telefon: +36(20)338-9278, email:

Dr. Szmodis Jenő: Obrusánszky Borbála laudálása

Dr. Szmodis Jenő

Obrusánszky Borbála laudálása

Rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy egy igen rangos kitüntetés átadásában mint laudátor közreműködhetek, nem különben nagy megtiszteltetés és különös öröm, hogy minderre egy olyan esemény kapcsán kerülhet sor, amikor a díjat az a személy kapja meg, akinek nemzetközi rangú tudományos munkája és rendíthetetlen nemzeti elkötelezettsége olyan jelentős értékeket hordoz, amelyek magára a díjra is üdvös módon sugároznak vissza.

A 2003-ban alapított Szervátiusz Jenő díjat a magyar művészetben jelentőset alkotó művészeken, a magyar művészet bemutatásában közreműködő művészettörténészeken és újságírókon túl – az alapító igen bölcs döntése szerint – olyan személyek is megkaphatják, akik munkájukkal hozzájárulnak a magyar nemzeti identitástudat erősítéséhez.

Dr. Obrusánszky Borbála történész, néprajzkutató, orientalista nem csupán vitathatatlanul olyan személy, aki a nemzeti identitástudat megerősítéséhez jelentős mértékben hozzájárult, de aki multidiszciplináris felkészültségével a magyar és magyar-előd művészet jobb, pontosabb megismerését, méltó módon való értékelését is jelentősen előmozdította.

Nem tartom szükségesnek iskolás módon elősorolni a díjazott gazdag szakmai életútjának adatait. Hogy középiskolai tanulmányait a salgótarjáni Bólyai János Gimnáziumban végezte, hogy 1997-ben szerzett diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem és mongol szakon. Hogy a Mongol Nemzeti Egyetemen végezte posztgraduális tanulmányait, és 2000-ben védte meg doktori disszertációját, hogy a Debreceni Egyetem Doktori Tanácsa 2006-ban honosította PhD fokozatát. Hogy 2000 óta több expedíción vett részt Mongóliában, Belső-Mongóliában és Ázsia más vidékein. Hogy főszerkesztő-helyettese Journal of Eurasian Studies nemzetközi tudományos folyóiratnak. Magyar és idegen nyelvű köteteit, tanulmányait sem szükséges ezen alkalommal felsorolni .

Amit azonban egy, a hallgatóságot és a díjazottat egyaránt kímélő és tiszteletben tartó, egyúttal lényegre törő laudációban mindenképpen meg kell említeni, az az alkotói hozzáállás, látásmód, magatartás, ami egyedivé, fájó hiányokat pótlóvá, sőt egyszemélyes intézményt megtestesítő jelenséggé teszi Dr. Obrusánszky Borbálaeddigi tudományos életútját.

Ha a hozzá állásról beszélünk, ki kell emelnünk a díjazott elfogulatlan, a toposzoktól és rossz beidegződésektől mentes, rugalmas, kreatív szemléletét. Látásmódjában mindenkor eredeti, és elfogulatlansága itt is igen jellemző. Nem hajlandó arra, hogy valamely összefüggés meglátásától és kimondásától csak azért riadjon vissza, mert a számára evidenciává vált igazság nem illeszthető a nemzeti lekicsinylést napi praxissá tevő áltudományos diskurzusok kontextusába. Látásmódjának eredetiségét nem csupán rendkívüli asszociációs képessége és tudományos megalapozottsága teszi kivételessé, de az a készsége is, hogy adott esetben a lehető legegyszerűbben és legkézenfekvőbb módon járjon utána a szakirodalomban meggyökerezett és megkövült tévképzeteknek. Mindezt persze nagyban kiegészíti a díjazott elképesztő, szakterületének jelenségein is messze túlmutató tájékozottsága és műveltsége. Obrusánszky Borbála munkásságában a multidiszciplinaritás nem valaminő divatos tudományos program, hanem a szakbarbárság kultuszának az az ösztönös elutasítása, aminek szükségességére nagyjából száz esztendővel ezelőtt már Ortega is felhívta a figyelmet. A történeti, nyelvészeti, vallástörténeti, régészeti és művészettörténeti adatok nála természetes módon kapcsolódnak össze. Mégpedig egy olyan elfogulatlan szemléletben, amelyik nem hajlandó előzetes engedélyt kérni a kézenfekvő tudományos következtetések levonásához. Mindez a lehető legtiszteletreméltóbb tényleges magatartáshoz vezet el, ami nincs és nem is lehet tekintettel másra, csupán a vizsgált tudományos kérdésekre és magára az igazságra. Hogy Obrusánszky Borbála mint magánember, vagy mint állampolgár szereti nemzetét, hazáját, ezek történetét, s hogy közel állnak hozzá nem csupán az előzmény-kultúrák, de az azokat hordozó népek is, lehet ugyan rokonszenves, de tudományos következménye mindennek csupán annyiban van, hogy Obrusánszky Borbálának, mint tudományos kutatónak nem esik nehezére, a nemzet és a haza szempontjából fontos, mindezeket pozitív megvilágításba helyező tények kimondása.

