telefon: +36(20)338-9278, email:

Kövér László beszéde a kecskeméti Szervátiusz Jenő kiállítás megnyitóján (2014. május 9.)

Kedves Klára Asszony, kedves Tibor!
Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Az mentette át életemet a sok szenvedésen, hogy dolgoztam és dolgoztam (...) - mentül jobban rúgtak, annál többet dolgoztam.„

Nem egy leigázott távoli földrész sanyargatott bennszülöttjének a szavai ezek, hanem egy Kárpát-medencei foglyul ejtett gondolat bennszülöttjének vallomása.

Szervátiusz Jenő élete alkonyán ezekkel a szavakkal foglalta össze a sorsát.

Amikor Szervátiusz 1903-ben Kolozsváron megszületett, már fél évszázada babilóni fogságába sínylődött az 1849 után rabláncra vert magyar gondolat és szellem.

Az önálló magyar állam középkori megszűnése után védtelen maradt a magyar nemzeti gondolat, az államiság hiányában csak a magyarok legjobbjai éltethették a magyar szellemet.

Az önálló államiság visszaszerzésére 1848-1849-ben tett legnagyobb magyar kísérletet idegen erők vérbe fojtották, akik azt követően rátelepedtek a magyar életre és üldözőbe vették a magyar gondolatot és a magyar szellemet. A Bach korszakban fizikai erőszakkal is, azt követően, a kiegyezés után a gyarmatosítók minden fölényével törekedtek arra, hogy elvesszen a magyarban a magyar.

Az önálló államiság hiányában a magyar gondolat bennszülötté válásának ez a folyamata vezetett oda, hogy a Ady Endre 1914-ben, a Szétszóródás előtt című versében látomásosan úgy fogalmazott, hogy fölolvaszt a világ kohója, s elvesszünk, mert elvesztettük magunkat.

A bennszülötté vált magyar nemzedékek jelképes találkozását Szervátiusz Tibor a visszaemlékezéseiben így írta le: „ Volt az emlékezetemben egy nagyon megmaradt eset. Ültem künn, a kapu előtt a kolozsvári Kereszt utcában, és jött egy igen-igen öreg ember. Régi magyar katonaruhában, kalap a fején, így járt koldulni. Elmesélte, hogy részt vett a 48-as háborúban. Volt egy másik honvéd koldus is, egyszer egyik jött, azután a másik. Én eltöprengtem a meséiken. Olyan magába zárkozott gyeremek voltam. Szerettem egyedül lenni"

Szervátiusz Jenő kor és sorstársa, a két esztendővel korábban Nagybányán született Németh László azt állítja, aki a magyarság újkori történetét megírja, arra kell mindenekelőtt felelnie, hogyan süllyedt bennszülötté a magyarság a tulajdon országában.

Erdély földje a XX. század elején Szervátiusz Jenő és Németh László személyében két olyan alkotót adott a magyarságnak, akik a magyar szellemi szabadságharc kiemelkedő egyéniségei voltak. Ők ketten sohasem találkoztak egymással, nem tudjuk, ismerték-e egymás műveit, de a XXI. századból visszatekintve tisztán látjuk, hogy Szervátiusz Jenő ugyanazt véste kőbe és ugyanazt faragta fába, amit Németh László szavakba öntött: a rabságból szabadságba vágyó, a sötétségből a fény felé törő magyar gondolatot és szabad szellemet.

A sors úgy hozta, hogy Németh László 4 évesen, Szervátiusz Jenő 74 évesen költözött Erdélyből Budapestre, így kerültek kisebbségből kisebbségbe, de bárhol is éltek, mindketten mindenkor magányosan vívták felszabadító harcukat. Mert az erkölcsi többség megteremtői mindig magányban, mindig kisebbségben vívják meg a minőség legyőzhetetlen, eltaposhatatlan és mindig győztes forradalmát.

Szervátiusz Jenőnek megadatott, ami sorstársának, Németh Lászlónak nem. A családon belül a fiának, Szervátiusz Tibornak adhatta át a legértékesebb ajándékot: mintegy erdélyi keresztként továbbadhatta a magyar szellemi szabadságharc folytatásának megrendítően nehéz, de ugyanakkor lélekemelő feladatát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

"Végig kellene böngészni szobraimat, s az elsőtől az utolsóig sok szenvedést lehet találni bennük " - mondta Szervátiusz Tibor.

