telefon: +36(20)338-9278, email:

Tiffán Ede laudációja (2015)

Laudáció Tiffán Ede kitüntetéséhez

Annak ellenére, hogy Ede barátom két évvel fiatalabb nálam, egy évvel előttem végzett mint kertészmérnök, egyébként egy kollégiumban laktunk a Somlói úton.

Az első emlékem róla még negyedéves koromból származik. 1965-ben szakmai látogatáson vettünk részt Villányban mint szőlész-borász hallgatók. Azt tudtuk, hogy Ede ott gyakornokoskodik az Állami Gazdaságban, annak országos hírű szőlészetében. Szüret előtti időszak volt, és az egyik szőlőtábla mellett vártuk, hogy jöjjön az agronómus tájékoztatni bennünket a szakmai feladatokról. Ahogy ott állunk egyszer csak a szőlősorok közül lóháton galoppozva megjelenik Tiffán Ede agronómus úr. Lepattanva a lóról mondja, hogy rendelkezésünkre áll. A meglepetéstől tátott szájjal bámultunk tanáraikkal együtt. Tudom, hogy ezt közülünk azóta sem felejtette el senki.

Később is, amikor már rendszeresen találkoztunk vagy az ő pincéjében, vagy valahol máshol szakmai rendezvényeken, mindig eszembe jutott ez a jelenet.

Pedig azt nem igazán lehet róla mondani, hogy „magas lóról” beszél az emberekkel. Bár ahová ő feljutott, abba a szakmai magasságba, néha akár eszébe is juthatna. Alapvető emberi tulajdonságai okán nagyon távol áll tőle ez a magatartás.

Tiffán Ede régóta ikon a magyar borászatban. Elsőnek kapta meg az év bortermelője címet 1991-en.

A villányi borvidék és Ede csillaga párhuzamosan emelkedett. Talán nem túlzás üstökösnek nevezni e felemelkedést a magyar borászat egén.

A rendszerváltás után ez a borvidék nagyon nagyrészt Tiffán Edének köszönhetően nemzetközi szinten is egyre több elismerést kapott. Ezek az elismerések a különböző borversenyeken nyert aranyérmek formájában testsültek meg.

Kitűnő elméleti és gyakorlati tudás, lelkiismeretesség, alaposság, kitartás, szorgalom, alázatosság mint legfőbb erényei juttatták el Edét az elismertség ilyen magas fokára.

A Magyar Bor Akadémia alapító tagja, sokáig alelnöke volt. Öt éven keresztül a Villányi Hegyközség elnöke volt. Sorolhatnám még a különböző posztokat, kitüntetéseket, melyeket megkapott az évek folyamán.

Azt hiszem mégis ő a legbüszkébb a boraival elért eredményeire. Azt meg én tenném hozzá, hogy a villányi bortermelőkre gyakorolt hatása, az, amire a legbüszkébb lehet. Amit szakmailag tudott és tud, azt a legnagyobb természetességgel adta tovább mindenkinek, aki azt hasznosítani volt képes.

A villányi borversenyeken rendszeresen találkoztam Edével Eperjesi professzor és Katona József társaságában, akik már nincsenek közöttünk, de nevük igen csak nagybetűvel van írva a magyar borászat díszkönyvében. Ezeken, a több mint egy évtizededig tartó rendszeres pincelátogatásokon a legszínesebb szakmai konzultáció alakult ki. Tanultunk egymástól.

A hazai sikerhalmaz után sorra jöttek a külföldi elismerések, a Tiffán borok rangja a legnagyobbakéval vetekedett és vetekszik ma is.

Emlékszem a 2000-es évek elején büszkén mutatta be azt a borát nekünk, amely Japánban elnyerte az év legjobb külföldi bora címet. Ez különösen értékes elismerés egy olyan piacon, ahová a világ minden termelője igyekszik eljuttatni borát. Ezt a trófeát Ede a francia, olasz, spanyol, kaliforniai és dél-amerikai borok előtt nyerte el.

Ede barátom sikereit nem egyedül, hanem szerető családja segítségével érte el. Felesége és Zsolti fia őt mindenben támogatták tevőleges munkájukkal. Az már a sors fintora, hogy Zsolti nem a szőlész-borász szakmát választotta, hanem testnevelő tanár lett. Ezzel együtt, ha akarta, se tudta volna elkerülni a borász szakmába való bemerülést, hiszen abban a közegben, ahol élt, erről szólt minden. Ezért volt neki nagyon nehéz döntés egy pár évvel ezelőtt, hogy a pince helyett a parlamentet választotta munkahelyéül. Azóta elég hosszú idő eltelt, Ede barátom emberfeletti akaraterővel és a Jóisten segítségével vészelte át betegségét, valamint a legnagyobb csapást, felesége elvesztését.

Életútja, emberi kvalitása, kitartó igényessége példaképül állhat mindenki előtt, aki a hazáját, hitét és szakmáját olyan hűségesen szolgálja, mint ő.

Méltó kitüntetéséhez szívből gratulálok!

