telefon: +36(20)338-9278, email:

Veres Emese-Gyöngyvér: Nagy Miklós Kund laudálása

Veres Emese-Gyöngyvér

Nagy Miklós Kund laudálása

Amikor első interjúimat készítettem azokkal az erdélyi írókkal, költőkkel, akiket még kisiskoláskoromban láttam, vagy verseiket szavaltam, különös meghatottság uralkodott el rajtom: hogy én, a pályakezdő, a médiába csak néhány különlegesebb jegyzetnek köszönhetően kerülő, épp legújabb könyvéről faggatom Fodor Sándort, Méhes Györgyöt, hogy csak őket emeljem ki. Bár azóta lassan három évtized telt el, a meghatódottság rutinná vált, mégis ugyanazt a különleges érzést, megtiszteltetést éreztem akkor, amikor e mai felkérés érkezett: Nagy Miklós Kund munkásságát méltatni. És ma is egyszerűbb lenne a feladatom, ha csak kérdeznék, ha Nagy Miklós Kund egyik könyvéről, valamelyik írásáról kellene őt faggatnom. Azonban a majd öt évtizedes munkássága alaposan feladja a leckét. Már csak ennek felsorolása is szétfeszítené a megadott időkeretet. Ám éppen a mai díjazás segíti a mederben maradást: ugyanis Nagy Miklós Kund ma művészeti írói tevékenységért veheti át a Szervátiusz-díjat. Azt a Szervátiusz Jenőről elnevezett kitüntetést, akinek szellemisége - mondhatni - egy életen át meghatározta Nagy Miklós Kund életét. Ahogy ő mondta egy rádióinterjúban: ez neki mindenképp Erdélyt jelenti, a Székelyföldet jelenti, azt a képzőművészetet, amely a hagyományokból kiindulva valami olyan újat tud teremteni, ami előremutató. Úgy ragaszkodik ahhoz, amit az előző nemzedékektől kapott és átvett, hogy közben tud egy olyan értéket felmutatni az utánuk jövőknek, aminek a szellemét szintén át lehet venni. És még mit jelent? Ragaszkodást a szülőföldhöz, akkor is, ha éppen világot látunk.

És most lássuk azt az utat, amely idáig, e jól megérdemelt díjhoz vezetett. Nagy Miklós Kund Nagyenyeden született. Szülővárosában érettségizett a  Bethlen Gábor Kollégiumban , a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán román-magyar szakos, majd a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Filológia Karán magyar-francia szakos tanári diplomát szerzett. Rövid ideig Szentgericén tanított, majd riporter, szerkesztő, kulturális osztályvezető volt a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásánál 1968-1985, míg a Ceausescu-rendszer fel nem számolta a területi adókat. Műsoraiban elsősorban az irodalom és a művészetek népszerűsítésével foglalkozott. 1990-ben az újraindított Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, a felújított Kemény Zsigmond Társaság egyik alapító tagja. 1990-től a marosvásárhelyi Népújság belső munkatársa: előbb művelődési rovatvezető, később főszerkesztő-helyettes, majd főszerkesztő 2012-ig. 1991-től - nyugdíjasként jelenleg is - szerkeszti a lap heti irodalmi-művészeti mellékletét, a 2016-ban már 25 éves Múzsát. Tanít a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. 1990-től a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), továbbá a Népújság Alapítvány, 2002-től az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagja. 1995-től a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumi alelnöke, a névadó hagyatékát ápolva a Bernády Ház rendezvényeinek műsorvezetője, házigazdája, a Bernády Napok szervezője. 2000-től a Helikon-Kemény János Alapítvány alelnöke, rendezvényeinek és a Marosvécsi Találkozóknak egyik szervezője. A Lorántffy Zsuzsanna Egyesület, a Marx József fotóklub és más hasonló tömörülések rendezvényeinek gyakori közreműködője. Tárlatnyitók, könyvbemutatók, irodalmi estek aktív részvevője. Mindeközben rádiószínházi produkciók, hangjátékok, tévés összeállítások, kabaréjelenetek szerzője. Számos romániai és külföldi lap, folyóirat közölte írásait, számtalan televíziós interjú, riport, valamint fordítások is fűződnek a nevéhez.