Művészete súlyos és komor, mégis vigasztal és erőt ad. Azt hirdeti, hogy az embernek hűségesnek kell maradnia mindahhoz, ami fontos. Akkor is, ha az fáj, akkor is, ha nehéz, akkor is, ha nem lehet. Hűségesnek kell maradnunk emberségünkhöz, magyarságunkhoz és szülőföldünkhöz.

Szervátiusz Jenő emberi és művészi hitvallásának talán egyik legmegragadóbb jelképes példázata, az a történet, amelyet unokája, Anikó így örökített meg visszaemlékezésében: " A nyári időszak felejthetetlen emléke Gyimes. A Setét patak mentén, fönt a hegyek között, öt kilométernyi gyalogútra a falutól épült családunk számára is egy kaliba. Úgy emlékszem az első ott töltött napunkra, mintha ma történt volna. Hideg, zord, esős idő volt, a nemrég ácsolt kaliba gerendái között nagy réseken lehetett belátni. Édesapánk és nagytata úgy döntöttek, hogy mohával kell betömni a hézagokat, hogy éjszakára ne legyen bent huzat. Egész nap hordtuk a nyirkos időben, a patak partjáról a vizes mohát (…) és szürkületkor majdnem készen voltunk"

Szervátiusz Jenő minden szobra, minden alkotása egy olyan mohadarab, amellyel betapasztja, óvja, gyógyítja és erősíti a sebesült magyar szellemet és gondolatot.

Monumentális kőszobrai, Tamási Áron síremléke Farkaslakán, a csíkmenasági emlékmű, a Pápán felállított Jókai emlékmű vagy a Cantata Profana és a többi fából készült szobor mind-mind gyógyír a magyar szellemnek, mesterséges tartósítószerektől mentes őrzése a magyar gondolatnak.

Szervátiusz Jenő magyar művész volt, aki Kolozsvártól Csíkmenaságon át Budapestig a népét szolgálta és nem kiszolgáltatta. E tekintetben a mindenkori magyar politikusok példaképe is lehet, hiszen a XXI. század előttünk álló időszakában a felelős magyar politikusok mindenkori feladata kell legyen egy olyan magyar állam megépítése, amely a magyar szellemet óvja és nem rombolja, amelyben a magyar gondolat többé nem bennszülöttként, kisebbségbe szorulva vívja szellemi szabadságharcát.

Banner Zoltán művészettörténész mondta róla: „Szervátiusz Jenővel való barátságom nem az Ő, hanem az én halálommal ér véget." Mindaz, amit alkotott, amit kifaragott, és amit elmondott, itt maradt velünk: ha van hozzá türelmünk és lehetőségünk, találkozhatunk vele.

Nagy tisztelettel köszönöm meg mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy Szervátiusz Jenő munkáival itt, Kecskeméten a Bozsó gyűjteményben is találkozhassunk.

Azt kívánom mindannyiunknak, találkozzunk vele igazán: műveiben és gondolataiban egyaránt.

Köszönöm a figyelmet.

Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása a Műcsarnokban »

2024. február 15.Megnyílt a Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása a Műcsarnokban, amely a 120 évvel ezelőtt született Szervátiusz Jenő és a 20 éves Szervátiusz Alapítvány előtt is tiszteleg.A tárlatot Szervátiusz Klára elnök nyitotta meg, aki kurátora is a kiállításnak.Az ő beszédét közöljük itt, és néhány fotót a megnyitóról, amelynek második részében két világhírű muzsikus: Fülei Balázs zongoraművész, Sipos Mihály népzenész és Kardos Mária működött közre.A kiállítás március 24-ig látogatható.Szervátiusz Klára megnyitó beszédeA Kárpát medence művészei a Műcsarnokban:  Árkossy István( Erdély), Barabás Éva ( Erdély),Bardócz Lajos ( Erdély), Berend Iván( Délvidék), Bocskay Vin ce ( Erdély), Gaál András ( Erdély),Györfi Lajos ( Anyaország), Györfi Sándor( Anyaország), Gyurkovics Hunor( Délvidék), Homoki Gábor ( Kárpátalja), Kákonyi Csilla ( Erdély), Kubinyi Anna ( Anyaország), Matl  Péter ( Kárpátalja), Márton Árpád ( erdély), Nagy János ( Felvidék), Páll Lajos ( Erdély), Petrás Mária ( Moldvai csángó), Petrás Alina ( Moldvai csángó), Rieger Tibor ( Anyaország)

