telefon: +36(20)338-9278, email:

Szörényi Levente: Az isteni világrend őre

Az őstudás ERŐ, mely ha avatatlan erőszakosok birtokába kerül, építés helyett hatalmas pusztítást visz véghez a világon. A tisztánlátók küldetése: kutatni, óvni, megismertetni e tudást, nemzetünk és megannyi kétségek közt tartott embertársunk megmentésére!"

(Teljességgel szabad gondolatok Szervátiusz Tibor: ETELE című alkotása nyomán.)

Mi történik velünk hosszabb-rövidebb életünk során, mi az a különös érzés, ami egy ponton hatalmába keríti tudatunkat és attól kezdve visszautasíthatatlanul irányítja cselekedeteinket?

A LÉLEK munkája ez, mely megtestesülésekor kozmikus parancsot teljesít, megfoghatatlan anyagszerűségével olykor szinte fizikai fájdalmat is okozva bennünk. És itt válnak el az utak! Némelyek ettől a felismeréstől elrettennek és a továbbiakban minden közönséges eszközt megragadva menekülnek mind távolabbra lelkük ismeretétől, attól a tükörtől, amelybe akaratuktól függetlenül belepillantottak.

Mások segítő üzenetként fogják föl ugyanezt, széles mosollyal, kitárulkozó érdeklődéssel szemlélve a jelenséget, fölismerve benne a mindent elrendelő akaratot, melynek szolgálatára hivatott. Ezért mondják az előzők, hogy a világban több igazság létezik és utóbbiak, hogy csak EGY. De mégis, akkor kinek van igaza, kérdezhetnénk földhözragadtan?

Az IGAZSÁG hasonlatos az iránytűhöz, melynek félig világos, félig sötét mutatója, azaz két pólusa van, de csak egyetlen tengelye. Tehát EGY igazság van, de ehhez más és más lehet a viszonyunk. A világosság felé haladó ember naponta küzd önmagával, hogy az ÚTON ne fáradjon, ne bukjon el. Persze a másik irányba elinduló is megérzi: csábító a FÉNY, de útirányán már nehezen tud változtatni, mert erőtlensége megakadályozza ebben. Ez a sajátos küzdelem gerjeszti aztán a gyűlöletet, mely végső esetben agresszivitásba hajlik azok ellen, akiknek az arcáról a napi fölülemelkedések nyomán keletkező szüntelen béke sugárzik.

Valahogy így lehet elképzelni azt a gigantikus működét, amelyet a földi ember a Nagy Világrendről észlel. Jobb híján kozmikus gondolkodásnak is nevezhetjük azt a fölfogást, amely meghatározó erejű volt a turáni népeknél, s amelynek nyomai a mai leszármazottak életében teljes határozottsággal kimutathatók! Hogy is van ez; a mai napig?! Hát hiába hunyt el Atilla, Imre herceg, IV. (Kun) László, Mátyás király és mások, máig tisztázatlan körülmények között, hiába volt a "szentistváni" fordulat? Bizony hiába, s mi több: fölöslegesen. De a levonható tanulságok talán segítenek.

Tudniillik: "miképpen Mennyben, azonképpen itt a Földön is" - vallották már a Mezopotámiában kultúrát teremtett sumérek is - változik, halad tovább minden Isten akarata szerint, AKI ezt a fölfoghatatlan nagyság-rendű ténykedést, olajozott fogaskerekekként működő Fényességes Napunk, Jókat Hozó Holdunk és Felragyogó Csillagaink segítségével végzi.

Igenis, Istennek dolga van azokkal, akik fölismerték ezt az összefüggést és képesek annak kinyilvánítására, megjelenítésére, az Ő dicsőítése érdekében. Mert ebben rejlik a haladás mozgatója, anélkül, hogy be kellene csapni magunk mögött az ajtót. Ezt csak olyan képes fölfogni, akinek Múlt, Jelen, Jövő teljes, lelkileg átjárható egységben jelenik meg.

Olyan világban élünk most, amelyben egykori bálványimádók utódai fanatikus megszállottsággal igyekeznek dönteni a többség sorsáról, minden lehetőséget fölhasználva a lelki irányultság megváltoztatására. Föl nem foghatják (és talán ez a legnyugtalanítóbb számukra), hogy kereszténységre térített, bolsevizmussal megalázott népünk „táltosai” honnan nyerik az ERŐT dolgaik végzéséhez, útjuk bejárásához, továbbhagyományozva, széjjelosztva azt az energiát, ami FÖNTRŐL érkezett, érkezik, példát mutatva ezzel másoknak. Valószínűleg soha nem tudják meg ennek lényegét, tanulhatnak, okoskodhatnak bármennyit, mert akik több igazsággal rendelkeznek, azok számára elvész az EGY!

És ahogy lelkem idáig röptette gondolataimat, megszólalt bennem egy nyugodt, de erőteljes hang: TUDD, TURIVADÉKOT ÜSTÖN LÖLKÉBŐL TÖRÖMTÉ. VAS TOLLU TURUL HOZÁ ÜSTÖM LÖLKÉT ŐSÜNKKEL. ÉLJ DERŰS, ÉDÖS, ÖRÖMÖS ÜDŐT!

Nagyon, nagyon mélyet sóhajtok. Lassan magam mögé pillantva - no nem a rossz lelkiismeretű emberek érzésével - rásiklik tekintetem a házi ?szentélyre." Amit ott látok maga a teljesség, az emberi lélek által átélhető Kozmikus Teljesség, mely mostani viszonyunkról árulkodik a változó világhoz: alul a fekvő oroszlán, mely az ég sötét felén áthaladó Napot jelképezi, fölül a kiterjesztett szárnyú sólyom, mely testet öltve segíti ennek az áthaladásnak földi folyamatát. És a test, amelybe beleköltözött: ETELE úr. Igen, akit többek között a Világ Ura névvel illettek életében, s halála után is, gyűlölködően rettegve tőle, pedig csak küldetését teljesítette. Hogy mágikus erejű kardjával az Isteni Világrend Őre legyen.

