telefon: +36(20)338-9278, email:

Kósa Ferenc: A megmaradásért

Szervátiusz Tibor hallgatag ember. Valamennyi barátom közül ő a leghallgatagabb. Sőt, ha jól belegondolok nem emlékszem találkoztam e valaha is bárkivel, akihez a csend, a csendesség, a hallgatagság annyira hozzátartozott volna, mint őhozzá. Szervátiusz Tibor ízig-vérig szobrász. Életét, sorsát, gondolatait és érzéseit nem bízza rá az elröppenő szavakra, kőbe vési, fába faragja, fémbe kalapálja. Megteheti, mert művei, teremtményei minden lehetséges emberi szónál többet mondanak. Ismervén kortárs képzőművészetünk eszmei erkölcsi meghasonlottságát összezilált, és fejetetejére állított értékrendjét, nyugat-utánzó modorosságait, s világtalan hókusz-pókuszait, számomra nem kétséges, hogy a magyarság létezési gondjairól s megmaradási esélyeiről ma a legtöbbet Szervátiusz Tibor szobrai mondják nekünk. Immáron húsz esztendeje annak, hogy Csoóri Sándorral bebarangoltuk Erdélyt. Hónapokon át nyitott szemmel és nyitott szívvel csatangoltunk faluról-falura, városról-városra, embertől-emberig. Akkor még csak sejteni lehetett miféle fellegek gyülekeznek az ott élő magyarság feje felett, de már a sejtés is elég volt ahhoz, hogy a torkunk és a szívünk összeszoruljon. Utunk során természetesen eljutottunk Szervátiuszék kolozsvári házához is. Első találkozásunk emlékezetes, mondhatnám jelképes olt. Amikor odaértünk és megálltunk a kapuban, Tibor éppen egy sötétlő kőszörnyeteget szelídített a ház árnyékos oldalában. Beléptünk az udvarra, szótlanul méregettük, körbejártuk a tonnányi kőtömböt. Félelmetes vad, fekete fényű andezit volt, amolyan őskövület, amely szemlátomást ellenállt mindenféle emberi akaratnak. Döbbenten szemléltük Tibor erőt és idegeket emésztő küszködését. Az andezit meg sem rezzent a kegyetlenül kemény vésőcsapásoktól, ellenállása jeléül minden ütésre szikrát vetett. Félnapi ütlegelésre annyit sem engedett magából lefaragni, mint a körmöm feketéje.

Mi lesz ebből? - kérdeztük bizonytalanul. - Ady - mondta Tibor kurtán és magától értetődően, még csak fel sem nézett, nehogy kiessen a vésés ritmusából.

És mikorra gondolod - érdeklődtünk még bizonytalanabbul. - Öt év, tíz év, nem lehet tudni. A kőtől is függ, meg a vésőtől is, válaszolta Tibor tárgyilagosan. Teltek-múltak az évek, akkoriban még gyakrabban megfordultunk Erdélyben és ahányszor csak arra jártunk, mindig elzarándokoltunk Szervátiuszékhoz is.

Elidőztünk a születendő Ady-fej körül, legyökereztünk a vajúdó andezit mellett és eltűnődtünk Tibor különös vállalkozásának jelentése és jelentősége felől.

Tíz tavasz is eljött tán, rongyosra rajtosodtak a vésők, mire megtört az andezit ellenállása, a konok Lő átszellemült. Tibor a szó szoros értelmében lelket vert a lelketlen anyagba és megszületett a magyar szobrászat legjelentősebb létportréja, a talán még Adynál is adybb fekete fényű andezit-Ady: Azért szóltam erről a szoborról részletesebben, mert az ismert mostoha körülmények miatt az andezit-Ady sajnos csak fényképről látható.

Föltételezem, hogy már az eddig elmondottakból is érzékelhették, milyen lehetetlen vállalkozás volna Szervátiusz Tibor szobrászatát beskatulyázni valamilyen képzőművészeti státusz-kategóriába, hiszen ezeknek a műveknek éppen az a legfőbb sajátosságuk, hogy fölötte állnak mindenféle izmusoknak.

Bartók is mehetett volna Nyugatra kifülelni a polgári művészet divatos izmusait. De inkább a gyökerekhez gyalogolt, a tiszta forrásokhoz vonzódott. Nem tudom, nyár volt-e vagy tél, sárban, porban, vagy hóban gyalogolt-e Szekszárdról Iregre, hogy rátaláljon az "Imhol kerekedik" dallamára, de abban bizonyos vagyok, hogy minden lépését a megmaradás ars poeticája vezérelte.

Meggyőződésem szerint Szervátiusz Tibor művészete, szellemi, erkölcsi esztétikai értelemben a bartóki életművel áll a legszorosabb rokonságban. Miként láthatjuk, ezek a szobrok a megmaradás ars poeticája szerint a bartóki művek fiatalságával és erejével szólnak hozzánk. Éppoly magyarul, éppoly öntörvényűen és éppen olyan egyetemes érvénnyel, mint a Concerto vagy a Cantata Profana. Arról tanúskodnak, amit megéltünk és olyasmit sugároznak felénk, amitől még tovább élhetünk. Legalább is számomra azt sugallják, hogy minden ellenkező híresztelés dacára még mindig létezik valamilyen különös és titokzatos erő, ami bennünk magyarokban megmaradásra érdemes.

Mert azt talán mondanom sem kell, hogy ma is a megmaradás a tét.

(A beszéd elhangzott Szervátiusz Tibor szobrászművész kiállításának megnyitóján Szekszárdon 1987. április hú 2. napján.)

