telefon: +36(20)338-9278, email:

Döbrentei Kornél: A Fájdalom kapuján át

Szervátiusz Tibornak főhajtással élete és életműve előtt


Gyécse kagannak és Szent Istvánnak,

az Atya, a Fiú s a Szentlélek

külön sorsot s közös terhet szántak,

mint Nektek: apának s a fiúnak,

hozzá gigász-tehetséget mértek,

bírni roppant súlyát küldetésnek,

meglelni ösvényét a kiútnak.


A Botond-i génerős buzogány

tátongó rést szakított az idő

törhetetlen bizánci bronzfalán:

szabadító seb-hasadás, dicső,

mert rajta mámorítón áthat

’56-os cirkli-zászlós távlat,

bár bénítón roskasztó bornyú ám

-több ezer évvel tömve a málha-,

mindig széllel szemközt, hegynek hágva,

belépnünk a Fájdalom kapuján,

nem kuporogva ínséges küszöbén,

ám délceg-elszánt, nyakas-büszkén,

szembe nézve, oda biz’ betérünk,

kínjainkról le sohase késünk,

s mintha helyettünk vezeklést hordna,

virrasztva fohászokat szül értünk,

gyásza, mintha lobot vetett volna,

s elégve ében üszökké talpig,

Istentől kiváltja-felhajnallik-

a Napot, a Fekete Madonna,

már megszakadt könnyei gyöngysora,

sóiból épült fel a Golgota.


S kapun túl, kőtömb-sír alól való,

hol feltámadt az Emberért haló?,

nyers, amiként kivajúdta a hegy,

és a belédermedt Isten-magmát

megélesztőn évszám sajdítja á:

1991.

amikor a RUSZKIK HAZAmentek,

lendülhet harang, ujjongni kezdhet,

kő, bronz s lélek együtt dobog, reszket-

s elmaradt az ovációs összhang,

Uram, a nevedben hitványt verd meg:

hát herélt lett volna minden harang?

Hej, egyház-atyafik, furák kendtek,

egy magyar összkondulást se mertek,

Nándorfehérvár múltán már félünk:

ma rossz okosság buta erényünk.


Legyen bár andezit, enged a kő,

ha legyűrni különb erő készül,

érzi, nem alázza meg a véső,

küzd még, de megadja magát végül,

s ideát foganni televényül,

elkívánja, kitárd s költözz bele,

öltözzön a sziklába szellemed,

lényedtől legyen sűrű benseje,

a sorsát hited teljesítse be,

körbefaragva titkos Lényeget,

kihullik véső-vásta maradék,

a roppant Egész csak így marad ép,

a nehézségi erőt legyőzve,

kozmikus magasságot előzne,

lehet, a lehúzó törmelékkel,

mint Tajgetoszon, lét-esély vész el?


Ám él a szobor, kinő a földből,

s tör rögvest mennybolt iránt, nem hőköl,

nem tökély hideg márványzása,

szunnyad benne éber-álmú láva,

ébredésünk lázas újhodása,

hevétől acélnál szívósb lehet

a fajtánk, ha feledni nem eped.

És anyag is válthat meg szellemet,

mahagóni, ecet, tölgy bont csodát,

s juhar, szil, dió: tűz-érlelte fák,

s vas-Dózsából kiízzó rézerek.


Belépve a Fájdalom kapuján,

mily kitartón időzünk odabent,

száműzve, ostoba gőggel s mulyán,

mégse hagyok fel minden reménnyel,

és amit ott látok, el nem rettent,

talán, mint Jóbot a kín, megérlel,

bár köröttünk az idő megrohad,

és nem találunk majd magyarokat,

csak oszlásnak indított temetőt,

erő ellenében állíts erőt,

Árpád-sarj nép, támassz elrettentőt,

fegyver híján, szilárd jellemeddel

ránk uszulók mohó vágyát vedd el-,

bár másként harcolt Pozsonynál Árpád,

betörtek egyesült- nyugat hordák

a Ludovicus-i cégér alatt,

fölényük ötszörös, a gondolat:

őrület-szikra, hogy elfogadja

a kihívást a nagy Fejedelem,

s lesújthat rájuk magyar szablya,

mert csatát áll, nincs benne félelem,

s bérenc-hajlam, szíve, agya tiszta,

noha felíratták zászlaikra:

minden magyarikat kiírtsátok,

visszahullott fejükre az átok,

hun-ős jégeső: nyílzápor zúdult,

száz éve csírájában verve el

-de a belmarcangolás tovább dúlt,

ebből az ország máig nem tanult?-

a szándék: nem jöttek ránk sereggel,

minden hódoltatás kudarcba fúlt,

ím, meglehet, azóta rettegik

az Árpád-házi zászlók sávjait?


