telefon: +36(20)338-9278, email:

Dr. Szmodis Jenő: Obrusánszky Borbála laudálása

Dr. Szmodis Jenő

Obrusánszky Borbála laudálása

Rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy egy igen rangos kitüntetés átadásában mint laudátor közreműködhetek, nem különben nagy megtiszteltetés és különös öröm, hogy minderre egy olyan esemény kapcsán kerülhet sor, amikor a díjat az a személy kapja meg, akinek nemzetközi rangú tudományos munkája és rendíthetetlen nemzeti elkötelezettsége olyan jelentős értékeket hordoz, amelyek magára a díjra is üdvös módon sugároznak vissza.

A 2003-ban alapított Szervátiusz Jenő díjat a magyar művészetben jelentőset alkotó művészeken, a magyar művészet bemutatásában közreműködő művészettörténészeken és újságírókon túl – az alapító igen bölcs döntése szerint – olyan személyek is megkaphatják, akik munkájukkal hozzájárulnak a magyar nemzeti identitástudat erősítéséhez.

Dr. Obrusánszky Borbála történész, néprajzkutató, orientalista nem csupán vitathatatlanul olyan személy, aki a nemzeti identitástudat megerősítéséhez jelentős mértékben hozzájárult, de aki multidiszciplináris felkészültségével a magyar és magyar-előd művészet jobb, pontosabb megismerését, méltó módon való értékelését is jelentősen előmozdította.

Nem tartom szükségesnek iskolás módon elősorolni a díjazott gazdag szakmai életútjának adatait. Hogy középiskolai tanulmányait a salgótarjáni Bólyai János Gimnáziumban végezte, hogy 1997-ben szerzett diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem és mongol szakon. Hogy a Mongol Nemzeti Egyetemen végezte posztgraduális tanulmányait, és 2000-ben védte meg doktori disszertációját, hogy a Debreceni Egyetem Doktori Tanácsa 2006-ban honosította PhD fokozatát. Hogy 2000 óta több expedíción vett részt Mongóliában, Belső-Mongóliában és Ázsia más vidékein. Hogy főszerkesztő-helyettese Journal of Eurasian Studies nemzetközi tudományos folyóiratnak. Magyar és idegen nyelvű köteteit, tanulmányait sem szükséges ezen alkalommal felsorolni .

Amit azonban egy, a hallgatóságot és a díjazottat egyaránt kímélő és tiszteletben tartó, egyúttal lényegre törő laudációban mindenképpen meg kell említeni, az az alkotói hozzáállás, látásmód, magatartás, ami egyedivé, fájó hiányokat pótlóvá, sőt egyszemélyes intézményt megtestesítő jelenséggé teszi Dr. Obrusánszky Borbálaeddigi tudományos életútját.

Ha a hozzá állásról beszélünk, ki kell emelnünk a díjazott elfogulatlan, a toposzoktól és rossz beidegződésektől mentes, rugalmas, kreatív szemléletét. Látásmódjában mindenkor eredeti, és elfogulatlansága itt is igen jellemző. Nem hajlandó arra, hogy valamely összefüggés meglátásától és kimondásától csak azért riadjon vissza, mert a számára evidenciává vált igazság nem illeszthető a nemzeti lekicsinylést napi praxissá tevő áltudományos diskurzusok kontextusába. Látásmódjának eredetiségét nem csupán rendkívüli asszociációs képessége és tudományos megalapozottsága teszi kivételessé, de az a készsége is, hogy adott esetben a lehető legegyszerűbben és legkézenfekvőbb módon járjon utána a szakirodalomban meggyökerezett és megkövült tévképzeteknek. Mindezt persze nagyban kiegészíti a díjazott elképesztő, szakterületének jelenségein is messze túlmutató tájékozottsága és műveltsége. Obrusánszky Borbála munkásságában a multidiszciplinaritás nem valaminő divatos tudományos program, hanem a szakbarbárság kultuszának az az ösztönös elutasítása, aminek szükségességére nagyjából száz esztendővel ezelőtt már Ortega is felhívta a figyelmet. A történeti, nyelvészeti, vallástörténeti, régészeti és művészettörténeti adatok nála természetes módon kapcsolódnak össze. Mégpedig egy olyan elfogulatlan szemléletben, amelyik nem hajlandó előzetes engedélyt kérni a kézenfekvő tudományos következtetések levonásához. Mindez a lehető legtiszteletreméltóbb tényleges magatartáshoz vezet el, ami nincs és nem is lehet tekintettel másra, csupán a vizsgált tudományos kérdésekre és magára az igazságra. Hogy Obrusánszky Borbála mint magánember, vagy mint állampolgár szereti nemzetét, hazáját, ezek történetét, s hogy közel állnak hozzá nem csupán az előzmény-kultúrák, de az azokat hordozó népek is, lehet ugyan rokonszenves, de tudományos következménye mindennek csupán annyiban van, hogy Obrusánszky Borbálának, mint tudományos kutatónak nem esik nehezére, a nemzet és a haza szempontjából fontos, mindezeket pozitív megvilágításba helyező tények kimondása.