És az a táltos, aki úgyszintén megértette föladatát, küldetése irányát és kézzelfogható élménnyé formálta azt az őstudást:

SZERVÁTIUSZ TIBOR szobrászművész.

Urunk Istenünk nem hagy magunkra, hála legyen Neki!

2021. évi Szervátiusz Jenő díj »

2021. szeptember 15. A Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége az alapítvány székházában. Szervátiusz Klára elnök köszöntötte a vendégeket, majd emlékezett a díjak névadóiról: Szervátiusz Jenőről és Szervátiusz Tiborról. A dátum: szeptember 15. Szervátiusz Jenő halálának időpontja, aki 38 évvel ezelőtt fejezte be Budapesten földi életét. A nap egyébként a fájdalmas Szűzanya napja. S nem véletlen - mint ahogyan semmi sem az az életben - mondta - az elnök -, hogy a nagy erdélyi-magyar szobrász ezen napon halt meg: sok fájdalmat, szenvedést élt meg életében. Ezek jórészét a kisebbségi sors mérte rá és fiára is. Ám nem keseredett bele a bajokba, átmentette életét a munkával, a faragással. “Minél inkább rúgtak, annál többet dolgoztam.” - vallja egy interjúban. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Homoki Gábor kárpátaljai festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért Petrás Alina moldvai csángó származású keramikusművész, népdalénekes - az ősi magyar jelképeink egyedi, színes ábrázolásáért, a népi kultúra népszerűsítéséért Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat Bíró Borbála marosvásárhelyi diák vehetett át - ígéretes tehetségéért és közösségformáló magatartásáért Áldást mondott: Majercsik János Oguz táltos. A Szervátiusz Jenő-díjasok méltatása alább olvasható:Dr. Dupka György: Homoki Gábor laudációjaPéterbencze Anikó: Petrás Alina laudációja

Mindörökké Erdély »

Az erdélyi Népújság.ro-n Mindörökké Erdély - Beszélgetőkönyv Szervátiusz Tiborról címmel készült írás olvasható.

Megnyílt a Szervátiusz Szalon »

2021. június 24. Megnyílt a Szervátiusz Szalon az alapítvány székházában. A Kossuth Rádióban, a Gondolat-jel ben így kommentelték a hírt: Új színfolttal gazdagodott Budapest kulturális palettája! A mellékelt linken hallható az interjú, amelyben Szervátiusz Klára beszél a Szalonról Csűrös Csilla mikrofonja előtt:InterjúVálogatott, szép közönséggel, vastapssal kezdődött el a Szervátiusz Szalon története. Hoppál Péter, a Parlament Kulturális Bizottságának elnökhelyettese köszöntőjében méltatta a két Szervátiuszt, s felidézte a személyes emlékeit. Csűrös Csilla vezető szerkesztő a megnyitón bemutatott, az alapítvány gondozásában megjelent kötetről : az Emeled fel, Uram, népemet címűről osztotta meg a közönséggel személyes benyomásait, s méltatta a neves keramikus-énekest. Petrás Mária és Petrás Alina Kiss Krisztián kobzos kíséretével csodálatos műsort adott a csángó-magyar népdalokból. Szervátiusz Klára, elnök, a Szalon irányítója így köszöntette a résztvevőket: Nem tettem minősítő jelzőt a Szalon szó elé, egyrészt mert szép így az alliteráció: Szervátiusz Szalon, másrészt mert a Szervátiusz név, s a két Szervátiusz, akik - Temesi Ferenc szavaival -, a magyar képzőművészet ikertornyai, már kijelölik az utat és a feladatot. Miért a Petrás-könyv bemutatója a megnyitó esemény? A jelképes cím miatt. Mert ahogyan a neves keramikus művész naponta így fohászkodik az Istenhez: emeled fel népemet, úgy szándékozunk mi a két Szervátiusz szellemiségében a nemzet felmelegedéséért dolgozni változatlanul. Petrás Mária már igen magasra emelet népét: a moldvai-csángó-magyarságot hiteles, tisztaforrású, kivételes művészetével, hiteles, tiszta, hittel teli lényének fényével. Ahová filmeletetett egy nép, ott is marad az. Ha a csángó nevet a valódi értelmében használjuk: erőset jelent a hun hagyományban. Bizony kellett is az erő, főleg a lelki, az Istentől kapott, hogy ez a kicsiny magyar csoport megmaradjon ezer évnél régebb óta az elzártságban. Szervátiusz Tibor többször mondta, hogy amikor az 1950-es években Moldvában járt, az öreg apókák a kérdésre: hogy kerültek oda, így válaszoltak: Attila apánk telepített minket ide. Az erőt, a hittel, az Isten rendje szerint élők erejét, annak hatását példázzák nekünk, mutatták fel a moldvai csángó-magyarok. S ha földi értelemben valóban elvesznek is - amitől Petrás Mária fél -, akkor sem lesz megsemmisülés. Megtermékenyítették a lelkünket, s így beteljesítették a küldetést. Örökre gazdagítja történetük, életük a mindenséget. Az előszót Döbrentei Kornél neves költő írta, a férj. Ezt a nagy ívű esszét közöljük teljes terjedelemben. Döbrentei Kornél: Hinta leng kivirágos almafán Csűrös Csilla köszöntője a Sservátiusz Szalon megnyitóján