telefon: +36(20)338-9278, email:

Dr. Dupka György: Homoki Gábor laudációja

HOMOKI GÁBOR LAUDÁCIÓ

Homoki Gábor festő, rajztanár 1977.május 10-én Tiszapéterfalván született, a szabadságszerető kurucok földjén, ahol a tiszaháti táj, az anyanyelv szeretetét – kisebbségi létben is – az anyatejjel szívta magába, zárta szívébe, amely kibontakozó, környezet-megörökítő rajztehetségét táplálta.

A helyi Kölcsey Ferenc középiskola elvégzése utána művészetek felé irányult érdeklődése. Az ismeretszerzés szándékával 1994-ben sikeresen felvételizett az Ungvári Erdélyi Béla Képzőművészeti Koledzs kerámia szakára, amelyet 2000 júniusában fejezett be. Egy tanéven át képzőművészetet oktatott a helyi művészeti iskolában. Az eddig megszerzett tudás elmélyítésének akarata arra ösztönözte, hogy 2001-ben felvételt nyert a Lembergi (Lvovi) Művészeti Akadémiára, szintén kerámia szakra.

Az akadémia elvégzése után 2003-ban újra visszatért a Tiszapéterfalvai Művészeti Iskolába tanítani, amely a több mint öt ezer lakosú és öt falut egy polgármesteri hivatalba tömörítő (Tiszabökény, Tiszafarkasfalva, Tiszapéterfalva, Tivadarfalu, Forgolány) magyar közösség tehetséges gyermekeinek elismert gondozó műhelyévé vált. Hiszen ő előtte 1986-1999 között itt tanított a Viskről ideköltözött legendás Pál-házaspár (Pál Lajos zenetanár, népzene-gyűjtő, színházi zenei szerkesztő és Pál Katalin karnagy), akik már a rendszerváltás előtt a felnőttekből és fiatalokból álló száz tagú Tisza Dal- és Táncegyüttes vezetőiként, majd a művészeti iskolában bevezetett Kodály-módszer szerinti tanítás meghonosítói, magas szintű népzenei oktatás úttörőiként szereztek szakmai hírnevet. Egy ideig Pál Lajos a Péterfalvi Zeneiskola igazgatója volt. Tanítványai kitűnő eredményekkel szerepelnek országos versenyeken. 1994-től a mai napig szervezik a Kárpátaljai Népzene, Néptánc és Kézműves Tábort. Elindították az Általmennék én a Tiszán Népdaléneklési Versenyt. Kezdeményezésére itt született meg a tiszaháti magyar folklórt népszerűsítő Pál család zenekara, melynek tagja lett két gyerekük, Eszter és István. Később Pál István „Szalonna” és bandája néven vonult a köztudatba, azon túl, hogy húszas évei elejétől a Magyar Állami Népi Együttes zenekarvezető prímása, napjaink egyik legkiválóbb népzenei hegedűse lett. Bandájában fellépő testvére, Pál Eszter szintén elismert népdalénekes lett.

Mindezt azért említem, hogy érzékeltessem, milyen miliőben formálódott Homoki Gábor vezetői és alkotói karaktere. 2004-2017 között ő lett az intézmény igazgatója, aki felvállalta elődje örökségének folytatását és a zenei oktatás szintjére emelte a művészeti képzést is. Tehetséges tanítványa volt többek között Kutasi Csaba, akik az Erdélyi Béla Művészeti Akadémia végzőse már. Tizenhárom éven át tartó, sikerekben bővelkedő vezetői pozícióját feladta, illetve lecserélte tanári állásra, hogy csakis az alkotásnak áldozza minden szabad idejét, azonban a gyerekek az iskolai órákon, a nyári táborozók a tanár úrtól továbbra is agyagozást is tanulhatnak. A kerámiakészítés megvalósításának műhely ötletével is foglalkozik, ahol művészi és népi jellegű munkák készülnének.

