telefon: +36(20)338-9278, email:

Dr. Szmodis Jenő: Obrusánszky Borbála laudálása

Dr. Szmodis Jenő

Obrusánszky Borbála laudálása

Rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy egy igen rangos kitüntetés átadásában mint laudátor közreműködhetek, nem különben nagy megtiszteltetés és különös öröm, hogy minderre egy olyan esemény kapcsán kerülhet sor, amikor a díjat az a személy kapja meg, akinek nemzetközi rangú tudományos munkája és rendíthetetlen nemzeti elkötelezettsége olyan jelentős értékeket hordoz, amelyek magára a díjra is üdvös módon sugároznak vissza.

A 2003-ban alapított Szervátiusz Jenő díjat a magyar művészetben jelentőset alkotó művészeken, a magyar művészet bemutatásában közreműködő művészettörténészeken és újságírókon túl – az alapító igen bölcs döntése szerint – olyan személyek is megkaphatják, akik munkájukkal hozzájárulnak a magyar nemzeti identitástudat erősítéséhez.

Dr. Obrusánszky Borbála történész, néprajzkutató, orientalista nem csupán vitathatatlanul olyan személy, aki a nemzeti identitástudat megerősítéséhez jelentős mértékben hozzájárult, de aki multidiszciplináris felkészültségével a magyar és magyar-előd művészet jobb, pontosabb megismerését, méltó módon való értékelését is jelentősen előmozdította.

Nem tartom szükségesnek iskolás módon elősorolni a díjazott gazdag szakmai életútjának adatait. Hogy középiskolai tanulmányait a salgótarjáni Bólyai János Gimnáziumban végezte, hogy 1997-ben szerzett diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem és mongol szakon. Hogy a Mongol Nemzeti Egyetemen végezte posztgraduális tanulmányait, és 2000-ben védte meg doktori disszertációját, hogy a Debreceni Egyetem Doktori Tanácsa 2006-ban honosította PhD fokozatát. Hogy 2000 óta több expedíción vett részt Mongóliában, Belső-Mongóliában és Ázsia más vidékein. Hogy főszerkesztő-helyettese Journal of Eurasian Studies nemzetközi tudományos folyóiratnak. Magyar és idegen nyelvű köteteit, tanulmányait sem szükséges ezen alkalommal felsorolni .

Amit azonban egy, a hallgatóságot és a díjazottat egyaránt kímélő és tiszteletben tartó, egyúttal lényegre törő laudációban mindenképpen meg kell említeni, az az alkotói hozzáállás, látásmód, magatartás, ami egyedivé, fájó hiányokat pótlóvá, sőt egyszemélyes intézményt megtestesítő jelenséggé teszi Dr. Obrusánszky Borbálaeddigi tudományos életútját.

Ha a hozzá állásról beszélünk, ki kell emelnünk a díjazott elfogulatlan, a toposzoktól és rossz beidegződésektől mentes, rugalmas, kreatív szemléletét. Látásmódjában mindenkor eredeti, és elfogulatlansága itt is igen jellemző. Nem hajlandó arra, hogy valamely összefüggés meglátásától és kimondásától csak azért riadjon vissza, mert a számára evidenciává vált igazság nem illeszthető a nemzeti lekicsinylést napi praxissá tevő áltudományos diskurzusok kontextusába. Látásmódjának eredetiségét nem csupán rendkívüli asszociációs képessége és tudományos megalapozottsága teszi kivételessé, de az a készsége is, hogy adott esetben a lehető legegyszerűbben és legkézenfekvőbb módon járjon utána a szakirodalomban meggyökerezett és megkövült tévképzeteknek. Mindezt persze nagyban kiegészíti a díjazott elképesztő, szakterületének jelenségein is messze túlmutató tájékozottsága és műveltsége. Obrusánszky Borbála munkásságában a multidiszciplinaritás nem valaminő divatos tudományos program, hanem a szakbarbárság kultuszának az az ösztönös elutasítása, aminek szükségességére nagyjából száz esztendővel ezelőtt már Ortega is felhívta a figyelmet. A történeti, nyelvészeti, vallástörténeti, régészeti és művészettörténeti adatok nála természetes módon kapcsolódnak össze. Mégpedig egy olyan elfogulatlan szemléletben, amelyik nem hajlandó előzetes engedélyt kérni a kézenfekvő tudományos következtetések levonásához. Mindez a lehető legtiszteletreméltóbb tényleges magatartáshoz vezet el, ami nincs és nem is lehet tekintettel másra, csupán a vizsgált tudományos kérdésekre és magára az igazságra. Hogy Obrusánszky Borbála mint magánember, vagy mint állampolgár szereti nemzetét, hazáját, ezek történetét, s hogy közel állnak hozzá nem csupán az előzmény-kultúrák, de az azokat hordozó népek is, lehet ugyan rokonszenves, de tudományos következménye mindennek csupán annyiban van, hogy Obrusánszky Borbálának, mint tudományos kutatónak nem esik nehezére, a nemzet és a haza szempontjából fontos, mindezeket pozitív megvilágításba helyező tények kimondása.

