Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Klára Asszony!
Tisztelt Díjazottak! 

Hálás vagyok, hogy engem ért a megtiszteltetés, hogy ebben a csodálatos környezetben mondhatok elismerő szavakat Bánky Zsuzsanna gyöngyfűző alkotóművészről, aki nagyon távolról érkezett meg ehhez a kézműves mesterséghez.

Bánky Zsuzsanna eredeti szakmája szerint vegyészmérnök, egészen nyugdíjazásáig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Anatómiai Szövet- és Fejlődéstani Intézetében dolgozott először tanársegédként, majd kutatói státusban, és ez után még további 10 évig, szintén kutatói státusban, a Magyar Tudományos Akadémia Anatómiai Intézetében.

Hogyan jut el valaki ebből a környezetből a gyöngyökhöz? Miért éppen a gyöngyfűzés? Már maga a szó – GYÖNGYFŰZÉS - is nyugalmat és koncentrációt sugároz. Idegesen, kapkodva nem lehetséges gyöngyöt fűzni. Talán ezért is szeretjük annyira, amikor gyermekeink körében előkerül a gyöngy. Tudjuk, hogy most egy kis nyugalom és béke következik mindannyiunk életében. A rohanást az alkotás öröme váltja fel. Talán ez indíthat egy, a világban ambiciózus tudományos kutatót arra, hogy hobbyként gyöngyfűzéssel, gyöngyékszer készítéssel kezdjen foglalkozni. Mi készteti azonban arra, hogy hagyományaink felé forduljon, hogy az újat alkotást ne a régi tagadásában, hanem a régi korok újrafelfedezésében, megértésében és értékeinek átmentésében, maivá tételében lássa meg?

Talán éppen ugyanaz a vágy, ami az alapok, a kezdetek, a gyökerek felkutatására, a valamiben való elmélyülés felé hajtja, ami Bánky Zsuzsanna egész teremtő életét mindig is meghatározta. És talán az a véletlen és szerencsés találkozás, ami évtizedekkel ezelőtt összehozta őt Fehér Anna Király Zsiga díjas népi iparművésszel, akinek hatására ez az elmélyülés és alkotás utáni vágy utat talált a gyöngyékszer készítés színes világába. Innen csupán néhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Bánky Zsuzsanna a Fehér Anna által kezdeményezett Magyar Gyöngy Egyesület alapító tagjaként jelenjen meg. Ez után már nem volt megállás. Jöttek a kiállítások és pályázatok, a kísérletezések a különböző anyagokkal, ásványokkal, kristályokkal és üveggyöngyökkel és persze a formákkal. Mert a gyöngyékszerekben való elmélyülés elvezetett a pártákhoz és a násfákhoz, ezekhez a nagyon különleges, mély érzelmekkel és jelentésekkel teli, évszázadokra visszanyúló egyedi, saját történettel rendelkező, díszítő ékekhez. Bánky Zsuzsanna ezeknek a díszeknek a mai elkészítésében vált igazi mesterré.

Nyilván nem véletlen, hogy éppen ezek az egyedi ékszerek keltették fel leginkább érdeklődését. Aki szívvel, lélekkel, hivatástudattal végzi a kutatást, azt nem ereszti ez a mélyen belülről fakadó kíváncsiság és az élet más dolgaihoz is ezen a módon fog kapcsolódni. Bánky Zsuzsanna minden munkája előtt múzeumokba és könyvtárakba jár, hogy a lehető legteljesebb képet kapja leendő alkotása eredetéről, fellelhetőségéről, a formákról és mintákról, hogy aztán ebből a tudásból nyerjen inspirációt az új, a mai megalkotásához. Ezért lehetséges az, hogy kézműves termékei a lehető leghűbben mutatják meg múltbeli eredetüket, ugyanakkor szemet gyönyörködtetőek és kedvesek mai viselőik számára is. Minden alkotás más, mindenből csak egy darab készül, ami személyessé teszi nem csak a viselést, de a készítést is. Ez a személyesség az, ami sugároz, ami hirdet, ami vonz.

A személyesség pedig hitelessé tesz, ami érdeklődést vált ki a környezetből, a társ alkotók körében is. Véletlen, vagy tudatos elhatározás irányította Bánky Zsuzsannát Gisztl Anna Magyar Örökség díjas ruhatervezőhöz és Szabó Gyula „Magyar Kézműves Remek” díjas designerhez? Nem kell tudnunk. Elég, ha közös alkotásaik eredményében gyönyörködünk, amelyekkel számos kiállításon, vásáron, divatbemutatón, pályázaton találkozhatunk. És örülhetünk sikereiknek, a felsorolhatatlanul sok díjnak, amellyel környezetük, szakmájuk elismerte közös munkájukat és Bánky Zsuzsanna egyéni munkáját is.

Mint ahogy mi is tesszük most itt. Ez a mostani díj azonban nem egy különleges alkotást díjaz, nem egy csodálatosan kivitelezett debreceni gyöngyös pártát, vagy násfát, hanem magát az életutat. A Szervátiusz díj egy köszönet Bánky Zsuzsannának, amiért megosztja velünk tehetségét és ezáltal segít nekünk megismerni múltunkat, közös gyökereinket amelyek hozzájárulnak magyar nemzeti identitástudatunk erősítéséhez.

Hálás vagyok, hogy személyesen ismerhetem Zsuzsát, hogy közelről kísérhetem figyelemmel alkotó munkáját nem csak, mint régi ismerős, hanem úgy is, mint tenni akaró bajtárs, akivel közös úton járunk a magyarországi népművészeti egyesületek minden tagjával, hogy múltunkat a mába emelve a jövő generációknak teremtsünk biztonságos alapot, nyújtsunk fogódzót ebben az egyre bizonytalanabbá váló világban. Köszönöm.