telefon: +36(20)338-9278, email:

Gyenes Kata: Loránd Klára, az értékmentő (2013)

Loránd Klára, az értékmentő

Loránd Klára különleges asszony a szó legnemesebb értelmében. Hivatása és hitvallása az értékteremtés és értékőrzés. Egyedi és pótolhatatlan. Mindazok számára, akik ismerik, nem lenne teljes az élet nélküle. Azzal a tudással, életörömmel és elhivatottsággal, mellyel a mindennapjait éli, mindannyiunk számára követendő példát mutat. Engedjék meg, hogy ezt az elismerésre méltó életutat, ne csupasz évszámokkal tárjam Önök elé. Ehelyett inkább fűzzük fel közösen az általa megmentett és életre hívott értékek láncszemeit!

Mindazt, amit magában hordoz, az értékek megbecsülését, hivatása szeretetét szüleitől örökölte. Édesapja gyógyszerészként dolgozott, a Kecskeméti Patika múzeum alapítójaként maga is kincset hagyott Kecskemét, s egyben a nemzet számára. Klára gyermeki kíváncsiságával maga is követte apját a gyűjteménybe, s egy életre magába szívta a régi korok előtti tiszteletadás alázatát. Édesanyjától a családi fészek fontosságát, egymás feltétel nélküli szeretetét és örök víg kedélyét örökölte. A művészetek felé is szülei fordították figyelmét. Édesapja polihisztorként a fényképészettel is foglalkozott. Így a képeken keresztül a vizuális művészet világával is megismertette lánygyermekét. Másik szenvedélyét akkoriban a könyvek szeretete jelentette, így pályaválasztásában az út egyenes irányban a bölcsészet, a néprajz és a művészettörténet felé vezetett. Még gimnazista korában édesapja bemutatta a tőlük nem messze lakó Bozsó Jánosnak, a festőművésznek s műgyűjtőnek. S Klára a művészben társra talált. Nemcsak az emberrel esett szerelembe, hanem az általa megálmodott gyűjteménnyel is. Láthatjuk tehát, hogy számára az út egész fiatalon kirajzolódott, korán megérett benne az elhatározás, hogy életét a Bozsó János által összegyűjtött néprajzi, iparművészeti tárgyak, nagypolgári családi hagyatékok ápolásának szentelje. Belevetette magát a szakirodalomba, a múzeumok világába. Kiterjedt tárgyi tudásra a szegedi egyetemen tett szert, s egyetemista évei alatt a Kiskunfélegyházi Múzeumban tárlatvezetőként gyakornokoskodott. Bölcsész diplomával tért vissza a Bozsó Gyűjteménybe és 1976 óta – csaknem 40 éve – e közgyűjtemény javára tevékenykedik.

1975-ben Bozsó János - korában igen szokatlan módon - az addig összegyűjtött műtárgyakat s festményeinek egy részét Kecskemét városának ajándékozta, szándéknyilatkozatával egy kora szellemiségét megelőző, egyedi közgyűjteményt hozva létre. Ha nem is forradalmárok, de másként gondolkodók voltak a világban. Abban a korban, amikor ezeket a kincseket méltatlanul eltékozolták, ők felismerték, hogy e folyamatnak ellen kell menni. Végigjárták Nagy-Magyarországot, határainkon túl pedig egész Németországig, Svájcig utaztak. Mindannyiszor tucatnyi megvalósításra váró tapasztalattal tértek haza és a látogatók igényeinek minél inkább megfelelő, európai rangú intézményt igyekeztek teremteni. A paraszti élet használati tárgyain keresztül, a polgári, nagyúri enteriőrök mind otthonra találtak a gyűjtemény falai közt. Bozsó János magyar néprajzi, európai iparművészeti és egyházművészeti gyűjteményét mutatják be, oly formában, ahogy azt egykor – a 15 évvel ezelőtt elhunyt – művésszel közösen berendezték. Ahogy bejárták az országot, a művésztelepeket, úgy gyarapodott egyre a gyűjtemény. S jelenleg is ebben az állapotban, a bővülés állapotában tekinthető meg a múzeum. Egyedülálló élményt nyújt a látogatónak, hisz részese lehet egy gyűjtemény születésének. S talán a gyűjtő szenvedéllyel kicsit megfertőzve távozik.