Az okleveles keramikus időközben műfajt váltott, az olajfestészet területére irányul az érdeklődése, nem az agyag, a korong, hanem az ecset, a színkeverő paletta ejti végérvényesen rabul. 1997-től foglalkozik komolyabban festészettel, új technikákkal kísérletezik. Képeivel egyre többször jelen meg 2007-től a csoportos kiállításokon Ungváron, Beregszászban, Nagyszőlősön és az anyaország, főleg Budapest egyes galériáiban. Gazdag festői tevékenységére a helyi sajtókiadványok, a szakmai műhelyek is felfigyelnek.

Mint pályakezdő képzőművész jelentős anyagi áldozatot is követelő küzdelmet folytatott az önálló kiállítások megvalósítása érdekében. A tíz éves kemény munka eredményeként megalkotott táblaképeit 2007-től többször mutatta be a szülőfalujában a 1980-as évek végén a György-kastélyban létrehozott Péterfalvai Képtárban, amely az ezredforduló után „amolyan kedves oázissá válik a kárpátaljai festőművészek számára.” Hogy mitől rangos ez a galéria? A kétszintes kúria hét terme több mint 200 legjelesebb kárpátaljai festőművész alkotásainak adott állandó otthont. A nyolcadik terem az aktuális csoportos és egyéni bemutatók színtere. A kárpátaljai magyarság legnagyobb szépművészeti gyűjteményének egyébként már komoly múltja van, hiszen még a Határőr Kolhoz-Agrárcég idejében döntött úgy az egykori történelemtanári, és iskolaigazgatói gyakorlattal rendelkező, művészetpártoló és mecénás Bíró Andor, a vállalat egykori elnöke, hogy évente néhány napra meghívja Kárpátalja festőművészeit egy alkotótáborba, amelynek során az elkészült képek egy része a Péterfalvai Képtár állományát gyarapítja. Nos, Homoki Gábor is folytatja a „bíróandori” nemes kezdeményezést és erre biztatja művész társait is. Egyik tanítómestere, Balla Pál, aki egyben a képtár szakmai kurátora volt, javaslatára itt alakult meg a Munkácsy-emlékévben a MÉKK Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesülete (felelős titkára. Fuchs Andrea grafikus) , amelynek Homoki Gábor is alapítótagja lett Réti János, Klisza János, Harangozó Miklós, Soltész Péter, Turák Angéla, Fuchs Andrea, és mások társaságában. Azóta intenzív szervezeti életet él.

Bekapcsolódott az Ugocsai művészek tevékenységét segítő Sevlush Képzőművészeti Egyesület (elnöke. Marinics Sándor festőművész) és az Impasto képtár munkájába, valamennyiüknek Révész Imre a vonzó példakép, aki a nagyszőlősi városi temetőben nyugszik. Szellemi nagyságától Homoki Gábor is inspirációt kapott. 2017-től így lett a rangos Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaság (elnöke: Kulin Ágnes képzőművész) tagja. A „révészesek” hűek maradnak az Erdélyi Béla és a Révész Imre által vallott eszmékhez is. A szülőföldjének értékeihez ragaszkodó Homoki Gábor 2018-ban a már említett Péterfalvai Képtár mellett létrehozta a Bíró Andor Alkotótábort, melynek alapítói és első kiállítói Erfán Ferenc, Kopriva Attila, Villásek Tibor és mások, ők is kötelezettséget vállaltak, hogy munkáikkal a helyi képtárat gyarapítják.

Az utóbbi évtizedben egyre gyakrabban mutatja be munkáit a kárpátaljai megyei központban, Ungváron (MÉKK-Carpatica art expo, RITT-tárlat stb.), az ország fővárosában Kijevben (Pecserszkaja Lavra Galéria), valamint az anyaország nagyobb helységeiben megrendezett csoportos és egyéni kiállításokon, ahol a szervezőktől elismerő oklevelekben részesült.

Az egyik legrangosabb tárlatát 2020 január-februárban rendezték meg Budapesten a Kárpát-Haza Forrás Galériában a Nemzetstratégiai Kutatóintézet támogatásával. Az itt kiállított festményeit földije, Erfán Ferenc festőművész, MMA tag, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója mutatta be. A reprezentatív tárlatot a szakmai sajtó is nagyra értékelte.

