telefon: +36(20)338-9278, email:

Losonci Miklós: Szervátiusz Tiborról-monográfiájának bemutatója alkalmából

A magyar nép tehetségét, a magyar nemzet életképességét jelzi az elmúlt évezred értékteremtése, mely rendkívül - minden közegben teremtő erő - nevek fémjelzik ezt a bőséget. Ezrek és tízezrek közül válogatva Szent István, Hunyadi Mátyás, Széchenyi István, Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, Balassi Bálint, Mányoki Ádám, Erkel Ferenc, Ferenczy István, Hild József, Szentpétery József, Ady Endre, Móricz Zsigmond nevét említem, ők reprezentálják társaikat is – több ezer géniuszt.

Kitűnő szobrászaink is kultúránk kincsét növelik. Izsó Miklós, Fadrusz János, Medgyessy Ferenc az emberi test formáival értelmezi a gondolatot. Szervátiusz Tibor szándéka és tette, hogy „magyar anyanyelvű szobrokat” hozzon létre. Ezt a nemes célt édesapja, Szervátiusz Jenő is képviselte. Ezt az értéket bővítette egyetemessé Szervátiusz Tibor annak az eszmének a jegyében, amit előtte Vörösmarty Mihály sűrített költészetté: „Legszentebb vallás a haza és emberiség.”

E gyakorolt cél Szervátiusz művészetének újszerű valósága, ebben is mérték nemzedékének és a jövőnek. Szobrainak ez az üzenete, nemcsak minősége, hanem fontossága is.

A szobor első küldetése, hogy az emberi test szépségeit ábrázolja és értelmezze, mellyel a természet ajándékozta. Ezt teljesítette sok alkotó: Praxiteles, Maillol, Ferenczy Béni. A testiség ragyogása szellemiséget rejt, ezt tárja fel Szervátiusz Tibor, mert ez is a szobor hivatása. Mindezt Rodin és Donatello is előtte megcselekedte. Szervátiusz ezzel sem elégedett meg - mert célja eredménye lett - magyar ízzel, zamattal valósítja meg a művet, testi-lelki-szellemi-népi-nemzeti-történelmi–kozmikusösszetettségében. Dózsa változatai drámák. Első rátekintésre azok. Jobban elmélyedve a fájdalom szépségeiben, megvilágosodunk, mert Szervátiusz nemcsak ábrázol, nemcsak értelmez, hanem elmélkedik, s ezért a forma kinyilatkoztat. Dózsa jézusi sorsát fedezzük fel. Ő nem Jézus, de sorsa az Ő folytatása: Magyar Evangélium. Szervátiusz szobra azt hirdeti, hogy ő a magyar Prometheus, a magyar Savanarola, a magyar Megváltó - nem pusztítja el a tűz, hanem föltámasztja. Ezt a metamorfózist: az igazság győzelmét, Szervátiusz Tibor előtt Petőfi és Ady is nagy hírként adta át nekünk. A Szervátiusz – szobor útjel annak fölismeréséhez, hogy rendkívüli ámulatnak lehetünk tanúi. Még Babits Mihályt is módosítja, aki szerint nem is „olyan nagy dolog a halál”. Szervátiusz Dózsa szobrát értelmezve mondhatjuk, gyötröttségében is győztes formái azt üzenik: nincs halál, csak örök élet van az időtlen időben. Halkan hozzáteszem: valamennyi szobra ezt a reménységet sugározza, amely a létezés Istenségének üzenete. Minden életfája, madonnája, boldogasszonya, portréi: Szent Istvánról, Ady Endréről, Ősanyáról, Bartókról, Ister-párról, ezt példázzák. A jáki katedrálisban, Ócsán, a zsámbéki templomromban, a kolozsvári Szent Mihály istenházban önkéntelenül imádkozunk a váratlan áhítatban, azért, mert az épület az ima intenzitása. Csöndjével? A formák magasztos szózatával. Szervátiusz Tibor szobrai is a magasságból erősítik lelkünket. Nemcsak simogatnak, megszólítanak.

A nagy nemzeti értékteremtésben mélységesen elmaradtunk az értékek fogadásában és az értékek gondozásában. Az értékekben a szellemi nagyhatalom rangján mi is világelsők vagyunk. A nemzeti lét összboldogságát akkor érhetjük el, ha nemcsak teremtjük, hanem gondozzuk is e mérhetetlen kincstárat, e hatalmas szellemi vagyont lelki valósággá alakítjuk.

Oly fájó, hogy sok teremtett magyar értéknek nincs gazdája! Oly felemelő, hogy Szervátiusz Jenő szellemi örököse: fia, Szervátiusz Tibor, aki méltó módon gondozza e kincset. Ami ezáltal még inkább a mi szellemi vagyonunk. Szervátiusz Tibor fokozni tudta Szervátiusz Jenő magyar anyanyelvű művészetét. Ő európai magyar-erdélyi szobrászművész, akinek plasztikai kincsestárát hitvestársa, Szervátiusz Klára az igazság mértékével, felsőfokon gondozza.

Szervátiusz Tibor hisz a létezés jó energiáiban, gyarapítja, teremti is azokat. A nemzet megmarad, ha teremt. Segítségével mi is felismerhetjük, hogy nem vagyunk az élet alattvalói, hanem a Világmindenség rejtélyes és titokzatos Istenének munkatársai.


