy most, amikor a legsötétebb háború folyik, ne hallgassanak a Múzsák! Csak szóljanak, csak világítsanak! Hátha valami felfoghatatlan csoda folytán hatással lesznek a sötétség vámszedőire és rabszolgáira!..”

Szervátiusz Jenő díjat kapott:

Kákonyi Csilla marosvásárhelyi festőművész  „A magyar kultúra gyökereit felmutató magas színvonalú művészetéért."

Magyari Lajos sepsiszentgyörgyi költő, publicista  „A magyar irodalom szép hagyományait követő magas színvonalú írásművészetéért, nemzetféltő publicisztikájáért.”

Muzsikás Együttes „A magyar autentikus népzene kivételes színvonalú műveléséért, megismertetéséért, általa a nemzet jóhírének  öregbítéséért a világban, valamint a fiatalság példaértékű zenei neveléséért.”

Az est folyamán a díjazott Muzsikás többször örvendeztette meg a közönséget játékával, Lázár Csaba elmondta Magyari Lajos Himnusz című versét, s Dinnyés József zenével szólaltatta meg Magyari Lajos egyik versét.

Sőt maga a költő is elmondta legújabb két költeményét.

Nagy Miklós Kund: Kákonyi Csilla laudációja

Lisztóczky László: Hűség az anyanyelvhez, hűség a szülőföldhöz

Temesi Ferenc: Az önazonosság muzsikája

Kákonyi Csilla: Vallomások, gondolatok

A rendezvény fő támogatója: Az Országgyűlés elnöke, hivatala, az Olajterv Csoport, a Tiffán Pincészet, valamint Györfi  Sándor szobrász.

(Fotók: Horváth Dóra, Bálint Zsigmond, Váli Anna)

Sikeres emlék kiállítást rendeztünk - (rendező: Szervátiusz Klára) - Szervátiusz Jenőnek, a születése 110. évfordulója alkalmából a nagyszerű kecskeméti Bozsó-házban 2014. májusában. Negyven szobrát állítottuk ki a művésznek s csak egyetlen művet kölcsönöztünk múzeumtól, a többi a Szervátiusz Alapítvány tulajdona. Igen sok néző érkezett a megnyitóra, még az udvarba is jutott belőlük. De később is nagy volt az érdeklődés, sokan ellátogattak Budapestről s más városokból is a tárlatra. Nagy ma is Szervátiusz Jenő népszerűsége hála az Istennek!

A megnyitón beszédet mondott dr. Zombor Gábor Kecskemét polgármestere (ma államtitkár),

beszélt a ház igazgatója: Loránd Klára, s köszönetet mondott mindenért Szervátiusz Klára.

A kiállítást Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke nyitotta meg.

Beszéde itt olvasható.

A kecskeméti Szervátiusz Jenő kiállításon tartottuk meg az első rendhagyó művészeti órát középiskolás diákoknak, szép sikerrel.

Szervátiusz Tibor beszélt édesapjáról, a szobrászat rejtelmeiről, különlegességekről erdélyi életükből. A „tanár” szerepében: Szervátiusz Klára vezetgette a fiatalokat a magyar művészet kiemelkedő alakjának művészi útjain. Az alapítvány Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor albumokat ajándékozott a kecskeméti piarista diákoknak, hogy elmélyíthessék tudásukat a két nagy szobrászművész művészetéről.

A lélek kiművelésében igen nagy szerepe van a művészeteknek, ezért indítottuk el a rendhagyó órákat. A lélek kultúrája ugyanis a kultúra lelke. A kiállítás és rendhagyó órák fő támogatója: a Magyar Országgyűlés elnöki hivatala és az Olajterv csoport.

    
Fotó: Hardicsay Sándor
A fotók kattintással nagyithatóak.

