telefon: +36(20)338-9278, email:

dr. Ladocsi Gáspár: Fohász a magyar kultúráért

Gondviselő Istenünk! Saját képmásodra alkottad meg az embert, és arra rendelted, hogy tetszésedre alakítsa a világ arculatát. Ahogy Tőled bűnével elfordult, elhomályosította képmásod felismerhetőségét önmagában, teremtett világod értékeit és szépségeit lerontja, vagy megrontja. E világban a Paradicsomot otthonként adtad nekünk, amit ősszüleink elveszítettek és megkóstoltattad velünk a számkivetettség keserűségét. Kárpótlásul lelkünkbe írtad a testvériesség, az egy családba tartozás vágyát, amely csak álomnak bizonyul a földön. Reményünk életben tartására szívünkbe oltottad a hazaszeretet érzületét, amely a szülőföldhöz: a szülőfaluhoz vagy városhoz láncol minket történelmünk megpróbáltatásaiban és vígabb esztendeiben egyaránt.

A honfoglalásban a hazává lett földet mi nem raboltuk el másoktól. A hazában mindenkit szíves szeretettel láttunk és látunk vendégül: elsőként a tisztességben átvonulni szándékozó keresztes hadakat, a mában az etnikai tisztogatás áldozatait. Csak azt kértük minduntalan, becsüljék és szeressék országunkat, otthonunkat.

A magyar haza első kincse a szülőföld. Gazdagságát, de sokszor és oly könnyelműen eltékozoltuk! Mérgező hulladékokat szórunk szét, és nem csak vegyi anyagokban. Segíts minket, Istenünk, hogy megtegyük mindazt, ami tettekre kötelez szülőföldünk szép határaiért!

A magyar haza második nagy kincse az anyanyelv, amelyet legszebben Neked, a magyarok Isténének imákban, versekben és dalokban köszöntünk meg. Igaz, káromoltunk is és gúnyoltunk is Téged rajta. Divattá és irodalmárerénnyé tettük a trágárkodást; az idegen szavak ma nem csiszolják, hanem koptatják szókincsünket. Ne hagyj minket Istenünk, szavainkban mélyebbre süllyedni!

A magyar haza harmadik kincse nemzedékeink virtusa, vagyis erényei és tehetségei. Mindkettő adomány Tőled, de kitartó emberi küzdelmekben hozták meg szép gyümölcseiket. Virágos kert vala híres Pannónia! Nekünk példát mutató és bennünket patronáló szentjeid kórusába - a legtöbbet a világon - harmincnyolcat az Árpád-ház adott. Évszázadokig a keresztény Európa pajzsa voltunk. Elismert tudósaink a számkivetésben sem engedték elfelejteni a magyart. Képíró- és képfaragó művészeink intettek: szeresd a magyart, ne faragd le róla... Csak Kolozsvárról felemlítve a képírók: Miklós és Tamás vagy Sándor és Zsigmond grafikusok, meg a képfaragók: Márton és György, István és Péter, a diószegiek, Jenő és Tibor, a szervátiuszok. Egyszerű népünk dalai a zeneoktatás legismertebb eszközévé tudtak lenni a modern világban. Ezzel a gondviselő jóságodból nekünk juttatott örökséggel tudjuk a jövő Európáját, az emberiséget megajándékozni. Növeld bennünk a reményt Istenünk, hogy nem vagyunk másodrangúak, feleslegesek és koldusok.

A magyar haza negyedik nagy kincse az egyszerű nép hétköznapi szorgalma, dolgos keze. Egykor tíz falunak templomot épített, majd katedrálisokat, kővárakat és palotákat, később iskolákat és internátusokat emelt, Nemzeti Színházat és Lánchidat, tiszti akadémiát és Országházat. A történelemben mindig értésünkre adtad, hogy minden nemzedék életében kell lennie egy közös célnak, "szent akaratnak", amely az embereket összefogja, amire illő öntudattal büszkék lehetünk, és az unokák is így mutatják meg unokáiknak. Szilárdítsd meg bennünk, Istenünk az országépítő hitet!

Istenünk, a hála és a kérés mindig a gyermek szava, a dicsőítés és a bűnbánat pedig a felnőtté. Fogadd ezeket most tőlünk, magyar fiaidtól, tieidtől! Tégy minket országod építőivé országunkban! Vésd megkeményített szívünkbe, hogy a szülőföld szeretete, az anyanyelv értékelése, a tehetségek támogatása és a dolgos kezek megbecsülése nélkül semmit sem tudunk megtartani, még kevésbé építeni. Legyen elég erőnk ehhez az alapokat megszilárdítani, a falak megtartó erejére vigyázni, a bensőnkhöz tartozó tereket otthonná szépíteni és mindezt tegyük a Tőled adott, őseinktől örökül hagyott, és általunk alakított szép mívességgel! Ámen.