A belviszály gyöngít, tudta Konrád,

remélte, nem nép él itt, csak condrák,

és nem hitte, a Vértesnél megáll:

szétzúzta hadát Szent István kerál,

verten, fegyvert, vértet hátrahagyott,

a vér-test, a Vértes megmaradott,

s meg a hon-:

gyakran büntető voltál

Uram, s láttad, töretésünk sok már,

a poklok bugyrából csak fölmerültünk,

Magyar Oltárnál gyónva, bánva bűnt-:

álljuk, leszünk a sátánnak fátum,

mi vagyunk a Regnum Marianum!


De rég volt győzedelmi Úrasztal,

inkább áldozótűz-méhe kegyhely,

hány mártírt űztek hozzád, égjen el,

Magyar Oltár, segélj hát vigasszal,

már ha van. És a Trianon-csonka

parasztkirály, kihamvadt-e trónja

alóla? Csontig lerágott Dózsa,

éthordókból máig táplál húsa:

mellkasa nem puszta bordakarám,

kard-markolatkosár lehet még ám!

Bartók, Ady, Móricz, Szabó Dezső

Kós Károly, Jókai Mór, Németh László,

annyi vesztes tusától szenvedő,

kivéreztetve is konok vádló,

és Rajeczky és Tamási Áron

maradt a legkeservesebb áron

magyarnak, mint sokan, mint Petőfi:

szabadság-korpusz, kozák átdöfi,

és egy harckocsi hernyótalp alól

feltör a Gérecz Attila-sikoly.

Számtalan élet-áldozat, példa,

majd mindenik, kurta távon, préda,

véglegesen addig halál fia,

míg tart a nemzeti amnézia…

zömük termés-dús teljében kidől,

de hulltában is kezd kihajtani:

rájuk eszmélve nem csak nyelvtani

ige-idő lesz a jövő idő-


Talentumod, géniusz Barátom,

mérni nincs elég s méltó karátom,

amit itt tenni lehetett s kellett,

és elvárt az Isten,megcselekedted:

volt még néhány merész, szárnyas álmod,

nem bírták a gonosz, földi gáncsot,

Füstbe ment tervek hamuja pereg,

őszíti fehérebbé a fejed.

Az első, mit kertedben szem meglát,

a megműveletlen roppant sziklát,

naponta ujjaid simítják,

Kőrösi Csoma bévül dörömböl,

nem szabadul már a kőbörtönből.


Székely Piétád nem gyász s kín rabja,

lábánál kicsi gyermekkel vallja:

bármily hatalmas a veszedelem,

bármilyen lét-koptató a jelen,

mag kisarjad, megmaradunk, ne félj-:

Mindörökké Magyarország s Erdély.


2009. Pomáz

Szervátiusz Szalon - 2025. április 28. »

Megnyitottuk a Szalon idei évadát Szervátiusz Tibor halálának hetedik, Trianon 105. évfordulóján. Azért áprilisban emlékeztünk meg a nemzeti gyásznapról is, mert Szervátiusz Tibor művészete Trianon- fogantatású. A nyitó rendezvény ezért egy irodalmi műsor volt "Ez már feltámadás" címmel Szilágyi Enikő, kolozsvári születésű Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész előadásában. A Szőcs Géza költő, egykori kulturális államtitkár, majd miniszterelnöki főtanácsadó által szerkesztett műsor főként erdélyi nagy írók-költők gondolatait tolmácsolta a művésznő kivételes tehetségével. Székely János, Ady Endre, Márai Sándor, Szőcs Géza, Karinthy Frigyes, Farkas Árpád szólt a közönséghez, amely sírt, nevetett, sírt és "feltámadt". - A gyász, akár egyéni, akár nemzeti, soha nem múlik el, csak körbefonja az élet - kezdte köszöntőjét Szervátiusz Klára elnök. Körbefonja az élet, ha olyan , mint egy zöld, reménytadó ág. De ha a sötét erők száraz kóróvá változtatják az életet, félő, hogy a gyász lepi azt el.. Hát, tegyünk ellene, imával, átokkal, ha kell, ellenállással!