Száztíz éve született a nagy erdélyi szobrász: Szervátiusz Jenő (s 30 éve halott), s tíz éves a Szervátiusz Alapítvány és a Szervátiusz Jenő díj. E kettős évforduló jegyében nyitotta meg a díjátadó ünnepséget Szervátiusz Klára elnök a Hilton Szállóban. Csoóri Sándor szavaival idézte meg a díj névadójának szellemét. Ebből egy mondatot idézünk most: „S ahogy a magyar szellem világa elképzelhetetlen Arany balladái nélkül, ugyanúgy elképzelhetetlen már Szervátiusz Jenő balladaszobrai nélkül is...”

Sipos Mihály és felesége Kardos Mária ezután gyönyörűen eljátszották Szervátiusz Jenő kedvenc népdalát, a „Kicsi csillag „-ot.

Az elnök így folytatta a köszöntőt:

„Azért jöttem, hogy tüzet hozzak,
S mi mást is akarnék, mint hogy égjen.”

Kétezer évvel ezelőtt mondta e szavakat megváltó Jézusunk. Ez az a tűz, amely ég, de nem éget. Ám eléget minden szürkeséget, szennyet. Ez az a tűz, amelyet, ha befogadsz, világító fény lesz. Ez az a tűz, amely, ha benned ég, tovább terjedhet. Ez az a tűz, amely az igazi művészben ihlető lánggá válik, s vezeti a faragó vésőt, a festő ecsetet, a textilt szövő kezet. S lesznek a Napút alkotói az így vezetettek. S kézen fogva vezetik oda az őket követőket: a befogadókat, nézőket.

Ó, hogy vágyakozik a szellem embereinek szavaira az igénytelenségben kiszikkadt elme, lélek! De ők alig-alig kapnak szót a mai médiában, közéletben. Erőszakosan tematizált, agyonpolitizált a közélet, a közbeszéd. S ömlik ránk naponta a hiábavalóságok sötétsége, a gyűlölködés sötétsége, a lealacsonyítás sötétsége. Lassan már elfelejtjük mik vagyunk, s miféle lélek lakozik bennünk Isten szándéka szerint. Erősítem magunkat a nagy erdélyi költő: Reményik Sándor versével:

„Látjátok, feleim, hogy mik vagyunk?
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk....” (Halotti beszéd a hulló leveleknek)

A szépséges népdal után (Sipos Mihály és Mária elődadásban) két köszöntő hangzott el: elsőként a Kanadában élő, s „vigyázó” szerkesztő, kiadó Dancs Rózsa (aki maga is Szervátiusz Jenő díjas), éltette az alapítványt, majd a sepsiszentgyörgyi költő: Magyari Lajos olvasta fel az ezen alkalomra írt versét.

Gyönyörködhetett a közönség még egy Magyari versben, a halhatatlan szépségű Csoma Sándor naplója címűben, amely Lázár Csaba színművész méltó tolmácsolásában hangzott el.

Vendégünk volt egy másik jeles költő is: Szőcs Géza (Aki egyébiránt a miniszterelnök kulturális főtanácsadója.)

Szervátiusz Jenő díjat kapott 2013-ban:

Kubinyi Anna textilművész

„A műfaja határait átlépő, egyedi, a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért.”

Loránd Klára művészettörténész, a kecskeméti Bozsó Gyűjtemény vezetője

„A jeles kortárs művészetet könyvekben, kiállításokon bemutató magas színvonalú munkásságáért, s Kecskemét kulturális életének felvirágoztatásáért.”

Lisztóczky László művelődéstörténész

„A Kárpát medence magyar irodalmának, művészetének magas színvonalú bemutatásáért, népszerűsítésért, példa értékű közösség építő tevékenységéért.”

Döbrentei Kornél: Kubinyi Anna méltatása

Gyenes Kata: Lóránd Klára, az értékmentő

Bozók Ferenc: Lisztóczky László laudálása

Magyari Lajos: Köszöntő Lisztóczky Lászlónak

Lisztóczky László megköszöni a Szervátiusz Jenő-díjat

Dancs Rózsa köszöntője

   
     
A fotók kattintással nagyithatóak.

