telefon: +36(20)338-9278, email:

Dr. Ladvenszky Levente: Bíró Zsolt András laudációja (2016)

Tisztelt Szervátiusz Tibor művész úr, Tisztelt Elnök asszony, Tisztelt Kurátorok, Díjazottak, Tisztelt Ünneplők, Kedves meghívottak!

Egy olyan embert szeretnék most bemutatni Önöknek, akit már a Kárpát-medence legnagyobb lovas hagyományőrző rendezvényének, a Kurultáj-Magyar Törzsi Gyűlésnek főszervezőjeként már jól ismerhetnek a hírekből, médiából, de akárcsak úgy, hogy meghívottként, látogatóként részt vettek ezen az ünnepen.

Munkatársaként állhatatos és fáradhatatlan szervezőt ismertem meg benne, melyek mozgatója mély hite, meggyőződése. Mély hite a magyar nemzetben, meggyőződése pedig abban, hogy a magyarság az elmúlt évtizedekben elszenvedett traumái ellenére szellemileg, lelkileg újra egyesíthető. Ezt az utat járja már az első Magyarországon megrendezésre került Kurultáj megszervezése óta, és ez a hite és meggyőződése tette lehetővé, hogy idén 2016-ban az eddigi legnagyobb -több, mint 200.000 látogatót vonzó- ünnep valósult meg a bugaci pusztán, melyen Zalától Kovásznáig, Felvidéktől Délvidékig részt vettek hagyományőrzőktől az egyszerű emberekig.

Nemcsak jó szervező, hanem kiváló tudós is. Erről az oldaláról kevesebben (vagy inkább egyre többen) tudnak, azonban, akik ismerik a Kurultáj már egy évtizedes történetét tudják azt is, hogy 2006-ban, az általa vezetett Torgaj-expedíció eredményei, így a kazakisztáni madjar törzs szállásterületének feltérképezése, genetikai minta vétele, ennek eredményeinek publikálása az Ő nevéhez fűződik.

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nemcsak, mint munkatárs, hanem barátként még több kiváló tulajdonságát ismerem; így önfeláldozását és önzetlenségét, mely tulajdonságait képes nemcsak barátaival szemben kinyilvánítani, hanem azokkal is akik a magyarság szellemi-lelki újra egyesítésén vele együttműködnek, dolgoznak.

Széleskörű tárgyi tudása nemcsak szakmájára az antropológiára, hanem számos társadalomtudományi területre is kiterjed. Így a történelem, a filozófia, és a pszichológia területein is olvasott és járatos. A természettudományokban a szakirányú területein kívül a földrajzot, a kémiát és a fizikát is mélyrehatóan ismeri.

Beszél spanyolul, olaszul, és németül. Kutatásaival összefüggésben megtanult számos keleti nyelvet, így beszél törökül, kazakul, üzbégül, orosz, és bolgár nyelven.

Kiváló hagyományőrző és remek sportember: judoban feketeöves mester, és hétszeres magyar bajnok, Európa bajnoki 2. helyezett.

A tudomány és kutatás terén szintén a bajnokokra valló állhatatosság és kitartás jellemző rá. Nem túlzás állítani, hogy méltó követője lehet Kőrösi Csoma Sándornak, vagy Vámbéry Árminnak. Tudományos munkája a magyarság eredetének és vándorlásának korai történetére terjednek ki. Szakirányú tanulmányait az ELTE TTK-án, Földrajz-Biológia szakon kitűnő eredménnyel végezte. Jelenleg kutató munkáját a történeti antropológia területén végzi a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában. Nevéhez fűződik a keleti nomádok, és a Kárpát-medencei hunok, avarok, honfoglalók lelet-együtteseinek speciális méretekkel kiegészített adatbázisának létrehozása, valamint a honfoglaló magyarok arclapossági adatokkal kiegészített leletjegyzékének a létrehozása.

A kárpát-medencei adatok gyűjtése mellett megkezdte egy hatalmas eurázsiai adatbázis kiépítését is. 2003-ban kutató expedíción járt Baskíriába, és Tatársztánban. Ezt követően 2005-ben a Dél-Urál, majd a Kaukázus területein gyűjtött adatokat. Nagy szenzációt keltett a már korábban említésre került Torgáj expedició, melynek eredményeit nemzetközi szaklapokban is publikálta kutatótársaival.

2011-ben megkezdte az Üzbegisztáni madzsar törzs településrendszere és genetikai karakterének feltérképezését.

Számtalan további expedíciót vezetett az elmúlt években Anatóliába, a Kaukázusba, Dél-Urálba, és Türkmenisztánba.

Széleskörű nemzetközi kapcsolatokat épített ki: a Kazak Központi Múzeum és a Türk Akadémia szakértő tanácsadója, Magyarországon a Magyar Biológiai Társaság és a Magyar Földrajzi Társaság Expedíciós szakosztályának tagja.

A Kurultáj Magyar Törzsi Gyűlés, mely kétévente kerül megrendezésre, ma már a kárpát-medencei magyarság kulturális újra egyesítésének egyik legszebb példája.

