telefon: +36(20)338-9278, email:

dr. Ladocsi Gáspár: Fohász a magyar kultúráért

Gondviselő Istenünk! Saját képmásodra alkottad meg az embert, és arra rendelted, hogy tetszésedre alakítsa a világ arculatát. Ahogy Tőled bűnével elfordult, elhomályosította képmásod felismerhetőségét önmagában, teremtett világod értékeit és szépségeit lerontja, vagy megrontja. E világban a Paradicsomot otthonként adtad nekünk, amit ősszüleink elveszítettek és megkóstoltattad velünk a számkivetettség keserűségét. Kárpótlásul lelkünkbe írtad a testvériesség, az egy családba tartozás vágyát, amely csak álomnak bizonyul a földön. Reményünk életben tartására szívünkbe oltottad a hazaszeretet érzületét, amely a szülőföldhöz: a szülőfaluhoz vagy városhoz láncol minket történelmünk megpróbáltatásaiban és vígabb esztendeiben egyaránt.

A honfoglalásban a hazává lett földet mi nem raboltuk el másoktól. A hazában mindenkit szíves szeretettel láttunk és látunk vendégül: elsőként a tisztességben átvonulni szándékozó keresztes hadakat, a mában az etnikai tisztogatás áldozatait. Csak azt kértük minduntalan, becsüljék és szeressék országunkat, otthonunkat.

A magyar haza első kincse a szülőföld. Gazdagságát, de sokszor és oly könnyelműen eltékozoltuk! Mérgező hulladékokat szórunk szét, és nem csak vegyi anyagokban. Segíts minket, Istenünk, hogy megtegyük mindazt, ami tettekre kötelez szülőföldünk szép határaiért!

A magyar haza második nagy kincse az anyanyelv, amelyet legszebben Neked, a magyarok Isténének imákban, versekben és dalokban köszöntünk meg. Igaz, káromoltunk is és gúnyoltunk is Téged rajta. Divattá és irodalmárerénnyé tettük a trágárkodást; az idegen szavak ma nem csiszolják, hanem koptatják szókincsünket. Ne hagyj minket Istenünk, szavainkban mélyebbre süllyedni!

A magyar haza harmadik kincse nemzedékeink virtusa, vagyis erényei és tehetségei. Mindkettő adomány Tőled, de kitartó emberi küzdelmekben hozták meg szép gyümölcseiket. Virágos kert vala híres Pannónia! Nekünk példát mutató és bennünket patronáló szentjeid kórusába - a legtöbbet a világon - harmincnyolcat az Árpád-ház adott. Évszázadokig a keresztény Európa pajzsa voltunk. Elismert tudósaink a számkivetésben sem engedték elfelejteni a magyart. Képíró- és képfaragó művészeink intettek: szeresd a magyart, ne faragd le róla... Csak Kolozsvárról felemlítve a képírók: Miklós és Tamás vagy Sándor és Zsigmond grafikusok, meg a képfaragók: Márton és György, István és Péter, a diószegiek, Jenő és Tibor, a szervátiuszok. Egyszerű népünk dalai a zeneoktatás legismertebb eszközévé tudtak lenni a modern világban. Ezzel a gondviselő jóságodból nekünk juttatott örökséggel tudjuk a jövő Európáját, az emberiséget megajándékozni. Növeld bennünk a reményt Istenünk, hogy nem vagyunk másodrangúak, feleslegesek és koldusok.

A magyar haza negyedik nagy kincse az egyszerű nép hétköznapi szorgalma, dolgos keze. Egykor tíz falunak templomot épített, majd katedrálisokat, kővárakat és palotákat, később iskolákat és internátusokat emelt, Nemzeti Színházat és Lánchidat, tiszti akadémiát és Országházat. A történelemben mindig értésünkre adtad, hogy minden nemzedék életében kell lennie egy közös célnak, "szent akaratnak", amely az embereket összefogja, amire illő öntudattal büszkék lehetünk, és az unokák is így mutatják meg unokáiknak. Szilárdítsd meg bennünk, Istenünk az országépítő hitet!

Istenünk, a hála és a kérés mindig a gyermek szava, a dicsőítés és a bűnbánat pedig a felnőtté. Fogadd ezeket most tőlünk, magyar fiaidtól, tieidtől! Tégy minket országod építőivé országunkban! Vésd megkeményített szívünkbe, hogy a szülőföld szeretete, az anyanyelv értékelése, a tehetségek támogatása és a dolgos kezek megbecsülése nélkül semmit sem tudunk megtartani, még kevésbé építeni. Legyen elég erőnk ehhez az alapokat megszilárdítani, a falak megtartó erejére vigyázni, a bensőnkhöz tartozó tereket otthonná szépíteni és mindezt tegyük a Tőled adott, őseinktől örökül hagyott, és általunk alakított szép mívességgel! Ámen.