Obrusánszky szemlélete messze túlmutat a Kárpát-hazán. Tökéletes kézenfekvőséggel látja és láttatja azt az ezerarcú, organikus sztyeppei nagykultúrát, ami a két óceán között évezredeken át meghatározó volt nagyjából egészen két évszázaddal ez előttig, sőt – bár határokkal, nyelvekkel, különféle vallásokkal felszabdalt módon – lényegében máig is. Obrusánszky a nemzeti eszme iránt ellenszenvet érzők iránti tapintatból nem hallgatja el azt sem, hogy e nagy kultúrának nem csupán egyik letéteményese volt a magyarság, de e kultúra életben tartásában alighanem meghatározó szerepe volt, sőt valószínűleg még lehet is.

Mindezzel összefüggésben és nem utolsó sorban Obrusánszky nem azon Kelet-kutatók fajtájából való, akik egy-egy részterület többé-kevésbé már ismert, apróbb kérdéseit több füsttel, mint lánggal magyarázzák, hanem kivételes abban is, hogy megalapozott, eredeti megállapításai mindig határozott körvonalakkal rendelkeznek. Nem burkolózik tehát a Kelet-kutatás gyakorta titokzatoskodó, tét nélküli semmit mondásába, hanem pengeéles logikával levont, jelentős következtetéseit a tartalomhoz illő világossággal és egyértelműséggel fogalmazza meg.

Mindezek után elgondolkodhatunk, vajon természetes-e, hogy nem rendelkezik olyan hazai, egyetemi megbízatással, ami kutatói jelentőségéhez, kiváló előadói képességeihez valóban méltó lenne. Ha azonban József Attila nemzetét nem középiskolás fokon kívánta tanítani, elmondhatjuk, hogy Obrusánszky Borbála publikációival, hazai és nemzetközi előadásaival nem pusztán egyetemi, de igazi akadémiai szinten teljesíti legszentebb hivatását, a szó legnemesebb értelmében vett okítást, tanítást, sőt – egész tudományos habitusával - a nevelést is.

Köszönöm figyelmüket!

Ünnepi rendezvény az Országház Vadásztermében Szervátiusz Jenő születésének 120. az alapítvány működésének 20 éves évordulója alkalmából »