Szervátiusz Szalon - 2024. október 17. »

Egy közszájon forgó mondás szerint a csúcson kell abbahagyni.Mi most így tettünk, bezártam a Szervátiusz Szalon ajtaját nemcsak azidei év csúcsát, de azt hiszem a létezésünk (4 év) csúcsát is jelentő Palojtay János zongoraművész koncertjével.A kivételes tehetségű, világhírű művész elkápráztatott, elbűvöltbennünket játékával, kedves , szerény egyéniségével.Kodályt, Bartókot és Debussyt játszott , valamint egy saját impovizatívművét.Jövőre veletek ugyanitt!  2024. október 17. Szervátiusz Szalon Egy közszájon forgó mondás szerint a csúcson kell abbahagyni. Mi most így tettünk, bezártam a Szervátiusz Szalon ajtaját nemcsak az idei év csúcsát , de azt hiszem a létezésünk ( 4 év) csúcsát is jelentő Palojtay János zongoraművész koncertjével. A kivételes tehetségű, világhírű művész elkápráztatott, elbűvölt bennünket játékával, kedves , szerény egyéniségével. Kodályt, Bartókot és Debussyt játszott , valamint egy saját impovizatív művét. Jövőre veletekEgy közszájon forgó mondás szerint a csúcson kell abbahagyni.Mi most így tettünk, bezártam a Szervátiusz Szalon ajtaját nemcsak azidei év csúcsát , de azt hiszem a létezésünk ( 4 év) csúcsát is jelentőPalojtay János zongoraművész koncertjével.A kivételes tehetségű, világhírű művész elkápráztatott, elbűvöltbennünket játékával, kedves , szerény egyéniségével.Kodályt, Bartókot és Debussyt játszott , valamint egy saját impovizatívművét.Jövőre veletek ugyanitt!

2024. évi Szervátiusz Jenő díj »

2024. szeptember 18., BudapestSzervátiusz Szalon,Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége. Szervátiusz Klára köszöntője:Negyvenegy évvel ezelőtt: 1983 szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya napján távozott a földi életből Erdély nagy szobrásza Szervátiusz Jenő. Ezért tartja a Szervátiusz Alapítvány az éves díjátadását szeptemberben, s ezért gyújtottam mécsest a szobrász fényképe előtt a Szervátiusz Szalonban. Néhány pillanatig emlékeztünk rá, s a hat éve eltávozott Szervátiusz Tiborra. Majd feltettem Vörösmarty Mihály költőnk 19. században elhangzott kérdését: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Ma egyértelműen azt mondhatjuk: igen. Igen! Hiszen nemcsak az elme pallérozódott általuk, de a szív, a lélek, az érzelmek is nemesedtek. A 21. század nagy kérdése: Megy-e a technológia által a világ előbb? Azt hiszem, legfeljebb az az igazság, hogy a sok - egyébként csudálatos és elképesztő találmány - által kényelmesebb és gyorsabb lesz az élet. De ez jó az embernek, az emberiségnek? A léleknek? És hová sietünk? Az elmúlás elől úgysem menekülhetünk! Záporoznának még a kérdéseim, de a művészet, a művészek miatt vagyunk most jelen. Idézzük hát ezt meg. Ezt, s a lényegét: „Van keblünkben egy szent vágy fölfelé, hogy egy különbnek, tisztábbnak, végtelennek önként hódoljunk meg, s ott keressük titkát a Nagy Névtelennek.” Két jeles művészünk, akik most átvették a Szervátiusz Jenő -díjat/ösztöndíjat keresik a válaszokat s tovább adják nekünk a titkokat: Xantus Géza a festményeivel, Fülei Balázs zongoraművész a klasszikus zene nagyjainak interpretálásával gazdagítja a lelkünket, életünket. Mert az ember önvalója ez: az Istentől való halhatatlan lélek. Pillantsatok csak Simó István - mától Szervátiusz Tibor Ösztöndíjas -, arcára s láthatjátok áradni a belső tüzet, pedig épp csak elkezdte a művészet útján való járást. És lelkünket emelték fel a zenéjükkel: Razvaljajeva Anansztázia hárfaművész és Annus Réka énekes is.Árkossy István festőművész: Xantus Géza művészetérőlDevich Márton csatornaigazgató, Bartók Rádió: Fülei Balázs zongoraművész