telefon: +36(20)338-9278, email:

Nemeskürty István: Vissza az ősforrásokhoz

Szervátiusz Tibor azokhoz az ősforrásokhoz nyúl vissza, melyeket - mint egy sztyeppei kultúra bizonyítékait - a többi között a magyar pásztornép faragásai is őriznek.

Mindebből következőleg szinte természetes, hogy Szervátiusz egyik ihletője a magyar történelem. Őrződik ez a művészportréin, mint például a Bartók-Kodály-emlékművön. A történelem számára az ősi múlttal azonos. "Bálványfaragásai" a mítikus homályba vesző múlt képét teremtik élővé, az archaikusan mozdulatlannak tetsző arcokon rejtélyes mosoly világít. S ez a mosoly mintha az ábrázolt népi alakok-arcok nyugodt, bölcs bizalmát árasztanák felénk, s egyben reménységet is, hogy a magyar nép - történetének minden tragikus mozzanata ellenére is - rendíthetetlenül, makacsul és elszántan él tovább. Hogy ez a mi történelmünk milyen tragikus, annak átélésére elég egy pillantást vetnünk Szervátiusz Börtön című alkotására. Emberi arcok és testrészek derengenek elő a rácsok és a szögesdrótok homályából. Rémülettől dermedt tekintetükből reménytelenség és kiszolgáltatottság árad: egy egész nép szenved a zsarnokság börtönében.

A német szobrászművészek számára legtöbbször a görög-római művészet és mitológus történelem volt példaadó. Empedoklesz, ez a görög-római csodadoktor, népboldogító, akinek királyi koronát ajánlott föl az érte rajongó nép, tűzhalált halt az Etna tűzhányó lávaizzásában. Évezredek óta a népe üdvéért tűzhalált is vállalni kész szabadsághős jelképe ő.

Az áldozat tehát a tűzhalált halt népi hős. Ilyen népi hős Szervátiusz Dózsa-emlékművének alakja is, pontosabban annak földi maradványai. Vegyük szemügyre ezt a szobrot! Az emberi test a tűz martaléka lett, szelleme azonban makacsul tovább él. Nem hunyt ki ebben a szétroncsolt, megkínzott testben; változatlanul ott lüktet egy annyiszor halálra ítélt népben; az elszenesedett csontok a számtalan háborúban lerombolt és agyonbombázott házakat, falvakat és városokat helyettesítik. Egy meggyötört nép jelképe, amint arra Csoóri Sándor is utalt több alkalommal.

Mint látható, Szervátiusz és általában a magyar szobrászművészet nem a görög mitológiából merít, hanem az ősi hagyományból. (Mint például Medgyessy Ferenc.) Dózsa György székely katona volt, aki a pápa által meghirdetett keresztes hadjárat vezéreként a török támadók ellen készült vonulni, de akinek mozgalma 1514-ben a hatalmasságok elleni fölkelésbe torkollott. A parasztháborút leverték; Dózsát - a néphit szerint - tüzes trónuson kivégezték. Teste a tűz martalékává vált, szelleme azonban egy zsarnokság ellen küzdő nép örök jelképeként él tovább.

Nézzék meg ezt a szobrot! Csakugyan halottat ábrázol? Igen, ez kétségkívül egy kivégzett, agyonkínzott ember teste. Mégis ugyanakkor van az egész jelenségben valami a bosszú rémületes angyalának rettegést keltő megjelenéséből. Borzadállyal vegyes félelemmel állunk előtte, mint alattvalói...

Lessing írja a Laokoonjában: „A testek mint műalkotások sohasem csupán a térben léteznek, hanem mindig az időben is.” Ez a Dózsa-emlékmű sem csupán itt és most, ebben a térben, e középkor óta létező spandaui citadellában, ebben a gótikus téglaerődítményben létezik, hanem az örök időben, a magyar nép szenvedéseinek jelképeként.

(Elhangzott a szobrász kiállításának megnyitóján. Berlin-Spandau,1992. január 23.)

