JUHÁSZ ZOLTÁN LAUDÁCIÓJA

Szervátiusz-díj 2011

Juhász Zoltánt – mint sokunkat – egy dallam ébresztette föl, „hamvas bélai” értelemben. Egy gyimesi furulyás lemezről felhangzó játéka döntötte el egy szempillantás alatt, hogy mi lesz az ő küldetése. Eredeti, választott hivatását (villamosmérnöknek mondatja magát máig) fel nem adva, azt is az ügy érdekében használva lett olyan népzenekutató, aki nem csak ír és beszél, hanem anyanyelvi szinten zenél. Sőt, mesebeli juhász módjára feltámasztott nem egy muzsikáló „utolsó” hagyományőrzőt - de legalábbis éveket ragasztott az éveikhez .– Titokőrzök ők, mint a 92 éves , örökifjú Pál Pista bácsi, aki elveszettnek hitt dudáját, s ezzel az életkedvét kapta vissza Zoltántól vagy 20 évvel ezelőtt. (Róla monográfiát is megjelentetett 1998-ban „Az utolsó dudás” címmel). 

Sokakat említhetnénk név szerint Zalától a Felvidéken át az itt lévő Tímár testvérekig, akiknek játékát megörökítette, akikből türelmével, szeretetével, hihetetlen magas fokú tudásával kicsalta a bennük lévő, már-már örök szunnyadásra ítélt dallamokat. Fontos kutatási eredményei is kapcsolódnak ehhez a témához, a dallamok elfelejtéséhez, és kedvező körülmények közötti újra felidézéséhez. Mégis igazán világhírű az általa kifejlesztett számítógépes elemzési módszer lehetne, amelynek segítségével csillagképekhez hasonlóan találkoznak távolinak hitt dallamok a világ minden sarkából (erről szól „A zene ősnyelve” című könyve is.)

Ő a népzenével való találkozás kezdetéül az 1976-os évet jelöli meg, tehát külön is indokolt, hogy a 35 éves jubileumon átvehesse az őt már régóta megillető díjat.

Ekkor találkozott a valóságban is első mestereivel, Csobán György és Gusa Pál Moldvából áttelepült furulyásokkal. Azóta sok száz órányi felvétele gyűlt össze.

Nem elégedett meg azzal, hogy csak önképzéssel tanuljon, és az ördöngös duda is érdekelte, így került Óbudára, a hetvenes évek közepén induló népzenei tanszak tanárától, ifjú Csoóri Sándortól tanulni.

Aztán 15 év múlva maga is az iskola, akkor már Óbudai Népzenei Iskola tanára lett, tanártársai és tanítványai örömére. Öt éve, a népzenei tanszak elindulása óta tanít a Zeneakadémián is.

És vajon hányan tanultak tőle iskolán kívül, táborokban, úton-útfélen. Nemrég Dresch Mihály, a kiváló jazz zenész emlegette egy interjúban, hogy először tőle tanult furulyázni.

Doktori dolgozata régi, zajos hangfelvételek számítógépes megtisztításával foglalkozik, hézagpótló munka. Számos tudományos cikket, hiánypótló oktatási segédanyagot publikált. Saját hangzó kiadványai közül csak néhány: Magyar furulyások Erdélyben és Moldvában 1993, Széki énekesek és furulyások 1999, Csobánok nótái 2007. És legutóbb Kocsis Zoltán vele vette föl Bartók Három csíkmegyei népdalát a Hungaroton Bartók összkiadásában.

Előadóművészként legszívesebben nem egyedül, hanem az Egyszólam együttesben muzsikál, de szívesen működik közre neves népzenei együttesek műsoraiban, hangzó kiadványaikon. Furulyajátékát többek között a londoni Royal Festival Hallban, a New York-i Lincoln Centerben, vagy az isztambuli Boszporusz Egyetem koncerttermében is megcsodálhatták-megcsodálhattam.

És végül, de nem utolsósorban: feleségével csillaghegyi házukban öt gyermeket nevelnek, akik tovább viszik apjuk örökségét .

Budapest, november 23.

Kobzos Kiss Tamás