Magyari Lajos:

Köszöntő  Lisztóczky Lászlónak

Úgy tartják, a házasságok az égben köttetnek, én hozzátenném, a barátságok viszont a földön. De nem mindegy, hogyan, hol és kik között alakul életre szóló barátság-szövetség. Én Lisztóczky tanár úrral a felső-háromszéki Csernáton múzeumkertjében ismerkedtem meg, s mintha azok a jófajta huncut Haszmann-fiúk, a gyűjtemény alapítói, gazdagítói, fenntartói tudták volna, nem lenne érdemes kihagyni az alkalmat, hogy minket összeismertessenek, meg is tették. Azt hiszem, mindkettőnk örömére és elégtételére, hiszen úgy talált a szó, annyira egymásba simultak a gondolatok, hogy a megismerkedést az én kommandói kis vityillómban, majd Egerben és másutt is ápolgattuk. Ott már gazdagabb tartalmakkal, nagyobb kitekintéssel. Ebből valóban barátság lett, letagadhatatlan és elszakíthatatlan, s ha az első mondatban megidézett szólás első kitételét nézem, akkor annak is igazat kell admin, hiszen Laci bátyám - mindössze egy esztendő választ el minket életkorban! - drága társa, Margó asszony is családjaink kapcsolatának istápolójává vált. Nem is akárhogyan, hanem teljes szívbéli jóságával, türelmével, odafigyelésével, s ha én őket az ezeréves határ közelében lévő Kommandón próbáltam szeretettel vendégelni, ők Eger városában a Honfoglalás utcában törlesztették a "kölcsönt". Ami soha nem volt kölcsön voltaképpen, hanem szeretet és tisztelet, a magyar emberi jóság szavakba, gesztusokba nemesedetttestté való válása. Sajnos, Margó asszony nincs már többé - a szó fizikai értelmében -, de lelke és szelleme felettünk lebeg valahol. S főleg szívjósága, a szenvedéseken is úrrá váló derülátása.

Most, amikor Lisztóczky László átveszi a neki méltán odaítélt Szervátiusz-díjat, még Székelyföldön is megkérdezhetik sokan, ki ez a férfiú!? Az erdélyi magyar irodalom legnagyobb népszerűsítője, valóságos apostola az anyaországban, ki nem csupán az egri tanárképző főiskolán nevelte tanítványait a transzilván literatúra szeretetére, de az egész magyar nyelvterületen. Az egész erdélyi szellemiséget, a költészetben meggyönyörült hazaszeretetet ölelte magához, s adta át diákjainak és olvasóinak, tudva tudván, hogy egy nemzetrész megmaradásának lényege - az életvállalás mellett! -  Szellem. Ezért szerették ők, Margó asszonnyal együtt, Dsida Jenőt, hogy Egerben igazi Dsida-kultuszt teremtettek. Mégiscsak ő írta a Psalmus Hungaricust, a minden magyar versek egyik legkiemelkedőbbjét.

Nem célom és nem tisztem bibliográfiai felsorolást tartani arról, mi mindent írt és szerkesztett dr. Lisztóczky László az erdélyi magyar irodalom megismertetésére az anyaországban és a nagyvilágban, egyetlen könyvsorozatra utalnék, mely Versekben tündöklő Erdély címen jelent meg összesen hat kötetben, s dr. Lisztóczky Lászlót méltán köti Szervátiusz Jenő szellemi örökségéhez, örökséghagyásához.