-
Ister-pár, 2006, mészkő, 3m x 3m x 9m, Tát
-
Boldogasszonykő, 2000, carrarai márvány, 5m x 7,5m x 1m, Győr, Püspökvár
-
Kolozsvári Piéta, 1957, mészkő, 1,1m x 1,1m x 20cm, Kolozsvári Szent Mihály Székesegyház
-
Kolozsvári Krisztus, 1964, hegesztett vas, 3m x 3m x 30cm
Ars poetica
| A század művészi törekvéseit ismerem, de nem tartom jogosnak megkésve átvenni azt, amit valahol már kialakítottak. Ha magyarnak születtem, a művészetet is anyanyelvemen kell beszélnem. Vállalom népem hagyományait, sorsát, történelmét, múltját, jelenét és jövőjét. Keleti szép örökségünket Nyugatba ötvözve, a Nyugat figyelmét magunkra irányítva a szobrászat nyelvén erről akarok szólni. Szeretem az anyagokat. Tisztelem szerkezetüket, szépségüket, keménységüket. Mégis azt mondom: puszta formát létrehozni nem elég. Azt tartom alkotásnak, ha a művész nemcsak kísérletezik, de teremt: világot magának, s ehhez megfelelő formát. Ha létrehoz eddig nem létezett új valóságokat. Ha szellemi erejét az anyagra tudja kényszeríteni. Ha az anyag kénytelen egy egész nép feszültségeit, az egész emberiség sorsát magába zárni és örökké hordozni. |  |
 | |
 |
Losonci Miklós: Szervátiusz Tiborról-monográfiájának bemutatója alkalmából »
A magyar nép tehetségét, a magyar nemzet életképességét jelzi az elmúlt évezred értékteremtése, mely rendkívül-minden közegben teremtő erő- nevek fémjelzik ezt a bőséget. Ezrek és tízezrek közül válogatva Szent István, Hunyadi Mátyás, Széchenyi István, Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, Balassi Bálint, Mányoki Ádám, Erkel Ferenc, Ferenczy István,Hild József, Szentpétery József, Ady Endre, Móricz Zsigmond nevét említem, ők reprezentálják társaikat is – több ezer géniuszt.
Gombos Gyula: Fönt a csillagos eget... »
Nem vagyok szakértő semmiben, csak szeretem a szépet. Fönt a csillagos eget a teliholddal, itt alant az engem körülvevő életet, a nagy vizeket, a Sváb-hegy mögé lebukó vöröslő napkorongot. Az egész teremtett világot s benne a teremtő embert. Irodalomban, zenében és művészetekben.
Napot hozott, csillagot »
Szervátiusz Tibor könnyen teljesíthette Buda Ferenc kérését, hiszen ő már művészi magáratalálása idején is ott volt: a múlt mélységes mély kútjában. E kérés után legfennebb kicsit lejjebb ereszkedett. Ott született s nevelődött ugyanis Erdélyországban, ahol a magyar múlt őrződik a kaput faragó férfiak kézmozdulatában, a rigmust mondó énekesek hangjában.