Az újabb alkotásain felfedezhetők a kerámiaművészetre jellemző stílusjegyek, a kompozíciós egyszerűség, a stilizáció, a dekorativitás. Habár többnyire realista stílusban alkot, nagyon közel áll hozzá az expresszionizmus és impresszionizmus, illetve nagyon szereti a dekoratív festészetet is, amelyen fellelhetők az Erdélyi-Boksay nevével fémjelzett iskola és a nagybányai műhely jellegzetes színvilágának egyes jegyei. Kedvenc témái a szülőföldjének ékessége, a kanyargó szőke Tisza. Partmenti árterületét az éltető vízéből kisarjadt göcsörtös fűzfák, az ég felé ágaskodó karcsú nyárfák, a madárdaltól hangos rekettyebokrok, a búja mezei virágokkal díszített tisztások öveznek, amelynek arculatát az egymás váltó évszakok alakítják, ezen belül domináns szerepet tulajdonít a nyári, téli, őszi és tavaszi rejtelmes színek megjelenítésének és megörökítésének. A letűnő magyar parasztvilág néprajzi értékeit menti a vásznakra, ahol az öreg házikók, tájmúzeumba vonult életviteli eszközök, tárgyak, a falusi életet sugárzó - hol zajos, hol nyugalmas - utcaképek, az időtlenségbe emelt csendéletek láthatók. Táblaképein a magyar falusi életet meghatározó hit témái is jelen vannak, Isten hajléka, a krisztusi megváltás, az evangélium. Ezeken a festményeken érzékelhető a festőművész lélekemelő önkifejezésmódjának szuggesztív alkotóereje, a közösséget megtartó keresztény hitvallása.

Homoki Gábor önmagát egyszerűen „kolorista festőművésznek” nevezi. „Fontos, hogy ebben a rohanó világban rámutassak a környezetünkben azokra az apró csodákra, melyekre sokan figyelmet sem fordítanak” – vallja Homoki Gábor. A Péterfalván élő és alkotó Homoki Gábor kinyilatkoztatott életcélja az értékőrzés, gyarapítás és jövőépítés. Egy-egy tárlatának összbenyomását úgyis összegezhetjük, Szervátiusz Klárát idézve: „Ismerkedjetek ezzel a nagyszerű magyar festővel Barátaim! Egy XXI. századi impresszionista, a nagybányaiak folytatója, de színben , érzelemben, hangulatban Kárpátalja lelke szól hozzánk.” Kérem, engedjék meg, mint Homoki Gábor földijének, közeli barátjának, hogy szeretettel és tisztelettel gratuláljak eddigi életművét értékelő szakmai elismeréséhez. Az idei kitüntetettnek a Szervátiusz Jenő díjat a Szervátiusz Alapítvány elnöke, a Kossuth-díjas szobrász özvegye, Szervátiusz Klára nyújtja át.

Ungvár, 2020. szeptember 29.

Dr. Dupka György író, szerkesztő

 

2021. évi Szervátiusz Jenő díj »

2021. szeptember 15. A Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége az alapítvány székházában. Szervátiusz Klára elnök köszöntötte a vendégeket, majd emlékezett a díjak névadóiról: Szervátiusz Jenőről és Szervátiusz Tiborról. A dátum: szeptember 15. Szervátiusz Jenő halálának időpontja, aki 38 évvel ezelőtt fejezte be Budapesten földi életét. A nap egyébként a fájdalmas Szűzanya napja. S nem véletlen - mint ahogyan semmi sem az az életben - mondta - az elnök -, hogy a nagy erdélyi-magyar szobrász ezen napon halt meg: sok fájdalmat, szenvedést élt meg életében. Ezek jórészét a kisebbségi sors mérte rá és fiára is. Ám nem keseredett bele a bajokba, átmentette életét a munkával, a faragással. “Minél inkább rúgtak, annál többet dolgoztam.” - vallja egy interjúban. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Homoki Gábor kárpátaljai festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért Petrás Alina moldvai csángó származású keramikusművész, népdalénekes - az ősi magyar jelképeink egyedi, színes ábrázolásáért, a népi kultúra népszerűsítéséért Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat Bíró Borbála marosvásárhelyi diák vehetett át - ígéretes tehetségéért és közösségformáló magatartásáért Áldást mondott: Majercsik János Oguz táltos. A Szervátiusz Jenő-díjasok méltatása alább olvasható:Dr. Dupka György: Homoki Gábor laudációjaPéterbencze Anikó: Petrás Alina laudációja