Hiszek egy Istenben.
Hiszek egy hazában -
Hiszek egy isteni örök igazságban.
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Az árvíz miatt húsz nap késéssel avattuk fel Szervátiusz Tibor Trianon-obeliszkjét Táton, a Hősök terén, amelyet ezentúl Összetartozás emlékhelyének neveznek a helyiek. Az ünnepségen énekelt a táti férfikórus és Kacso Hanga Bori népdalénekes, szólt az összegyűltekhez Szenes Lajos polgármester és Völner Pál államtitkár.

Az obeliszkkel Szervátiusz Tibor azt üzeni: nem felejthetjük el a múltat, s nem mondhatunk le arról, ami a mienk.

Az avató beszédet Kövér László az Országgyűlés elnöke mondta, mely itt olvasható.

Tizedik alkalommal adtuk át - hagyományosan a budavári Hilton Hotelben -, a Szervátiusz Jenő díjakat. Tizedik alkalommal ünnepeltük, szépszámú közönséggel, a magyar művészetet, művészeket, magyarságunkat, s hajtottunk fejet a jeles szobrászművész: Szervátiusz Jenő előtt, aki a középkori Kolozsvári-testvérek után Erdély első jeles szobrásza. Annak a Trianon utáni nagy nemzedéknek a tagja, amely Kós Károly, Bánffy Miklós és Kemény János vezetésével arra vállalkozott, hogy magasba emelve a magyar művészetet, menti meg Erdélyt az apátiától.

S nekik ez akkor sikerült is.

„Elegendő egyetlen nap híradását meghallgatnunk, elszenvednünk egyetlen nap közéleti durvaságait, hogy vágyakozzunk az égi tisztaságra” - kezdte köszöntőjét Szervátiusz Klára elnök.

„Arra a naiv szépségre, tisztaságra, örömre, amelyet talán a leghitelesebben a szakrális népi irodalom, zene közvetít. Mint ez az umbriai legenda Assisi Szent Ferencről:"

„Egy nap sírva szólt Ferenc az Úrhoz:
Szeretem a Napot és a csillagokat,
Szeretem Klárát és a nővéreket,
Szeretem az emberek szívét,
S mindazt ami szép.
Uram, bocsáss meg, pedig csak téged
kellene szeretnem.
Mosolyogva válaszolt az Úr:
Szeretem a Napot és a csillagokat,
Szeretem Klárát és a nővéreket…”

Ugyanezen tőről származik a magyar népzene, még a szakralitásnak sincs híjával, hiszen mélyen istenszerető lelkekből virágoztak ki hajdan.

A közönség ezután gyönyörködve hallgatta Juhász Réka és Juhász Zoltán széki népzenéjét, s későbbiekben Juhász Rékától az Üdvözlégy Máriát és egy csángó népdalt mindkettőjük előadásában.

Ezután Spányi Antal püspök köszöntője következett.

Az idén Szervátiusz Jenő-díjat kapott: Matl Péter munkácsi szobrász

„nemzeti kultúra gyökereit felmutató köztéri szobraiért, s a szülőföld iránti példás hűségéért”.

A Magyar Katolikus Rádió

mert „a kereszténység és nemzeti kultúra értekeit következetesen és magas színvonalon képviseli”.

Jálics Kinga kulturális szerkesztő (MKR)

„a nemzeti kultúra értékeit felmutató, példamutató újságírói magatartásáért”.

Dévény Mária zenei szerkesztő (MKR)

„az egyetemes és magyar zenei értékek színvonalas felmutatásáért".

Veress László, az Országgyűlés kabinetfőnöke,

„a határontúli magyarok képviseletért, a nemzet példamutató szolgálatáért".

Spányi Antal: Építsük és szépítsük a Földet (Spányi Antal püspök köszöntője)

Hegedűs Endre: A hiteles hang

Juhász Judit: Jálics Kinga legendái

Matl Péter méltatása

Bayer Zsolt: Veress László laudáció

Kilencedik alkalommal adtuk át az idén, 2011-ben - hagyományosan a budavári Hilton Hotelben -, a Szervátiusz Jenő díjat szép, bensőséges ünnepség keretében.

