telefon: +36(20)338-9278, email:

Vajon kell-e portré?

Részlet Koczogh Ákoshoz írt levélből

Vajon kell-e portré? S ha egyáltalán kell, milyen is legyen az? Régi értelmében ennek ma már nem is érdemes neki fogni, hacsak egyszer a divat nem hozza újra magával. Az új lehetőségek meg végtelenek. Kötött gyakorlat szabadon választott előadásban. Szubjektív és objektív szemlélet. Nehéz ezeket összeházasítani, de hátha néha muszáj? Ha belső hang kényszerít arra, hogy magam körül lássam őket, kiket szeretek. Megidézzem inkább szellemüket, mint fizikai valójukat? Hogy körülem keringenek? Akkor inkább megcsinálom magamnak, ahogy én látom és akarom, s ezek így is születtek. Hivatalos igény csak egy van közöttük: a színház Móricz-feje, az is messze túllépi a konvenciókat. A kerek Móriczban minden gömbölyű piknikussága ellenére nagy alföldi erő, félelmetesen ősi, földhözkötöttség, parasztiság, rejtelmes, bálványszerű komolyság van, sajnos, a fénykép ezt egyáltalán nem érezteti. De nagyon jól határoztad meg a lényegét. Nagyon szépen, s az én véleményemmel azonos síkon írsz a fekete Adyról is, meg az andezitról. A Bartóknál is majdnem mindenben egyezik a véleményünk, főleg abban, hogy még nem elég, még nem oly hatalmas, mint ő. S lehet, a plasztika kevés is arra, hogy az ő szabad szárnyalását kövesse. Vagy talán csak éppen másra való, mint ilyen célokra? Kevés a véleményünk közti különbség, s én ezt a keveset mondanám el. Ez a szobor is túl szubjektív, nem állja meg a helyét az objektív vizsgálat tüzében. Élményeim is egészen egyéniek, s mondhatni érintetlenek vele kapcsolatban. Ti egész biztosan másként ismeritek, hűbben, valóságosabban, sokoldalúbban is. Ott élt, láttátok, ismertétek, hallottátok, sok fényképe ismeretes nálatok, s már sok mű is készült róla. Tehát van egy bizonyos konvenciója. Én itt egyedül a magam zárt elszigeteltségében másként ismerkedtem vele. Elsősorban zenéjével (állítólag nekem van Kolozsvárt a legnagyobb Bartók-lemezgyűjteményem). Ez lett az én nagy, kiinduló élményem. Tehát már nem az élő Bartók, az ember, hanem a visszatért lelke, megkristályosodott tiszta szellemisége. Szigorú, hatalmas, zárt acélszerkezet, zenéjének szétnyíló diszharmóniája talán éppen ezt hangsúlyozza, a zártságból, kötöttségből kirobbanni akarás feszültségét. Ilyen volt mint előadóművész is. Én az egyszerű mészkövet találónak és kifejezőnek, sőt hozzá méltónak találtam. Primitív anyag, lyukacsos felülete természetszeretetét, egyszerű emberségét sugallja. Természet embere a gépkorszakban. (Talán nem igényel fényesen csillogó fémet, gránitot.) A forma egyszerű, homogén. Maszkszerűsége a hazai és idegen faragott népi maszkokra utal. Egyszerű, népi forma, lapos, kemény és merev asszociáció, zenei megfelelőjével, a pentatonnal. Öthatod az alap. És talán a III, zongoraverseny lassú tétele alig több, vagy bonyolultabb ennél. Más művei is hasonlóan. Igen, az egyszerűségen belül végtelen gazdagság, feszültség és erő. Ezt kapja a szemlélő a kőmaszk belsejében, ha a kivájt ablakokon, a mély szemüregeken át behatol az agyba, az idegek közé. Ott van talán a meg nem magyarázható és általam sem kijátszott titok. Tehát kontrasztra, külső, lefojtott, feszült, szuggesztív nyugalomra és belső, robbanékony, bonyolult szerkezetű érzésvilágra alapoztam. Diszharmóniára a harmónián belül. Elvontság, a szellemi ember gondolati és fizikai fegyelme, a zene légies anyagtalansága, testi betegsége és gyengesége, amit a kísértetiesen fehér mészkő sugall, mely nincs alaphoz se kötve, nem kellemes jelenség, nem idillikusan szép, de nem is groteszk karikatúra. Minden embersége ellenére ember az embertelenségben, hazájában, a nagy világban bolyongó, világvárosokban is nagy magányos (szóló szonáta hegedűre). Szabadabb megfogalmazások után is talán csak ide térnék vissza, mint a többi példa is igazolja. Kevés a portrélehetősége. Ezt csak egy hatalmas, rá emlékeztető térben elhelyezett, nagy emberi élményt adó acélszerkezet tudná kifejezni. Mint "portrét", ezt az igen bonyolult komplexumot éppen a rá jellemző szerény, egyszerű, ősi, természethez való kötöttségére jellemző anyagba és formába akartam zárni. Bezárni valamibe, amin belül pattannak, feszülnek az ellentétek, és ki akarnak onnan törni. Én „éteri" lénnyé akartam tenni, aki talán nálunk magasabb rendű, tiszta szellemiséggé tudott alakulni.