Szervátiusz Szalon - 2023. október 19. »

Egy varázslatos szép élménnyel ért véget az ide évadunk, bezártam a Szalon ajtaját. Fülei Balázs Liszt-díjas zongoraművész volt a vendégünk, aki nemcsak Kodályt, de Bartókot, Lisztet, Debussyt, Ravelt is játszott nekünk. Felemelő zenei est volt, kikapcsolt bennünket a hétköznapok káoszából, feszültségéből, elmélyedtek, mosolyogtak az emberek.Harmónia, szépség, szeretet áradt a művészből is, nemcsak a zenéből.

Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban »

2023. október 3. Csíki Székely Múzeum Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása - csíkszeredai Csíki Székely MúzeumOktóberben megrendeztem a kettős évforduló jegyében és megnyitottam a kiállítást. Folytatása 2024-ben lesz Budapesten, a Műcsarnokban. Részlet a megnyitóbeszédemből: A Mindenható kegyelme által az idén, amikor Szervátiusz Jenő születésének 120. évfordulójára, s a Szervátiusz Alapítvány működésének 20 évére emlékezünk- két csodálatos, szakrális helyen ünnepelhetek, ünnepelhetünk. Az Országházban, a Szent Korona szomszédságában emlékeztem a nagy magyar, erdélyi szobrászra, s a munkával telt húsz esztendőre. S most itt Csíkszeredában, a csodatévő Anya közelségében nyithatom meg e kiállítást. A somlyói templom szomszédságában lévő Kós Károly tervezte házban élt a magyar időben, a KALOT megbízásából két évig Szervátiusz Jenő a fiával: Tiborral, s tanította a székely ifjakat faragásra. Oly sikeresen, hogy Olaszországba is eljutott velük. Szervátiusz Tibor pedig az akkor Segítő Máriának nevezett gimnáziumban tanult azidőtájt. De előtte is, sokszor mezítláb, zarándokolt Menaságból - ahol sok nyarat töltött Kiss Eleméréknél - ide a búcsúba a férjem. "Azt hallottam, babám, hogy el akarsz hagyni... - cseng most is fülembe a széki népdal a csodálatos hangján, míg autóval jártuk együtt Székelyföldet, és mindig megálltunk egy ima idejére Máriánál Gyimes felé menet. Drága férjem öt esztendeje „hagyott” itt, és én most fájdalommal és örömmel teli szívvel állok itt. Fájdalommal, mert egyedül, de örömmel, mert lelkemben, szívemben hoztam Őt is, őket is. Sőt idehoztam a Kárpát medencét, művészeinek legjavát mutatván be. Mi kezdettől arra törekedtünk, hogy a Szervátiusz Tibor Napisten szerelme című szobra által is megjelenített összetartozást szolgáljuk. A Diaszpóra nevet is viseli, ez a márványból készült alkotás. Középen a Nap, az Anyaország, amely szétsugározza figyelmét, szeretetét a méltatlanul elszakított területek magyarságára, s onnan áramlik vissza is erő és hit. Elszakíthatatlan kapocs ez, míg csak magyar él. Hadd soroljam a területeinket, s a művészek neveit! Jól csengenek. Érjenek a szívünkig!  Anyaország: Szervátiusz Jenő szobrászművész, Szervátiusz Tibor szobrászművész, Kubinyi Anna textílművész, Somogyi Győző festőművész, Rieger Tibor szobrászművész, Györfi Sándor szobrászművész, Györfi Lajos szobrászművész Erdély: Szervátiusz Jenő Szervátiusz Tibor Barabás Éva festőművész, Bardócz Lajos grafikusművész, Bocskay Vince szobrászművész, Gaál András festőművész Kákonyi Csilla festőművész, Márton Árpád festőművész, Páll Lajos festőművész, Árkossy István festő-grafikusművész Délvidék: Berend Iván festőművész, Gyurkovics Hunor festőművész Felvidék: Nagy János szobrászművész, Szabó Ottó festőművész Kárpátalja: Homoki Gábor festőművész, Matl Péter szobrászművész Moldvai csángó-magyar: Petrás Alina keramikusművész, Petrás Mária keramikusművész