Báthory Katalin laudációja

Tisztelt Kuratórium!
Tisztelt Kitüntetettek!
Tisztelt Ünneplő Jelenlévők!

Jól tudom, hogy egy hölgy esetében nem illik beszélni akoráról, ezért én azt vallom, hogy egy nőnek két életkoralétezik: az egyik – amikor még nincs 18 éves, a másik – pedigamikor éppen 18 éves. Kivételt képez az az eset, ha errefelhatalmaz az illető hölgy. Ezen kivétel kapcsán bátorkodomelmondani, hogy Dr. Báthory Katalin a kárpátaljai Eszenyközségben 1927. január 22-én született. Mivel én is e faluszülöttje vagyok, ezért számomra közismert tény, hogy szüleiEszenyben köztiszteletbeli értelmiségiek voltak. Édesapját azegyik legelismertebb polgármesterként tartjuk számon mégma is. Neveltetésében meghatározó szerepet játszott aszármazás, mivel a nagy múltú Báthoryak somlyai ágánakleszármazottjaként a dicső ősök emberi tartásra kötelezték.Felhőtlen gyermekkora, Eszeny hangulata, a Tisza illatamesevilágként oldották a későbbi korok feszültségét, egy olyanbiztos menedéket képeztek, ahová a mindennapok zaklatásitólmindig el lehetett menekülni. Oktatását a beregszászigimnázium légköre alapozta meg. Sajnos azonban a háborúshelyzet miatt a kedves alma materben kaotikus helyzet alakultki, így az érettségi vizsgáit nem tudta Beregszászon letenni.1945-ben, a határok lezárása előtt, kihasználva a mégviszonylagosan szabad mozgási lehetőséget, nem mindennapikalandos körülmények között az anyaországban,Sátoraljaújhelyen a piaristáknál érettségizett. A beregszászigimnázium szellemisége azonban vezérfonalként fut át egészéletén. 

Felsőfokú tanulmányainak első állomása a DebreceniOrvostudományi Egyetem volt, amelynek 2 évig volt diákja. Ezután irányt váltott, és 1950-től a Budapesti MűszakiEgyetem Vegyészmérnöki Karának hallgatója lett, ahol 1955-ben vegyészmérnökként diplomázott. 1964-ben pedig a Gépészmérnöki Kar Gazdaságmérnöki Szakán is okleveletszerzett. Később, 1986-ban a Budapesti Műszaki EgyetemKémiai Technológia Tanszékén doktorált. Alapos és sokoldalúfelkészültsége egész pályafutásának alapvető fundamentumalett.

Szakmai tevékenységét a Műszaki Egyetem Általános ésAnalitikai Kémiai Tanszékén kezdte, ahol az MTA kutatócsoportjában fémanalitikai módszerek hibahatárainakvizsgálatával és a hallgatói laborok előkészítésévelfoglalkozott. Ezután a Telefongyári MEO laboratóriumábakerült, ahol a vegyi labor vezetésével bízták meg. 1964-benfőmérnöki beosztásban a Kohó és Gépipari Minisztérium Korróziós Szabványosítási Központjának vezetője lett. Ezekután a Magyar Szabványügyi Hivatal műszaki tanácsosávánevezték ki. Szabványosítási szakterülete az exportgyártmányok klimatizációja, a korrózióvédelmi szabványokkidolgozása és a környezetvédelem szabványosítási beindításavolt. Az Országos Mérésügyi Hivatallal együttműködvemegalakult környezetvédelmi szakszolgálat vezetőjekéntfelügyelte a korrózió védelmet, a különböző klímákon működőés hosszabb idejű raktározásra kerülő gyártmányok, azösszeépíthető fémek valamint műanyagok tartósságánakvizsgálatát. Bekapcsolódott a KGST országok termékeinekvizsgálatába is. 1976-tól pedig az ÉMI TelepüléstisztaságvédelmiLaboratóriumát vezette, különös tekintettel vizsgáltaa hulladék ártalmatlanítást. 

Báthory Katalin a környezetvédelmi munkaszervezőjének, élharcosának számított, mélyrehatóanfoglalkozott a bioszféra szabályzási problémakörével, akörnyezet minőségszabályozási és szabványosítási kérdéseivel.Annak ellenére, hogy szocializmus nem arról volt híres, hogymesszemenőkig támogatta volna az innovációt, neki azonbanmégis sikerült meggyőznie a pártszemléletű irányítástigazáról, és új ipari rendszertechnikákat dolgozott ki,egységesítette koordinálta azokat. Pályafutása alatt 20fejlesztési tanulmányt írt, 180 szabvány-javaslatot dolgozottki, 71 tudományos cikke jelent meg hazai és nemzetközitudományos folyóiratokban, 130 TIT előadást tartott. Ezekenkívül több európai országban volt tanulmányúton és tartottszakmai előadásokat. Szakmai elismertségének ékesbizonyítéka, hogy számtalan tudományos egyesület választottavezetőségi tagjává.

