
Vannak a világban számomra jelentős helyek. Szeretem a tengert, egy régi templom merészen égre törő tornyát, valahol egy sziklát, a sok közül egy hegynek a csúcsát. Az országutat, melynek mentén bő sugárban forrás bugyog. Itt a táj egyszerű: kopasz domb, nő rajta kóró, néhány fűzfa, s mellette kukoricás.
Gyécse kagannak és Szent Istvánnak,
az Atya, a Fiú s a Szentlélek
külön sorsot s közös terhet szántak,
mint Nektek: apának s a fiúnak,
hozzá gigász-tehetséget mértek,
bírni roppant súlyát küldetésnek,
meglelni ösvényét a kiútnak.
Jaj, jaj, én Istenem! - Én Istenem, jaj, jaj! - Ágyútűztől, füsttől - Hollósul a hajnal! - Hollószín madarat - Szárnyaltatsz éjünkre...