Elhangzott a Szervátiusz Jenő munkásságáról szóló könyv bemutatóján, a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban 1995-ben (a könyv kiadója: Püski Sándor, szerkesztő: Szervátiusz Tiborné Barna Klára)

Szervátiusz Szalon - 2025. április 28. »

Megnyitottuk a Szalon idei évadát Szervátiusz Tibor halálának hetedik, Trianon 105. évfordulóján. Azért áprilisban emlékeztünk meg a nemzeti gyásznapról is, mert Szervátiusz Tibor művészete Trianon- fogantatású. A nyitó rendezvény ezért egy irodalmi műsor volt "Ez már feltámadás" címmel Szilágyi Enikő, kolozsvári születésű Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész előadásában. A Szőcs Géza költő, egykori kulturális államtitkár, majd miniszterelnöki főtanácsadó által szerkesztett műsor főként erdélyi nagy írók-költők gondolatait tolmácsolta a művésznő kivételes tehetségével. Székely János, Ady Endre, Márai Sándor, Szőcs Géza, Karinthy Frigyes, Farkas Árpád szólt a közönséghez, amely sírt, nevetett, sírt és "feltámadt". - A gyász, akár egyéni, akár nemzeti, soha nem múlik el, csak körbefonja az élet - kezdte köszöntőjét Szervátiusz Klára elnök. Körbefonja az élet, ha olyan , mint egy zöld, reménytadó ág. De ha a sötét erők száraz kóróvá változtatják az életet, félő, hogy a gyász lepi azt el.. Hát, tegyünk ellene, imával, átokkal, ha kell, ellenállással!

Szervátiusz Szalon - 2024. október 17. »

Egy közszájon forgó mondás szerint a csúcson kell abbahagyni.Mi most így tettünk, bezártam a Szervátiusz Szalon ajtaját nemcsak azidei év csúcsát, de azt hiszem a létezésünk (4 év) csúcsát is jelentő Palojtay János zongoraművész koncertjével.A kivételes tehetségű, világhírű művész elkápráztatott, elbűvöltbennünket játékával, kedves , szerény egyéniségével.Kodályt, Bartókot és Debussyt játszott , valamint egy saját impovizatívművét.Jövőre veletek ugyanitt!  2024. október 17. Szervátiusz Szalon Egy közszájon forgó mondás szerint a csúcson kell abbahagyni. Mi most így tettünk, bezártam a Szervátiusz Szalon ajtaját nemcsak az idei év csúcsát , de azt hiszem a létezésünk ( 4 év) csúcsát is jelentő Palojtay János zongoraművész koncertjével. A kivételes tehetségű, világhírű művész elkápráztatott, elbűvölt bennünket játékával, kedves , szerény egyéniségével. Kodályt, Bartókot és Debussyt játszott , valamint egy saját impovizatív művét. Jövőre veletekEgy közszájon forgó mondás szerint a csúcson kell abbahagyni.Mi most így tettünk, bezártam a Szervátiusz Szalon ajtaját nemcsak azidei év csúcsát , de azt hiszem a létezésünk ( 4 év) csúcsát is jelentőPalojtay János zongoraművész koncertjével.A kivételes tehetségű, világhírű művész elkápráztatott, elbűvöltbennünket játékával, kedves , szerény egyéniségével.Kodályt, Bartókot és Debussyt játszott , valamint egy saját impovizatívművét.Jövőre veletek ugyanitt!

2024. évi Szervátiusz Jenő díj »

2024. szeptember 18., BudapestSzervátiusz Szalon,Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége. Szervátiusz Klára köszöntője:Negyvenegy évvel ezelőtt: 1983 szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya napján távozott a földi életből Erdély nagy szobrásza Szervátiusz Jenő. Ezért tartja a Szervátiusz Alapítvány az éves díjátadását szeptemberben, s ezért gyújtottam mécsest a szobrász fényképe előtt a Szervátiusz Szalonban. Néhány pillanatig emlékeztünk rá, s a hat éve eltávozott Szervátiusz Tiborra. Majd feltettem Vörösmarty Mihály költőnk 19. században elhangzott kérdését: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Ma egyértelműen azt mondhatjuk: igen. Igen! Hiszen nemcsak az elme pallérozódott általuk, de a szív, a lélek, az érzelmek is nemesedtek. A 21. század nagy kérdése: Megy-e a technológia által a világ előbb? Azt hiszem, legfeljebb az az igazság, hogy a sok - egyébként csudálatos és elképesztő találmány - által kényelmesebb és gyorsabb lesz az élet. De ez jó az embernek, az emberiségnek? A léleknek? És hová sietünk? Az elmúlás elől úgysem menekülhetünk! Záporoznának még a kérdéseim, de a művészet, a művészek miatt vagyunk most jelen. Idézzük hát ezt meg. Ezt, s a lényegét: „Van keblünkben egy szent vágy fölfelé, hogy egy különbnek, tisztábbnak, végtelennek önként hódoljunk meg, s ott keressük titkát a Nagy Névtelennek.” Két jeles művészünk, akik most átvették a Szervátiusz Jenő -díjat/ösztöndíjat keresik a válaszokat s tovább adják nekünk a titkokat: Xantus Géza a festményeivel, Fülei Balázs zongoraművész a klasszikus zene nagyjainak interpretálásával gazdagítja a lelkünket, életünket. Mert az ember önvalója ez: az Istentől való halhatatlan lélek. Pillantsatok csak Simó István - mától Szervátiusz Tibor Ösztöndíjas -, arcára s láthatjátok áradni a belső tüzet, pedig épp csak elkezdte a művészet útján való járást. És lelkünket emelték fel a zenéjükkel: Razvaljajeva Anansztázia hárfaművész és Annus Réka énekes is.Árkossy István festőművész: Xantus Géza művészetérőlDevich Márton csatornaigazgató, Bartók Rádió: Fülei Balázs zongoraművész