Ladocsi Gáspár
Fohász a magyar kultúráért

Gondviselő Istenünk!

Saját képmásodra alkottad meg az embert, és arra rendelted, hogy tetszésedre alakítsa  a világ arculatát. Amint tőled elfordult, elhomályosította képmásod. Kárpótlásul lelkünkbe írtad a testvériesség, az egy családba tartozás vágyát, amely csak álomnak bizonyul a földön.Reményünk életben tartására szívünkbe oltottad  a hazaszeretet érzületét, amely  szülőföldhöz láncol minket  történelmünk megpróbáltatásaiban és vígabb esztendeiben egyaránt.

A honfoglalásban a hazává lett földet mi nem raboltuk el  másoktól.A hazában mindenkit szíves szeretettel láttunk  és látunk vendégül  : elsőként az átvonulni szándékozó keresztes hadakat, a mában az etnikai tisztogatás áldozatait.Csak azt kértük minduntalan, becsüljék és szeressék országunkat,otthonunkat.

 A magyar haza első kincse  a szülőföld. Gazdagságát de sokszor  és oly könnyedén eltékozoltuk! Mérgező hulladékot szórunk szét, és nem csak vegyi anyagokban. Segíts minket, Istenünk, hogy megtegyük mindazt  ami tettekre kötelez szülőföldünk szép határaiért!

 A magyar haza második nagy kincse az anyanyelv, amelyet legszebben Neked , a magyarok Istenének imákban,versekben és dalokban köszöntünk meg. Igaz, káromoltunk is és gúnyoltunk is Téged rajta. Divattá és irodalmárerénnyé tettük a trágárkodást, az idegen szavak ma  koptatják szókincsünket. Ne hagyj minket ,Istenünk, szavainkban mélyebbre süllyedni!

 A magyar haza  harmadik kincse nemzedékeink vírtusa, vagyis  erényei és tehetségei.Mindkettő adomány Tőled, de kitartó emberi küzdelmekben hozták meg szép gyümölcseiket. 

Nekünk példát mutató és bennünket patronáló szentjeid kórusába- a legtöbbet a világon: harmincnyolcat az Árpád-ház adott. A Turul-ház. Évszázadokig a keresztény Európa pajzsa voltunk.

Elismert tudósaink a számkivetésben sem engedték elfelejteni a magyart.

Képíró-, és képfaragó művészeink intettek: szeresd a magyart, ne faragj le róla...

Csak Kolozsvárról felemlítve:a képírók:Miklós és Tamás vagy Sándor és Zsigmond grafikusok, meg a képfaragók:Márton és György , István és Péter, a diószegiek, Jenő és Tibor , a szervátiuszok.

Egyszerű népünk dalai  is  a zeneoktatás legismertebb eszközévé tudtak lenni a modern világban Ezzel a gondviselő jóságodból nekünk juttatott örökséggel tudjuk a jövő Európáját megajándékozni. Növeld bennünk a reményt Istenünk.

 A magyar haza negyedik nagy kincse az egyszerű nép hétköznapi szorgalma, dolgos keze. Egykor tíz falunak templomot épített, majd katedrálisokat, kővárakat és palotákat, később iskolákat és internátusokat emelt. Nemzeti Színházat, Lánchidat, Országházat. A történelemben mindig értesünkre adtad, hogy minden nemzedék életében kell lennie egy közös célnak, "szent akaratnak", amely  az embereket összefogja, amire illő öntudattal büszkék lehetünk. Szilárdítsd meg bennünk, Istenünk, az országépítő hitet!

Fogadd tőlünk most a hálát és dicsőítést! Tégy minket országod építőivé országunkban!

Vésd megkeményített szívünkbe,  hogy a szülőföld szeretete, az anyanyelv értékelése, a tehetségek támogatása és a dolgos kezek megbecsülése nélkül semmit sem tudunk megtartani, még kevésbé építeni.

Legyen elég erőnk ehhez az alapokat megszilárdítani,a falak megtartó erejére vigyázni, a bensőnkhöz tartozó tereket otthonná szépíteni és mindezt tegyük a Tőled adott, őseinktől örökül  hagyott, és általunk alakított szép mívességgel!

Ámen