Mindörökké Erdély »

Az erdélyi Népújság.ro-n Mindörökké Erdély - Beszélgetőkönyv Szervátiusz Tiborról címmel készült írás olvasható.

Megnyílt a Szervátiusz Szalon »

2021. június 24. Megnyílt a Szervátiusz Szalon az alapítvány székházában. A Kossuth Rádióban, a Gondolat-jel ben így kommentelték a hírt: Új színfolttal gazdagodott Budapest kulturális palettája! A mellékelt linken hallható az interjú, amelyben Szervátiusz Klára beszél a Szalonról Csűrös Csilla mikrofonja előtt:InterjúVálogatott, szép közönséggel, vastapssal kezdődött el a Szervátiusz Szalon története. Hoppál Péter, a Parlament Kulturális Bizottságának elnökhelyettese köszöntőjében méltatta a két Szervátiuszt, s felidézte a személyes emlékeit. Csűrös Csilla vezető szerkesztő a megnyitón bemutatott, az alapítvány gondozásában megjelent kötetről : az Emeled fel, Uram, népemet címűről osztotta meg a közönséggel személyes benyomásait, s méltatta a neves keramikus-énekest. Petrás Mária és Petrás Alina Kiss Krisztián kobzos kíséretével csodálatos műsort adott a csángó-magyar népdalokból. Szervátiusz Klára, elnök, a Szalon irányítója így köszöntette a résztvevőket: Nem tettem minősítő jelzőt a Szalon szó elé, egyrészt mert szép így az alliteráció: Szervátiusz Szalon, másrészt mert a Szervátiusz név, s a két Szervátiusz, akik - Temesi Ferenc szavaival -, a magyar képzőművészet ikertornyai, már kijelölik az utat és a feladatot. Miért a Petrás-könyv bemutatója a megnyitó esemény? A jelképes cím miatt. Mert ahogyan a neves keramikus művész naponta így fohászkodik az Istenhez: emeled fel népemet, úgy szándékozunk mi a két Szervátiusz szellemiségében a nemzet felmelegedéséért dolgozni változatlanul. Petrás Mária már igen magasra emelet népét: a moldvai-csángó-magyarságot hiteles, tisztaforrású, kivételes művészetével, hiteles, tiszta, hittel teli lényének fényével. Ahová filmeletetett egy nép, ott is marad az. Ha a csángó nevet a valódi értelmében használjuk: erőset jelent a hun hagyományban. Bizony kellett is az erő, főleg a lelki, az Istentől kapott, hogy ez a kicsiny magyar csoport megmaradjon ezer évnél régebb óta az elzártságban. Szervátiusz Tibor többször mondta, hogy amikor az 1950-es években Moldvában járt, az öreg apókák a kérdésre: hogy kerültek oda, így válaszoltak: Attila apánk telepített minket ide. Az erőt, a hittel, az Isten rendje szerint élők erejét, annak hatását példázzák nekünk, mutatták fel a moldvai csángó-magyarok. S ha földi értelemben valóban elvesznek is - amitől Petrás Mária fél -, akkor sem lesz megsemmisülés. Megtermékenyítették a lelkünket, s így beteljesítették a küldetést. Örökre gazdagítja történetük, életük a mindenséget. Az előszót Döbrentei Kornél neves költő írta, a férj. Ezt a nagy ívű esszét közöljük teljes terjedelemben. Döbrentei Kornél: Hinta leng kivirágos almafán Csűrös Csilla köszöntője a Sservátiusz Szalon megnyitóján