Rádiós pályafutása alatt alkalma nyílt bejárni a marosvásárhelyi rádió adáskörzetét, a Székelyföldet, ahol egyéni és kollektív alkotóműhelyekbe is betekinthetett. Tette ezt tudatosan azért is, mert rájött arra, hogy művészettel foglalkozni kihívás, hiszen az akkori Romániában ilyen irányú képzés nem létezett, és rengeteg a fehér folt, az ismeretlen terület. Gondoljunk csak bele, milyen kötetek jelentek meg azokban az években! Művelődéstörténeti, művészettörténeti köteteink elsősorban a múltra tekintenek. Az akkori román cenzúra úgy vélte, hogy a művészetnek nincs nemzetisége, így akadályozta egy magyar nyelvű képzőművészeti sorozat megjelenését. A Kriterion kiadó mégis megtalálta módját, hogy 1971-től kezdődően megjelentesse a gazdag reprodukciós-anyaggal ellátott kiadványait. Nagy Miklós Kund ebben az időszakban figyelt. Bár a sajtó nem feltétlenül segít minden területen, rádióriporteri munkája során találkozhatott művészekkel, alkotókkal. Majd következtek a múzeumok, gyűjtemények, hiszen egy művészeti író számára fontos, hogy megismerje mindazt, ahogy nemzedékek, egyéniségek gondolkoznak, az alkotásról, az alkotás folyamatáról, a művészethez való viszonyról, kétségekről, erősségekről. Ezáltal kialakult benne egy egyéni látásmód, ám a rácsodálkozást, a kíváncsiságot sem feledve. Számára nem csak az a fontos, hogy megismerje az adott művészt, hanem felmérje azokat az értékeket, amelyeket a művész teremtett, és a rendelkező eszköztárral íróként, riporterként tovább is tudja adni azokat, közvetíteni tudjon az olvasók felé. Bár az eltelt évtizedekben több művésztelepre, alkotótáborba eljutott Magyarországon is, de máshol is a nagyvilágban, egykori rádiósként kezdetben elsősorban a Székelyföldet járhatta be. Ennek köszönheti azt is, hogy figyelemmel kísérhette a csíkszeredai új nemzedékek munkásságát, akik Zsögödi Nagy Imrét követően alakították a régió művészetét, és megteremtették annak a lehetőségét, hogy a Csíki- és a Gyergyói-medence virágzó központtá nőhette ki magát.

E megfigyelő, nyomon követő munkának eredményeként számos antológiában, tanulmánykötetben, művészeti és fotóalbumban olvashatók Nagy Miklós Kund írásai, bevezető esszéi. Több, mint harminc könyve jelent meg, amelyekben bemutatja a kortárs képzőművészet jeleseit, romániai, magyarországi sajátosságait, feleleveníti az erdélyi, székelyföldi festők, szobrászok, grafikusok, iparművészek hagyományait, nyomon követi a Barabás Miklós Céh rendezvényeit, kezdeményezéseit. Irodalomtörténeti, képzőművészeti, színházi kötetek, antológiák szerzője, szerkesztője. A Pallas-Akadémia Műterem sorozatának egyik szerkesztője is volt. Hosszú lenne felsorolni azok nevét, akik Nagy Miklós Kund munkássága során eljutottak az olvasókhoz, ám mindenképp kiemelném a 3 kötetes Műterem című beszélgetőkönyvét. Az első rész Maros megyei, a második erdélyi, a harmadik a nagyvilágba szétszóródott magyar képzőművészeket hozott olvasóközelbe. Ugyancsak figyelemre méltó az idővel sorozattá bővíthető kezdeményezése, a Galéria a Bernády Házban című albuma. Kettő jelent meg eddig a népszerű marosvásárhelyi művelődési központ kiállításai kapcsán, felölelve az ott rendezett tárlatokon bemutatott munkák reprodukcióit és a kiállításokat bemutató szövegeket. Közel 100 tárlatismertetőt, kritikát, kisesszét tartalmaz a két kötet. Az írásokban pedig a szerző vágya is megvalósul, mint ahogy ő írja: „a sorok írója örülne, ha a beszélgetések megismerése után valamiképpen az ő profilját is felsejleni véli az olvasó”.

Marosvásárhelyen a kiállítások döntő hányadát Nagy Miklós Kund nyitja meg. A Bernády Házban szinte mindeniket, lévén azoknak kurátora is, de a Kultúrpalota galériáiban és a város más kiállítóhelyiségeiben is sok tárlatot ő mutat be a közönségnek. Erdély-szerte sokfelé hívják ilyen feladattal, de számos alkalommal méltatott kiállítókat az anyaországban, néhány más országban is.

Az avatott képzőművészeti szakértő, a művészeti élet alapos ismerője, a gondolatébresztő közírás művelője, a közművelődés jelenségeinek ismerője munkásságáért számos rangos díjat és elismerést kapott Erdélyben, most pedig méltán veheti át a Szervátiusz-díjat.

