telefon: +36(20)338-9278, email:

Gombos Gyula: Fönt a csillagos eget...

Nem vagyok szakértő semmiben, csak szeretem a szépet. Fönt a csillagos eget a teliholddal, itt alant az engem körülvevő életet, a nagy vizeket, a Sváb-hegy mögé lebukó vöröslő napkorongot. Az egész teremtett világot s benne a teremtő embert. Irodalomban, zenében és művészetekben. Ez ami köt Szervátiusz Tiborhoz, a szobrászhoz, a teremtő művészhez.

S mivelhogy több mint negyven évig emigránsként külföldön éltem, viszonylag későn ismertem meg személyesen. Ma is jól emlékszem rá: Püski Sándoréknál nagy társaság volt együtt, mi is ott voltunk a vendégek közt, Szervátiusz Tibor egy magas támlájú szikár karosszékben ült, szép magyar arcával, deres hajával, csöndesen, szerényen, mégis méltóságosan. És a vacsoraasztalnál pedig nagyon szűkszavú volt.

Műveit még később ismerhettem csak meg. Azt hiszem, először egy kiállításon láttam. Aztán a műtermében, majd fényképeken, sok-sok fényképen, egy gyönyörű albumban. A műtermében láttam a fekete andezitből készült Ady-fejet, amiért több ezer kötetes könyvtáram felét odaadnám. És semmiképp sem véletlen, hogy Szervátiusz Tibor Adyn kívül még két magyar író fejét mintázta meg: Móricz Zsigmondét és Szabó Dezsőét. Ők hárman együtt huszadik századi irodalmunk nagy magyar triásza.

Igen, a magyarság és a múltja, - ez ami szól, sír, panaszkodik, kiált Szervátiusz Tibor műveiből. Az a magyarság, amely a róla elnevezett országban ezer-éves történelme során jobbára alattvaló volt, nem uralkodó. S aki nyitott szemmel néz szét ebben az országban, látja, hogy ez ma sincs másképp. Hát még a Trianonnal elszakított részeken, mindenekelőtt Erdélyben, ahonnan Szervátiusz Tibor származik. Ott nemcsak alattvaló, de elnyomott kisebbség is. Ezért az Erdélyért és elnyomott népéért Szervátiusz nemcsak szól és kiált, de nagy erővel csodálatosan kifejezésre is juttatja. Művei úgy hatnak rám, mint kőből vagy kőbe vésett, fából vagy fába faragott, bronzból öntött vagy vasból kalapált monumentális balladák.

Szervátiusz Tibor természetesen huszadik századi ember. Mindent tud, amit e kor szobrászai tudnak. És alkalmazza is. Ötvözi a modernt a régivel, az erdélyi ősrégivel. De úgy, hogy az erdélyi ősrégi hasonítja magához a nyugati modernt és nem fordítva. Eredetiségének ez az egyik titka. A másik az, hogy ember, időtlenül. Mint ahogy az volt minden nagy alkotónk irodalmunkban és zenénkben egyaránt. S ez nem is lehet másképp. Hiszen minden valamirevaló magyar - főleg alkotó - csak úgy lehet magyar, ha először ember. Enélkül magyarsága könnyen lehet üres, retorikus ágálás.

Aki kézbe veszi ezt az albumot, annak azt ajánlom, hogy ne lapozza csak úgy át, mintha tárlaton sétálna. Ezt az albumot böngészni kell. Vissza-vissza kell térni egy-egy fotójához, mert az minden alkalommal mond valami újat. Kimeríthetetlenül.

 

1999

2021. évi Szervátiusz Jenő díj »

