telefon: +36(20)338-9278, email:

Csűrös Csilla köszöntő beszéde a Szervátiusz Szalon megnyitóján

Nagyon messziről fogom kezdeni… E körben tán van, akiben megütközést, meglepetést kelt, de tény: lelkes futballrajongó vagyok, és nagy örömemre szolgált, hogy kint lehettem a magyar-francia EB-selejtezőn. Túl a piros-fehér-zöld színekben rejtekező összetartozás megélt jó érzésén, a Himnuszok hallgatásakor tűnődtem el azon, ami egyébként régi meggyőződésem, hogy igenis, létezik néplélek, s hogy ezek a néplelkek milyen nagyon különbözőek lehetnek! Mert hogyan is fogalmaz a Marseilles, a franciák nemzeti himnusza?

„Már küldi a zsarnok vad, bősz ölni kész rab hadát,

Letörnek népet és hazát, bosszút állnak ifjon, s gyönge lányon!

Hajrá, fegyverbe hát, ma harcba hív hazád, csak jöjj, csak jöjj, öntözze hát rút vérük a határt!”

Az Istentől áldást és megszánást majd jókedvet, bőséget kérő, a megbűnhődést, bűnt és megbocsátást emlegető magyar himnusz, ugye, milyen más lelkületet takar?

És még ehhez képest is milyen más a csángó néplélek bánatos, keserves hangja, tiszta egyszerűsége!? A hazátlanságot sirató, nem hivatalos, gyönyörű himnuszukban az ágról szakadt vándormadár a messzire csángált, árvaságra ítélt, a szabadságot mégis mindennél többre becsülő, maroknyi, fogyatkozó népcsoport szimbóluma a nagy román tengerben.

S egy árvaságra kárhoztatott nép hol is lelhetne menedékre, megértő szülőre, ölelő karra, vigasztaló szóra, mint Babba Máriánál, szép Szűz Máriánál, az égi édesanyánál?!

Oly szoros ez az összekapaszkodó, védelmet és szeretetet kérő-vágyó-óhajtó-megélő kapcsolat, hogy e kicsi népcsoport identitásának fundamentuma, tudjuk jól, nem is magyarsága avagy románsága, hanem katolikus mivolta. És az ősidők óta rengeteg munkával, megkérdőjelezhetetlen hittel, a földdel, az éggel, a természeti jelenségekkel szoros szimbiózisban megélt életek sora, amely egyszerre teremti meg a továbbélés keretrendszerét és a szabadon szárnyaló gondolat és érzés lehetőségét. A közösségi hitélmény az egyes ember saját, csak általa megélt hitélményéből születik, tevődik össze.

Petrás Mária lelkének tiszta egyértelműsége, a Teremtőhöz magától értetődő természetességgel fűződő, meghitt, bizalmi kapcsolata - mely lénye mesterkéletlen természetességének alapja - az ajkáról felcsendülő, gyöngyfüzérként – rózsafüzérként? - leperdülő népdalokban- és énekekben is mindig megborzongat, rabul ejt, gondolom, nem csak engem…

Petrás Mária beszélgetőkönyve e lélek – s a csángó néplélek - szavakba, prózába foglalt rezdüléseinek tárháza, egy másik dimenzió sejtetése, kísérlet a kimondhatatlan – mert csak meg- és nap mint nap átélhető lélekállapot- kimondására. Tiszteletben tartva Mária nagymamájának, mámikájának intését: nem kell, nem szabad mindent kimondani...

Irigylem Petrás Máriát – bár ez bizonyosan nem jó szó! Inkább úgy fogalmazok: nagyon-nagyon vágyódom egy olyan istenkapcsolat megélésére, amilyen az övé. Arra a pillanatnyi kétely és megalkuvás nélküli, mély-mély hitre, amely minden nehézségen, megpróbáltatáson átsegít. Amely nem megóv az élet gyötrelmeitől, de mindig elviselhetővé teszi azokat a tudat által, hogy nem vagy egyedül! Hogy Isten minden pillanatban melletted, veled van, hogy bármikor fordulhatsz hozzá, beszélgethetsz vele, fohászkodhatsz hozzá, s azáltal, hogy tudod, mindig van kihez fordulnod, mindig meghallgatásra találsz minden kínoddal, kérdéseddel, a jó válaszok megtalálásához is közelebb kerülsz!

Persze, tudom, a kicsi csángó gyerekeknek amilyen természetes volt a naponkénti misére járás, éppoly természetes volt az isteni tekintély, a neki való megfelelés, engedelmeskedés imperatívusza. E talajból mégis szárba tudott szökkenni egy olyan kapcsolat, mint Máriáé, a feltétel nélküli szeretet és bizalom kapcsolata. Az élhető élettel való egyetlen lehetséges kapcsolat.