Obrusánszky szemlélete messze túlmutat a Kárpát-hazán. Tökéletes kézenfekvőséggel látja és láttatja azt az ezerarcú, organikus sztyeppei nagykultúrát, ami a két óceán között évezredeken át meghatározó volt nagyjából egészen két évszázaddal ez előttig, sőt – bár határokkal, nyelvekkel, különféle vallásokkal felszabdalt módon – lényegében máig is. Obrusánszky a nemzeti eszme iránt ellenszenvet érzők iránti tapintatból nem hallgatja el azt sem, hogy e nagy kultúrának nem csupán egyik letéteményese volt a magyarság, de e kultúra életben tartásában alighanem meghatározó szerepe volt, sőt valószínűleg még lehet is.

Mindezzel összefüggésben és nem utolsó sorban Obrusánszky nem azon Kelet-kutatók fajtájából való, akik egy-egy részterület többé-kevésbé már ismert, apróbb kérdéseit több füsttel, mint lánggal magyarázzák, hanem kivételes abban is, hogy megalapozott, eredeti megállapításai mindig határozott körvonalakkal rendelkeznek. Nem burkolózik tehát a Kelet-kutatás gyakorta titokzatoskodó, tét nélküli semmit mondásába, hanem pengeéles logikával levont, jelentős következtetéseit a tartalomhoz illő világossággal és egyértelműséggel fogalmazza meg.

Mindezek után elgondolkodhatunk, vajon természetes-e, hogy nem rendelkezik olyan hazai, egyetemi megbízatással, ami kutatói jelentőségéhez, kiváló előadói képességeihez valóban méltó lenne. Ha azonban József Attila nemzetét nem középiskolás fokon kívánta tanítani, elmondhatjuk, hogy Obrusánszky Borbála publikációival, hazai és nemzetközi előadásaival nem pusztán egyetemi, de igazi akadémiai szinten teljesíti legszentebb hivatását, a szó legnemesebb értelmében vett okítást, tanítást, sőt – egész tudományos habitusával - a nevelést is.

Köszönöm figyelmüket!

2021. évi Szervátiusz Jenő díj »

2021. szeptember 15. A Szervátiusz-díjak átadási ünnepsége az alapítvány székházában. Szervátiusz Klára elnök köszöntötte a vendégeket, majd emlékezett a díjak névadóiról: Szervátiusz Jenőről és Szervátiusz Tiborról. A dátum: szeptember 15. Szervátiusz Jenő halálának időpontja, aki 38 évvel ezelőtt fejezte be Budapesten földi életét. A nap egyébként a fájdalmas Szűzanya napja. S nem véletlen - mint ahogyan semmi sem az az életben - mondta - az elnök -, hogy a nagy erdélyi-magyar szobrász ezen napon halt meg: sok fájdalmat, szenvedést élt meg életében. Ezek jórészét a kisebbségi sors mérte rá és fiára is. Ám nem keseredett bele a bajokba, átmentette életét a munkával, a faragással. “Minél inkább rúgtak, annál többet dolgoztam.” - vallja egy interjúban. Szervátiusz Jenő-díjat kapott Homoki Gábor kárpátaljai festőművész - a nemzeti kultúra gyökereit is felmutató magas színvonalú művészetéért Petrás Alina moldvai csángó származású keramikusművész, népdalénekes - az ősi magyar jelképeink egyedi, színes ábrázolásáért, a népi kultúra népszerűsítéséért Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat Bíró Borbála marosvásárhelyi diák vehetett át - ígéretes tehetségéért és közösségformáló magatartásáért Áldást mondott: Majercsik János Oguz táltos. A Szervátiusz Jenő-díjasok méltatása alább olvasható:Dr. Dupka György: Homoki Gábor laudációjaPéterbencze Anikó: Petrás Alina laudációja