Elhangzott a Szervátiusz Jenő munkásságáról szóló könyv bemutatóján, a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban 1995-ben (a könyv kiadója: Püski Sándor, szerkesztő: Szervátiusz Tiborné Barna Klára)

2021. évi Szervátiusz Jenő díj »

2021. szeptember 15. A Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége az alapítvány székházában. Szervátiusz Klára elnök köszöntötte a vendégeket, majd emlékezett a díjak névadóiról: Szervátiusz Jenőről és Szervátiusz Tiborról. A dátum: szeptember 15. Szervátiusz Jenő halálának időpontja, aki 38 évvel ezelőtt fejezte be Budapesten földi életét. A nap egyébként a fájdalmas Szűzanya napja. S nem véletlen - mint ahogyan semmi sem az az életben - mondta - az elnök -, hogy a nagy erdélyi-magyar szobrász ezen napon halt meg: sok fájdalmat, szenvedést élt meg életében. Ezek jórészét a kisebbségi sors mérte rá és fiára is. Ám nem keseredett bele a bajokba, átmentette életét a munkával, a faragással. “Minél inkább rúgtak, annál többet dolgoztam.” - vallja egy interjúban. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Homoki Gábor kárpátaljai festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért Petrás Alina moldvai csángó származású keramikusművész, népdalénekes - az ősi magyar jelképeink egyedi, színes ábrázolásáért, a népi kultúra népszerűsítéséért Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat Bíró Borbála marosvásárhelyi diák vehetett át - ígéretes tehetségéért és közösségformáló magatartásáért Áldást mondott: Majercsik János Oguz táltos. A Szervátiusz Jenő-díjasok méltatása alább olvasható:Dr. Dupka György: Homoki Gábor laudációjaPéterbencze Anikó: Petrás Alina laudációja

Mindörökké Erdély »

Az erdélyi Népújság.ro-n Mindörökké Erdély - Beszélgetőkönyv Szervátiusz Tiborról címmel készült írás olvasható.

Megnyílt a Szervátiusz Szalon »

2021. június 24. Megnyílt a Szervátiusz Szalon az alapítvány székházában. A Kossuth Rádióban, a Gondolat-jel ben így kommentelték a hírt: Új színfolttal gazdagodott Budapest kulturális palettája! A mellékelt linken hallható az interjú, amelyben Szervátiusz Klára beszél a Szalonról Csűrös Csilla mikrofonja előtt:InterjúVálogatott, szép közönséggel, vastapssal kezdődött el a Szervátiusz Szalon története. Hoppál Péter, a Parlament Kulturális Bizottságának elnökhelyettese köszöntőjében méltatta a két Szervátiuszt, s felidézte a személyes emlékeit. Csűrös Csilla vezető szerkesztő a megnyitón bemutatott, az alapítvány gondozásában megjelent kötetről : az Emeled fel, Uram, népemet címűről osztotta meg a közönséggel személyes benyomásait, s méltatta a neves keramikus-énekest. Petrás Mária és Petrás Alina Kiss Krisztián kobzos kíséretével csodálatos műsort adott a csángó-magyar népdalokból. Szervátiusz Klára, elnök, a Szalon irányítója így köszöntette a résztvevőket: Nem tettem minősítő jelzőt a Szalon szó elé, egyrészt mert szép így az alliteráció: Szervátiusz Szalon, másrészt mert a Szervátiusz név, s a két Szervátiusz, akik - Temesi Ferenc szavaival -, a magyar képzőművészet ikertornyai, már kijelölik az utat és a feladatot. Miért a Petrás-könyv bemutatója a megnyitó esemény? A jelképes cím miatt. Mert ahogyan a neves keramikus művész naponta így fohászkodik az Istenhez: emeled fel népemet, úgy szándékozunk mi a két Szervátiusz szellemiségében a nemzet felmelegedéséért dolgozni változatlanul. Petrás Mária már igen magasra emelet népét: a moldvai-csángó-magyarságot hiteles, tisztaforrású, kivételes művészetével, hiteles, tiszta, hittel teli lényének fényével. Ahová filmeletetett egy nép, ott is marad az. Ha a csángó nevet a valódi értelmében használjuk: erőset jelent a hun hagyományban. Bizony kellett is az erő, főleg a lelki, az Istentől kapott, hogy ez a kicsiny magyar csoport megmaradjon ezer évnél régebb óta az elzártságban. Szervátiusz Tibor többször mondta, hogy amikor az 1950-es években Moldvában járt, az öreg apókák a kérdésre: hogy kerültek oda, így válaszoltak: Attila apánk telepített minket ide. Az erőt, a hittel, az Isten rendje szerint élők erejét, annak hatását példázzák nekünk, mutatták fel a moldvai csángó-magyarok. S ha földi értelemben valóban elvesznek is - amitől Petrás Mária fél -, akkor sem lesz megsemmisülés. Megtermékenyítették a lelkünket, s így beteljesítették a küldetést. Örökre gazdagítja történetük, életük a mindenséget. Az előszót Döbrentei Kornél neves költő írta, a férj. Ezt a nagy ívű esszét közöljük teljes terjedelemben. Döbrentei Kornél: Hinta leng kivirágos almafán Csűrös Csilla köszöntője a Sservátiusz Szalon megnyitóján