telefon: +36(20)338-9278, email:

Lisztóczky László: Istené a hála és a dicsőség (2013)

Lisztóczky László

Istené a hála és a dicsőség

Arcpirítóan sok szépet és jót elmondtak itt rólam, pedig nekem semmi érdemem nincs. Juhász Gyula szavaival: „Hangszer voltam az Isten kezében, ki játszott rajtam néhány dallamot.” Isten kegyelméből voltam az, aki lehettem. Elsősorban neki tartozom tehát hálával.

Tőle kaptam az életet, neki köszönhetem, hogy gyönyörködhettem és borzonghattam a lét csodálatos, titokzatos szentélyében, hogy keresztet vethettem nemcsak az Atya, Fiú és Szentlélek, hanem a természet, a művészet és a tudomány nevében is.

Neki köszönhetem, hogy magyarnak születtem, mert „magyarnak lenni – Sajó Sándor fogalmazott így – büszke gyönyörűség”. Magyari Lajos Csoma Sándor naplója című remekművében a legszabatosabb és legegyszerűbb megfogalmazásban találkozhattam azzal a bölcsességgel, amely életemnek célt, tetteimnek irányt szabott: „Akit feldob magából a nép, az nevében akarjon nagyot”. Én magyarként tudtam és akartam otthon lenni a világban. Fölismerve a világ eredendő sokszínűségében rejlő isteni szándékot, nem szavakkal, hanem tettekkel szolgáltam nemzetemet, s amennyire erőmből tellett, munkálkodtam mindenekelőtt Trianon tragikus következményeinek enyhítéséért.

Keresztényként megismerkedhettem azzal az erkölcsi világrenddel, amely Goethe szerint is a legtökéletesebbek közül való. Áthatotta egész lényemet a keresztényi szeretet eszméje, amely osztatlan teljességgel öleli magához az egész mindenséget, kiváltképpen pedig azokat, akik hozzánk a legközelebb állnak. Isten ajándékozott meg a legnagyszerűbb hivatással, a tanársággal, s ez különösen kedvező lehetőséget teremtett arra, hogy a szeretet váljon életem szervező és vezérlő eszméjévé.

Benedek Elek fogalmazta meg számomra azt az erkölcsi intelmet, hogy álljak „a védtelenek, gyengék közé; az erősek, hatalmasok oldalán harcolni nem virtus”. Talán ebben a gondolatban rejlik a legfőbb magyarázata annak is, hogy különös rokonszenvvel és segítő szándékkal fordultam határon túli testvéreink, elsősorban az erdélyi magyarság felé. Ez a szándék öltött formát a Dsida Jenő Baráti Kör megalapításában és működésében is.

Istené az érdem, hogy soha nem hajoltam meg Mammon és semmiféle hatalom előtt, hogy nem vált életcélommá címek és rangok hajszolása. Ritkán jártam abban az utcában is, ahol kitüntetéseket osztogatnak. Ő tett képessé arra, hogy ne kössek elvtelen kompromisszumokat, s hogy a legnagyobb csapások idején is meg tudjam őrizni emberi tartásomat, hitemet.

Ő ajándékozott meg a legdrágább feleséggel, Kékessy Margittal, aki megteremtette a mindig biztos menedéket nyújtó, nyugodt hátteret, az otthon melegét szerteágazó tevékenységemhez, s aki ma is példaképem az önzetlen, tiszta szeretet gyakorlásában és a szenvedés zokszó nélküli, méltóságteljes elviselésében.

Ha majd végleg el kell mennem innen, s Isten trónja elé lépek, köszönetet mondok neki a mai nap öröméért, a Szervátiusz-díjért is. Ez a kitüntetés, amelynek semmi köze sincs földi hatalmakhoz és hatalmasságokhoz, nincs köze politikához és pártokhoz, amelyhez nem kellett hivatalos felterjesztés sem, elnyeréséhez elegendő volt szándékaink és tetteink tisztasága, számomra fölér egy Nobel-díjjal. Különös rangot ad ennek az elismerésnek a két kiváló erdélyi művész, Szervátiusz Jenő és Tibor neve és szelleme, egy őrangyal, Szervátiusz Klára jelenléte, továbbá az, hogy itt tüsténkedett körülöttem egyik legkedvesebb és legizzóbb tehetségű tanítványom, Bozók Ferenc, valamint nagyszerű sepsiszentgyörgyi költő barátom, Magyari Lajos, akivel sok évtized közös élményei és álmai kötnek össze. Köszönöm szép szavaikat!

Végül megköszönöm majd azt is a Mindenhatónak, hogy olyan sokan eljöttek erre a gyönyörű, fölemelő, szívsimogató ünnepre, s együtt örültek velünk.

(Elhangzott 2013. október 31-én a Budavári Hilton Hotelben, a Szervátiusz-díj átadó ünnepségén.)