2021. évi Szervátiusz Jenő díj »

2021. szeptember 15. A Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége az alapítvány székházában. Szervátiusz Klára elnök köszöntötte a vendégeket, majd emlékezett a díjak névadóiról: Szervátiusz Jenőről és Szervátiusz Tiborról. A dátum: szeptember 15. Szervátiusz Jenő halálának időpontja, aki 38 évvel ezelőtt fejezte be Budapesten földi életét. A nap egyébként a fájdalmas Szűzanya napja. S nem véletlen - mint ahogyan semmi sem az az életben - mondta - az elnök -, hogy a nagy erdélyi-magyar szobrász ezen napon halt meg: sok fájdalmat, szenvedést élt meg életében. Ezek jórészét a kisebbségi sors mérte rá és fiára is. Ám nem keseredett bele a bajokba, átmentette életét a munkával, a faragással. “Minél inkább rúgtak, annál többet dolgoztam.” - vallja egy interjúban. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Homoki Gábor kárpátaljai festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért Petrás Alina moldvai csángó származású keramikusművész, népdalénekes - az ősi magyar jelképeink egyedi, színes ábrázolásáért, a népi kultúra népszerűsítéséért Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat Bíró Borbála marosvásárhelyi diák vehetett át - ígéretes tehetségéért és közösségformáló magatartásáért Áldást mondott: Majercsik János Oguz táltos. A Szervátiusz Jenő-díjasok méltatása alább olvasható:Dr. Dupka György: Homoki Gábor laudációjaPéterbencze Anikó: Petrás Alina laudációja

Mindörökké Erdély »

Az erdélyi Népújság.ro-n Mindörökké Erdély - Beszélgetőkönyv Szervátiusz Tiborról címmel készült írás olvasható.

Megnyílt a Szervátiusz Szalon »

2021. június 24. Megnyílt a Szervátiusz Szalon az alapítvány székházában. A Kossuth Rádióban, a Gondolat-jel ben így kommentelték a hírt: Új színfolttal gazdagodott Budapest kulturális palettája! A mellékelt linken hallható az interjú, amelyben Szervátiusz Klára beszél a Szalonról Csűrös Csilla mikrofonja előtt:InterjúVálogatott, szép közönséggel, vastapssal kezdődött el a Szervátiusz Szalon története. Hoppál Péter, a Parlament Kulturális Bizottságának elnökhelyettese köszöntőjében méltatta a két Szervátiuszt, s felidézte a személyes emlékeit. Csűrös Csilla vezető szerkesztő a megnyitón bemutatott, az alapítvány gondozásában megjelent kötetről : az Emeled fel, Uram, népemet címűről osztotta meg a közönséggel személyes benyomásait, s méltatta a neves keramikus-énekest. Petrás Mária és Petrás Alina Kiss Krisztián kobzos kíséretével csodálatos műsort adott a csángó-magyar népdalokból. Szervátiusz Klára, elnök, a Szalon irányítója így köszöntette a résztvevőket: Nem tettem minősítő jelzőt a Szalon szó elé, egyrészt mert szép így az alliteráció: Szervátiusz Szalon, másrészt mert a Szervátiusz név, s a két Szervátiusz, akik - Temesi Ferenc szavaival -, a magyar képzőművészet ikertornyai, már kijelölik az utat és a feladatot. Miért a Petrás-könyv bemutatója a megnyitó esemény? A jelképes cím miatt. Mert ahogyan a neves keramikus művész naponta így fohászkodik az Istenhez: emeled fel népemet, úgy szándékozunk mi a két Szervátiusz szellemiségében a nemzet felmelegedéséért dolgozni változatlanul. Petrás Mária már igen magasra emelet népét: a moldvai-csángó-magyarságot hiteles, tisztaforrású, kivételes művészetével, hiteles, tiszta, hittel teli lényének fényével. Ahová filmeletetett egy nép, ott is marad az. Ha a csángó nevet a valódi értelmében használjuk: erőset jelent a hun hagyományban. Bizony kellett is az erő, főleg a lelki, az Istentől kapott, hogy ez a kicsiny magyar csoport megmaradjon ezer évnél régebb óta az elzártságban. Szervátiusz Tibor többször mondta, hogy amikor az 1950-es években Moldvában járt, az öreg apókák a kérdésre: hogy kerültek oda, így válaszoltak: Attila apánk telepített minket ide. Az erőt, a hittel, az Isten rendje szerint élők erejét, annak hatását példázzák nekünk, mutatták fel a moldvai csángó-magyarok. S ha földi értelemben valóban elvesznek is - amitől Petrás Mária fél -, akkor sem lesz megsemmisülés. Megtermékenyítették a lelkünket, s így beteljesítették a küldetést. Örökre gazdagítja történetük, életük a mindenséget. Az előszót Döbrentei Kornél neves költő írta, a férj. Ezt a nagy ívű esszét közöljük teljes terjedelemben. Döbrentei Kornél: Hinta leng kivirágos almafán Csűrös Csilla köszöntője a Sservátiusz Szalon megnyitóján