telefon: +36(20)338-9278, email:

Ars poetica

A század művészi törekvéseit ismerem,
de nem tartom jogosnak megkésve átvenni azt,
amit valahol már kialakítottak. Ha magyarnak
születtem, a művészetet is anyanyelvemen
kell beszélnem. Vállalom népem hagyományait,
sorsát, történelmét, múltját, jelenét és jövőjét.
Keleti szép örökségünket Nyugatba ötvözve,
a Nyugat figyelmét magunkra irányítva
a szobrászat nyelvén erről akarok szólni.
Szeretem az anyagokat. Tisztelem szerkezetüket,
szépségüket, keménységüket.
Mégis azt mondom:
puszta formát
létrehozni nem elég.
Azt tartom alkotásnak,
ha a művész
nemcsak kísérletezik,
de teremt: világot
magának, s ehhez
megfelelő formát.
Ha létrehoz eddig
nem létezett új valóságokat.
Ha szellemi erejét az anyagra
tudja kényszeríteni.
Ha az anyag kénytelen
egy egész nép
feszültségeit,
az egész emberiség sorsát magába
zárni és örökké hordozni.
Ars poetica
Ars poetica
Ars poetica


Hoppál Péter búcsúzása »

A hittel élő ember nem csügged az elmúlás láttán. Hiszen halál nélkül nincs élet, nincs feltámadás sem. Mint ahogy fény sincs a sötétség nélkül. S talán ezen ősi törvények igazsága mindennél erősebb a művészetekben, hiszen az alkotás is úgy kel életre, hogy kiragyog a sötétből, kidomborodik a síkból, az anyag valahogy elüt az inverzétől, majd pedig, mintegy magába zárva alkotója szellemét, képviseli őt abban a világban, ahol mestere testben már nem lehet jelen.

Losonci Miklós: Szervátiusz Tibor szobrászata »

Kolozsvár már hírt adott Európának, amikor a két testvér, György és Márton 1373-ban, megelőzve az itáliai mestereket, bronzba öntötte Szent György lovon ülő alakját. E mű a csoportábrázolás új törvényeit valósította meg. Hasonló jelentőségű az a tény, hogy Szervátiusz Tibor 1930. július 26-án szintén Kolozsvárott látta meg a napvilágot és szobrász édesapjával, a legendás nevezetességű Szervátiusz Jenővel együtt hasonló szobrászi tettet véglegesítettek, mint magyar reneszansznyitó elődeik.

Lisztóczky László: A megmaradás reménye »

Ady Endre azt jósolta Ismeretlen Korvin-kódex margójára című, 1905-ben keletkezett esszéjében, hogy a toleranciából, demokratikus gondolkodásból és európaiságból az anyaországnak története során mindig magas mércét adó, három kultúrát egyesítő Erdély fogja megszülni a jövő nagy magyar tehetségeit.