Szervátiusz Szalon - 2022. november 18. »

Az elnök: Szervátiusz Klára e szavakkal kezdte az estét a köszöntés után:A szerelem szent. A világ a szerelem himnusza.  A nap szerelmes tüzéből lódult ki a föld, belőle fakadtak a hegyek, a folyók. A szerelem fakasztja a rügyet, szökkenti virágba a bimbót, a szellő a vágy szárnyán dagad viharrá és a szerelmes patak lerohan a hegyről, hogy édes vizével végig csókolja a távoli tenger keserű, sós hullámait. A szerelem az élet és a halál. Az egész világ szerelem.  Tagorétól most közelítsünk magunk kultúrájához. A  Cantata profana zenéjét ihlető ballada így indul.: Volt egy öregapó. Volt néki, volt néki kilenc szép szál fia. Nem tanította őket semmi mesterségre, csak  erdőket járni, vadat vadászni.... A kilenc szép szál fiú eltévedt az erdőben szarvasokat vadászott, s végül maga is szervassá változott. S az ő szarvuk ajtón be nem térhet, Csak betér az völgyekbe. És szájuk többé nem iszik pohárból  Csak tiszta forrásból. Tudjuk, hogy a szarvas mitológiai állat. A fény megtestesítője, miként a mi Turul madarunk is. Akkor bátran és merészen imígyen fejthetjük meg ezt a tiszta forrást: nem erdőben, hegyről lezúduló forrás ez, hanem az égi szent víz: a Tiszta isteni Fény, szeretet. S miért azonosítjuk ezt a népi sokezer éves kultúrával? Mert a nép egyszerű gyermekei a régiségben szép harmóniában éltek a földdel, s az éggel. Ami fent, ugyanaz lent - ahogyan Hermész Trisztmegisztosz mondja. Így és ebben kapcsolódik össze a két magyar zeneóriás a két magyar szobrászóriással: a tiszta forrás, az isteni fény keresése, felmutatása révén. Égi szerelem földi mása alkotásuk sokasága. Ezért talál egymásra ma a hely szelleme: a Szervátiuszok kisugárzása és a ma elindított Kodály plusz hangverseny sorozat, amellyel hagyományt óhajtunk teremteni. Minden évben egy hangversennyel emlékezve a magyar zene géniuszára, géniuszaira. Fürödjünk meg mindannyian az égi tiszta fényben: a tiszta forrásban e zene által, amelyet két ragyogó tehetségű zenész: Hollókői Huba hegedűművész és Onczay Zoltán csellóművész tolmácsol számunkra.Majd útjára indította a Kodály plusz hangversenysorozatot, amelyre évente sor kerül majd.Ezúttal Hollókői Huba hegedűművész és Onczay Zoltán csellóművész adott koncertet, amelyben elhangzott Kodály Duó szonátája, aBartók népzenei átirata. Szűnni nem akaró vastapssal jutalmazta a közönség a csodálatos színvonalú hangversenyt.

Szervátiusz Szalon - 2022. október 27. »

Föld szülte élet --Isten szülte Föld-- Ebbe az élet-csodába, annak körébe léptünk be az októberi Szalon rendezvényen, ahol a székely Hadnagy Géza gazdálkodó volt a beszélgetőtársam. Azé a föld, aki megműveli. Azé az ország, akié a föld. Szabad az, aki saját maga ura, tulajdonnal rendelkezik, s maga felett csak egy igazi urat: az Istent ismeri el. Beleszületünk a föld művészetébe - mondta Németh László, aki gyakorlatilag is be akarta mutatni, hogyan lehet és kell Kert-Magyarországot megteremteni. Az 500 éve szabad székelyként élő- lófő székelyek- felmenőkkel rendelkező Hadnagy Géza csodálatos példáját adta a szabadon gondolkodó, gazdálkodó, a közösségéért felelősséget érző embernek. Aki a hagyományokat rendszeresen élő, a kultúrát megbecsülő, családját szerető férfiú is. Szó volt a magyar értelmiségi-írástudó emberek felelősségéről is, arról hogy tágan kell értelmezni a kultúrát, egymást megbecsülni a különböző rétegek embereinek. Ez a jövő új útja - ez, amely a régi is volt. Jézus is egyet akart: visszaállítani a régi tudást, isteni rendet. Derűt is hozott nekünk a vendég, a székelyek mindent legyűrő humorát. A megmaradáshoz kell ez – mondta -, a kesergés nem vezet sehová. Egyetlen fontos tény kellene irányítsa nemzeti érzelmeinket: Közép-Európa, a Kárpát medence legnagyobb nemzete vagyunk ma is! Vigyázó szemeteket Keletre, s Székelyföldre vessétek Barátaim, Honfitársaim!

Interjú Szervátiusz Klárával »

2022 október 9-én elhangzott - csonkítva - a Kossuth adón.Csűrös Csilla teljes riportja a díjátadásról itt hallgatható meg.