Szakmai elhivatottsága 1982-es nyugdíjba vonulása utánsem lankadt. Tudását, tapasztalatát igyekszik minden síkonkamatoztatva segíteni a gazdasági és a társadalmi életet.Tekintélye a közéletben is érvényre jut. Nemzetielkötelezettségű aktív társadalmi és közösségi szerepvállalásapéldaértékű. Mint minden kisebbségi életbe belekóstolt ember,ő is érzékeny a nemzet minden rezdülésére. Még az átkosrendszerben aktív szervezője volt a Magyarországra szakadtberegszászi öreg diákok találkozóinak. Annak ellenére, hogyezekre a találkozókra kezdetben csak konspiratív módonkerülhetett sor. 1986-tól a Magyarság Kutató Intézetfelkérésére helytörténeti kutatásokat végzett Bereg vármegyekapcsán. Bőröndnyi kutatási anyaga alapul szolgálhat egyátfogó vármegyei monográfiához. A rendszerváltás hajnalánfelismerve a lehetőséget, a kezdeményezők egyike lett aKárpátaljáról elszármazottak egyesületbe való tömörítésének.Nem véletlen, hogy őt választották a Kárpátaljai Körjogutódjaként 1993-ban megalakult Kárpátaljai Szövetségfőtitkárává. 

Küldetéstudattól átszőtt, lelkiismeretes főtitkári tevékenységéta kárpátaljai magyarság sorsa iránti érdeklődés felkeltésében,fenntartásában, szociális gondjuk enyhítésében, a szülőföldönmaradt testvérszervezetekkel való együttműködésben, akárpátaljai iskolák, könyvtárak támogatásában, a szülőfölddelkapcsolatos rendezvények szervezésében, a kárpátaljaikulturális örökség bemutatásában, ápolásában látta. Sokáig őképviselte a Kárpátaljai Szövetséget a Magyarok Világszövetségében, melynek munkájában 2006-ig vett aktívanrészt. A Kárpátaljai Szövetség főtitkári tisztségét hosszú ideigbecsülettel töltötte be, és mind a mai napig tanácsaivalszolgálja a szervezet munkáját, a legmostohább nemzettestmagyarságának ügyét. A Kárpátaljai Szövetség az alapításbanvaló aktív részvételért 1996-ban a Honfoglalási Emlékéremarany fokozatával tüntette ki. Kárpátaljaisága jelen vanmindennapi életében, a nemzetben való gondolkodásánakfontos alappillére. Érdemeinek elismeréseként 1997-benBeregszász díszpolgárává választották.

Báthory Katalin fontos szereplője a kereszténymozgalomnak, alapításától aktív tagja a Nemzeti Társaságnak,a Szent Korona Társaságnak. A Magyar Szellemi Védegyletkeretében végzett munkájának olyan állomásai voltak, mint aNemzeti Színház újjáélesztése, a szovjet emlékműáthelyezésének kezdeményezése. Lelkes ténykedését a MagyarSzellemi Védegylet 1998-ban a „Rendületlenül a nemzetért”kitüntetéssel jutalmazta. 2013-ban pedig társadalmi ésműszaki munkásságának elismeréseként a Magyar ÉrdemrendLovagkeresztje Polgári Tagozatának kitüntetettje lett.

Több nemzeti társaság javaslatára nemzetielkötelezettsége és széles látókörű szemlélete miattmegalakulásakor beválasztották a Százak Tanácsába. Ebben agrémiumban is odaadó és lelkiismeretes munkát végez, keresia Kárpát-medence egészének lehetőségeit, igyekszik elősegítenilakóinak boldogulását. Tevékenységét a Százak Tanácsa 2014-ben a „Haza Embere” kitüntető címmel ismerte el. 

A közösséget mindig előnybe helyező Kató néni szűkebbpátriájának, Budapest XII. kerületének is közismert ésköztiszteletben álló személyisége. Vallja, hogy itt igazi otthonratalált, és igyekszik tenni a közért. Lelkes harcosa volt a JánoshegyenSissi tiszteletére emelt Erzsébet-kilátó megmentéséértfolytatott küzdelemnek is, amikor azt statikai problémákrahivatkozva le akarták bontani. 2016-ban a kerület vezetéseközéleti munkáját díszpolgárrá választással ismerte el.

A Németvölgyi úti otthonában élő vegyésznő családi életekorántsem olyan szívderítő, mint szakmai és közösségipályafutása. Első házasságából született László fiát özvegyédesanyaként nevelte fel. Sajnos 2007-ben meg kellett érnie fiaelvesztését is. Életének másik nagy szomorúsága, hogy időskorát nem édesíti az unokák nyüzsgő zsivaja. Mindezeken amegpróbáltatásokon erős református hite segíti át, melybekapaszkodva erőt merített, és ma is támaszául szolgál.

Báthory Katalin egész közéleti tevékenysége, nemzetbenvaló gondolkodása, a Kárpát-medencében élőkéletminőségének folyamatos javításán való fáradozásapéldaértékű, rászolgál minden elismerésre, így a SzervátiuszJenő díjra is.

Budapest, 2016. november 16.

Kovács Sándor