2021. évi Szervátiusz Jenő díj »

2021. szeptember 15. A Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége az alapítvány székházában. Szervátiusz Klára elnök köszöntötte a vendégeket, majd emlékezett a díjak névadóiról: Szervátiusz Jenőről és Szervátiusz Tiborról. A dátum: szeptember 15. Szervátiusz Jenő halálának időpontja, aki 38 évvel ezelőtt fejezte be Budapesten földi életét. A nap egyébként a fájdalmas Szűzanya napja. S nem véletlen - mint ahogyan semmi sem az az életben - mondta - az elnök -, hogy a nagy erdélyi-magyar szobrász ezen napon halt meg: sok fájdalmat, szenvedést élt meg életében. Ezek jórészét a kisebbségi sors mérte rá és fiára is. Ám nem keseredett bele a bajokba, átmentette életét a munkával, a faragással. “Minél inkább rúgtak, annál többet dolgoztam.” - vallja egy interjúban. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Homoki Gábor kárpátaljai festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért Petrás Alina moldvai csángó származású keramikusművész, népdalénekes - az ősi magyar jelképeink egyedi, színes ábrázolásáért, a népi kultúra népszerűsítéséért Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat Bíró Borbála marosvásárhelyi diák vehetett át - ígéretes tehetségéért és közösségformáló magatartásáért Áldást mondott: Majercsik János Oguz táltos. A Szervátiusz Jenő-díjasok méltatása alább olvasható:Dr. Dupka György: Homoki Gábor laudációjaPéterbencze Anikó: Petrás Alina laudációja

Mindörökké Erdély »

Az erdélyi Népújság.ro-n Mindörökké Erdély - Beszélgetőkönyv Szervátiusz Tiborról címmel készült írás olvasható.

Megnyílt a Szervátiusz Szalon »

2021. június 24. Megnyílt a Szervátiusz Szalon az alapítvány székházában. A Kossuth Rádióban, a Gondolat-jel ben így kommentelték a hírt: Új színfolttal gazdagodott Budapest kulturális palettája! A mellékelt linken hallható az interjú, amelyben Szervátiusz Klára beszél a Szalonról Csűrös Csilla mikrofonja előtt:InterjúVálogatott, szép közönséggel, vastapssal kezdődött el a Szervátiusz Szalon története. Hoppál Péter, a Parlament Kulturális Bizottságának elnökhelyettese köszöntőjében méltatta a két Szervátiuszt, s felidézte a személyes emlékeit. Csűrös Csilla vezető szerkesztő a megnyitón bemutatott, az alapítvány gondozásában megjelent kötetről : az Emeled fel, Uram, népemet címűről osztotta meg a közönséggel személyes benyomásait, s méltatta a neves keramikus-énekest. Petrás Mária és Petrás Alina Kiss Krisztián kobzos kíséretével csodálatos műsort adott a csángó-magyar népdalokból. Szervátiusz Klára, elnök, a Szalon irányítója így köszöntette a résztvevőket: Nem tettem minősítő jelzőt a Szalon szó elé, egyrészt mert szép így az alliteráció: Szervátiusz Szalon, másrészt mert a Szervátiusz név, s a két Szervátiusz, akik - Temesi Ferenc szavaival -, a magyar képzőművészet ikertornyai, már kijelölik az utat és a feladatot. Miért a Petrás-könyv bemutatója a megnyitó esemény? A jelképes cím miatt. Mert ahogyan a neves keramikus művész naponta így fohászkodik az Istenhez: emeled fel népemet, úgy szándékozunk mi a két Szervátiusz szellemiségében a nemzet felmelegedéséért dolgozni változatlanul. Petrás Mária már igen magasra emelet népét: a moldvai-csángó-magyarságot hiteles, tisztaforrású, kivételes művészetével, hiteles, tiszta, hittel teli lényének fényével. Ahová filmeletetett egy nép, ott is marad az. Ha a csángó nevet a valódi értelmében használjuk: erőset jelent a hun hagyományban. Bizony kellett is az erő, főleg a lelki, az Istentől kapott, hogy ez a kicsiny magyar csoport megmaradjon ezer évnél régebb óta az elzártságban. Szervátiusz Tibor többször mondta, hogy amikor az 1950-es években Moldvában járt, az öreg apókák a kérdésre: hogy kerültek oda, így válaszoltak: Attila apánk telepített minket ide. Az erőt, a hittel, az Isten rendje szerint élők erejét, annak hatását példázzák nekünk, mutatták fel a moldvai csángó-magyarok. S ha földi értelemben valóban elvesznek is - amitől Petrás Mária fél -, akkor sem lesz megsemmisülés. Megtermékenyítették a lelkünket, s így beteljesítették a küldetést. Örökre gazdagítja történetük, életük a mindenséget. Az előszót Döbrentei Kornél neves költő írta, a férj. Ezt a nagy ívű esszét közöljük teljes terjedelemben. Döbrentei Kornél: Hinta leng kivirágos almafán Csűrös Csilla köszöntője a Sservátiusz Szalon megnyitóján