Szervátiusz Szalon - 2025. április 28. »

Megnyitottuk a Szalon idei évadát Szervátiusz Tibor halálának hetedik, Trianon 105. évfordulóján. Azért áprilisban emlékeztünk meg a nemzeti gyásznapról is, mert Szervátiusz Tibor művészete Trianon- fogantatású. A nyitó rendezvény ezért egy irodalmi műsor volt "Ez már feltámadás" címmel Szilágyi Enikő, kolozsvári születésű Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész előadásában. A Szőcs Géza költő, egykori kulturális államtitkár, majd miniszterelnöki főtanácsadó által szerkesztett műsor főként erdélyi nagy írók-költők gondolatait tolmácsolta a művésznő kivételes tehetségével. Székely János, Ady Endre, Márai Sándor, Szőcs Géza, Karinthy Frigyes, Farkas Árpád szólt a közönséghez, amely sírt, nevetett, sírt és "feltámadt". - A gyász, akár egyéni, akár nemzeti, soha nem múlik el, csak körbefonja az élet - kezdte köszöntőjét Szervátiusz Klára elnök. Körbefonja az élet, ha olyan , mint egy zöld, reménytadó ág. De ha a sötét erők száraz kóróvá változtatják az életet, félő, hogy a gyász lepi azt el.. Hát, tegyünk ellene, imával, átokkal, ha kell, ellenállással!

Szervátiusz Szalon - 2024. október 17. »

Egy közszájon forgó mondás szerint a csúcson kell abbahagyni.Mi most így tettünk, bezártam a Szervátiusz Szalon ajtaját nemcsak azidei év csúcsát, de azt hiszem a létezésünk (4 év) csúcsát is jelentő Palojtay János zongoraművész koncertjével.A kivételes tehetségű, világhírű művész elkápráztatott, elbűvöltbennünket játékával, kedves , szerény egyéniségével.Kodályt, Bartókot és Debussyt játszott , valamint egy saját impovizatívművét.Jövőre veletek ugyanitt!  2024. október 17. Szervátiusz Szalon Egy közszájon forgó mondás szerint a csúcson kell abbahagyni. Mi most így tettünk, bezártam a Szervátiusz Szalon ajtaját nemcsak az idei év csúcsát , de azt hiszem a létezésünk ( 4 év) csúcsát is jelentő Palojtay János zongoraművész koncertjével. A kivételes tehetségű, világhírű művész elkápráztatott, elbűvölt bennünket játékával, kedves , szerény egyéniségével. Kodályt, Bartókot és Debussyt játszott , valamint egy saját impovizatív művét. Jövőre veletekEgy közszájon forgó mondás szerint a csúcson kell abbahagyni.Mi most így tettünk, bezártam a Szervátiusz Szalon ajtaját nemcsak azidei év csúcsát , de azt hiszem a létezésünk ( 4 év) csúcsát is jelentőPalojtay János zongoraművész koncertjével.A kivételes tehetségű, világhírű művész elkápráztatott, elbűvöltbennünket játékával, kedves , szerény egyéniségével.Kodályt, Bartókot és Debussyt játszott , valamint egy saját impovizatívművét.Jövőre veletek ugyanitt!

2024. évi Szervátiusz Jenő díj »

2024. szeptember 18., BudapestSzervátiusz Szalon,Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége. Szervátiusz Klára köszöntője:Negyvenegy évvel ezelőtt: 1983 szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya napján távozott a földi életből Erdély nagy szobrásza Szervátiusz Jenő. Ezért tartja a Szervátiusz Alapítvány az éves díjátadását szeptemberben, s ezért gyújtottam mécsest a szobrász fényképe előtt a Szervátiusz Szalonban. Néhány pillanatig emlékeztünk rá, s a hat éve eltávozott Szervátiusz Tiborra. Majd feltettem Vörösmarty Mihály költőnk 19. században elhangzott kérdését: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Ma egyértelműen azt mondhatjuk: igen. Igen! Hiszen nemcsak az elme pallérozódott általuk, de a szív, a lélek, az érzelmek is nemesedtek. A 21. század nagy kérdése: Megy-e a technológia által a világ előbb? Azt hiszem, legfeljebb az az igazság, hogy a sok - egyébként csudálatos és elképesztő találmány - által kényelmesebb és gyorsabb lesz az élet. De ez jó az embernek, az emberiségnek? A léleknek? És hová sietünk? Az elmúlás elől úgysem menekülhetünk! Záporoznának még a kérdéseim, de a művészet, a művészek miatt vagyunk most jelen. Idézzük hát ezt meg. Ezt, s a lényegét: „Van keblünkben egy szent vágy fölfelé, hogy egy különbnek, tisztábbnak, végtelennek önként hódoljunk meg, s ott keressük titkát a Nagy Névtelennek.” Két jeles művészünk, akik most átvették a Szervátiusz Jenő -díjat/ösztöndíjat keresik a válaszokat s tovább adják nekünk a titkokat: Xantus Géza a festményeivel, Fülei Balázs zongoraművész a klasszikus zene nagyjainak interpretálásával gazdagítja a lelkünket, életünket. Mert az ember önvalója ez: az Istentől való halhatatlan lélek. Pillantsatok csak Simó István - mától Szervátiusz Tibor Ösztöndíjas -, arcára s láthatjátok áradni a belső tüzet, pedig épp csak elkezdte a művészet útján való járást. És lelkünket emelték fel a zenéjükkel: Razvaljajeva Anansztázia hárfaművész és Annus Réka énekes is.Árkossy István festőművész: Xantus Géza művészetérőlDevich Márton csatornaigazgató, Bartók Rádió: Fülei Balázs zongoraművész