telefon: +36(20)338-9278, email:

Tiffán Ede laudációja (2015)

Laudáció Tiffán Ede kitüntetéséhez

Annak ellenére, hogy Ede barátom két évvel fiatalabb nálam, egy évvel előttem végzett mint kertészmérnök, egyébként egy kollégiumban laktunk a Somlói úton.

Az első emlékem róla még negyedéves koromból származik. 1965-ben szakmai látogatáson vettünk részt Villányban mint szőlész-borász hallgatók. Azt tudtuk, hogy Ede ott gyakornokoskodik az Állami Gazdaságban, annak országos hírű szőlészetében. Szüret előtti időszak volt, és az egyik szőlőtábla mellett vártuk, hogy jöjjön az agronómus tájékoztatni bennünket a szakmai feladatokról. Ahogy ott állunk egyszer csak a szőlősorok közül lóháton galoppozva megjelenik Tiffán Ede agronómus úr. Lepattanva a lóról mondja, hogy rendelkezésünkre áll. A meglepetéstől tátott szájjal bámultunk tanáraikkal együtt. Tudom, hogy ezt közülünk azóta sem felejtette el senki.

Később is, amikor már rendszeresen találkoztunk vagy az ő pincéjében, vagy valahol máshol szakmai rendezvényeken, mindig eszembe jutott ez a jelenet.

Pedig azt nem igazán lehet róla mondani, hogy „magas lóról” beszél az emberekkel. Bár ahová ő feljutott, abba a szakmai magasságba, néha akár eszébe is juthatna. Alapvető emberi tulajdonságai okán nagyon távol áll tőle ez a magatartás.

Tiffán Ede régóta ikon a magyar borászatban. Elsőnek kapta meg az év bortermelője címet 1991-en.

A villányi borvidék és Ede csillaga párhuzamosan emelkedett. Talán nem túlzás üstökösnek nevezni e felemelkedést a magyar borászat egén.

A rendszerváltás után ez a borvidék nagyon nagyrészt Tiffán Edének köszönhetően nemzetközi szinten is egyre több elismerést kapott. Ezek az elismerések a különböző borversenyeken nyert aranyérmek formájában testsültek meg.

Kitűnő elméleti és gyakorlati tudás, lelkiismeretesség, alaposság, kitartás, szorgalom, alázatosság mint legfőbb erényei juttatták el Edét az elismertség ilyen magas fokára.

A Magyar Bor Akadémia alapító tagja, sokáig alelnöke volt. Öt éven keresztül a Villányi Hegyközség elnöke volt. Sorolhatnám még a különböző posztokat, kitüntetéseket, melyeket megkapott az évek folyamán.

Azt hiszem mégis ő a legbüszkébb a boraival elért eredményeire. Azt meg én tenném hozzá, hogy a villányi bortermelőkre gyakorolt hatása, az, amire a legbüszkébb lehet. Amit szakmailag tudott és tud, azt a legnagyobb természetességgel adta tovább mindenkinek, aki azt hasznosítani volt képes.

A villányi borversenyeken rendszeresen találkoztam Edével Eperjesi professzor és Katona József társaságában, akik már nincsenek közöttünk, de nevük igen csak nagybetűvel van írva a magyar borászat díszkönyvében. Ezeken, a több mint egy évtizededig tartó rendszeres pincelátogatásokon a legszínesebb szakmai konzultáció alakult ki. Tanultunk egymástól.

A hazai sikerhalmaz után sorra jöttek a külföldi elismerések, a Tiffán borok rangja a legnagyobbakéval vetekedett és vetekszik ma is.

Emlékszem a 2000-es évek elején büszkén mutatta be azt a borát nekünk, amely Japánban elnyerte az év legjobb külföldi bora címet. Ez különösen értékes elismerés egy olyan piacon, ahová a világ minden termelője igyekszik eljuttatni borát. Ezt a trófeát Ede a francia, olasz, spanyol, kaliforniai és dél-amerikai borok előtt nyerte el.

Ede barátom sikereit nem egyedül, hanem szerető családja segítségével érte el. Felesége és Zsolti fia őt mindenben támogatták tevőleges munkájukkal. Az már a sors fintora, hogy Zsolti nem a szőlész-borász szakmát választotta, hanem testnevelő tanár lett. Ezzel együtt, ha akarta, se tudta volna elkerülni a borász szakmába való bemerülést, hiszen abban a közegben, ahol élt, erről szólt minden. Ezért volt neki nagyon nehéz döntés egy pár évvel ezelőtt, hogy a pince helyett a parlamentet választotta munkahelyéül. Azóta elég hosszú idő eltelt, Ede barátom emberfeletti akaraterővel és a Jóisten segítségével vészelte át betegségét, valamint a legnagyobb csapást, felesége elvesztését.

Életútja, emberi kvalitása, kitartó igényessége példaképül állhat mindenki előtt, aki a hazáját, hitét és szakmáját olyan hűségesen szolgálja, mint ő.

Méltó kitüntetéséhez szívből gratulálok!