A magányos műteremből munkájuk nyomán egy nemzetközileg is elismert gyöngyszem született, mely Kecskemét unikális kincsestáraként várja a látogatókat. S mára az egykor a gyűjtemény udvarán önfeledten szaladgáló fiúgyermek is, a harmadik generációs értékmentő is felnevelkedett. Ifjú Bozsó János épp úgy a Ház szorgos gazdájává vált. Sőt, ma már Ő jelenti a 21. századot, a fiatalos lendületet. S ahogy az Édesanya mondja: ennél nagyobb és szebb elhivatottság nem kell, mint hogy az ember az általa összegyűjtött és megmentett kincset tovább tudja örökíteni. Klára szavaival élve, kapott az élettől egy felelősségteljes ajándékot, mely születése pillanatától szokatlan, egyedi jelleget hordoz. S melyet kötelessége megmenteni és továbbörökíteni. Az évek során sokszor meg kellett küzdeniük azért, hogy a gyűjtemény fennmaradhasson. De munkatársaival napról napra nyitott kapukkal és kedves szóval várják a betérőket s minden igyekezetükkel azon vannak, hogy aki egyszer náluk járt, szeresse meg e különleges világot. A város, a városban élő polgárok és Kláráék együttműködése élteti a gyűjteményt.

Az elmúlt évtizedekben bemutatták a legjelentősebb magyarországi művésztelepeket, Szolnok, Gödöllő, Hódmezővásárhely, Kecskemét telepeinek munkáit. A Kecskeméti Szőnyegszövőműhely ismeretlen anyagát is kiállították. A legkiválóbb magyar klasszikus alkotók műveiből szerveznek kiállításokat, Iványi Grünwald Béla, Fényes Adolf, Rippl Rónai József, Koszta József művészetét hozták közelebb a látogatókhoz. Az országot bejáró Munkácsy vándorkiállítás társrendezvényeként befogadták Munkácsy kortársait: Ligetitől Vaszariig állítottak ki remekműveket. De a kortárs magyar képzőművészet épp úgy otthonra talál a Gyűjtemény falai közt. László Dániel Mária- út ihlette alkotásai és Péreli Zsuzsa varázslatos gobelinjei átszőtték a termeket. Tematikus tárlatokat rendeztek „A Ló a művészetben”, „Magyar festők önarcképei”, „A szőlő és a bor jegyében”, „A magyar címer ábrázolása” és „A kereszt” jegyében. És kaput nyitnak Európa felé is: az Abigail Galériával együttműködve francia és holland geometrikus absztrakciókat tártak és tárnak elénk. Nyílt napokat tartanak kicsiknek s nagyoknak egyaránt. De a társművészeteket is épp úgy beengedik a színvonalas képzőművészeti kiállítások mellé. Igényes művészeti albumokat jelentetnek meg. Hazai és külföldi városokba viszik el a kiállításokat, Indiától Németországig, Erdélytől Bulgáriáig igyekeznek közvetíteni hazánk értékeit.

A tavalyi év folyamán a Gyűjtemények Háza uniós projektnek köszönhetően a gyűjtemény arca felfrissült, a kor kívánalmainak megfelelő arculatot kapott, de a lelke változatlan maradt. A modern felszereléssel bővült házban továbbra is a személyesség varázsa fogadja a vendégeket. Létrehoztak egy olyan multikulturális intézményt, melyben a Bozsó Gyűjtemény mellett befogadnak más, kecskeméti kötődésű magángyűjteményeket is. Így jelenleg helyt kapott az újonnan felépült emeleti szinten Hanga István órásmester gyűjteménye és hitük szerint a jövőben további gyűjtemények is otthonra lelnek a ház falai közt. Hatalmas területet kell fenntartani, több ezer tárgyból álló műtárgy állományt mutatnak be, így a jelenkor már nem a gyűjtő utakról szól, sokkal inkább az átörökítésről és fenntarthatóságról.