Szervátiusz Jenő díjat kapott: Páll Lajos korondi festőművész, költő, a nemzeti kultúra gyökereit felmutató, Erdély szellemiségét őrző művészetéért. Nagy Miklós Kund marosvásárhelyi közíró, főszerkesztő méltatta.

Díjaztuk az idén (sajnos már posztumusz) Losonci Miklós művészettörténészt a nemzeti kultúrát vállaló művészek bemutatásáért, megismertetéséért, a nemzeti ügyek képviseletéért.

Őt Szűcs Lajos, a Pest megyei közgyűlés elnöke laudálta.

Szervátiusz Jenő díjjal jutalmaztuk Juhász Zoltán népzenész, tanár példamutató életét, munkásságát, amelyet a nemzeti identitástudat erősítésért tesz a népzenén keresztül, mint előadóművész, népzenei tanár, és gyűjtő. Őt Berecz András előadóművész  és  Kobzos  Kiss  Tamás előadóművész méltatta.

Megtisztelte ünnepségünket jelenlétével Kövér László, az Országgyűlés elnöke, aki beszédet is mondott. Részt vett az ünnepségen Szőcs Géza kulturális államtitkár is.

Kövér László köszöntőjét, a laudációkat valamint a fotókat a díjátadásról és fogadásról alant találhatják.

Zenével vidított bennünket a Juhász-család: az apa, Dénes  és  Réka, valamint Petrás Mária.

Álljon itt három vélemény a rendezvényről:

„Igazán lélekhez szóló, emlékezetes este volt, minden közvetlen, családias hangulatban, mégis kellő ünnepélyességgel.” (Nagy Miklós Kund író)

„Az ünnepséghez gratulálok. Öröm ilyen kiváló emberek között lenni. Felüdül az ember lelke, egy kicsit elfelejti azt a sok silányságot,ami körülvesz bennünket szinte mindenhol.” (Jálics Kinga szerkesztő, Katolikus Rádió)

„Klára, nagyon jól éreztem magam, minden évben szeretnék eljönni ezentúl.” (Veress László a házelnök kabinetfőnöke)

Kövér László: Köszöntő a Szervátiusz Alapítvány díjátadásán

Szervátiusz Klára: Elnöki megnyitó a díjátadáson, 2011-ben

Nagy Miklós Kund: Belesimulva az otthoni tájba - Páll Lajos laudációja

Szűcs Lajos: Losonci Miklós laudációja

Kobzos Kiss Tamás: Juhász Zoltán laudációja

A fővárosi közgyűlés, György István főpolgármester-helyettes előterjesztése nyomán, döntött azokról a helyszínekről, amelyek a jövőben díszkivilágítást kapnak. Díszkivilágítást kap (mások mellett) Szervátiusz Tibor Magyar Oltár című emlékműve, amely Kőbányán a Szent László téren áll. S amelyet 1996-ban a millecentenárium emlékére készített a szobrász. Köszönjük.

„a magyar kultúra iránti elkötelezettsége példaként szolgáló, történelmünket és kiemelkedő személyiségeinket megformáló művészete, a magyar nemzet mellett mindig következetesen kiálló, példaértékű életútja elismeréseként”

Ezen indoklás áll abban a diplomában, amelyet Szervátiusz Tibor az egyik legnagyobb kitüntetéssel, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetéssel vett át államalapító királyunk ünnepén.

Csodálatos ünnepség volt ez számunkra, emlékezetes marad. A világ legszebb parlamentjének főkapuján, piros szőnyegen lépegettünk díszőrség között a kupoláig. Itt, az együdálló Szent Koronánk szomszédságában éltük meg az ünnepi pillanatokat, a színvonalas műsort, s az ünnepi beszédet, majd a díjátadást. Schmitt Pál köztársasági elnök így fogalmazott: a népből csakis akkor lehet nemzet, ha sokan vannak, akik egyet gondolnak, egyet akarnak.

