telefon: +36(20)338-9278, email:

Veres Emese-Gyöngyvér: Nagy Miklós Kund laudálása

Veres Emese-Gyöngyvér

Nagy Miklós Kund laudálása

Amikor első interjúimat készítettem azokkal az erdélyi írókkal, költőkkel, akiket még kisiskoláskoromban láttam, vagy verseiket szavaltam, különös meghatottság uralkodott el rajtom: hogy én, a pályakezdő, a médiába csak néhány különlegesebb jegyzetnek köszönhetően kerülő, épp legújabb könyvéről faggatom Fodor Sándort, Méhes Györgyöt, hogy csak őket emeljem ki. Bár azóta lassan három évtized telt el, a meghatódottság rutinná vált, mégis ugyanazt a különleges érzést, megtiszteltetést éreztem akkor, amikor e mai felkérés érkezett: Nagy Miklós Kund munkásságát méltatni. És ma is egyszerűbb lenne a feladatom, ha csak kérdeznék, ha Nagy Miklós Kund egyik könyvéről, valamelyik írásáról kellene őt faggatnom. Azonban a majd öt évtizedes munkássága alaposan feladja a leckét. Már csak ennek felsorolása is szétfeszítené a megadott időkeretet. Ám éppen a mai díjazás segíti a mederben maradást: ugyanis Nagy Miklós Kund ma művészeti írói tevékenységért veheti át a Szervátiusz-díjat. Azt a Szervátiusz Jenőről elnevezett kitüntetést, akinek szellemisége - mondhatni - egy életen át meghatározta Nagy Miklós Kund életét. Ahogy ő mondta egy rádióinterjúban: ez neki mindenképp Erdélyt jelenti, a Székelyföldet jelenti, azt a képzőművészetet, amely a hagyományokból kiindulva valami olyan újat tud teremteni, ami előremutató. Úgy ragaszkodik ahhoz, amit az előző nemzedékektől kapott és átvett, hogy közben tud egy olyan értéket felmutatni az utánuk jövőknek, aminek a szellemét szintén át lehet venni. És még mit jelent? Ragaszkodást a szülőföldhöz, akkor is, ha éppen világot látunk.

És most lássuk azt az utat, amely idáig, e jól megérdemelt díjhoz vezetett. Nagy Miklós Kund Nagyenyeden született. Szülővárosában érettségizett a  Bethlen Gábor Kollégiumban , a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán román-magyar szakos, majd a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Filológia Karán magyar-francia szakos tanári diplomát szerzett. Rövid ideig Szentgericén tanított, majd riporter, szerkesztő, kulturális osztályvezető volt a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásánál 1968-1985, míg a Ceausescu-rendszer fel nem számolta a területi adókat. Műsoraiban elsősorban az irodalom és a művészetek népszerűsítésével foglalkozott. 1990-ben az újraindított Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, a felújított Kemény Zsigmond Társaság egyik alapító tagja. 1990-től a marosvásárhelyi Népújság belső munkatársa: előbb művelődési rovatvezető, később főszerkesztő-helyettes, majd főszerkesztő 2012-ig. 1991-től - nyugdíjasként jelenleg is - szerkeszti a lap heti irodalmi-művészeti mellékletét, a 2016-ban már 25 éves Múzsát. Tanít a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. 1990-től a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), továbbá a Népújság Alapítvány, 2002-től az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagja. 1995-től a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumi alelnöke, a névadó hagyatékát ápolva a Bernády Ház rendezvényeinek műsorvezetője, házigazdája, a Bernády Napok szervezője. 2000-től a Helikon-Kemény János Alapítvány alelnöke, rendezvényeinek és a Marosvécsi Találkozóknak egyik szervezője. A Lorántffy Zsuzsanna Egyesület, a Marx József fotóklub és más hasonló tömörülések rendezvényeinek gyakori közreműködője. Tárlatnyitók, könyvbemutatók, irodalmi estek aktív részvevője. Mindeközben rádiószínházi produkciók, hangjátékok, tévés összeállítások, kabaréjelenetek szerzője. Számos romániai és külföldi lap, folyóirat közölte írásait, számtalan televíziós interjú, riport, valamint fordítások is fűződnek a nevéhez.