2021. szeptember 15. A Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége az alapítvány székházában. Szervátiusz Klára elnök köszöntötte a vendégeket, majd emlékezett a díjak névadóiról: Szervátiusz Jenőről és Szervátiusz Tiborról. A dátum: szeptember 15. Szervátiusz Jenő halálának időpontja, aki 38 évvel ezelőtt fejezte be Budapesten földi életét. A nap egyébként a fájdalmas Szűzanya napja. S nem véletlen - mint ahogyan semmi sem az az életben - mondta - az elnök -, hogy a nagy erdélyi-magyar szobrász ezen napon halt meg: sok fájdalmat, szenvedést élt meg életében. Ezek jórészét a kisebbségi sors mérte rá és fiára is. Ám nem keseredett bele a bajokba, átmentette életét a munkával, a faragással. “Minél inkább rúgtak, annál többet dolgoztam.” - vallja egy interjúban. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Homoki Gábor kárpátaljai festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért Petrás Alina moldvai csángó származású keramikusművész, népdalénekes - az ősi magyar jelképeink egyedi, színes ábrázolásáért, a népi kultúra népszerűsítéséért Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat Bíró Borbála marosvásárhelyi diák vehetett át - ígéretes tehetségéért és közösségformáló magatartásáért Áldást mondott: Majercsik János Oguz táltos. A Szervátiusz Jenő-díjasok méltatása alább olvasható:Dr. Dupka György: Homoki Gábor laudációjaPéterbencze Anikó: Petrás Alina laudációja

Mindörökké Erdély »

Az erdélyi Népújság.ro-n Mindörökké Erdély - Beszélgetőkönyv Szervátiusz Tiborról címmel készült írás olvasható.

Megnyílt a Szervátiusz Szalon »

2021. június 24. Megnyílt a Szervátiusz Szalon az alapítvány székházában. A Kossuth Rádióban, a Gondolat-jel ben így kommentelték a hírt: Új színfolttal gazdagodott Budapest kulturális palettája! A mellékelt linken hallható az interjú, amelyben Szervátiusz Klára beszél a Szalonról Csűrös Csilla mikrofonja előtt:InterjúVálogatott, szép közönséggel, vastapssal kezdődött el a Szervátiusz Szalon története. Hoppál Péter, a Parlament Kulturális Bizottságának elnökhelyettese köszöntőjében méltatta a két Szervátiuszt, s felidézte a személyes emlékeit. Csűrös Csilla vezető szerkesztő a megnyitón bemutatott, az alapítvány gondozásában megjelent kötetről : az Emeled fel, Uram, népemet címűről osztotta meg a közönséggel személyes benyomásait, s méltatta a neves keramikus-énekest. Petrás Mária és Petrás Alina Kiss Krisztián kobzos kíséretével csodálatos műsort adott a csángó-magyar népdalokból. Szervátiusz Klára, elnök, a Szalon irányítója így köszöntette a résztvevőket: Nem tettem minősítő jelzőt a Szalon szó elé, egyrészt mert szép így az alliteráció: Szervátiusz Szalon, másrészt mert a Szervátiusz név, s a két Szervátiusz, akik - Temesi Ferenc szavaival -, a magyar képzőművészet ikertornyai, már kijelölik az utat és a feladatot. Miért a Petrás-könyv bemutatója a megnyitó esemény? A jelképes cím miatt. Mert ahogyan a neves keramikus művész naponta így fohászkodik az Istenhez: emeled fel népemet, úgy szándékozunk mi a két Szervátiusz szellemiségében a nemzet felmelegedéséért dolgozni változatlanul. Petrás Mária már igen magasra emelet népét: a moldvai-csángó-magyarságot hiteles, tisztaforrású, kivételes művészetével, hiteles, tiszta, hittel teli lényének fényével. Ahová filmeletetett egy nép, ott is marad az. Ha a csángó nevet a valódi értelmében használjuk: erőset jelent a hun hagyományban. Bizony kellett is az erő, főleg a lelki, az Istentől kapott, hogy ez a kicsiny magyar csoport megmaradjon ezer évnél régebb óta az elzártságban. Szervátiusz Tibor többször mondta, hogy amikor az 1950-es években Moldvában járt, az öreg apókák a kérdésre: hogy kerültek oda, így válaszoltak: Attila apánk telepített minket ide. Az erőt, a hittel, az Isten rendje szerint élők erejét, annak hatását példázzák nekünk, mutatták fel a moldvai csángó-magyarok. S ha földi értelemben valóban elvesznek is - amitől Petrás Mária fél -, akkor sem lesz megsemmisülés. Megtermékenyítették a lelkünket, s így beteljesítették a küldetést. Örökre gazdagítja történetük, életük a mindenséget. Az előszót Döbrentei Kornél neves költő írta, a férj. Ezt a nagy ívű esszét közöljük teljes terjedelemben. Döbrentei Kornél: Hinta leng kivirágos almafán Csűrös Csilla köszöntője a Sservátiusz Szalon megnyitóján