Köszönöm Petrás Máriát. Lényének gyermeki tisztaságát, sérülékenységet is jelentő, ránk is sugárzó bizalmát és szeretetét. És köszönöm Petrás Máriának a tudást, a hitet, a bizonyságot és megbizonyosodást, hogy eltávozott szeretteink figyelnek ránk, tudnak rólunk, még ha ez nem is lehet kétirányú kapcsolat. De kapcsolat!! Neki elhiszem, hogy ez több mint remény – ez bizonyosság…

Emeld fel, uram, népemet!- kéri Mária, hiszen az egyes emberek külön-külön sugárzó hite - íme, szavainak bizonyossága - egy nép erőforrása, megmaradásának záloga, ereje, eszköze. Emeld fel, uram, lelkemet, lelkünket – küldhetjük az ég felé társul a magunk fohászát, hogy aztán közösségként is részesülhessünk a lelki megtisztulásban! Lám, a könyv minden beszélgetése, légyen szó énekről, kerámiaszobrokról, személyes életsorsról, mindig-mindig az emelkedés, a felfelé nézés, az Isten felé fordulás szándékát sugallja, fogalmazza újra és újra. A szeretetben fogant emelkedését.

Köszönöm, Uram, a népét szerető, szolgáló, tiszta szívű, nagy –mondhatnám joggal, a régmúltat is ideidézve - őstehetségű Petrás Máriát!

És köszönöm Szervátiusz Klárának is e könyv születését. Az értőn figyelő, érzékeny, megérteni, megélni és átérezni akaró, elegáns és együtt gondolkodó kérdéseket, a finom és árnyalt lélekrajzot, az észt és a szívet egyszerre megszólító üzenetek megfogalmazását. Köszönöm a tartalom tiszta egyszerűségét letisztult eleganciával megjelenítő formavilágot, amelyet e könyvsorozat képvisel. A gyönyörű iniciálékat. Köszönöm a Petrás Mária alkotásairól készült szépséges fényképeit, amelyek továbbgondolni s továbbérezni segítenek a könyvben olvasottakat. S köszönöm, hogy újra kiadta férjével 10 éve készült beszélgetéseit is a könyvsorozat nyitányaként, hiszen mintha Szervátiusz Tibor csángókról, hitről, megmaradásról, és a magyar és csángó néplélekről vallott gondolatainak továbbfűzése, igazolása lenne a Petrás Máriával készült beszélgetőkönyv.

Köszönöm Szervátiusz Klárának e fontos könyvsorozat születését, amelyet egy fontos, a mai estével megszületett kulturális térben mutathatunk be, köszönöm a Szervátiusz Szalon létét. Köszönöm a Szervátiuszok - Jenő és Tibor - szellemiségének Petrás Máriában tovább élő és éltetendő létezését.

Végül köszönöm Máriának és Klárának, hogy bepillantást nyerhettünk velük, általuk - nem is egy – hanem a másik, az igazi, az isteni dimenzióba!

Hogyan is fogalmazott Istenről szólván a Szervátiusz Tibor szívének is oly kedves Ady Endre, akinek Istennel örökkön perlekedő mégis hozzá hanyatló istenhite, talán mondhatom úgy, a másik pólusa Petrás Mária feltétel nélküli hitének?:

„Napsugarak zúgása, amit hallok/ Számban nevednek jó íze van.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!”

 

Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása a Műcsarnokban »

2024. február 15.Megnyílt a Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása a Műcsarnokban, amely a 120 évvel ezelőtt született Szervátiusz Jenő és a 20 éves Szervátiusz Alapítvány előtt is tiszteleg.A tárlatot Szervátiusz Klára elnök nyitotta meg, aki kurátora is a kiállításnak.Az ő beszédét közöljük itt, és néhány fotót a megnyitóról, amelynek második részében két világhírű muzsikus: Fülei Balázs zongoraművész, Sipos Mihály népzenész és Kardos Mária működött közre.A kiállítás március 24-ig látogatható.Szervátiusz Klára megnyitó beszédeA Kárpát medence művészei a Műcsarnokban:  Árkossy István( Erdély), Barabás Éva ( Erdély),Bardócz Lajos ( Erdély), Berend Iván( Délvidék), Bocskay Vin ce ( Erdély), Gaál András ( Erdély),Györfi Lajos ( Anyaország), Györfi Sándor( Anyaország), Gyurkovics Hunor( Délvidék), Homoki Gábor ( Kárpátalja), Kákonyi Csilla ( Erdély), Kubinyi Anna ( Anyaország), Matl  Péter ( Kárpátalja), Márton Árpád ( erdély), Nagy János ( Felvidék), Páll Lajos ( Erdély), Petrás Mária ( Moldvai csángó), Petrás Alina ( Moldvai csángó), Rieger Tibor ( Anyaország)