Mindörökké Erdély »

Az erdélyi Népújság.ro-n Mindörökké Erdély - Beszélgetőkönyv Szervátiusz Tiborról címmel készült írás olvasható.

Megnyílt a Szervátiusz Szalon »

2021. június 24. Megnyílt a Szervátiusz Szalon az alapítvány székházában. A Kossuth Rádióban, a Gondolat-jel ben így kommentelték a hírt: Új színfolttal gazdagodott Budapest kulturális palettája! A mellékelt linken hallható az interjú, amelyben Szervátiusz Klára beszél a Szalonról Csűrös Csilla mikrofonja előtt:InterjúVálogatott, szép közönséggel, vastapssal kezdődött el a Szervátiusz Szalon története. Hoppál Péter, a Parlament Kulturális Bizottságának elnökhelyettese köszöntőjében méltatta a két Szervátiuszt, s felidézte a személyes emlékeit. Csűrös Csilla vezető szerkesztő a megnyitón bemutatott, az alapítvány gondozásában megjelent kötetről : az Emeled fel, Uram, népemet címűről osztotta meg a közönséggel személyes benyomásait, s méltatta a neves keramikus-énekest. Petrás Mária és Petrás Alina Kiss Krisztián kobzos kíséretével csodálatos műsort adott a csángó-magyar népdalokból. Szervátiusz Klára, elnök, a Szalon irányítója így köszöntette a résztvevőket: Nem tettem minősítő jelzőt a Szalon szó elé, egyrészt mert szép így az alliteráció: Szervátiusz Szalon, másrészt mert a Szervátiusz név, s a két Szervátiusz, akik - Temesi Ferenc szavaival -, a magyar képzőművészet ikertornyai, már kijelölik az utat és a feladatot. Miért a Petrás-könyv bemutatója a megnyitó esemény? A jelképes cím miatt. Mert ahogyan a neves keramikus művész naponta így fohászkodik az Istenhez: emeled fel népemet, úgy szándékozunk mi a két Szervátiusz szellemiségében a nemzet felmelegedéséért dolgozni változatlanul. Petrás Mária már igen magasra emelet népét: a moldvai-csángó-magyarságot hiteles, tisztaforrású, kivételes művészetével, hiteles, tiszta, hittel teli lényének fényével. Ahová filmeletetett egy nép, ott is marad az. Ha a csángó nevet a valódi értelmében használjuk: erőset jelent a hun hagyományban. Bizony kellett is az erő, főleg a lelki, az Istentől kapott, hogy ez a kicsiny magyar csoport megmaradjon ezer évnél régebb óta az elzártságban. Szervátiusz Tibor többször mondta, hogy amikor az 1950-es években Moldvában járt, az öreg apókák a kérdésre: hogy kerültek oda, így válaszoltak: Attila apánk telepített minket ide. Az erőt, a hittel, az Isten rendje szerint élők erejét, annak hatását példázzák nekünk, mutatták fel a moldvai csángó-magyarok. S ha földi értelemben valóban elvesznek is - amitől Petrás Mária fél -, akkor sem lesz megsemmisülés. Megtermékenyítették a lelkünket, s így beteljesítették a küldetést. Örökre gazdagítja történetük, életük a mindenséget. Az előszót Döbrentei Kornél neves költő írta, a férj. Ezt a nagy ívű esszét közöljük teljes terjedelemben. Döbrentei Kornél: Hinta leng kivirágos almafán Csűrös Csilla köszöntője a Sservátiusz Szalon megnyitóján