Rádiós pályafutása alatt alkalma nyílt bejárni a marosvásárhelyi rádió adáskörzetét, a Székelyföldet, ahol egyéni és kollektív alkotóműhelyekbe is betekinthetett. Tette ezt tudatosan azért is, mert rájött arra, hogy művészettel foglalkozni kihívás, hiszen az akkori Romániában ilyen irányú képzés nem létezett, és rengeteg a fehér folt, az ismeretlen terület. Gondoljunk csak bele, milyen kötetek jelentek meg azokban az években! Művelődéstörténeti, művészettörténeti köteteink elsősorban a múltra tekintenek. Az akkori román cenzúra úgy vélte, hogy a művészetnek nincs nemzetisége, így akadályozta egy magyar nyelvű képzőművészeti sorozat megjelenését. A Kriterion kiadó mégis megtalálta módját, hogy 1971-től kezdődően megjelentesse a gazdag reprodukciós-anyaggal ellátott kiadványait. Nagy Miklós Kund ebben az időszakban figyelt. Bár a sajtó nem feltétlenül segít minden területen, rádióriporteri munkája során találkozhatott művészekkel, alkotókkal. Majd következtek a múzeumok, gyűjtemények, hiszen egy művészeti író számára fontos, hogy megismerje mindazt, ahogy nemzedékek, egyéniségek gondolkoznak, az alkotásról, az alkotás folyamatáról, a művészethez való viszonyról, kétségekről, erősségekről. Ezáltal kialakult benne egy egyéni látásmód, ám a rácsodálkozást, a kíváncsiságot sem feledve. Számára nem csak az a fontos, hogy megismerje az adott művészt, hanem felmérje azokat az értékeket, amelyeket a művész teremtett, és a rendelkező eszköztárral íróként, riporterként tovább is tudja adni azokat, közvetíteni tudjon az olvasók felé. Bár az eltelt évtizedekben több művésztelepre, alkotótáborba eljutott Magyarországon is, de máshol is a nagyvilágban, egykori rádiósként kezdetben elsősorban a Székelyföldet járhatta be. Ennek köszönheti azt is, hogy figyelemmel kísérhette a csíkszeredai új nemzedékek munkásságát, akik Zsögödi Nagy Imrét követően alakították a régió művészetét, és megteremtették annak a lehetőségét, hogy a Csíki- és a Gyergyói-medence virágzó központtá nőhette ki magát.

E megfigyelő, nyomon követő munkának eredményeként számos antológiában, tanulmánykötetben, művészeti és fotóalbumban olvashatók Nagy Miklós Kund írásai, bevezető esszéi. Több, mint harminc könyve jelent meg, amelyekben bemutatja a kortárs képzőművészet jeleseit, romániai, magyarországi sajátosságait, feleleveníti az erdélyi, székelyföldi festők, szobrászok, grafikusok, iparművészek hagyományait, nyomon követi a Barabás Miklós Céh rendezvényeit, kezdeményezéseit. Irodalomtörténeti, képzőművészeti, színházi kötetek, antológiák szerzője, szerkesztője. A Pallas-Akadémia Műterem sorozatának egyik szerkesztője is volt. Hosszú lenne felsorolni azok nevét, akik Nagy Miklós Kund munkássága során eljutottak az olvasókhoz, ám mindenképp kiemelném a 3 kötetes Műterem című beszélgetőkönyvét. Az első rész Maros megyei, a második erdélyi, a harmadik a nagyvilágba szétszóródott magyar képzőművészeket hozott olvasóközelbe. Ugyancsak figyelemre méltó az idővel sorozattá bővíthető kezdeményezése, a Galéria a Bernády Házban című albuma. Kettő jelent meg eddig a népszerű marosvásárhelyi művelődési központ kiállításai kapcsán, felölelve az ott rendezett tárlatokon bemutatott munkák reprodukcióit és a kiállításokat bemutató szövegeket. Közel 100 tárlatismertetőt, kritikát, kisesszét tartalmaz a két kötet. Az írásokban pedig a szerző vágya is megvalósul, mint ahogy ő írja: „a sorok írója örülne, ha a beszélgetések megismerése után valamiképpen az ő profilját is felsejleni véli az olvasó”.

Marosvásárhelyen a kiállítások döntő hányadát Nagy Miklós Kund nyitja meg. A Bernády Házban szinte mindeniket, lévén azoknak kurátora is, de a Kultúrpalota galériáiban és a város más kiállítóhelyiségeiben is sok tárlatot ő mutat be a közönségnek. Erdély-szerte sokfelé hívják ilyen feladattal, de számos alkalommal méltatott kiállítókat az anyaországban, néhány más országban is.

Az avatott képzőművészeti szakértő, a művészeti élet alapos ismerője, a gondolatébresztő közírás művelője, a közművelődés jelenségeinek ismerője munkásságáért számos rangos díjat és elismerést kapott Erdélyben, most pedig méltán veheti át a Szervátiusz-díjat.

Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása a Műcsarnokban »

2024. február 15.Megnyílt a Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása a Műcsarnokban, amely a 120 évvel ezelőtt született Szervátiusz Jenő és a 20 éves Szervátiusz Alapítvány előtt is tiszteleg.A tárlatot Szervátiusz Klára elnök nyitotta meg, aki kurátora is a kiállításnak.Az ő beszédét közöljük itt, és néhány fotót a megnyitóról, amelynek második részében két világhírű muzsikus: Fülei Balázs zongoraművész, Sipos Mihály népzenész és Kardos Mária működött közre.A kiállítás március 24-ig látogatható.Szervátiusz Klára megnyitó beszédeA Kárpát medence művészei a Műcsarnokban:  Árkossy István( Erdély), Barabás Éva ( Erdély),Bardócz Lajos ( Erdély), Berend Iván( Délvidék), Bocskay Vin ce ( Erdély), Gaál András ( Erdély),Györfi Lajos ( Anyaország), Györfi Sándor( Anyaország), Gyurkovics Hunor( Délvidék), Homoki Gábor ( Kárpátalja), Kákonyi Csilla ( Erdély), Kubinyi Anna ( Anyaország), Matl  Péter ( Kárpátalja), Márton Árpád ( erdély), Nagy János ( Felvidék), Páll Lajos ( Erdély), Petrás Mária ( Moldvai csángó), Petrás Alina ( Moldvai csángó), Rieger Tibor ( Anyaország)

Szervátiusz Szalon - 2023. október 19. »

Egy varázslatos szép élménnyel ért véget az ide évadunk, bezártam a Szalon ajtaját. Fülei Balázs Liszt-díjas zongoraművész volt a vendégünk, aki nemcsak Kodályt, de Bartókot, Lisztet, Debussyt, Ravelt is játszott nekünk. Felemelő zenei est volt, kikapcsolt bennünket a hétköznapok káoszából, feszültségéből, elmélyedtek, mosolyogtak az emberek.Harmónia, szépség, szeretet áradt a művészből is, nemcsak a zenéből.

Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban »

2023. október 3. Csíki Székely Múzeum Szervátiusz Jenő-díjasok kiállítása - csíkszeredai Csíki Székely MúzeumOktóberben megrendeztem a kettős évforduló jegyében és megnyitottam a kiállítást. Folytatása 2024-ben lesz Budapesten, a Műcsarnokban. Részlet a megnyitóbeszédemből: A Mindenható kegyelme által az idén, amikor Szervátiusz Jenő születésének 120. évfordulójára, s a Szervátiusz Alapítvány működésének 20 évére emlékezünk- két csodálatos, szakrális helyen ünnepelhetek, ünnepelhetünk. Az Országházban, a Szent Korona szomszédságában emlékeztem a nagy magyar, erdélyi szobrászra, s a munkával telt húsz esztendőre. S most itt Csíkszeredában, a csodatévő Anya közelségében nyithatom meg e kiállítást. A somlyói templom szomszédságában lévő Kós Károly tervezte házban élt a magyar időben, a KALOT megbízásából két évig Szervátiusz Jenő a fiával: Tiborral, s tanította a székely ifjakat faragásra. Oly sikeresen, hogy Olaszországba is eljutott velük. Szervátiusz Tibor pedig az akkor Segítő Máriának nevezett gimnáziumban tanult azidőtájt. De előtte is, sokszor mezítláb, zarándokolt Menaságból - ahol sok nyarat töltött Kiss Eleméréknél - ide a búcsúba a férjem. "Azt hallottam, babám, hogy el akarsz hagyni... - cseng most is fülembe a széki népdal a csodálatos hangján, míg autóval jártuk együtt Székelyföldet, és mindig megálltunk egy ima idejére Máriánál Gyimes felé menet. Drága férjem öt esztendeje „hagyott” itt, és én most fájdalommal és örömmel teli szívvel állok itt. Fájdalommal, mert egyedül, de örömmel, mert lelkemben, szívemben hoztam Őt is, őket is. Sőt idehoztam a Kárpát medencét, művészeinek legjavát mutatván be. Mi kezdettől arra törekedtünk, hogy a Szervátiusz Tibor Napisten szerelme című szobra által is megjelenített összetartozást szolgáljuk. A Diaszpóra nevet is viseli, ez a márványból készült alkotás. Középen a Nap, az Anyaország, amely szétsugározza figyelmét, szeretetét a méltatlanul elszakított területek magyarságára, s onnan áramlik vissza is erő és hit. Elszakíthatatlan kapocs ez, míg csak magyar él. Hadd soroljam a területeinket, s a művészek neveit! Jól csengenek. Érjenek a szívünkig!  Anyaország: Szervátiusz Jenő szobrászművész, Szervátiusz Tibor szobrászművész, Kubinyi Anna textílművész, Somogyi Győző festőművész, Rieger Tibor szobrászművész, Györfi Sándor szobrászművész, Györfi Lajos szobrászművész Erdély: Szervátiusz Jenő Szervátiusz Tibor Barabás Éva festőművész, Bardócz Lajos grafikusművész, Bocskay Vince szobrászművész, Gaál András festőművész Kákonyi Csilla festőművész, Márton Árpád festőművész, Páll Lajos festőművész, Árkossy István festő-grafikusművész Délvidék: Berend Iván festőművész, Gyurkovics Hunor festőművész Felvidék: Nagy János szobrászművész, Szabó Ottó festőművész Kárpátalja: Homoki Gábor festőművész, Matl Péter szobrászművész Moldvai csángó-magyar: Petrás Alina keramikusművész, Petrás Mária keramikusművész