2023. szeptember 15. Ünnepi rendezvény az Országház Vadásztermében Szervátiusz Jenő születésének 120. az alapítvány működésének 20 éves évordulója alkalmábólSzervátiusz Klára elnök megnyitó szavai: Isten hozott benneteket drága Barátaim! Isten hozta mindannyiukat. Kodály, a két Szervátiusz, Erdély és Fülei Balázs csodálatos zongoraszava: a Marosszéki táncok köszöntötte az ünnepi rendezvényünket. A Liszt-díjas zongoraművész, a Zeneakadémia tanszékvezető tanára neves pódiumművész az ünnepségünk végén még zongorázik Kodályt. Árpád fejedelem imáját Lázár Csaba Kazinczy -díjas színművész tolmácsolta. A nemzet színe-java van itt jelen ma a szépséges, fenséges parlamentben, amely régen nem Országház már, hanem a nemzet háza Kövér elnök úr és munkatársa jóvoltából. Ennek szánta a kiváló építész Steindl Imre is, Nagy Magyarország házának. Naggyá kell válnunk újólag. Erre kötelez a múlt, a hazáért áldozatot hozó eleink, Isten akarata. El vagyunk tiltva magunktól - mondta Ratkó József költő a történelmi drámája: Segítsd a királyt című írásának idején. Kettős értelemben is -teszem én hozzá: egyrészt a történelmi énünktől, sok ezer éves nagyságos eredetünktől és múltunktól, másrészt önvalónktól az örök és halhatatlan lélek - magunktól, Istent hordozó mag-lényünktől. Pedig nincs más út a megmaradásunkhoz: mint a gyökereink megismerése, erősítése, isteni erőnk, hitünk, kultúránk. Ez végtelen, határtalan és halhatatlan. Talán soha nem volt olyan nagy szükség arra, hogy megfogalmazzunk egy nemzeti-erkölcsi minimumot, mint a mai néha már elmebajosnak mutatkozó időben. Én Széchenyi egyik szép ösztönző mondatával kezdeném: Ne azt kérdezzétek mit adott nektek a haza, hanem azt, hogy ti mit adtatok a hazának! Igen, csak addig marad meg a haza, amíg lesznek érte önzetlenül tenni kész, akár életüket is áldozó magyarok. Ehhez az is kell, hogy kicsit átértelmezzük a család fogalmát, s a legfontosabbnak a nagy családot: a nemzetet tartsuk, s ennek követésére neveljük a jövő nemzedékeit. A kis család az a felnövekvést segítő, meleg közeg legyen, amely a nemzet javára, szolgálatára neveli a fiakat, leányokat. Csak ez biztosíthatja a jövőt, hitem szerintem. Ha a nemzet javáról, szolgálatáról beszélünk, jogosan idézem ide a két Szervátiuszt, a nevében is szolgálattevő nagy magyar szobrászokat, a magyar művészet ikertornyait. Dicsérni, sőt dicsőíteni óhajtok ma ünnepi lélekkel. Dicsőítem Istent, aki adta nekünk, valamely részben nekem, Szervátiusz Jenőt és Szervátiusz Tibort. Hálatelt szívvel köszönöm a lehetőséget, a feladatot: úgy hordozni, a művészetük iránti elkötelezettségemet, hogy az egyúttal a nemzet szolgálata is legyen. Hálásan köszönöm az utunkon a segítőinknek a támogatást: Kövér László házelnök úrnak, dr. Hammer Hilda ügyvédnek, akivel együtt fogalmaztuk meg, s indítottuk útnak a Szervátiusz Alapítványt. Folytathatnám a sort, de most Szervátiusz Jenőt szeretném méltatni, akinek kettős születésnapját ünnepeljük. A földi 120 éves, az égi éppen ma negyven éve történt. A születésnapok alkalmából a Szervátiusz Alapítvány ajándékot adott át a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartománynak, Berhidai Piusz tartományfőnöknek, és az Országháznak. Egy-egy értékes Szervátiusz Tibor szobrot. A rendezvény a díjátadással folytatódott:  Szervátiusz Jenő-díjat kapott Árkossy István, festő-grafikusművész "a magyar kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért" Jánosi Zoltán író, a Magyar Napló főszerkesztőjének laudációja Bánky Zsuzsa gyöngyékszer készítő mester "a magyar népi hagyományok tovább éltetéséért, a művészi színvonalú munkáért." Igyártó Gabriella, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének igazgatója laudációja. Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat kapott egy esztendőre Dregics Árpád Dániel a marosvásárhelyi Művészeti Líceum volt diákja, jelenleg a kolozsvári egyetem szobrász tagozatának hallgatója. Közreműködött, felejthetetlen zenei élményt nyújtott: Fülei Balázs Liszt-díjas zongoraművész, valamint Tímár Sára népdalénekes Szabó Dániel cimbalom művész.A Szervátiusz Alapítvány Youtube csatornáján hamarosan videóban látható lesz az ünnepség.

Szervátiusz Jenő 120. »

2023. július 4.1903. július 4.Százhúsz éve született Erdély első nagy szobrásza: Szervátiusz Jenő.Lent a méltatást olvashatják:Szervátiusz Klára: Szervátiusz Jenő 120A Szervátiusz Alapítvány YouTube-csatornáján  látható a Mester interjúja.

Szervátiusz Szalon - 2023. május 18. »

Öröm ünnep volt az öröm-vendéggel: Bagdy Emőke professzor asszonnyal, aki a hűség és bátorság világítótornya a mai világban. Hitvallása a szolgáló szeretet. Átölelt bennünket is ezzel, életreszóló élményt adott lelkünknek Sok örömöt okozott Terék József tárogatóművész játéka, a kuruc nóták vidámították a szívünket.