telefon: +36(20)338-9278, email:

Lezsák Sándor: Döbrentei Kornél laudációja (2015)

A ROZSDÁS KÉSEK ELLENÉBEN


A Jóisten nagy dramaturg, kedvünkre és vigasztalásunkra rendez nekünk itt Budán, a Szentháromság téren, a Magyarság Házában, a Corvin teremben ilyen szép estét, ahol bennünket a nagykunsági Györfi Lajos szobrászművész süttői és erdélyi kövekből kimentett, faragott és bronzba öntött munkái fogadnak, és Kovács András művészettörténész személyében ideviláglik a kincses Kolozsvár, és falvakból, városokból az erdélyi rendeszánsz épületei, és Baranyából, a bővérű bor hazájából Tiffán Ede és nemes, nemzetes villányi pincészete, ahonnan a vérpezsdítő nedű lehetett, lehet és lesz vitézlő oskolája Döbrentei uramnak is. És mindezt kiteljesíti a legendák világában is otthonos Szervátiusz Jenő és fia Szervátiusz Tibor korszakos életműve, immár mítoszi fénytörésben, káprázatban, jövendőt is ingerlő örökmécsben.

Így együtt, valamennyien, most, micsoda békebeli tablókép, itt a Corvin teremben, a Magyarság Házában, a Szentháromság téren, Budán, s odakünn micsoda őszi verőfény, idebenn lehetne akár a történelmet szófelhőkkel délibábozni is.

De nem tesszük.

A Jóisten, a Nagy Dramaturg ellenpontoz.

Mert szerte a Kárpát-hazában, de Európa minden szegletében most is milliók ülnek képernyők előtt, és csak nézik, csak nézik, csak nézik az új betelepülők, a migránsok vég nélküli, hömpölygő emberáradatát, és tíz és tízmillió európázó politikai katasztrófa-turista ül megriadva a képernyő előtt, és még mindig vannak, akik remélik, hogy ez csak egy gonosz álom, távkapcsolóval elzárható, mert ép ésszel fölfoghatatlan, hogy csak jönnek és jönnek, és jajdul a lélek, és „már gyanakszunk cselvetésre, Buda vára példa.”

Döbrentei Kornél költészetét, verseit az örök gyanakvás érlelte lázbeszéddé. Hervay Gizella szívdobogása visszhangzik bennem, ahogy most újra olvasom Döbrentei életét, verseit: „aki megérti, hogy működik az Egész, az szájában a szóval zuhan, mert a Kések figyelnek.”

Igen, élesre fent késpengék figyelték Döbrentei verseit és metszettek föl minden jelzőt, metafórát. Damaszkuszi úton, damaszkuszi acélból készült Kések figyelnek ma is minden mozdulatot, késpengék fénye tükröz visszájára ártatlan hasonlatot.

Lassan két évtizede, hogy 1996. októberében, a Berozsdált Kések uralkodása idején írta Döbrentei Kornél: „roncsolt lőlap a homlokom mögött, lángol egy ősz a tízes kör helyén.” Amit ekkor írtam, ma már európai jelzővel is érvényes, idézem: „…didergő magányunk versed metafórájában, mert október hiába lángol, még össze nem melegít, csak lidérces kék láng játszik csalogatót, ez még az európai törpék dáridója, a bűntudat nélkül visszatérő európai zsebesek nagy mutatványa, néhány tucat ügyes európai hipnotizőr vezet orránál fogva, csillogó láncon sokaságot, s mi roncsolt lőlappal homlokunk mögött, az örök célkeresztben szervezkedünk, hitünk és akaratunk nyugalma mozgósít, és velünk és körülöttünk nemzetté szerveződik a csillagunk jegyében áldott Mária országa, földjének magyari népe.”

Ennek a népnek jelölt fia Döbrentei Kornél, aki már gyermekkorától eljegyezte magát a költészettel. Negyedik elemista korában száz verset jegyzett le a titokzatos spirálfüzetben. Később Illyés Gyula, Weöres Sándor, Kiss Ferenc, Nagy László, Pilinszky János, Huszárik Zoltán és Kormos István bíztatták erősen. Első verskötete Skorpió jegyében címmel 26 éves korában, 1972-ben jelent meg. A hivatásos megmondó-emberek fanyalogva fogadták: „Döbrentei gondolatvilága, világlátása idegen a szocialista társadalomban kívánatostól”.