Az állami kitüntetések pedig annak bizonyítékai, hogy léteznek ilyen emberek. Majd hangsúlyozta: a most kitüntetetteket a legkevésbé sem a díjak elnyerése mozgatja, hanem a saját hivatásukban törekszenek a legtöbbre. Így egyéni sikerükkel az egész nemzet kovászává lesznek.

A főváros ünnepi közgyűlésén, 2011. június 19-én adta át Tarlós István főpolgármester az idei budapesti díszpolgári címeket. Szervátiusz Tibor tizenhárom közismert, jeles magyar személyiséggel és két külföldivel együtt vette át a díjat. Tarlós István ünnepi beszéde, a díjazottak meghatott köszönete, s egymást köszöntése, a kötetlen beszélgetések tették emlékezetessé, kedvessé az ünnepet.

Sikerrel szerepeltek az EU-elnökségi díszvacsorákon Szervátiusz Tibor Szőlőistennő című szobrai, a bronzból készült és a fából faragott. Összeillettek a mi nagyszerű magyar borainkkal.

Hagyományosan a budavári Hilton Hotelben adtuk át az idei – 2010-es – Szervátiusz Jenő díjakat. 

Szervátiusz Jenő díjat kapott: Rieger Tibor anyaországi szobrászművész, akinek két nap múlva megnyitottuk a gyűjteményes tárlatát a második kerületi Klebelsberg Kultúrkúriában. A műveket bemutató kiállítást december 15.-ig látogathatják az érdeklődők.

Szervátiusz Jenő díjban részesült Rákay Philip és Ókovács Szilveszter, akik évekig kimagasló újságírói teljesítményt nyújtottak a Hír Televízióban, mint műsorvezetők. A díjban részesült a Hír Tv Különkiadás c. kulturális magazinja is, amely a nemzeti kultúra értékeit mutatja fel következetesen.

S kitüntettük Dancs Rózsát, a kanadai Kalejdoszkóp c. kulturális folyóirat kiadó – főszerkesztőjét, ”tűzvigyázó” magatartásáért, a magyar nyelv– és kultúra ápolásáért, népszerűsítéséért.

A rendezvényen megjelent Szőcs Géza kulturális államtitkár is.

A világhírű Muzsikás együttes zenéje gyönyörködtette az ünnepség résztvevőit.

A díjazottakat méltató beszédek, s a rendezvényről készült dvd hamarosan olvasható, látható majd a honlapon.

    
   

A rendezvény a Szülőföld Alap 
támogatásával jött létre.

2010. szeptemberében telt ház előtt köszöntötték Szervátiusz Tibort, nyolcvanadik születésnapján a Tf-esték 138. rendezvényén. Duray Miklós, Lisztóczky László, dr. Bakay Kornél, Rockenbauer Zoltán és Döbrentei Kornél méltatta a művész egyedülálló életművét, hűséges kiállását a nemzetért.

Zenével ifj. Csoóri Sándor, Fábián Éva, Petrás Mária és Juhász Zoltán vidámította az egybegyűlteket.

Nagy érdeklődés kísérte Szervátiusz Tibor monográfiájának bemutatóit. (Kiadó: Mikes Kiadó - Szervátiusz Alapítvány, szerk.: Szervátiusz Kálra).

A budapesti, budaőrsi, kecskeméti, táti és pilisszentkereszti közönségtalálkozókon a legnagyobb sikere a szobrászművész szavainak volt, aki felesége és a résztvevők kérdéseire válaszolva beszélt élete és művészete jeles állomásairól, törekvéseinek mozgatórugóiról.

Díszpolgári címmel tüntette ki Szervátiusz Tibort a II. kerületi önkormányzat a kerület napja rendezvényen.

A díjat dr. Láng Zsolt polgármestertől vette át Szervátiusz Tibor.

Megjelent a Kairosz Kiadó Miért hiszek c. sorozatában Szervátiusz Klára interjúkötete Petrás Mária csángó keramikusművészről.