Obrusánszky szemlélete messze túlmutat a Kárpát-hazán. Tökéletes kézenfekvőséggel látja és láttatja azt az ezerarcú, organikus sztyeppei nagykultúrát, ami a két óceán között évezredeken át meghatározó volt nagyjából egészen két évszázaddal ez előttig, sőt – bár határokkal, nyelvekkel, különféle vallásokkal felszabdalt módon – lényegében máig is. Obrusánszky a nemzeti eszme iránt ellenszenvet érzők iránti tapintatból nem hallgatja el azt sem, hogy e nagy kultúrának nem csupán egyik letéteményese volt a magyarság, de e kultúra életben tartásában alighanem meghatározó szerepe volt, sőt valószínűleg még lehet is.

Mindezzel összefüggésben és nem utolsó sorban Obrusánszky nem azon Kelet-kutatók fajtájából való, akik egy-egy részterület többé-kevésbé már ismert, apróbb kérdéseit több füsttel, mint lánggal magyarázzák, hanem kivételes abban is, hogy megalapozott, eredeti megállapításai mindig határozott körvonalakkal rendelkeznek. Nem burkolózik tehát a Kelet-kutatás gyakorta titokzatoskodó, tét nélküli semmit mondásába, hanem pengeéles logikával levont, jelentős következtetéseit a tartalomhoz illő világossággal és egyértelműséggel fogalmazza meg.

Mindezek után elgondolkodhatunk, vajon természetes-e, hogy nem rendelkezik olyan hazai, egyetemi megbízatással, ami kutatói jelentőségéhez, kiváló előadói képességeihez valóban méltó lenne. Ha azonban József Attila nemzetét nem középiskolás fokon kívánta tanítani, elmondhatjuk, hogy Obrusánszky Borbála publikációival, hazai és nemzetközi előadásaival nem pusztán egyetemi, de igazi akadémiai szinten teljesíti legszentebb hivatását, a szó legnemesebb értelmében vett okítást, tanítást, sőt – egész tudományos habitusával - a nevelést is.

Köszönöm figyelmüket!

Megjelent a Nap és Hold szerelme - 2022. november 18. »

Megjelent az alapítvány új kötete Szervátiusz Klára gondozásában, amely Szervátiusz Tibor művészetéről árul el többet. Interjúk, saját írásai és fotók árnyalják a képet.Felmutattam a Napot és a Holdat. Tetszett az embereknek. A Dürer Nyomda ezúttal is kiváló minőséget nyújtott. Most itt várják a tulipános ládán az érdeklődőket. Csűrös Csilla előszavából idézek:  "Úgy hiszem, soha olyan fontos nem volt egy ilyen könyv elkészülte, egy ilyen nagy formátumú, a nemzet művészének választott alkotó műveinek, értékválasztásainak, gondolatainak be-, és felmutatása , mint éppen most, háborúkba sodródó, érték -, és mértékvesztett, erkölcsileg kifordult, a józan észtől, a tiszta érzésektől távolodni, valósággal tébolyodni látszó napjainkban. Életünkben, világunkban. A kizökkent időben..." Itt pedig Lisztóczky László nagy formátumú írásának részlete olvasható a fülszövegben:Ady Endre azt jósolta Ismeretlen Korvin-kódex margójára című esszéjében, hogy a toleranciából, demokratikus gondolkodásból és európaiságból az anyaországnak története során mindig magas mércét adó, három kultúrát egyesítő Erdély fogja megszülni a jövő nagy magyar tehetségeit. Az azóta eltelt évtizedek- az imperium-változással bekövetkezett súlyos megpróbáltatások ellenére is-, mintha igazolták volna ezt a próféciát. Erdély adta nekünk Kós Károlyt, a legnagyobb, iskolát teremtő építőművészünket, Erdély fia Szabó T. Attila , századunk legkiválóbb magyar nyelvtudósa, Erdélyben élt és dolgozott Kelemen Lajos, minden idők egyik legkiemelkedőbb magyar művelődéstörténésze. Erdély szülte Márton Áront, Gyulafehérvár püspökét, a magyar katolicizmus egyik legtisztább és legfénylőbb szellemét, a kisebbségi magyarság lánglelkű apostolát. Erdély kultúráját gazdagította Gy. Szabó Béla grafikus életműve, Erdélynek köszönhetjük Tamási Áront, a huszadik századi irodalmunk egyik legeredetibb hangú, világirodalmi rangú elbeszélőjét. És Erdély adta nekünk Szervátiusz Tibort is, napjaink egyik legzseniálisabb, korszakmeghatározó szobrászművészét, Bartók Bélának- aki maga is az "erdőntúl" született-, egyenesági leszármazottját a saját művészeti ágában. Jelentőségét Solymár István így összegezte:" A  kelet-közép-európai szobrászat legújabb fejezetét az ő nevével lehetne kezdeni." Művészete azt a bartóki igazságot illusztrálja, hogy a nemzeti hagyományok legősibb, legmélyebb rétegeibe való alámerülés nem provincializmushoz vezet, ellenkezőleg: szükségszerű feltétele és lépcsőfoka az egyetemességnek. (Lisztóczky László írásának részlete -1997-ből)

