-
Ister-pár, 2006, mészkő, 3m x 3m x 9m, Tát
-
Boldogasszonykő, 2000, carrarai márvány, 5m x 7,5m x 1m, Győr, Püspökvár
-
Kolozsvári Piéta, 1957, mészkő, 1,1m x 1,1m x 20cm, Kolozsvári Szent Mihály Székesegyház
-
Kolozsvári Krisztus, 1964, hegesztett vas, 3m x 3m x 30cm
Kovács István: Kolozsvári Krisztus
Szervátiusz Tibor műtermében
Spartacus katonáit keresztre feszítették a rómaiak. Nyomon
követve küzdelmüket, haláluk elképzelése megrendítőbb volt,
mint a templomi arcú Krisztusok látványa. A szenvedés és a
szelídség együttes jelenléte, melynek kettőségéből mindig az
utóbbi az uralkodó, valahogy a beletörődést és a megalkuvást
jelenti nekem.
De láttam egy Krisztust, aki az emberek védelmében föllázadt
az Isten ellen. Láttam Krisztust, aki nem engedte keresztre
feszíteni magát, és nem engedte, hogy föltámasszák. Mindig ez a
két méter magas szürke csontváz zuhan felém, hogy kitárt
karjaival és a hatalmas szögekre görbülő ujjakkal magához
emeljen.
Láttam a pillanatot, amikor Krisztust keresztfára emelték, de
még sem keze, se gerince nem érintette azt. A föltámadás
pillanatát láttam, Krisztus keze és gerince már szabad volt. A
halál s az élet érintkezésének görcsös vonalát hordom
magamban, amit a szobor torz fémkoronája belém hasított. A
hegyek közé zárt tó jéglencséjén az elsüllyedt ember ezerszeres
nagyításban látja a havasokat, a bércek közt már a felhők is
hóhegyeknek tűnnek, s e fordított kúp belső csúcspontjában már
csak a Fémkrisztushoz menekülhet az ember. De eljutsz-e
a bordák labirintusán a szívig? Nem kell kard, és nem kell fonál,
elég, ha e föld s e nép canossaköpenye megérint. Ha ezt nem
érzed, nézheted tovább, mint valami idegenforgalmi
nevezetességet.