Ma ez a mondat fölér a Kossuth-díjjal is.

A Kések figyelték Döbrentei verseit. Időnként szúrkáltak, sokszor provokálták, sebezték. Az átpingált tavaszok idején a szocialista múltból itt maradt, vérünket, vizeinket mérgező Rozsdás Kések is próbálkoztak, de hiába.

Döbrentei Kornél a valóság élményeivel edződött: volt kocsikísérő, segédmunkás, raktáros és öt éven át tengerész is, üzemi lapoknál pedig újságíró. 1991-től a Hitel c. folyóirat rovatvezetője, szerkesztője.

Szülei, családja erős gyökerekkel áldották meg. Édesapja lovagkereszttel kitüntetett magyar királyi főhadnagy volt, édesanyja pedig egy magyar királyi honvédezredes leánya. A magyar hazáért, szabadságért küzdő katona-ősök példázata hevíti Döbrentei verseit Balassi Bálint vagy Zrínyi Miklós indulatával.

Verset írt a püspökségre menekült, nőket védelmező és a szovjet megszállók által meggyilkolt Apor Vilmos emlékére, a román nacionalisták által félig megvakított Sütő András emlékezetére, a székelyek megpróbáltatásait megidéző Nyírő József emlékére, Kun Béláék vérgőzös rémuralmát naplójában lejegyző Tormay Cécile méltatására, verset írt Döbrentei a koholt vádak alapján a Kádár-vészkorszakban kivégzett Tóth Ilona végzős orvostanhallgató emlékezetére, vagy az 1956-os harcokban hősi halált halt Gérecz Attila költő tiszteletére.

A Kések akkor is figyeltek, amikor a magyar haza és népe iránt elkötelezett Szervátiuszok – apa és fia – munkásságát versben méltatta. Íme a kezdő sorok:

Belépve A Fájdalom kapuján
Szervátiusz Tibornak főhajtással élete és életműve előtt.
Gyécse kagannak és Szent Istvánnak,
az Atya, a Fiú s a Szentlélek
külön sorsot s közös terhet szántak,
mint Nektek: apának s fiúnak,
hozzá gigász-tehetséget mértek,
bírni roppant súlyát küldetésnek,
meglelni ösvényét a kiútnak.

A Szervátiusz Jenő-díj adjon hitet és erőt Döbrentei Kornélnak, hogy sok dolga van még e földi világban. A történelmi feladatot is megjelölte: „meglelni ösvényét a kiútnak.”

Ehhez pedig a késeket meg kell szelídíteni, a késsel kenyeret kell szelni, a migránsáradat ellenére a templom Isten háza kell hogy maradjon, és itt a Kárpát-medencében, a magyarok földjén nemzetünk emelkedő nemzet legyen.

A mi történik itt? – dermesztő kérdésre a válaszunk változatlan: mi történünk itt. Mert a Jóisten Nagy Dramaturg, hiszen beszédes könyvcímet is súgott Döbrentei Kornélnak. Így hangzik: Magyarországgal Istennek terve van.

Legyen részünk benne! Történjünk végre Barátaim!

Lakitelek-Budapest, 2015. november 12.

Lezsák Sándor

(Elhangzott 2015. november 12-én a Magyarság Házában.)

2021. évi Szervátiusz Jenő díj »

2021. szeptember 15. A Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége az alapítvány székházában. Szervátiusz Klára elnök köszöntötte a vendégeket, majd emlékezett a díjak névadóiról: Szervátiusz Jenőről és Szervátiusz Tiborról. A dátum: szeptember 15. Szervátiusz Jenő halálának időpontja, aki 38 évvel ezelőtt fejezte be Budapesten földi életét. A nap egyébként a fájdalmas Szűzanya napja. S nem véletlen - mint ahogyan semmi sem az az életben - mondta - az elnök -, hogy a nagy erdélyi-magyar szobrász ezen napon halt meg: sok fájdalmat, szenvedést élt meg életében. Ezek jórészét a kisebbségi sors mérte rá és fiára is. Ám nem keseredett bele a bajokba, átmentette életét a munkával, a faragással. “Minél inkább rúgtak, annál többet dolgoztam.” - vallja egy interjúban. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Homoki Gábor kárpátaljai festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért Petrás Alina moldvai csángó származású keramikusművész, népdalénekes - az ősi magyar jelképeink egyedi, színes ábrázolásáért, a népi kultúra népszerűsítéséért Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat Bíró Borbála marosvásárhelyi diák vehetett át - ígéretes tehetségéért és közösségformáló magatartásáért Áldást mondott: Majercsik János Oguz táltos. A Szervátiusz Jenő-díjasok méltatása alább olvasható:Dr. Dupka György: Homoki Gábor laudációjaPéterbencze Anikó: Petrás Alina laudációja

