Spányi Antal
Építsük és szépítsük a Földet!

Tisztelt Művész Úr!
Tisztelt Elnök Asszony!
Hölgyeim és Uraim!

Az ember dolga, hogy nyomot hagyjon maga után a világban. Nem is akármilyen nyomot.

A Teremtő parancsa: építsük és szépítsük a Földet. Amely nem csak a talpalatnyi föld, nem csak az én kertem, a magam zárt világa, hanem az Isten világa, mindannyiunk élettere.

Ezt adta Isten nekünk, ezt bízta ránk.

Rajtunk múlik, hogy ezzel a földdel mit kezdünk. Hogy őrizzük és szépítjük, vagy elherdáljuk, feléljük és elpusztítjuk, csak magunkra gondolva.

Felelősök vagyunk a múltból ránk hagyományozott világért a jelenben, felelősök vagyunk azért, hogy mit hagyunk a jelenből a jövőre.

Ma, amikor az ember a mesterségesen előidézett értékválságban magára gondolva és ezért önmagába zártan, depressziósan éli életét, ezt világosan látni kell. Nem másban keresni a bűnbakot, hanem világosan látni, és tenni a jót.

Ma ismét teret nyer a hazugság és a rágalom, megélhetési rágalmazók és hazugok törnek be a világba, akik sutba vágnak minden erkölcsi elvet. Gyűlöletbeszéd ellen tiltakozva gyűlöletet fröcskölve keresik a jövőjüket, gazdag megélhetésüket, akár sokak, egy nemzet, egy földrész; akár az egész emberiség ellenére. Nem tisztelik a természet törvényét, a családot, az életet, melynek ura az Isten, gyökér nélkül azt hiszik: mindenhol otthon lehetnek a világban.

Olykor Sík Sándor versével értünk egyet, aki azt mondja Keresztút című versében : ”sötét dolog embernek lenni.”

De ebbe belenyugodni nem lehet, ezt nem tehetjük. Hiszen a halál után a feltámadás jön! A sötétségre a hajnal fénye köszönt.

Rajtunk múlik, hogy mit teszünk a világgal, amit Isten bízott ránk. Hogy mit engedünk be a belső világunkba, minek a visszhangját hagyjuk szívünkben hangzani, és mit engedünk ebből tovább a világba. Lelkünk világának békéje és szépsége rajtunk múlik.

Rajtunk múlik az is, hogy mit mutatunk meg e világból a következő nemzedéknek, akiket ránk bíztak. Taníthatjuk őket a szépre és igazra, megmutathatjuk nekik Isten csodáit és szépségeit, segíthetjük őket, hogy rácsodálkozzanak Isten jóságára. És akkor valamit jobbítunk is e ránk bízott világon. Azért is felelősök vagyunk, hogy hagyjuk-e, hogy a körülöttünk élőkben gyökeret verjen, visszhangra találjon a hazugság. Engedjük-e, hogy elbizonytalanodjanak abban, hogy mi az ember dolga, s mely értékeket kell őrizni. Akkor is, ha azokért áldozatokat kell hozni.

Nem csak szemlélői vagyunk az életnek, nem csak örülünk az életnek, hanem felelősök is vagyunk érte. Tennünk kell érte, építeni, őrizni, szépíteni kell a világot.

Ahogy teszi ezt a Szervátiusz Alapítvány, s a díjazottak is. A jellem és lélek bátorsága kell ehhez. De ez megvolt eddig köztünk legalábbis a legjobbakban. És tudom, hogy megvan ma is a legjobbakban.

Tegyük hát, ami küldetésünk a világban! Nem csak azért, mert számot kell majd adni róla, mert csak a lelkiismeretére hallgató ember aludhat békés álmot, nem csak azért, hogy igaz emberek legyünk; ha nem azért, mert felelünk a világért, minden emberért, mert őrzői vagyunk a világnak és egymásnak is.

Tegye széppé az érték felelős őrzése és szolgálata a mai esténket, tegye széppé életünket, tegye szebbé a magyar életet ma és a jövőben is!

Isten általunk is áldja meg a magyart!

Budapest, 2012. nov. 16.