 

Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása a Műcsarnokban »

2024. február 15.Megnyílt a Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása a Műcsarnokban, amely a 120 évvel ezelőtt született Szervátiusz Jenő és a 20 éves Szervátiusz Alapítvány előtt is tiszteleg.A tárlatot Szervátiusz Klára elnök nyitotta meg, aki kurátora is a kiállításnak.Az ő beszédét közöljük itt, és néhány fotót a megnyitóról, amelynek második részében két világhírű muzsikus: Fülei Balázs zongoraművész, Sipos Mihály népzenész és Kardos Mária működött közre.A kiállítás március 24-ig látogatható.Szervátiusz Klára megnyitó beszédeA Kárpát medence művészei a Műcsarnokban:  Árkossy István( Erdély), Barabás Éva ( Erdély),Bardócz Lajos ( Erdély), Berend Iván( Délvidék), Bocskay Vin ce ( Erdély), Gaál András ( Erdély),Györfi Lajos ( Anyaország), Györfi Sándor( Anyaország), Gyurkovics Hunor( Délvidék), Homoki Gábor ( Kárpátalja), Kákonyi Csilla ( Erdély), Kubinyi Anna ( Anyaország), Matl  Péter ( Kárpátalja), Márton Árpád ( erdély), Nagy János ( Felvidék), Páll Lajos ( Erdély), Petrás Mária ( Moldvai csángó), Petrás Alina ( Moldvai csángó), Rieger Tibor ( Anyaország)

Szervátiusz Szalon - 2023. október 19. »

Egy varázslatos szép élménnyel ért véget az ide évadunk, bezártam a Szalon ajtaját. Fülei Balázs Liszt-díjas zongoraművész volt a vendégünk, aki nemcsak Kodályt, de Bartókot, Lisztet, Debussyt, Ravelt is játszott nekünk. Felemelő zenei est volt, kikapcsolt bennünket a hétköznapok káoszából, feszültségéből, elmélyedtek, mosolyogtak az emberek.Harmónia, szépség, szeretet áradt a művészből is, nemcsak a zenéből.

Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban »

2023. október 3. Csíki Székely Múzeum Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása - csíkszeredai Csíki Székely MúzeumOktóberben megrendeztem a kettős évforduló jegyében és megnyitottam a kiállítást. Folytatása 2024-ben lesz Budapesten, a Műcsarnokban. Részlet a megnyitóbeszédemből: A Mindenható kegyelme által az idén, amikor Szervátiusz Jenő születésének 120. évfordulójára, s a Szervátiusz Alapítvány működésének 20 évére emlékezünk- két csodálatos, szakrális helyen ünnepelhetek, ünnepelhetünk. Az Országházban, a Szent Korona szomszédságában emlékeztem a nagy magyar, erdélyi szobrászra, s a munkával telt húsz esztendőre. S most itt Csíkszeredában, a csodatévő Anya közelségében nyithatom meg e kiállítást. A somlyói templom szomszédságában lévő Kós Károly tervezte házban élt a magyar időben, a KALOT megbízásából két évig Szervátiusz Jenő a fiával: Tiborral, s tanította a székely ifjakat faragásra. Oly sikeresen, hogy Olaszországba is eljutott velük. Szervátiusz Tibor pedig az akkor Segítő Máriának nevezett gimnáziumban tanult azidőtájt. De előtte is, sokszor mezítláb, zarándokolt Menaságból - ahol sok nyarat töltött Kiss Eleméréknél - ide a búcsúba a férjem. "Azt hallottam, babám, hogy el akarsz hagyni... - cseng most is fülembe a széki népdal a csodálatos hangján, míg autóval jártuk együtt Székelyföldet, és mindig megálltunk egy ima idejére Máriánál Gyimes felé menet. Drága férjem öt esztendeje „hagyott” itt, és én most fájdalommal és örömmel teli szívvel állok itt. Fájdalommal, mert egyedül, de örömmel, mert lelkemben, szívemben hoztam Őt is, őket is. Sőt idehoztam a Kárpát medencét, művészeinek legjavát mutatván be. Mi kezdettől arra törekedtünk, hogy a Szervátiusz Tibor Napisten szerelme című szobra által is megjelenített összetartozást szolgáljuk. A Diaszpóra nevet is viseli, ez a márványból készült alkotás. Középen a Nap, az Anyaország, amely szétsugározza figyelmét, szeretetét a méltatlanul elszakított területek magyarságára, s onnan áramlik vissza is erő és hit. Elszakíthatatlan kapocs ez, míg csak magyar él. Hadd soroljam a területeinket, s a művészek neveit! Jól csengenek. Érjenek a szívünkig!  Anyaország: Szervátiusz Jenő szobrászművész, Szervátiusz Tibor szobrászművész, Kubinyi Anna textílművész, Somogyi Győző festőművész, Rieger Tibor szobrászművész, Györfi Sándor szobrászművész, Györfi Lajos szobrászművész Erdély: Szervátiusz Jenő Szervátiusz Tibor Barabás Éva festőművész, Bardócz Lajos grafikusművész, Bocskay Vince szobrászművész, Gaál András festőművész Kákonyi Csilla festőművész, Márton Árpád festőművész, Páll Lajos festőművész, Árkossy István festő-grafikusművész Délvidék: Berend Iván festőművész, Gyurkovics Hunor festőművész Felvidék: Nagy János szobrászművész, Szabó Ottó festőművész Kárpátalja: Homoki Gábor festőművész, Matl Péter szobrászművész Moldvai csángó-magyar: Petrás Alina keramikusművész, Petrás Mária keramikusművész