telefon: +36(20)338-9278, email:

Igyártó Gabriella: Bánky Zsuzsanna méltatása

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Klára Asszony!
Tisztelt Díjazottak! 

Hálás vagyok, hogy engem ért a megtiszteltetés, hogy ebben a csodálatos környezetben mondhatok elismerő szavakat Bánky Zsuzsanna gyöngyfűző alkotóművészről, aki nagyon távolról érkezett meg ehhez a kézműves mesterséghez.

Bánky Zsuzsanna eredeti szakmája szerint vegyészmérnök, egészen nyugdíjazásáig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Anatómiai Szövet- és Fejlődéstani Intézetében dolgozott először tanársegédként, majd kutatói státusban, és ez után még további 10 évig, szintén kutatói státusban, a Magyar Tudományos Akadémia Anatómiai Intézetében.

Hogyan jut el valaki ebből a környezetből a gyöngyökhöz? Miért éppen a gyöngyfűzés? Már maga a szó – GYÖNGYFŰZÉS - is nyugalmat és koncentrációt sugároz. Idegesen, kapkodva nem lehetséges gyöngyöt fűzni. Talán ezért is szeretjük annyira, amikor gyermekeink körében előkerül a gyöngy. Tudjuk, hogy most egy kis nyugalom és béke következik mindannyiunk életében. A rohanást az alkotás öröme váltja fel. Talán ez indíthat egy, a világban ambiciózus tudományos kutatót arra, hogy hobbyként gyöngyfűzéssel, gyöngyékszer készítéssel kezdjen foglalkozni. Mi készteti azonban arra, hogy hagyományaink felé forduljon, hogy az újat alkotást ne a régi tagadásában, hanem a régi korok újrafelfedezésében, megértésében és értékeinek átmentésében, maivá tételében lássa meg?

Talán éppen ugyanaz a vágy, ami az alapok, a kezdetek, a gyökerek felkutatására, a valamiben való elmélyülés felé hajtja, ami Bánky Zsuzsanna egész teremtő életét mindig is meghatározta. És talán az a véletlen és szerencsés találkozás, ami évtizedekkel ezelőtt összehozta őt Fehér Anna Király Zsiga díjas népi iparművésszel, akinek hatására ez az elmélyülés és alkotás utáni vágy utat talált a gyöngyékszer készítés színes világába. Innen csupán néhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Bánky Zsuzsanna a Fehér Anna által kezdeményezett Magyar Gyöngy Egyesület alapító tagjaként jelenjen meg. Ez után már nem volt megállás. Jöttek a kiállítások és pályázatok, a kísérletezések a különböző anyagokkal, ásványokkal, kristályokkal és üveggyöngyökkel és persze a formákkal. Mert a gyöngyékszerekben való elmélyülés elvezetett a pártákhoz és a násfákhoz, ezekhez a nagyon különleges, mély érzelmekkel és jelentésekkel teli, évszázadokra visszanyúló egyedi, saját történettel rendelkező, díszítő ékekhez. Bánky Zsuzsanna ezeknek a díszeknek a mai elkészítésében vált igazi mesterré.

Nyilván nem véletlen, hogy éppen ezek az egyedi ékszerek keltették fel leginkább érdeklődését. Aki szívvel, lélekkel, hivatástudattal végzi a kutatást, azt nem ereszti ez a mélyen belülről fakadó kíváncsiság és az élet más dolgaihoz is ezen a módon fog kapcsolódni. Bánky Zsuzsanna minden munkája előtt múzeumokba és könyvtárakba jár, hogy a lehető legteljesebb képet kapja leendő alkotása eredetéről, fellelhetőségéről, a formákról és mintákról, hogy aztán ebből a tudásból nyerjen inspirációt az új, a mai megalkotásához. Ezért lehetséges az, hogy kézműves termékei a lehető leghűbben mutatják meg múltbeli eredetüket, ugyanakkor szemet gyönyörködtetőek és kedvesek mai viselőik számára is. Minden alkotás más, mindenből csak egy darab készül, ami személyessé teszi nem csak a viselést, de a készítést is. Ez a személyesség az, ami sugároz, ami hirdet, ami vonz.

A személyesség pedig hitelessé tesz, ami érdeklődést vált ki a környezetből, a társ alkotók körében is. Véletlen, vagy tudatos elhatározás irányította Bánky Zsuzsannát Gisztl Anna Magyar Örökség díjas ruhatervezőhöz és Szabó Gyula „Magyar Kézműves Remek” díjas designerhez? Nem kell tudnunk. Elég, ha közös alkotásaik eredményében gyönyörködünk, amelyekkel számos kiállításon, vásáron, divatbemutatón, pályázaton találkozhatunk. És örülhetünk sikereiknek, a felsorolhatatlanul sok díjnak, amellyel környezetük, szakmájuk elismerte közös munkájukat és Bánky Zsuzsanna egyéni munkáját is.

Mint ahogy mi is tesszük most itt. Ez a mostani díj azonban nem egy különleges alkotást díjaz, nem egy csodálatosan kivitelezett debreceni gyöngyös pártát, vagy násfát, hanem magát az életutat. A Szervátiusz díj egy köszönet Bánky Zsuzsannának, amiért megosztja velünk tehetségét és ezáltal segít nekünk megismerni múltunkat, közös gyökereinket amelyek hozzájárulnak magyar nemzeti identitástudatunk erősítéséhez.

Hálás vagyok, hogy személyesen ismerhetem Zsuzsát, hogy közelről kísérhetem figyelemmel alkotó munkáját nem csak, mint régi ismerős, hanem úgy is, mint tenni akaró bajtárs, akivel közös úton járunk a magyarországi népművészeti egyesületek minden tagjával, hogy múltunkat a mába emelve a jövő generációknak teremtsünk biztonságos alapot, nyújtsunk fogódzót ebben az egyre bizonytalanabbá váló világban. Köszönöm.


Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása a Műcsarnokban »

2024. február 15.Megnyílt a Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása a Műcsarnokban, amely a 120 évvel ezelőtt született Szervátiusz Jenő és a 20 éves Szervátiusz Alapítvány előtt is tiszteleg.A tárlatot Szervátiusz Klára elnök nyitotta meg, aki kurátora is a kiállításnak.Az ő beszédét közöljük itt, és néhány fotót a megnyitóról, amelynek második részében két világhírű muzsikus: Fülei Balázs zongoraművész, Sipos Mihály népzenész és Kardos Mária működött közre.A kiállítás március 24-ig látogatható.Szervátiusz Klára megnyitó beszédeA Kárpát medence művészei a Műcsarnokban:  Árkossy István( Erdély), Barabás Éva ( Erdély),Bardócz Lajos ( Erdély), Berend Iván( Délvidék), Bocskay Vin ce ( Erdély), Gaál András ( Erdély),Györfi Lajos ( Anyaország), Györfi Sándor( Anyaország), Gyurkovics Hunor( Délvidék), Homoki Gábor ( Kárpátalja), Kákonyi Csilla ( Erdély), Kubinyi Anna ( Anyaország), Matl  Péter ( Kárpátalja), Márton Árpád ( erdély), Nagy János ( Felvidék), Páll Lajos ( Erdély), Petrás Mária ( Moldvai csángó), Petrás Alina ( Moldvai csángó), Rieger Tibor ( Anyaország)

Szervátiusz Szalon - 2023. október 19. »

Egy varázslatos szép élménnyel ért véget az ide évadunk, bezártam a Szalon ajtaját. Fülei Balázs Liszt-díjas zongoraművész volt a vendégünk, aki nemcsak Kodályt, de Bartókot, Lisztet, Debussyt, Ravelt is játszott nekünk. Felemelő zenei est volt, kikapcsolt bennünket a hétköznapok káoszából, feszültségéből, elmélyedtek, mosolyogtak az emberek.Harmónia, szépség, szeretet áradt a művészből is, nemcsak a zenéből.

Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban »

2023. október 3. Csíki Székely Múzeum Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása - csíkszeredai Csíki Székely MúzeumOktóberben megrendeztem a kettős évforduló jegyében és megnyitottam a kiállítást. Folytatása 2024-ben lesz Budapesten, a Műcsarnokban. Részlet a megnyitóbeszédemből: A Mindenható kegyelme által az idén, amikor Szervátiusz Jenő születésének 120. évfordulójára, s a Szervátiusz Alapítvány működésének 20 évére emlékezünk- két csodálatos, szakrális helyen ünnepelhetek, ünnepelhetünk. Az Országházban, a Szent Korona szomszédságában emlékeztem a nagy magyar, erdélyi szobrászra, s a munkával telt húsz esztendőre. S most itt Csíkszeredában, a csodatévő Anya közelségében nyithatom meg e kiállítást. A somlyói templom szomszédságában lévő Kós Károly tervezte házban élt a magyar időben, a KALOT megbízásából két évig Szervátiusz Jenő a fiával: Tiborral, s tanította a székely ifjakat faragásra. Oly sikeresen, hogy Olaszországba is eljutott velük. Szervátiusz Tibor pedig az akkor Segítő Máriának nevezett gimnáziumban tanult azidőtájt. De előtte is, sokszor mezítláb, zarándokolt Menaságból - ahol sok nyarat töltött Kiss Eleméréknél - ide a búcsúba a férjem. "Azt hallottam, babám, hogy el akarsz hagyni... - cseng most is fülembe a széki népdal a csodálatos hangján, míg autóval jártuk együtt Székelyföldet, és mindig megálltunk egy ima idejére Máriánál Gyimes felé menet. Drága férjem öt esztendeje „hagyott” itt, és én most fájdalommal és örömmel teli szívvel állok itt. Fájdalommal, mert egyedül, de örömmel, mert lelkemben, szívemben hoztam Őt is, őket is. Sőt idehoztam a Kárpát medencét, művészeinek legjavát mutatván be. Mi kezdettől arra törekedtünk, hogy a Szervátiusz Tibor Napisten szerelme című szobra által is megjelenített összetartozást szolgáljuk. A Diaszpóra nevet is viseli, ez a márványból készült alkotás. Középen a Nap, az Anyaország, amely szétsugározza figyelmét, szeretetét a méltatlanul elszakított területek magyarságára, s onnan áramlik vissza is erő és hit. Elszakíthatatlan kapocs ez, míg csak magyar él. Hadd soroljam a területeinket, s a művészek neveit! Jól csengenek. Érjenek a szívünkig!  Anyaország: Szervátiusz Jenő szobrászművész, Szervátiusz Tibor szobrászművész, Kubinyi Anna textílművész, Somogyi Győző festőművész, Rieger Tibor szobrászművész, Györfi Sándor szobrászművész, Györfi Lajos szobrászművész Erdély: Szervátiusz Jenő Szervátiusz Tibor Barabás Éva festőművész, Bardócz Lajos grafikusművész, Bocskay Vince szobrászművész, Gaál András festőművész Kákonyi Csilla festőművész, Márton Árpád festőművész, Páll Lajos festőművész, Árkossy István festő-grafikusművész Délvidék: Berend Iván festőművész, Gyurkovics Hunor festőművész Felvidék: Nagy János szobrászművész, Szabó Ottó festőművész Kárpátalja: Homoki Gábor festőművész, Matl Péter szobrászművész Moldvai csángó-magyar: Petrás Alina keramikusművész, Petrás Mária keramikusművész