 

2021. évi Szervátiusz Jenő díj »

2021. szeptember 15. A Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége az alapítvány székházában. Szervátiusz Klára elnök köszöntötte a vendégeket, majd emlékezett a díjak névadóiról: Szervátiusz Jenőről és Szervátiusz Tiborról. A dátum: szeptember 15. Szervátiusz Jenő halálának időpontja, aki 38 évvel ezelőtt fejezte be Budapesten földi életét. A nap egyébként a fájdalmas Szűzanya napja. S nem véletlen - mint ahogyan semmi sem az az életben - mondta - az elnök -, hogy a nagy erdélyi-magyar szobrász ezen napon halt meg: sok fájdalmat, szenvedést élt meg életében. Ezek jórészét a kisebbségi sors mérte rá és fiára is. Ám nem keseredett bele a bajokba, átmentette életét a munkával, a faragással. “Minél inkább rúgtak, annál többet dolgoztam.” - vallja egy interjúban. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Homoki Gábor kárpátaljai festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért Petrás Alina moldvai csángó származású keramikusművész, népdalénekes - az ősi magyar jelképeink egyedi, színes ábrázolásáért, a népi kultúra népszerűsítéséért Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat Bíró Borbála marosvásárhelyi diák vehetett át - ígéretes tehetségéért és közösségformáló magatartásáért Áldást mondott: Majercsik János Oguz táltos. A Szervátiusz Jenő-díjasok méltatása alább olvasható:Dr. Dupka György: Homoki Gábor laudációjaPéterbencze Anikó: Petrás Alina laudációja

Mindörökké Erdély »

Az erdélyi Népújság.ro-n Mindörökké Erdély - Beszélgetőkönyv Szervátiusz Tiborról címmel készült írás olvasható.

Megnyílt a Szervátiusz Szalon »

2021. június 24. Megnyílt a Szervátiusz Szalon az alapítvány székházában. A Kossuth Rádióban, a Gondolat-jel ben így kommentelték a hírt: Új színfolttal gazdagodott Budapest kulturális palettája! A mellékelt linken hallható az interjú, amelyben Szervátiusz Klára beszél a Szalonról Csűrös Csilla mikrofonja előtt:InterjúVálogatott, szép közönséggel, vastapssal kezdődött el a Szervátiusz Szalon története. Hoppál Péter, a Parlament Kulturális Bizottságának elnökhelyettese köszöntőjében méltatta a két Szervátiuszt, s felidézte a személyes emlékeit. Csűrös Csilla vezető szerkesztő a megnyitón bemutatott, az alapítvány gondozásában megjelent kötetről : az Emeled fel, Uram, népemet címűről osztotta meg a közönséggel személyes benyomásait, s méltatta a neves keramikus-énekest. Petrás Mária és Petrás Alina Kiss Krisztián kobzos kíséretével csodálatos műsort adott a csángó-magyar népdalokból. Szervátiusz Klára, elnök, a Szalon irányítója így köszöntette a résztvevőket: Nem tettem minősítő jelzőt a Szalon szó elé, egyrészt mert szép így az alliteráció: Szervátiusz Szalon, másrészt mert a Szervátiusz név, s a két Szervátiusz, akik - Temesi Ferenc szavaival -, a magyar képzőművészet ikertornyai, már kijelölik az utat és a feladatot. Miért a Petrás-könyv bemutatója a megnyitó esemény? A jelképes cím miatt. Mert ahogyan a neves keramikus művész naponta így fohászkodik az Istenhez: emeled fel népemet, úgy szándékozunk mi a két Szervátiusz szellemiségében a nemzet felmelegedéséért dolgozni változatlanul. Petrás Mária már igen magasra emelet népét: a moldvai-csángó-magyarságot hiteles, tisztaforrású, kivételes művészetével, hiteles, tiszta, hittel teli lényének fényével. Ahová filmeletetett egy nép, ott is marad az. Ha a csángó nevet a valódi értelmében használjuk: erőset jelent a hun hagyományban. Bizony kellett is az erő, főleg a lelki, az Istentől kapott, hogy ez a kicsiny magyar csoport megmaradjon ezer évnél régebb óta az elzártságban. Szervátiusz Tibor többször mondta, hogy amikor az 1950-es években Moldvában járt, az öreg apókák a kérdésre: hogy kerültek oda, így válaszoltak: Attila apánk telepített minket ide. Az erőt, a hittel, az Isten rendje szerint élők erejét, annak hatását példázzák nekünk, mutatták fel a moldvai csángó-magyarok. S ha földi értelemben valóban elvesznek is - amitől Petrás Mária fél -, akkor sem lesz megsemmisülés. Megtermékenyítették a lelkünket, s így beteljesítették a küldetést. Örökre gazdagítja történetük, életük a mindenséget. Az előszót Döbrentei Kornél neves költő írta, a férj. Ezt a nagy ívű esszét közöljük teljes terjedelemben. Döbrentei Kornél: Hinta leng kivirágos almafán Csűrös Csilla köszöntője a Sservátiusz Szalon megnyitóján