Bozsó János abban is megelőzte korát, hogy igen hamar felismerte, a múzeumnak nem csupán a szakmabeli közönséget, hanem az érdeklődő vendégeket is meg kell szólítania. A látogatót össze kell barátkoztatni a művészettel. S ezt a szemléletet Kláráék tovább éltetik. A kecskeméti Múzeumok Éjszakája is e szellemiségben nőtte ki magát. S e a feladatot, a múzeumok barátságos arcának bemutatását a maga kedves módján és nyitott szívével már a felnövekvő generáció vállalta magára. Mikor a fővárosban első alkalommal megrendezték a Múzeumok Éjszakáját, Anyja s Fia rögvest elhatározták, hogy ezt a múzeumi kavalkádot Kecskeméten is meghonosítják. Első alkalommal mindösszesen 3 intézmény fogott össze. A közönség azonban kikövetelte magának ezt a bohém éjszakát. Kecskeméti kuriózumként a hömpölygő sokaságot régi muzeális buszok szállítják egyik helyszínről a másikra. Mert helyszínből akad bőven, mára több mint 40 intézmény, szervezet csatlakozott. S olyannyira sikeressé tették ezt a különös hangulatú rendezvényt, hogy az ország vidéki városai közt a legtöbb látogatószámot évről évre Kecskemét éri el.

S egy újabb érték van születőben. Vágya még bemutatni a magyar festészet azon ágát, amelyet az európai művészettörténet is kvalitásnak tart. Az expresszív realizmus nemzetközileg elismert és kiemelkedő alkotóit, a szenvedély festőit szeretné közelebb hozni a múzeumi közönség számára.

Egyedülálló kincseket ápol s örökít át Loránd Klára. Erdélytől a Palócföldig összegyűjtött kincsek őrzője s továbbadója. A nemzeti identitástudat életben tartója, elmúlt korok felélesztője. S tanár is egyben, akinek célja minden egyes betérővel megszerettetni a szépet, az igazi, maradandó értékeinket. S annyi elvégzendő feladatot lát még… Naptárában nincs hétvége, nincs ünnepnap. Szabadidejében épp úgy a gyűjteményt álmodja tovább, mint a szorgos hétköznapokban. Életének nem nagyobb s nem kisebb részét tölti ki a Gyűjtemény. Élete a Gyűjtemény. Épp oly kivételes asszony, mint amilyen kivételes a hivatása, a szerelme s a családja. S nekünk, akik őt ismerhetjük jóleső kötelességünk ebben az egyedülállóságában támogatnunk és segítenünk. Isten Éltesse az idén 60. születésnapját ünneplő Loránd Klárát!

2021. évi Szervátiusz Jenő díj »

2021. szeptember 15. A Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége az alapítvány székházában. Szervátiusz Klára elnök köszöntötte a vendégeket, majd emlékezett a díjak névadóiról: Szervátiusz Jenőről és Szervátiusz Tiborról. A dátum: szeptember 15. Szervátiusz Jenő halálának időpontja, aki 38 évvel ezelőtt fejezte be Budapesten földi életét. A nap egyébként a fájdalmas Szűzanya napja. S nem véletlen - mint ahogyan semmi sem az az életben - mondta - az elnök -, hogy a nagy erdélyi-magyar szobrász ezen napon halt meg: sok fájdalmat, szenvedést élt meg életében. Ezek jórészét a kisebbségi sors mérte rá és fiára is. Ám nem keseredett bele a bajokba, átmentette életét a munkával, a faragással. “Minél inkább rúgtak, annál többet dolgoztam.” - vallja egy interjúban. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Homoki Gábor kárpátaljai festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért Petrás Alina moldvai csángó származású keramikusművész, népdalénekes - az ősi magyar jelképeink egyedi, színes ábrázolásáért, a népi kultúra népszerűsítéséért Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat Bíró Borbála marosvásárhelyi diák vehetett át - ígéretes tehetségéért és közösségformáló magatartásáért Áldást mondott: Majercsik János Oguz táltos. A Szervátiusz Jenő-díjasok méltatása alább olvasható:Dr. Dupka György: Homoki Gábor laudációjaPéterbencze Anikó: Petrás Alina laudációja