Bejárta a fél világot és Ázsiát, de családja, barátai és nemzetének szeretete mindig hazahívja. Hitvallása: magyarként, itthon a hazában kell helytállnia mindenkinek.

Budapest, 2016. november 16.

Mindörökké Erdély második kiadása »

Megjelent a Mindörökké Erdély című interjúkötet második kiadása a Szervátiusz Alapítvány gondozásában.A bővített tartalmú és ünnepi külsejű kötet, melyben a feleség: Szervátiusz Klára beszélget a nagy művésszel: Szervátiusz Tiborral a kettős évforduló: Trianon 100. és a szobrász 90. születésnapjának alkalmából készült.Lent az előszót idézzük:  ElőszóSorsodban szobor vana szoborban sors vans hiába kés fűrész baltanincs ki igazad kifaragjakivájja vésse kalapálja.Nem maradhatsz magadbana kéznek kőben a párjamozdulatával belezárvanem látszik ki e rossz világra.Fél agyad a koponyábanfélmagad itteni odahazábanfélhazád ottani idehazában.Hát hol? Te hol is látszol?Kinek és minek játszolKi végképp kimaradtálaz Isten igazából.Kiss  Dénes:Szervátiusz Tibor szobrai között, részletSzáz év TrianonEzerkilencszázkilencvenhármat írtunk. A gyűlölt diktátor már nem élt, de a nagylaki határnál még mindig órákat kellett várni, hogy átengedjenek bennünket. Akkor már tíz éve nem volt otthon, Erdélyben drága férjem- a “házi szeku” ijesztette, hogy ne merjen menni. Rövid, izgalommal teli készülődés után végre nekiindultunk az útnak. A széles hátsó ülésen jóízűen aludtam -hiszen annyira biztonságosan vezetett Tibor-, amikor a hatalmas Volga nagyot rázkódott, Királyhágónál megálltunk. Kiszálltunk, átkarolta férjem a vállamat, és széles mozdulattal mutatott a völgybe: -Látod, ez itt Erdély! És éreztem, hogy megremeg, s láttam: elpárásodott a szeme. Szorosabban öleltem míg megnyugodott, aztán körben megnevezte a látnivalókat. Közben mélyeket, nagyokat szippantott boldogan a tiszta, fenyőillatú levegőből. Szóval már sokszor elmondta, hogy mit jelent neki a szülőföld, s mit az elvesztése, de csak itt éreztem át igazán a fájdalmát. Itt értettem meg a megérthetetlent: hogy valakinek a haza és a szülőföld nem ugyanaz. Erős izgalommal utaztunk Marosvásárhelyig édesanyjához. Sírással borultak egymás nyakába anya és fia. Az ismerkedő napok után alig vártuk, hogy indulhassunk Székelyföld belsejébe s a Gyimesekbe! Első közös utunk volt ez Erdélyországban, s bár sok követte a következő évtizedekben, örökké emlékezetes maradt. Boldog és felszabadult volt a férjem az övéi között, tréfálkozott, nevetgélt a székely asszonyokkal, férfiakkal. Sehol máshol, máskor nem láttam rajta ezt az örömöt, legfeljebb akkor, ha rám nézett, átkarolt. Én pedig egy életre megtanultam, gondolataimban megőriztem e tapasztalatot, hogy milyen terhet hordoznak ők a számkivetettek, szavak nélkül is éreztem a fájdalmuk minden utam során. S hazafelé mindig elnehezült a szívem. Ezért is készült el ez az interjúkötet immár második és bővített, ünnepi kiadásban, mert úgy vélem a személyes életsors hívebben mondja el a szörnyű döntés utáni helyzetet, mint a történelmi adatok és tények. Azt mondják, aki elveszítette a végtagját, még sokáig érzi a fájdalmat, a hiányt, s a képzelete sokszor megtréfálja: mintha még meglenne a láb avagy a kéz . Aki fél életét, szívét veszítette el ostoba politika bűnös döntései miatt, soha nem szűnik meg szenvedni, reménykedni. Szervátiusz Tibor minden este megnézte a Tv-híradót. S amikor egyszer rákérdeztem miért, ezt válaszolta:- várom, hogy bemondják: szabad lett a népem, Erdély! Nem érte meg ezt a hírt. Most helyette én várom minden nap a szabadságot. Ha majd megyek utána, ezt a jóhírt szeretném vinni neki: mindörökké él, megmarad Erdély. Szervátiusz Klára

Interjú Szervátiusz Klárával »

A Szervátiusz Klárával készült interjú, amelyet a Kossuth Rádió közölt, az alábbi linkre ktattinva hallgatható meg.A szerkesztő-riporter: Csűrös Csilla.

Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása »

A trianoni évforduló és Szervátiusz Tibor 90. születésnapjának jegyében megnyílt a táti Kultúrházban Szervátiusz Klára "Vallomás" című kiállítása.A kiállítást Csűrös Csilla vezető szerkesztő nyitotta meg, közreműködött Petrás Mária és Döbrentei Kornél.