telefon: +36(20)338-9278, email:

Ars poetica

A század művészi törekvéseit ismerem,
de nem tartom jogosnak megkésve átvenni azt,
amit valahol már kialakítottak. Ha magyarnak
születtem, a művészetet is anyanyelvemen
kell beszélnem. Vállalom népem hagyományait,
sorsát, történelmét, múltját, jelenét és jövőjét.
Keleti szép örökségünket Nyugatba ötvözve,
a Nyugat figyelmét magunkra irányítva
a szobrászat nyelvén erről akarok szólni.
Szeretem az anyagokat. Tisztelem szerkezetüket,
szépségüket, keménységüket.
Mégis azt mondom:
puszta formát
létrehozni nem elég.
Azt tartom alkotásnak,
ha a művész
nemcsak kísérletezik,
de teremt: világot
magának, s ehhez
megfelelő formát.
Ha létrehoz eddig
nem létezett új valóságokat.
Ha szellemi erejét az anyagra
tudja kényszeríteni.
Ha az anyag kénytelen
egy egész nép
feszültségeit,
az egész emberiség sorsát magába
zárni és örökké hordozni.
Ars poetica
Ars poetica
Ars poetica


A csongrádi életfa »

A huszadik század végefelé, ebben az átalakulásban, a civilizáció ilyen áradatában az emberek hajlamosak elfelejteni régi kultúrájukat, azt, amit őseik hoztak létre és mivel azt elfelejtették, nem is kaphatják meg a szobor kulcsát egyből, csak akkor, ha valamiképpen felidézik ezeket a régi emlékeket, vagy utána gondolnak, utána éreznek azoknak a régi emlékeknek, amelyek valaha az övék voltak.

Gombos Gyula: Fönt a csillagos eget... »

Nem vagyok szakértő semmiben, csak szeretem a szépet. Fönt a csillagos eget a teliholddal, itt alant az engem körülvevő életet, a nagy vizeket, a Sváb-hegy mögé lebukó vöröslő napkorongot. Az egész teremtett világot s benne a teremtő embert. Irodalomban, zenében és művészetekben.

Kósa Ferenc: A megmaradásért »

Szervátiusz Tibor hallgatag ember. Valamennyi barátom közül ő a leghallgatagabb. Sőt, ha jól belegondolok nem emlékszem találkoztam e valaha is bárkivel, akihez a csend, a csendesség, a hallgatagság annyira hozzátartozott volna, mint őhozzá. Szervátiusz Tibor ízig-vérig szobrász.