(Kolozsvár,1964)

 

Szervátiusz Szalon - 2025. április 28. »

Megnyitottuk a Szalon idei évadát Szervátiusz Tibor halálának hetedik, Trianon 105. évfordulóján. Azért áprilisban emlékeztünk meg a nemzeti gyásznapról is, mert Szervátiusz Tibor művészete Trianon- fogantatású. A nyitó rendezvény ezért egy irodalmi műsor volt "Ez már feltámadás" címmel Szilágyi Enikő, kolozsvári születésű Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész előadásában. A Szőcs Géza költő, egykori kulturális államtitkár, majd miniszterelnöki főtanácsadó által szerkesztett műsor főként erdélyi nagy írók-költők gondolatait tolmácsolta a művésznő kivételes tehetségével. Székely János, Ady Endre, Márai Sándor, Szőcs Géza, Karinthy Frigyes, Farkas Árpád szólt a közönséghez, amely sírt, nevetett, sírt és "feltámadt". - A gyász, akár egyéni, akár nemzeti, soha nem múlik el, csak körbefonja az élet - kezdte köszöntőjét Szervátiusz Klára elnök. Körbefonja az élet, ha olyan , mint egy zöld, reménytadó ág. De ha a sötét erők száraz kóróvá változtatják az életet, félő, hogy a gyász lepi azt el.. Hát, tegyünk ellene, imával, átokkal, ha kell, ellenállással!

Szervátiusz Szalon - 2024. október 17. »

Egy közszájon forgó mondás szerint a csúcson kell abbahagyni.Mi most így tettünk, bezártam a Szervátiusz Szalon ajtaját nemcsak azidei év csúcsát, de azt hiszem a létezésünk (4 év) csúcsát is jelentő Palojtay János zongoraművész koncertjével.A kivételes tehetségű, világhírű művész elkápráztatott, elbűvöltbennünket játékával, kedves , szerény egyéniségével.Kodályt, Bartókot és Debussyt játszott , valamint egy saját impovizatívművét.Jövőre veletek ugyanitt!  2024. október 17. Szervátiusz Szalon Egy közszájon forgó mondás szerint a csúcson kell abbahagyni. Mi most így tettünk, bezártam a Szervátiusz Szalon ajtaját nemcsak az idei év csúcsát , de azt hiszem a létezésünk ( 4 év) csúcsát is jelentő Palojtay János zongoraművész koncertjével. A kivételes tehetségű, világhírű művész elkápráztatott, elbűvölt bennünket játékával, kedves , szerény egyéniségével. Kodályt, Bartókot és Debussyt játszott , valamint egy saját impovizatív művét. Jövőre veletekEgy közszájon forgó mondás szerint a csúcson kell abbahagyni.Mi most így tettünk, bezártam a Szervátiusz Szalon ajtaját nemcsak azidei év csúcsát , de azt hiszem a létezésünk ( 4 év) csúcsát is jelentőPalojtay János zongoraművész koncertjével.A kivételes tehetségű, világhírű művész elkápráztatott, elbűvöltbennünket játékával, kedves , szerény egyéniségével.Kodályt, Bartókot és Debussyt játszott , valamint egy saját impovizatívművét.Jövőre veletek ugyanitt!

2024. évi Szervátiusz Jenő díj »

2024. szeptember 18., BudapestSzervátiusz Szalon,Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége. Szervátiusz Klára köszöntője:Negyvenegy évvel ezelőtt: 1983 szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya napján távozott a földi életből Erdély nagy szobrásza Szervátiusz Jenő. Ezért tartja a Szervátiusz Alapítvány az éves díjátadását szeptemberben, s ezért gyújtottam mécsest a szobrász fényképe előtt a Szervátiusz Szalonban. Néhány pillanatig emlékeztünk rá, s a hat éve eltávozott Szervátiusz Tiborra. Majd feltettem Vörösmarty Mihály költőnk 19. században elhangzott kérdését: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Ma egyértelműen azt mondhatjuk: igen. Igen! Hiszen nemcsak az elme pallérozódott általuk, de a szív, a lélek, az érzelmek is nemesedtek. A 21. század nagy kérdése: Megy-e a technológia által a világ előbb? Azt hiszem, legfeljebb az az igazság, hogy a sok - egyébként csudálatos és elképesztő találmány - által kényelmesebb és gyorsabb lesz az élet. De ez jó az embernek, az emberiségnek? A léleknek? És hová sietünk? Az elmúlás elől úgysem menekülhetünk! Záporoznának még a kérdéseim, de a művészet, a művészek miatt vagyunk most jelen. Idézzük hát ezt meg. Ezt, s a lényegét: „Van keblünkben egy szent vágy fölfelé, hogy egy különbnek, tisztábbnak, végtelennek önként hódoljunk meg, s ott keressük titkát a Nagy Névtelennek.” Két jeles művészünk, akik most átvették a Szervátiusz Jenő -díjat/ösztöndíjat keresik a válaszokat s tovább adják nekünk a titkokat: Xantus Géza a festményeivel, Fülei Balázs zongoraművész a klasszikus zene nagyjainak interpretálásával gazdagítja a lelkünket, életünket. Mert az ember önvalója ez: az Istentől való halhatatlan lélek. Pillantsatok csak Simó István - mától Szervátiusz Tibor Ösztöndíjas -, arcára s láthatjátok áradni a belső tüzet, pedig épp csak elkezdte a művészet útján való járást. És lelkünket emelték fel a zenéjükkel: Razvaljajeva Anansztázia hárfaművész és Annus Réka énekes is.Árkossy István festőművész: Xantus Géza művészetérőlDevich Márton csatornaigazgató, Bartók Rádió: Fülei Balázs zongoraművész