Ars poetica

Ister-pár, 2006, mészkő, 3m x 3m x 9m, Tát
Boldogasszonykő, 2000, carrarai márvány, 5m x 7,5m x 1m, Győr, Püspökvár
Kolozsvári Piéta, 1957, mészkő, 1,1m x 1,1m x 20cm, Kolozsvári Szent Mihály Székesegyház
Kolozsvári Krisztus, 1964, hegesztett vas, 3m x 3m x 30cm

Ars poetica

A század művészi törekvéseit ismerem, de nem tartom jogosnak megkésve átvenni azt, amit valahol már kialakítottak. Ha magyarnak születtem, a művészetet is anyanyelvemen kell beszélnem. Vállalom népem hagyományait, sorsát, történelmét, múltját, jelenét és jövőjét. Keleti szép örökségünket Nyugatba ötvözve, a Nyugat figyelmét magunkra irányítva a szobrászat nyelvén erről akarok szólni. Szeretem az anyagokat. Tisztelem szerkezetüket, szépségüket, keménységüket. Mégis azt mondom: puszta formát létrehozni nem elég. Azt tartom alkotásnak, ha a művész nemcsak kísérletezik, de teremt: világot magának, s ehhez megfelelő formát. Ha létrehoz eddig nem létezett új valóságokat. Ha szellemi erejét az anyagra tudja kényszeríteni. Ha az anyag kénytelen egy egész nép feszültségeit, az egész emberiség sorsát magába zárni és örökké hordozni.

Tamás Menyhért: Székely pieta »

Jaj, jaj, én Istenem! - Én Istenem, jaj, jaj! - Ágyútűztől, füsttől - Hollósul a hajnal! - Hollószín madarat - Szárnyaltatsz éjünkre...

Döbrentei Kornél: A Fájdalom kapuján át »

Gyécse kagannak és Szent Istvánnak,

az Atya, a Fiú s a Szentlélek

külön sorsot s közös terhet szántak,

mint Nektek: apának s a fiúnak,

hozzá gigász-tehetséget mértek,

bírni roppant súlyát küldetésnek,

meglelni ösvényét a kiútnak.

Kodolányi Gyula: Entz Géza arcai »

Entz Géza nevével gyakran találkozik, aki megfordul a magyar szellemi életnek és közéletnek azokon a változatos helyein, ahol elmélyedt munka és távlatos gondolkodás folyik. Mivel ő, korunkban ritka kivételként, kerüli a zajos nyilvánosságot, arca kevéssé ismert – és sokan hihetik úgy, hogy többen is szorgoskodnak ezen a néven a kiváló Entz-nemzetség mai nemzedékeiből.