Az Emeld fel, Uram, kicsiny népemet c. kötet a nagyobb könyvesboltokban vásárolható meg, illetve a kiadó honalpján (www.kairosz.hu) rendelhető meg.

Megjelent a Mikes Kiadó és a Szervátiusz Alapítvány gondozásában Szervátiusz Tibor szobrászművész monográfiája. A könyv a művész ötven éves alkotói korszaka előtt tiszteleg, s olyan elkötelezett és nagytudású művészettörténészek elemzik ezt az életművet mint Losonci Miklós és Lisztóczky László.

Olvasható még a neves őstörténészünknek: Bakay Kornélnak és Döbrentei Kornél költőnek is az írása. A százhuszonnyolc, főként színes fotó jelentős részét Legeza László fotóművész készítette, de Sára Sándor és Szervátiusz Tibor fényképei is szerepelnek a kötetben másoké mellett. Az előszót Duray Miklós felvidéki közíró, politikus írta. A könyvet Szervátiusz Klára szerkesztette.

Egy kis magyar kódexet vehet a kezébe az olvasó Szervátiusz Tibor új albumával, monográfiájával. Akönyv a legnagyobb könyveshálózat boltjaiban kapható: az Alexandra,a Líra és Lant, valamint az Anima üzleteiben. De a Litea és az Ecclesia könyvesboltban is hozzájuthatnak Szervátiusz Tibor monográfiájához. Ezenkívül elektronikusan is megrendelhető a könyv, nálunk 5900 forint helyett 4900 forintért.

Hetedszer adták át az idén (2009-ben) a Szervátiusz Jenő díjat Budapesten, a Hilton Hotelben. A kitüntetésben Bardócz Lajos erdélyi születésű grafikusművész, Jánó Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum művészettörténésze, valamint Bakay Kornél régész-történész részesült.

A díjazottakat Lóránt Klára kecskeméti muzeológus, Jékely Zsombor művészettörténész és Gedai István a Nemzeti Múzeum volt főigazgatója laudálta. Zenével közreműködtek: Petrás Mária, Juhász Zoltán és Béres Merse. A laudációkat az alapítvány menüpont alatt olvashatják, s hamarosan látható lesz a díjátadó ünnepségről készült video-film is.

Az idei Szent István Könyvhéten a Kairosz Kiadó közkedvelt "Magyarnak lenni" sorozatában jelent meg a Szervátiusz Tibor szobrászművészről írott könyv a feleség: Szervátiusz Klára tollából. A házaspár a "Mindörökké, Erdély" című kötetet május 11.-én, hétfőn 17-18 óra között dedikálta a Ferenciek terén. A könyv az üzletekben megvásárolható illetve a Kairosz honlapján elektronikusan is megrendelhető.

A kötet teljes terjedelmében, honlapunkon itt olvasható.

Felhívjuk kedves barátaink figyelmét, hogy a Hitel márciusi számában olvashatják legutóbbi Szervátiusz Jenő díjasunk: Somogyi Győző festőművész elhangzott méltatását Kovács István költő, történész tollából. A folyóitban megjelent képek segítségével ismerkedhetnek Somogyi Győző művészetével.

Bensőséges ünnepségen átadták a 2008. évi Szervátiusz Jenő díjat a budavári Hilton Szállóban novemberben. Képzőművész kategóriában a kuratórium Somogyi Győző Munkácsy-díjas festőművészt találta méltónak a díjra.

Kitüntették a Szervátiusz Jenő díjjal Kalocsai Andreát, a Duna Tv főmunkatársát, Kulcsár Editet, az Erdély Művészetéért Alapítvány vezetőjét és a Duna Tv Kulturális Műsorok Főszerkesztőségét is. Jeles értelmiségiek méltatták a díjazottakat: Kovács István költő, Németh Ágnes egyetemi tanár, Jankovics Marcell filmrendező és Bánffy György színművész. (Honlapunkról hamarosan letölthető a díjátadásról készült videó.)