Szervátiusz Szalon - 2022. november 18. »

Az elnök: Szervátiusz Klára e szavakkal kezdte az estét a köszöntés után:A szerelem szent. A világ a szerelem himnusza.  A nap szerelmes tüzéből lódult ki a föld, belőle fakadtak a hegyek, a folyók. A szerelem fakasztja a rügyet, szökkenti virágba a bimbót, a szellő a vágy szárnyán dagad viharrá és a szerelmes patak lerohan a hegyről, hogy édes vizével végig csókolja a távoli tenger keserű, sós hullámait. A szerelem az élet és a halál. Az egész világ szerelem.  Tagorétól most közelítsünk magunk kultúrájához. A  Cantata profana zenéjét ihlető ballada így indul.: Volt egy öregapó. Volt néki, volt néki kilenc szép szál fia. Nem tanította őket semmi mesterségre, csak  erdőket járni, vadat vadászni.... A kilenc szép szál fiú eltévedt az erdőben szarvasokat vadászott, s végül maga is szervassá változott. S az ő szarvuk ajtón be nem térhet, Csak betér az völgyekbe. És szájuk többé nem iszik pohárból  Csak tiszta forrásból. Tudjuk, hogy a szarvas mitológiai állat. A fény megtestesítője, miként a mi Turul madarunk is. Akkor bátran és merészen imígyen fejthetjük meg ezt a tiszta forrást: nem erdőben, hegyről lezúduló forrás ez, hanem az égi szent víz: a Tiszta isteni Fény, szeretet. S miért azonosítjuk ezt a népi sokezer éves kultúrával? Mert a nép egyszerű gyermekei a régiségben szép harmóniában éltek a földdel, s az éggel. Ami fent, ugyanaz lent - ahogyan Hermész Trisztmegisztosz mondja. Így és ebben kapcsolódik össze a két magyar zeneóriás a két magyar szobrászóriással: a tiszta forrás, az isteni fény keresése, felmutatása révén. Égi szerelem földi mása alkotásuk sokasága. Ezért talál egymásra ma a hely szelleme: a Szervátiuszok kisugárzása és a ma elindított Kodály plusz hangverseny sorozat, amellyel hagyományt óhajtunk teremteni. Minden évben egy hangversennyel emlékezve a magyar zene géniuszára, géniuszaira. Fürödjünk meg mindannyian az égi tiszta fényben: a tiszta forrásban e zene által, amelyet két ragyogó tehetségű zenész: Hollókői Huba hegedűművész és Onczay Zoltán csellóművész tolmácsol számunkra.Majd útjára indította a Kodály plusz hangversenysorozatot, amelyre évente sor kerül majd.Ezúttal Hollókői Huba hegedűművész és Onczay Zoltán csellóművész adott koncertet, amelyben elhangzott Kodály Duó szonátája, aBartók népzenei átirata. Szűnni nem akaró vastapssal jutalmazta a közönség a csodálatos színvonalú hangversenyt.

Szervátiusz Szalon - 2022. október 27. »

Föld szülte élet --Isten szülte Föld-- Ebbe az élet-csodába, annak körébe léptünk be az októberi Szalon rendezvényen, ahol a székely Hadnagy Géza gazdálkodó volt a beszélgetőtársam. Azé a föld, aki megműveli. Azé az ország, akié a föld. Szabad az, aki saját maga ura, tulajdonnal rendelkezik, s maga felett csak egy igazi urat: az Istent ismeri el. Beleszületünk a föld művészetébe - mondta Németh László, aki gyakorlatilag is be akarta mutatni, hogyan lehet és kell Kert-Magyarországot megteremteni. Az 500 éve szabad székelyként élő- lófő székelyek- felmenőkkel rendelkező Hadnagy Géza csodálatos példáját adta a szabadon gondolkodó, gazdálkodó, a közösségéért felelősséget érző embernek. Aki a hagyományokat rendszeresen élő, a kultúrát megbecsülő, családját szerető férfiú is. Szó volt a magyar értelmiségi-írástudó emberek felelősségéről is, arról hogy tágan kell értelmezni a kultúrát, egymást megbecsülni a különböző rétegek embereinek. Ez a jövő új útja - ez, amely a régi is volt. Jézus is egyet akart: visszaállítani a régi tudást, isteni rendet. Derűt is hozott nekünk a vendég, a székelyek mindent legyűrő humorát. A megmaradáshoz kell ez – mondta -, a kesergés nem vezet sehová. Egyetlen fontos tény kellene irányítsa nemzeti érzelmeinket: Közép-Európa, a Kárpát medence legnagyobb nemzete vagyunk ma is! Vigyázó szemeteket Keletre, s Székelyföldre vessétek Barátaim, Honfitársaim!