Mindörökké Erdély »

Az erdélyi Népújság.ro-n Mindörökké Erdély - Beszélgetőkönyv Szervátiusz Tiborról címmel készült írás olvasható.

Megnyílt a Szervátiusz Szalon »

2021. június 24. Megnyílt a Szervátiusz Szalon az alapítvány székházában. A Kossuth Rádióban, a Gondolat-jel ben így kommentelték a hírt: Új színfolttal gazdagodott Budapest kulturális palettája! A mellékelt linken hallható az interjú, amelyben Szervátiusz Klára beszél a Szalonról Csűrös Csilla mikrofonja előtt:InterjúVálogatott, szép közönséggel, vastapssal kezdődött el a Szervátiusz Szalon története. Hoppál Péter, a Parlament Kulturális Bizottságának elnökhelyettese köszöntőjében méltatta a két Szervátiuszt, s felidézte a személyes emlékeit. Csűrös Csilla vezető szerkesztő a megnyitón bemutatott, az alapítvány gondozásában megjelent kötetről : az Emeled fel, Uram, népemet címűről osztotta meg a közönséggel személyes benyomásait, s méltatta a neves keramikus-énekest. Petrás Mária és Petrás Alina Kiss Krisztián kobzos kíséretével csodálatos műsort adott a csángó-magyar népdalokból. Szervátiusz Klára, elnök, a Szalon irányítója így köszöntette a résztvevőket: Nem tettem minősítő jelzőt a Szalon szó elé, egyrészt mert szép így az alliteráció: Szervátiusz Szalon, másrészt mert a Szervátiusz név, s a két Szervátiusz, akik - Temesi Ferenc szavaival -, a magyar képzőművészet ikertornyai, már kijelölik az utat és a feladatot. Miért a Petrás-könyv bemutatója a megnyitó esemény? A jelképes cím miatt. Mert ahogyan a neves keramikus művész naponta így fohászkodik az Istenhez: emeled fel népemet, úgy szándékozunk mi a két Szervátiusz szellemiségében a nemzet felmelegedéséért dolgozni változatlanul. Petrás Mária már igen magasra emelet népét: a moldvai-csángó-magyarságot hiteles, tisztaforrású, kivételes művészetével, hiteles, tiszta, hittel teli lényének fényével. Ahová filmeletetett egy nép, ott is marad az. Ha a csángó nevet a valódi értelmében használjuk: erőset jelent a hun hagyományban. Bizony kellett is az erő, főleg a lelki, az Istentől kapott, hogy ez a kicsiny magyar csoport megmaradjon ezer évnél régebb óta az elzártságban. Szervátiusz Tibor többször mondta, hogy amikor az 1950-es években Moldvában járt, az öreg apókák a kérdésre: hogy kerültek oda, így válaszoltak: Attila apánk telepített minket ide. Az erőt, a hittel, az Isten rendje szerint élők erejét, annak hatását példázzák nekünk, mutatták fel a moldvai csángó-magyarok. S ha földi értelemben valóban elvesznek is - amitől Petrás Mária fél -, akkor sem lesz megsemmisülés. Megtermékenyítették a lelkünket, s így beteljesítették a küldetést. Örökre gazdagítja történetük, életük a mindenséget. Az előszót Döbrentei Kornél neves költő írta, a férj. Ezt a nagy ívű esszét közöljük teljes terjedelemben. Döbrentei Kornél: Hinta leng kivirágos almafán Csűrös Csilla köszöntője a Sservátiusz Szalon megnyitóján