Mindörökké Erdély »

Az erdélyi Népújság.ro-n Mindörökké Erdély - Beszélgetőkönyv Szervátiusz Tiborról címmel készült írás olvasható.

Megnyílt a Szervátiusz Szalon »

2021. június 24. Megnyílt a Szervátiusz Szalon az alapítvány székházában. A Kossuth Rádióban, a Gondolat-jel ben így kommentelték a hírt: Új színfolttal gazdagodott Budapest kulturális palettája! A mellékelt linken hallható az interjú, amelyben Szervátiusz Klára beszél a Szalonról Csűrös Csilla mikrofonja előtt:InterjúVálogatott, szép közönséggel, vastapssal kezdődött el a Szervátiusz Szalon története. Hoppál Péter, a Parlament Kulturális Bizottságának elnökhelyettese köszöntőjében méltatta a két Szervátiuszt, s felidézte a személyes emlékeit. Csűrös Csilla vezető szerkesztő a megnyitón bemutatott, az alapítvány gondozásában megjelent kötetről : az Emeled fel, Uram, népemet címűről osztotta meg a közönséggel személyes benyomásait, s méltatta a neves keramikus-énekest. Petrás Mária és Petrás Alina Kiss Krisztián kobzos kíséretével csodálatos műsort adott a csángó-magyar népdalokból. Szervátiusz Klára, elnök, a Szalon irányítója így köszöntette a résztvevőket: Nem tettem minősítő jelzőt a Szalon szó elé, egyrészt mert szép így az alliteráció: Szervátiusz Szalon, másrészt mert a Szervátiusz név, s a két Szervátiusz, akik - Temesi Ferenc szavaival -, a magyar képzőművészet ikertornyai, már kijelölik az utat és a feladatot. Miért a Petrás-könyv bemutatója a megnyitó esemény? A jelképes cím miatt. Mert ahogyan a neves keramikus művész naponta így fohászkodik az Istenhez: emeled fel népemet, úgy szándékozunk mi a két Szervátiusz szellemiségében a nemzet felmelegedéséért dolgozni változatlanul. Petrás Mária már igen magasra emelet népét: a moldvai-csángó-magyarságot hiteles, tisztaforrású, kivételes művészetével, hiteles, tiszta, hittel teli lényének fényével. Ahová filmeletetett egy nép, ott is marad az. Ha a csángó nevet a valódi értelmében használjuk: erőset jelent a hun hagyományban. Bizony kellett is az erő, főleg a lelki, az Istentől kapott, hogy ez a kicsiny magyar csoport megmaradjon ezer évnél régebb óta az elzártságban. Szervátiusz Tibor többször mondta, hogy amikor az 1950-es években Moldvában járt, az öreg apókák a kérdésre: hogy kerültek oda, így válaszoltak: Attila apánk telepített minket ide. Az erőt, a hittel, az Isten rendje szerint élők erejét, annak hatását példázzák nekünk, mutatták fel a moldvai csángó-magyarok. S ha földi értelemben valóban elvesznek is - amitől Petrás Mária fél -, akkor sem lesz megsemmisülés. Megtermékenyítették a lelkünket, s így beteljesítették a küldetést. Örökre gazdagítja történetük, életük a mindenséget. Az előszót Döbrentei Kornél neves költő írta, a férj. Ezt a nagy ívű esszét közöljük teljes terjedelemben. Döbrentei Kornél: Hinta leng kivirágos almafán Csűrös Csilla köszöntője a Sservátiusz Szalon megnyitóján