2021. évi Szervátiusz Jenő díj »

2021. szeptember 15. A Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége az alapítvány székházában. Szervátiusz Klára elnök köszöntötte a vendégeket, majd emlékezett a díjak névadóiról: Szervátiusz Jenőről és Szervátiusz Tiborról. A dátum: szeptember 15. Szervátiusz Jenő halálának időpontja, aki 38 évvel ezelőtt fejezte be Budapesten földi életét. A nap egyébként a fájdalmas Szűzanya napja. S nem véletlen - mint ahogyan semmi sem az az életben - mondta - az elnök -, hogy a nagy erdélyi-magyar szobrász ezen napon halt meg: sok fájdalmat, szenvedést élt meg életében. Ezek jórészét a kisebbségi sors mérte rá és fiára is. Ám nem keseredett bele a bajokba, átmentette életét a munkával, a faragással. “Minél inkább rúgtak, annál többet dolgoztam.” - vallja egy interjúban. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Homoki Gábor kárpátaljai festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért Petrás Alina moldvai csángó származású keramikusművész, népdalénekes - az ősi magyar jelképeink egyedi, színes ábrázolásáért, a népi kultúra népszerűsítéséért Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat Bíró Borbála marosvásárhelyi diák vehetett át - ígéretes tehetségéért és közösségformáló magatartásáért Áldást mondott: Majercsik János Oguz táltos. A Szervátiusz Jenő-díjasok méltatása alább olvasható:Dr. Dupka György: Homoki Gábor laudációjaPéterbencze Anikó: Petrás Alina laudációja

Mindörökké Erdély »

Az erdélyi Népújság.ro-n Mindörökké Erdély - Beszélgetőkönyv Szervátiusz Tiborról címmel készült írás olvasható.

Megnyílt a Szervátiusz Szalon »

2021. június 24. Megnyílt a Szervátiusz Szalon az alapítvány székházában. A Kossuth Rádióban, a Gondolat-jel ben így kommentelték a hírt: Új színfolttal gazdagodott Budapest kulturális palettája! A mellékelt linken hallható az interjú, amelyben Szervátiusz Klára beszél a Szalonról Csűrös Csilla mikrofonja előtt:InterjúVálogatott, szép közönséggel, vastapssal kezdődött el a Szervátiusz Szalon története. Hoppál Péter, a Parlament Kulturális Bizottságának elnökhelyettese köszöntőjében méltatta a két Szervátiuszt, s felidézte a személyes emlékeit. Csűrös Csilla vezető szerkesztő a megnyitón bemutatott, az alapítvány gondozásában megjelent kötetről : az Emeled fel, Uram, népemet címűről osztotta meg a közönséggel személyes benyomásait, s méltatta a neves keramikus-énekest. Petrás Mária és Petrás Alina Kiss Krisztián kobzos kíséretével csodálatos műsort adott a csángó-magyar népdalokból. Szervátiusz Klára, elnök, a Szalon irányítója így köszöntette a résztvevőket: Nem tettem minősítő jelzőt a Szalon szó elé, egyrészt mert szép így az alliteráció: Szervátiusz Szalon, másrészt mert a Szervátiusz név, s a két Szervátiusz, akik - Temesi Ferenc szavaival -, a magyar képzőművészet ikertornyai, már kijelölik az utat és a feladatot. Miért a Petrás-könyv bemutatója a megnyitó esemény? A jelképes cím miatt. Mert ahogyan a neves keramikus művész naponta így fohászkodik az Istenhez: emeled fel népemet, úgy szándékozunk mi a két Szervátiusz szellemiségében a nemzet felmelegedéséért dolgozni változatlanul. Petrás Mária már igen magasra emelet népét: a moldvai-csángó-magyarságot hiteles, tisztaforrású, kivételes művészetével, hiteles, tiszta, hittel teli lényének fényével. Ahová filmeletetett egy nép, ott is marad az. Ha a csángó nevet a valódi értelmében használjuk: erőset jelent a hun hagyományban. Bizony kellett is az erő, főleg a lelki, az Istentől kapott, hogy ez a kicsiny magyar csoport megmaradjon ezer évnél régebb óta az elzártságban. Szervátiusz Tibor többször mondta, hogy amikor az 1950-es években Moldvában járt, az öreg apókák a kérdésre: hogy kerültek oda, így válaszoltak: Attila apánk telepített minket ide. Az erőt, a hittel, az Isten rendje szerint élők erejét, annak hatását példázzák nekünk, mutatták fel a moldvai csángó-magyarok. S ha földi értelemben valóban elvesznek is - amitől Petrás Mária fél -, akkor sem lesz megsemmisülés. Megtermékenyítették a lelkünket, s így beteljesítették a küldetést. Örökre gazdagítja történetük, életük a mindenséget. Az előszót Döbrentei Kornél neves költő írta, a férj. Ezt a nagy ívű esszét közöljük teljes terjedelemben. Döbrentei Kornél: Hinta leng kivirágos almafán Csűrös Csilla köszöntője a Sservátiusz Szalon megnyitóján