Szervátiusz Szalon - 2023. október 19. »

Egy varázslatos szép élménnyel ért véget az ide évadunk, bezártam a Szalon ajtaját. Fülei Balázs Liszt-díjas zongoraművész volt a vendégünk, aki nemcsak Kodályt, de Bartókot, Lisztet, Debussyt, Ravelt is játszott nekünk. Felemelő zenei est volt, kikapcsolt bennünket a hétköznapok káoszából, feszültségéből, elmélyedtek, mosolyogtak az emberek.Harmónia, szépség, szeretet áradt a művészből is, nemcsak a zenéből.

Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban »

2023. október 3. Csíki Székely Múzeum Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása - csíkszeredai Csíki Székely MúzeumOktóberben megrendeztem a kettős évforduló jegyében és megnyitottam a kiállítást. Folytatása 2024-ben lesz Budapesten, a Műcsarnokban. Részlet a megnyitóbeszédemből: A Mindenható kegyelme által az idén, amikor Szervátiusz Jenő születésének 120. évfordulójára, s a Szervátiusz Alapítvány működésének 20 évére emlékezünk- két csodálatos, szakrális helyen ünnepelhetek, ünnepelhetünk. Az Országházban, a Szent Korona szomszédságában emlékeztem a nagy magyar, erdélyi szobrászra, s a munkával telt húsz esztendőre. S most itt Csíkszeredában, a csodatévő Anya közelségében nyithatom meg e kiállítást. A somlyói templom szomszédságában lévő Kós Károly tervezte házban élt a magyar időben, a KALOT megbízásából két évig Szervátiusz Jenő a fiával: Tiborral, s tanította a székely ifjakat faragásra. Oly sikeresen, hogy Olaszországba is eljutott velük. Szervátiusz Tibor pedig az akkor Segítő Máriának nevezett gimnáziumban tanult azidőtájt. De előtte is, sokszor mezítláb, zarándokolt Menaságból - ahol sok nyarat töltött Kiss Eleméréknél - ide a búcsúba a férjem. "Azt hallottam, babám, hogy el akarsz hagyni... - cseng most is fülembe a széki népdal a csodálatos hangján, míg autóval jártuk együtt Székelyföldet, és mindig megálltunk egy ima idejére Máriánál Gyimes felé menet. Drága férjem öt esztendeje „hagyott” itt, és én most fájdalommal és örömmel teli szívvel állok itt. Fájdalommal, mert egyedül, de örömmel, mert lelkemben, szívemben hoztam Őt is, őket is. Sőt idehoztam a Kárpát medencét, művészeinek legjavát mutatván be. Mi kezdettől arra törekedtünk, hogy a Szervátiusz Tibor Napisten szerelme című szobra által is megjelenített összetartozást szolgáljuk. A Diaszpóra nevet is viseli, ez a márványból készült alkotás. Középen a Nap, az Anyaország, amely szétsugározza figyelmét, szeretetét a méltatlanul elszakított területek magyarságára, s onnan áramlik vissza is erő és hit. Elszakíthatatlan kapocs ez, míg csak magyar él. Hadd soroljam a területeinket, s a művészek neveit! Jól csengenek. Érjenek a szívünkig!  Anyaország: Szervátiusz Jenő szobrászművész, Szervátiusz Tibor szobrászművész, Kubinyi Anna textílművész, Somogyi Győző festőművész, Rieger Tibor szobrászművész, Györfi Sándor szobrászművész, Györfi Lajos szobrászművész Erdély: Szervátiusz Jenő Szervátiusz Tibor Barabás Éva festőművész, Bardócz Lajos grafikusművész, Bocskay Vince szobrászművész, Gaál András festőművész Kákonyi Csilla festőművész, Márton Árpád festőművész, Páll Lajos festőművész, Árkossy István festő-grafikusművész Délvidék: Berend Iván festőművész, Gyurkovics Hunor festőművész Felvidék: Nagy János szobrászművész, Szabó Ottó festőművész Kárpátalja: Homoki Gábor festőművész, Matl Péter szobrászművész Moldvai csángó-magyar: Petrás Alina keramikusművész, Petrás Mária keramikusművész